2.

Az este Hikariéknál csendben telt. Rika, akinek a szülei folyton utaztak, így náluk lakott addig idegesen a barátnőjére nézett. Hikari a bátyát figyelte, aki gondterhelten lapozgatta az aznapi jelentést. Az ölében társa, Silver feküdt összegömbölyödve, akár egy macska.

- Leon, mi a baj? - kérdezte Hikari. - Gondterheltnek tűnsz.

Leon a húgára nézett, majd keserűen elmosolyodott.

- Semmi baj 'Karma. Csak fáradt vagyok. - nyugtatta meg testvérét miközben Silver fületövét vakarta. - Hamár a bajt emlegettük apánk hogy halad a játékkal? Mindig az...írtsunk zombi-növényt a project témája?

Hikari arcán egy grimasz jelent meg.

- Valami szalonna szerű lények is párosultak sültkrumpli végtagokkal...

Leon felnevetett ezen, Silver viszont nem.

Mindig a kártyán töprengett, ami megtépázva jelent meg. Nem tudta mit jelentett, de a hideg futkosott a hátán mikor eszébe jutott a sok sikoly, ami hirtelen elnémult, mintha a hangforrás nem létezett volna már...

És mit jelenthet az a koponya?

Eközben a Realizáló teremben a portál megnyílt. Valami kilépett rajta koszosan, véresen remegő lábakkal. Körbe nézett, fülelt. Kezében egy franciakulcsot szorongatott, amin a "Lion" név volt feltüntetve. A szemei megakadtak valamin. Az ablak nyitva volt.

Kiugrott rajta és eltünt.

A hűvös esti szél kellemesen cirógatta megnyúzott arcát. Végig futott a tetőn és egy másikra ugrott. A mozgásán látszott hogy már csak a túlélési ösztön vezérelte, enélkül összeesett volna, akár egy rongybaba. Úgy tervezte, hogy tíz tető után megáll pihenni... Ám a tizediknél rájött, hogy nem menekült meg... Tovább kellett mennie, míg el nem érhetettt valami biztos menedéket. Ahol sem ŐK, sem AZ. Nem taláhatta meg.

Valahol volt ilyen hely? Hitt benne.

Újra neki futott és eltünt a sötétségben...

Az éjszaka nem csak e sötét lénynek volt mozgalmas.

Lion és Hikari édesapja, Max a projectjén dolgozott. A szándéka az volt, hogy megreformálja a zombis játékokat, hogy a lányok is jobban élvezzék. Így keletkezett meg a Rose vírus, ami a növényeket fertőzte meg a játékban. Mindent olyan jól kitervelt, ám mikor a beta játékot megmutatta a lányának annak nem tetszett. Szerinte gyerekes, bizarr és kifejezetten utálatos karakter designnal áldotta meg a kedvesnek nem mondható főszereplőt, Johannát, aki ráadásul még a végén el is kapta a vírust, mert pont a genetikai rokona a banánfa harapta meg...

- A banánnak nincs szája apu - érvelt- A rózsa meg a többi szúros növény érthető, hogy átadja az embernek vagy ha megeszi a termést... De banán harapás? Mivel harapna?

Ígyhát újra kezdte.

Leon ott ült és figyelte az őszülő családfőt, aki valamikor a legjobb játék készítő volt. Világszerte keresték a játékait, amik kalandosak, érdekesek, talányosak és még azt is mondhatnánk egyediek voltak. Ám az utobbi 10 évben nem voltak olyan zseniális ötletei. Az egykori játékosságot felváltotta a szakaszodotság, a karakterek egyszerűbbek voltak, szinte semmilyen emlékezetes nem volt köztük. És most ez a zombis játék, ami Leon szerint sem a legjobb, de haladás volt a zombiló, zombibaba( Hikari azóta nem szereti a barbie babákat), zombiunikornis és zombik vihara után.

- Apa. Nem tudod milyen játék kelléke ez?- kérdezte és felényújtotta a kártyát és megnézte.

- Ha engem kérdeztek... Szerintem a Neverwinter Nights 1-2 vagy az Inuyasha játék verziójának kelléke.

- Inuyasha? NWN? - kérdezett vissza gyanakodva Silver

- Igen Silver. Ezt a két játékot tudom elképzelni. Ha nem lenne kormos akkor talán a színe alapján pontosan meg tudnám mondani...- sóhajtott Max.

- Értem. Köszönöm apa.

- Bármikor, fiam... - mosolyogott rá a fiára.

Leon elhagyta a szobát és gondolataiba mélyedve ment el.