6. Fejezet – Ha valamit nyerünk, elveszítünk valami vele egyenértékűt

Másnap délelőtt Gintoki és Lídia az Édes Szerelem Vetélkedő stúdiójának ajtaja előtt farkasszemet nézett az előttük álló két rivális párral.

- Mi van, a Shinsenguminak már nem elég a tisztes polgárok adója? – kezdte Gintoki.

- Már csak idióta vetélkedőkből tudsz elég pénzt szerezni, hogy eltarts két lányt? – folytatta Hijikata.

- Gin-chaaaaaaan! – Természetesen, az ő partnere Domi volt.

- Áh! Ez a szörnyeteg is itt van?!

- Szállj le róla! – Hijikata idegesen leráncigálta Domit Gintokiról. – Egyébként a szörnyeteg páros ott van – mutatott a háta mögé Sougora és Annára, akik földöntúli méltósággal vonultak be a stúdióba, és foglalták el a helyüket.

- Oh, látom, jól megvannak – mondta Lídia megkönnyebbülten.

- Jobban nem is lehetnének… - forgatta a szemét Hijikata, miközben visszaemlékezett a számtalan alkalomra, amikor Sougo és Anna kicsit túl jóban volt az ő kárára.

- Lidi, képzeld, Toshi hozott nekem egy cicát! – újságolta Domi lelkesen.

- Woah, az tök jó!

- Ugye? Anpannak hívják és nagyon kawaii.

- Király a neve – nevetett Lídia.

- Versenyzők, kérem, foglalják el a helyüket! – figyelmeztette őket a rendező.

A két rivális és „barátnőjük" csatlakoztak Annához és Sougohoz.

- Hé! Még mindig nem mondtátok el, miért vagytok itt! – mondta Gintoki felháborodottan. – Nem is vagytok egy pár!

- Mintha ti egy pár lennétek! – kiáltotta Hijikata.

- Majd én elmondom – ajánlotta Anna, miután megunta az értelmetlen vitát. – Szóval, egy kicsit megvicceltük az alparancsnokot, viszont nem fogadta túl jól a tréfát, és tönkretette a fegyverraktárt. Láttuk a reklámot a tévében, és Kondo-san azt mondta, hogy meg kell szereznünk a pénzt a fegyvertár javítására.

- Miért lenne az én hibám?! Ti démonfajzatok voltak, akik…!

- Nézz oda, hogy veszekednek, drágám!

- Látom, édesem. Micsoda vesztesek.

- Mit pofázol?! – Egyszerre 6 szempár villant dühösen a negyedik résztvevő párosra, akik gyakorlatilag ki sem látszódtak a sok smink és cicomás ruhaköltemény alól.

- Ti meg kik vagytok? – kérdezte Gintoki idegesen.

- Ez a tünemény itt mellettem Yoshihime! – kiáltotta a férfi hevesen gesztikulálva a párjára.

- Ez az életerős bika pedig Yoshiaki! – kiáltotta a nő szintén hevesen gesztikulálva, majd egyszerre fura pózba álltak, és együtt kiáltották:

- És mi vagyunk a győztes pár!

- Hijikata-kun, Okita-kun, már az sem érdekel, ha ti nyertek, csak ez a két páváskodó bohóc veszítsen!

- Egyetértek!

Hirtelen olyan összefogás támadt a három csapat között, amilyet nem látni gyakran a legnagyobb veszélyben sem.

- Versenyzők, azonnal kezdünk! – A rendező megadta a jelet, és a műsorvezető elfoglalta helyét a kamerák előtt.

- Hölgyeim és Uraim! Ez itt az Édes Szerelem Vetélkedő! A mai napon négy páros fog megküzdeni egymással, hogy bebizonyítsák, mennyit ér a szerelmük valójában. Lássuk, ki nyeri meg az 500 ezres fődíjat és eszi magát tele az Édes Szerelem Cukrászdában!

A nézők tapsolni kezdtek.

- Az egyes számú párosunk Yoshiaki és Yoshihime, *taps* a második Sougo és Anna, *taps* a hármas számú Gintoki és Lydia, *taps* és a négyes Toushirou és Domi *taps*! Kezdődjék hát a verseny! Aki helyesen válaszol a kérdésre, 5 pontot kap. Egy páros kérdésenként 10 pontot szerezhet, és a pontokból fogjuk meghatározni az eredményt.

ぎんたま

- 4-es számú pár! Melyikőtök a féltékeny típus?

- Oh, Toshi nagyon féltékeny szokott lenni. Most is, amikor bejöttünk, és megöleltem Gin-chant…

- Szívem, én nem szoktam féltékeny lenni – mondta Hijikata erőltetett mosollyal. – Főleg nem erre a hajléktalan kinézetű úriemberre.

- És amikor Anpant simogatom az ölemben, mindig úgy néz… - folytatta Domi, de Hijikata befogta a száját a kezével.

- Ohó! Toushirou nem hajlandó szembenézni az igazsággal! – mondta a műsorvezető. – 5 pont a 4-es csapatnak.

ぎんたま

- 2-es számú pár! Mi volt a legszebb dolog, amivel megajándékoztátok egymást?

- Tudják, Annácska mindig is vágyott egy haldokló gazra. Amikor téptem neki egyet a kertből, olyan boldog volt, hogy egész éjszaka azt tette, amit mondtam neki.

- Jézusom… - Anna a fejét fogta, és a hajával eltakarta az arcát, de nem ellenkezett.

- Az egyetértésnek hála a 2-es csapat 10 ponttal gazdagodott.

ぎんたま

- 1-es számú pár! Mi a kedvenc közös tevékenységetek?

- Én bármit szeretek csinálni az én királynőmmel – mondta Yoshiaki.

- Én a legjobban a sötétben szeretek lenni a királyommal – mondta Yoshihime.

- Csakugyan. Nekem is az a kedvencem.

- Hűha! Ez a páros annyira szinkronban van, hogy eddig az összes kérdésre egyhangúan válaszoltak. Újabb 10 pont.

ぎんたま

- 3-as számú pár! Mi a legkínosabb dolog, ami történt veletek?

- …

- …

Nem érkezett válasz. Lídia nem válaszolt, mert nem tudott kiemelni egyet Gintoki életéből a temérdek kínos helyzetből, Gintoki pedig nem válaszolt, mert amióta Lídiát ismeri, a lány egyetlen kínos mozdulatot sem tett. Így mindketten elgondolkodva, szótlanul ültek, míg a műsorvezető meg nem unta a várakozást.

- Mivel egyikőtök sem tud válaszolni, a 3-as csapat 0 pontot kap.

- Mi?! Neeee!

ぎんたま

A műsor végére a pontszámok a következők voltak:

1. Yoshiaki & Yoshihime 50 pont

2. Sougo & Anna 45 pont

3. Toushirou & Domi 25 pont

4. Gintoki & Lydia 10 pont

- Hölgyeim és Uraim! Itt az ideje eredményt hirdetni! – kiáltotta ünnepélyesen a műsorvezető. – Az Édes Szerelem Vetélkedő győztese… A 3-as pár, Gintoki és Lydia!

- Mi?!

- Mi?!

- MIIIIIII?!

- De hát nekik van a legkevesebb pontjuk! – mondta Yoshiaki dühösen. – Nekem és a királynőmnek kellene nyernünk!

- Kérem, nyugodjanak meg!

- Hogy nyugodhatnánk meg?! Nem az nyer, akinek a legtöbb pontja van?!

- Én ezt egy szóval sem mondtam.

- De azt mondta…

- Azt mondtam, hogy a pontok határozzák meg az eredményt. Gintoki és Lydia jutalma az álomrandevú és a pénz, mivel egyértelműen szükségük van arra, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz.

- Ez nevetséges!

- Pontosan! – kiáltott fel Gintoki, hogy a „szerelmük" védelmére keljen. – Lydiának és nekem szükségünk van egy kis kikapcsolódásra egyedül.

- A szabály az szabály – zárta le a vitát a műsorvezető.

- Még nincs vége… - morogta Yoshiaki, miközben elkullogott a királynőjével.

- Nem hiszem el, hogy tényleg nyertünk – mondta Lídia őszintén meglepetten.

- Szuperek vagyunk! Megkóstoltatom veled a világ legfinomabb parféját hálám jeléül – nevetett Gintoki, miközben indultak a cukrászdába.

- Oh, milyen kár, hogy nem vehetek sütit a kiscicámnak – sóhajtott fel Sougo a hátuk mögül. – Pedig annyira vágyott rá, igaz, Annácska?

- Igen, de semmi baj. Eddig is túléltem valahogy.

Lídia ezt hallva megállt.

- Esetleg – kezdte, de Gintoki gyorsan megállította.

- Nehogy bedőlj nekik! Csak ki akarják használni a kedvességedet! Az az én parfém! Neked is erre fáj a fogad, mi, Hijikata-kun?!

- Fordulj fel! Akkor se kéne tőled semmi, ha a halálomon lennék! – kiáltotta Hijikata. – Hozzáteszem, hogy egy szavamba kerül és Domi csinál nekem sütit.

- Neked is csinálok, Gin-chan!

- Nem, neki nem csinálsz!

ぎんたま

Lídia és Gintoki megérkezett az Édes Szerelem Cukrászdába. A felszolgáló bekísérte őket egy privát sarokba, majd felvette a rendelésüket. Gintoki egymás után rendelte a legkülönlegesebb édességeket, és mohón pusztította őket, míg Lídia élvezte élete első parféját.

- Ez nagyon finom! – mondta Lídia boldogan.

- Ugye? …Mondtam, hogy… ez a… legfinomabb… a világon… - válaszolta Gintoki a falatok között.

Közel fél óráig tömte magába a legkülönfélébb édességeket, amiket folyamatosan elé hoztak, és addig lehetetlen volt kommunikálni vele.

- Áh, már nem is emlékszem, mikor ettem utoljára ilyen jót – sóhajtotta Gintoki elégedetten, a hasát simogatva.

- Én pedig mindig is meg akartam kóstolni a parfét.

- Ah, jut eszembe, még meg se köszöntem, hogy segítettél.

- Semmiség. Jól éreztem magam.

- Én is.

A két szöszi egymásra mosolygott. Úgy érezték, mintha már évek óta barátok lennének, ahogy ott ültek a cukrászdában és parfét eszegettek. Aztán Gintokinak eszébe jutott, hogy ez a lány nem ebbe a világba tartozik, és az lenne a feladata, hogy segítsen neki hazajutni, nem pedig az, hogy annyira összebarátkozzon vele, hogy fájjon elengedni. Az ilyeneknek mindig rossz vége van.

- Akkor, indulhatunk haza? – kérdezte a szamuráj elhatározva magát.

- Jó.

Ahogy kiléptek a cukrászdából, két alak állta útjukat: Yoshiaki és Yoshihime.

- Adjátok át a pénzt! – parancsolta Yoshiaki.

- Milyen pénzt?

- Pofa be! Az a pénz minket illet! – rivallt rájuk Yoshihime is.

- Hé, hé, srácok! Nyugi, tisztességesen megnyertük azt a pénzt. Fogadjátok el! – mondta Gintoki.

- Ha nem akarod ideadni, akkor nincs más választásunk. – Yoshiaki előhúzott egy rövid kardot, és rájuk szegezte. Gintoki tekintete elkomorodott, védelmezően Lídia elé állt, és a fakardjára tette a kezét.

- Pusztulj! – Yoshiaki hatalmas csatakiáltással rárontott Gintokira.

Az ezüst hajú szamuráj könnyedén hárította a csapásait, nem okozott számára nehézséget úrrá lenni a helyzeten, ám ekkor sikolyt hallott maga mögül.

- Lydia! – kiáltott, és ahogy hátranézett, látta, hogy Yoshihime egy kést szorít a lány torkához. Azalatt a másodperc alatt, amíg a figyelme másfelé járt, Yoshiaki kihasználta a lehetőséget, és megvágta az oldalát.

A vágás mély volt és pokolian fájt, de Gintoki jobban aggódott Lídiáért, mint saját magáért. Erejét megfeszítve egy gyors suhintással ártalmatlanná tette Yoshiakit, majd Yoshihiméhez fordult.

- Ne mozdulj! Ha közelebb jössz, a lány meghal!

- Ne tegyünk semmi meggondolatlant! – Gintoki lassan, óvatosan egyre közelebb lépkedett Yoshihiméhez, miközben végig Lídia rettegő szemeit nézte.

- Maradj ahol vagy, Saláta Kintoki!

A névtévesztés egy pillanatra kilökte a félelmet Lídiából, és amíg az arcára ült vigyor és a szemében csillogó nevetés megzavarta Yoshihimét, Gintoki azonnal lefegyverezte és kiütötte őt is.

- A nevem Sakata Gintoki, elmebajosok! – morogta idegesen, majd a kardját eltéve Lídiához fordult. – Jól vagy?

- Igen, csak lepergett az életem a szemem előtt.

- Akkor jó – sóhajtotta megkönnyebbülten, majd hogy a „csata" feszültsége elmúlt, a fájdalom is regisztrálódott az agyában, és görnyedten a sebéhez kapott.

- Siessünk vissza! – mondta Lídia azonnal. – Gyorsan el kell látni a sérülésedet. Tudsz menni? Segítsek valahogy?

- Ez csak egy karcolás… - válaszolta Gintoki, de azért a lány támogatásának köszönhetően sikerült hazajutnia.

Otthon, a Yorozuyában Lídia tüstént munkához látott. Ellentmondást nem tűrő hangon ráparancsolt Gintokira, hogy üljön le, és maradjon nyugton, aztán megkereste a kötszeres ládát.

Mire előkereste a szükséges dolgokat, Gintoki már engedelmesen levetkőzött, és várta, hogy Lídia ellássa a sebeit.

A lány remegő kézzel kezdte kitisztítani a szamuráj oldalán lévő sebet, majd tekerte be fáslival. Elképesztően zavarban volt, mivel ez volt az első olyan alkalom, hogy egy horzsolásnál komolyabb sebet kell ellátnia, ráadásul a „páciense" egy férfi volt, ráadásul az a férfi Sakata Gintoki volt!

Viszont Lídia állapota semmiség volt Gintokiéhoz képest, aki összerezzent abban a pillanatban, hogy Lídia hideg keze hozzáért a bőréhez. Nem bízott abban, hogy az arca természetes színű, ezért nem mert közvetlenül a lányra nézni. Csak lopva vetett szapora pillantásokat a munkájára komolyan összpontosító arcra.

Hosszúnak tűnő rövid időn belül Gintoki elkészült, csak egy ragtapasz hiányzott még az arcáról. Lídia gyorsan ezt is a helyére nyomta, ám ahogy a tapaszt feltette, a keze ügyébe került Gin-chan ezüstösen fénylő haja. Egy ösztönös mozdulattal végigsimította rajta a kezét, majd megijedve a merész tettétől, gyorsan visszahúzta a kezét, és elfordította a tekintetét.

- Bocsi…

Gintoki kikerekedett szemekkel bámult maga elé. Kellett néhány momentum, hogy felfogja, mi is történt, és mit is érzett közben.

- Semmi baj… - válaszolta kicsit piros arccal, és lefeküdt a futonra. – Csináld még…

ぎんたま

Eközben Dol Moer kapitány és csapata:

- Megérkeztünk, kapitány? – kérdezte Geai hadnagy.

- Igen! Végre megérkeztünk!

Folytatjuk...