A világ sokat változott a 23. századra. Az emberek jóval okosabbak lettek és szennyezték a környezetüket.
A legfurcsább mégis csak a realizáló gépezett volt ebben a században. A Realizáló egy olyan gépezet volt, amely furcsa módon megnyitotta a képzelet és a valóság közti átjárót. Több ezer karakter lépett át rajta és sokan találtak gazdára.
Köztük volt Shadow és Tikal is, akik alig egy éve érkeztek a bolygóra... A két Sega karakter sosem mesélte el hogy jutottak át a valóságba. Igazából csak Rika volt kíváncsi erre, Hikari a bátya álltal (a Realizáló teremben dolgozott) látott egy és mást így köszöni, őt hidegen hagyta mi miatt szöknek meg csúnya sebekkel a világukból...
A két lány, most az iskola felé vette az útját , nem túl lelkesen. Miért is lennének lelkesek? Meleg volt, szárazság volt és az iskola meg még melegebb és szárazabb volt.
Rika kisimított egy vörös tincset a homlokából és a barátnőjére nézett.
- Remélem ma hamar szabadulunk.
Hikari arcán egy grimasz jelent meg.
- Te és a korán szabadulás? Előbb megy csődbe az Apple...
Rika enyhén elvörösödött az enyhe célzáson.
- Ne én tehessek róla, hogy Ryo folyton le akarja győzni Shadowot Soniccal.
- És Tikalnak kell segítenie. - jegyezte meg a lány csípősen.
- Kértem valaha, hogy segíts? - nézett ki Shadow Rika táskájából.
- Te nem, csak a társad- kukkantott ki Tikal Hikariéból. - Holott kész élvezet lenne végig nézi ahogy szétrúgják a segget egy energia fokozó kártyával!
- Na nézd a kis szende papnőt... - kezdte volna Shadow, Rika nem nyomja vissza a táskába.
- A lényeg: mi egy ütös csapat vagyunk.- nevetett fel Rika és megölelte a barátnőjét.
Hikari elmosolyodott és bólintott.
- El sem hiszem, hogy egy éve már annak, hogy társaink lettek ők...
- Én is meglepődtem. Főleg hogy az első társad egy Piximon volt! - nevetett fel.
- Hé! A villámpatkányod lehet hogy színvonalasabb volt, de legalább az enyém miatt nem kellett gumipapucsban közlekedni!
Rika úgy döntött hogy nem folytatja a vitát, mert a végén a barna hajú felhozza azt a napot, amit szeretne elfejetnei örökké...
Az iskola lassan kínlódva, de véget ért.
A lányok elköszöntek az osztálytársaktól és megígérték a szokásos hazugságot, hogy írnak a közösségi oldalon nekik.
Már ráfordultak a hazavezető útra mikor megjelent egy fiú.
- Hé! Hé ti! Ma megkapjátok ami nektek jár! - kiáltotta, öklét fenyegetően rázzva.
Hikari sóhajtott.
A fiú egy zöld szemű és természetellenesen szőke hajú tizenéves volt. Az átlagosnál magasabb és izmosabb volt, ami kiemelte az ovális állat és telt ajkakat.
- Ne most Ryo, vívó leckém van. - nézett rá Hikari. - Rikának meg karate versenye. Nincs időnk a kisded játékotokra.
Ryo szeme dühösen villant.
- Kisded játék? Na megálljatok csak. Sonic!
- Igenis! - kiáltotta egy hang és kiugrott a fiú táskájából.
Hikari sóhajtott.
- Tikal. - mondta komolyan.
- Megyek! - jött a komoly, kötelesség tudó hang, miközbe kiugrott a táskából és elé ugrott.
- Shadow! - kiáltott Rika.
- Rendben!- válaszolta és Tikal mellett landolt
- Na, készen állsz faker? - mosolygott rá a kék sündisznó egy vadállat mosolyával.
- Mindig, Sonic - vigyorgott a hímre- Tikal, kapjuk el!
Hikari Rikára nézett
- Vessem be a káosz kártyát?
- Vesd.- bólintott rá.
Hikari elő vett egy kis tokot.
A Realizálók rájöttek, hogy megtömhetik a zsebüket, ha kifejlesztenek egy olyan kártyát, amivel képességeket tudnak adni a gyerekek a társaiknak. A masinára rákötöttek egy szűrőt és kiszűrték a képességeket. És eladták.
A káosz kártya Tikal egyik olyan képessége, ami segítségével Shadow a 7 káosz smarad nélkül is tudta használni a Chaos Controlt.
Nem, a kettő az egy ellen harc nem igazságtalan, HA az egyik egy védő.
Hikari tehát aktiválta a kártyát, ami segítségével Shadow legyőzte Sonicot.
Így Ryo megkapta a csatát, a lányok meg elindulhattak a dolgukra.
Mikor mát biztosra vették hogy győztek Shadow és Tikal visszaváltoztak a chibi alias csökkentett módjukba. Ilyenkor képesek voltak regenerálódni... És könnyebben elfértek. (és sokkal cukibbak is voltak így)
Eközben a Realizálók termében gondok történtek.
A gépezet hetek óta nem működött rendesen. Furcsa kártyákat köpött, aminek nem volt értelme, a kijelzőn egy koponya jelent meg és kacagást hallottak, vagy pedig egy lény, fájdalmas üvöltését és könyörgését. De elnémulnak. Mindig.
Silvert, a sünt ez aggasztótta. A hangok mindig mások voltak... Mintha a koponya összefügne velük...
Sosem látott hasonlót még.
A társára Lionra nézett aki erősen gondolkodott, majd idegesen bevágta a portálba a franciakulcsát.
Ott koppant valamin.
Az emberek elsápadtak.
A képernyőkről eltünt a csontváz... A gép pedig kiköpött valamit...
Mindenki nézte, a kis téglalap alakú valamit.
Silver végül odalépett és felvette. Egy szakadt lap darab volt... Rajta egy kard embléma.