Lightning Francesco ölébe ülve átkarolta a nyakát és hagyta, hogy elvesszen csókban. Az olasz fiú csípőjénél fogva közelebb húzta magához, Lightning a puha, barna hajtincsekbe túrt.

- Ez… - szusszant Lightning, de nem tudta kifejezni magát. Francesco puszit nyomott a szájára.

- Francesco sosem volt ennyire boldog - suttogra.

- Én sem, Fran… Én sem.

Lightning úgy érezte, villámok cikáznak a gerincén, és a másik fiú minden érintése apró elektromos szúrás volt a bőrén. Csókolta Francesco ajkait, szeplős arcát, napbarnított nyakát, bensője lüktetett, alig kapott levegőt.

- Szeretlek, Fran… - motyogta, mire az olasz elmosolyodott, és vállánál fogva az ágyra döntötte. Lassan megcsókolta, mintha minden egyes pillanatát meg akarná jegyezni, mintha sosem akarna elszakadni a másiktól.

És ekkor kopogtattak.

A két fiú megdermedt, Lighting arcára pánik ült ki. Francesco a szájára tette az ujját és felállt, Lightning az ágyneműt kezdte rendezni, míg Fran az ajtóhoz ment.

Lightning levetette magát egy székre, s imádkozott, hogy kapkodó lélegzése csillapuljon. Az ajtó kitárult.

- Apa?

Hudson Hornet állt a bejáratnál, de az ellenfényben Lightning nem tudta kivenni az arcát.

- Lightning! Beszélni szeretnék veled. - Hornet ügyet sem vetett az ajtó mellett álldogáló Francesco-ra, akinek még sötétebb tónusú bőrén is látszott, hogy kipirult.

- Öh… most? - Lightning zavartan a hajába túrt. - Tudod, Fran...cescoval éppen…

- Éppen mi? - csattant Hornet hangja. - Éppen titkos utakra indultatok volna? Éppen a Pontiacot akartátok volna kicsempészni? Vagy a mocskos… undorító szenvedélyeteknek akartatok hódolni?

Lightning arcára színtiszta rémület ült ki.

- Az "undorító" szenvedély alatt a szerelmet értette? - Francesco hangja komoran csendült, szinte fenyegetően.

- Szerelem az, amit egy féfi és egy nő érez egymás iránt! - sziszegett Hornet, de nem fordult Francesco felé. - Ez… korcs…

Lightning elsírta magát. Nem szokott sírni, de most annyira rettegett, annyi stressz tolult fel benne, hogy megtört benne valami. Válla rázkódott a zokogástól, Francesco aggódva pillantott rá.

- Ne bőgj itt nekem! - Hornet szinte őrjöngött, Francesco megrettenve hátrált el tőle. - Nézz a szemembe!

Lightning felnézett, szája remegett a visszatartott sírástól, szemei vörösen csillogtak.

- Miért teszed ezt velem, fiam? - Hornet most majdhogynem suttogott.

- A versenyzést, vagy… - kockáztatott meg egy kérdést Lightning, mire Hornet ismét felkiáltott.

- Nem mindegy? Kijátszottad a bizalmamat, Lightning, becsaptál mindenkit, elloptad és összetörted az autóm, ráadásul Sally-t és Matukát is belerángattad! - Hornetből áradtak a szavak, a düh mellett csalódás és fájdalom vegyült a hangjába. - Aztán nem elég, hogy veszélybe sodrod az életed, ráadásul hazahozod ezt az… ezt, és fajtalankodásra adod a fejed…

- Szeretem Frant! - ordított fel hirtelen Lightning, mire Hornet hátrahőkölt. - Szeretem! - ismételte meg a fiú, apja háta mögött már Francesco is sírt.

- Hát így állunk - suttogta Hornet, aztán megpördült. - Takarodj innen - sziszegte az olasznak. - Tűnj el, amíg megteheted, és hagyd… békén… a fiamat.

Lightning felkiáltott, Fracesco dühös arcán könnyek csorogtak, ahogy rápillantott.

- Ti amo, Lightningo…

- Takarodj! - ordított Hornet, Francesco kiszaladt a szobából. A férfi ekkor Lightninghoz fordult. - Eddig türelmes voltam veled, fiam… de elfogyott a jóindulatom. - Közelebb lépett a fiúhoz, kezét felemelte, mintha pofont akarna neki adni, de aztán egy mély, reszketeg sóhajjal leengedte. - Csalódtam benned - szólt halkan, aztán ő is kilépett a szobából.

Lightning minden ízében remegve meredt a csukott ajtóra, Francesco érintései még ott égtek a bőrén, de gyomrát görcsbe rántotta a félelem, szemét könnyek égették. Felállt, hogy Fran után menjen, de lábai felmondták a szolgálatot. Lerogyott az ágyra, felzokogott, tehetetlenségében arcát a párnába fúrta és szabadjára engedte a könnyeit.

A V8 étteremben Hornet komoran a pultnak dőlve várta a rendelt italát - Flo remek bánatűzőt tudott keverni -, és töprengett.

Nem tudott belenyugodni a történtekbe. Mikor Sally könnyes arccal elmesélte, amit látott, összeomlott benne valami. Az ő fia… homoszexuális? Képtelenség, az nem lehet. Egy ilyen jóképű, ügyes és okos fiú… Mit ronthatott el? Többet kellett volna szórakozni küldenie, igen, ez lehetett a baj. Itthon, Radiator Springsben csak Sally volt vele egykorú lány. A többiek, Matuka, az olasz testvérek…

Dühösen ökölbe szorította a kezét.

Majd ha ez a lókötő Francesco elmegy, esélye lesz a jó útra terelnie Lightningot, a fiú pedig majd szépen elfelejti a történteket, és minden rendben lesz.

- Tessék, amit kértél - tette le az italt Hornet elé Flo.

Hornet a nő felé nyújtotta a pénzt, ám Flo elhárította.

- Tartsd meg, öreg harcos. Inkább fizess azzal, hogy elmondod, mi történt. Sally-ből egy szót sem tudok kiszedni, bezárkózott a szobájába és sír; el nem tudom képzelni, mi baja.

Hornet nagyot kortyolt az utalból.

- Lightning a baja.

- Csak nem megbántotta valamivel Sally-t? - kérdezte Flo döbbenten. - Nem úgy ismerem Lightningot.

- Nem, nem, nem… - rázta a fejét Hornet. - Alig bírom kimondani… A fiam… ho… ho… - Hornet ivott még egy nagy kortyot, sóhajtott, és csak azután folytatta. - A lányod látta Lightningot és Francesco-t, nos, csókolózni.

- Jesszusom! - Flo mindkét kezét a szája elé kapta, hogy elfojtsa a kiáltását. - Beszéltél már Lightninggal?

Hornet bólintott.

- Veszekedtünk. Elküldtem Francesco-t.

Flo zaklatottan járkált fel-alá a pult mögött.

- Óvatosnak kell lenned, Hudson. Lightning lelke még nagyon törékeny… Ha nem vigyázol, örökre elveszítheted.

- Már elvesztettem - mormogta Hornet.

- Nem, Hudson, nem érted! - Flo megfogta Hornet mindkét kezét és megszorította. - Nem az számít most, hogy kihez vonzódik a fiad, hanem hogy ne veszítse el se az apját, se önmagát. Támogatnod kell.

Hornet felhorkant.

- Ebben? Soha.

Flo csak a fejét csóválta.

- Nem lesz ez így jó, Hudson… El kell fogadnod a fiadat, akármilyen is.

- Azt majd én eldöntöm. - Hornet megitta a maradék italt, lecsapta mellé az aprót és kiballagott a benzinkútról.

Lightning egészen sötétedésig sírt. Teljesen kiszáradt, szemei feldagadtak és elment a hangja, pedig a bánat még mindig ott mardosta belülről.

Nem fog elszakítani tőle - döntött magában. - Ha kell, elszököm.

Így is tett. Tudta, hogy apja másnap azonnal beküldi Francesco-t a legközelebbi repülőtérre, tehát aznap este lesz esélye meglógni.

Az éjjel egy szemhunyásnyit sem aludt, hol a padlón kuporgott, hol az ágyra dőlve tépkedte a hajszálait. Reggel úgy, ahogy volt kisurrant a szobából és elindult Matukához. Ő maradt neki az egyetlen, akiben megbízhat, és aki úgy szereti, ahogy van.

A fiú vidám köszönése nem jutott el a tudatáig, ködös látással, tudattalan léptekkel botorkált a házhoz és borult barátja nyakába. Ismét sírva fakadt. Matuka arrébb rugdosta a padlód borító kacatokat és leültette Lightningot, a fiú pedig hüppögve elmesélte, mi történt.

Matuka csendben bámult maga elé.

- Jó, hogy hozzám jöttél, Cimbi! Történetesen egy szakértővel van dolgod.

Lightning grimaszolt.

- De tényleg! - bizonygatta Matuka. - Figyelj, van egy haverom, aki ki tud juttatni a városból, onnan pedig csak találunk egy faintos repülőt, akivel elutazhatunk!

- Várj - kapta fel a fejét Lightning -, utazhatunk?

- Há' persze, csak nem engedhetlek el egyedül! - bokszolt barátja vállába Matuka. - Előkerítem neked ezt az olasz szívtiprót, akármibe kerül is.

Lightgning arcára mámoros mosoly kúszott.

- Te vagy a legeslegjobb barátom, Matuka. Nem tudom, hogyan háláljam meg.

A fiú heherészett.

- Ennyit csak megtehetek a legesjobb cimbimért, nem?

Lightning Matukánál maradt, de egyszer sem lépett ki a házból. Matuka pedig végezte a szokásos teendőit, pakolászott, kiment egy-egy autót elvontatni, magára döntött egy szemétkupacot, aztán vacsorára szalonnát sütött. Lightning kikapcsolta a gondolatait, és úgy piszkált egy számára ismeretlen szerkezetet, csavarokat és fémlapokat szedve le róla. Kezei önállóan dolgoztak, nem is figyelt arra, hogy mit csinál.

Aztán Matuka az ölébe dobott egy hátizsákot.

- Indulunk!

Lightning mintha álmából ébredt volna. Csak most vette észre, mennyire éhes, hogy megcsapta a szalonna illata, ami a zsákből szivárgott.

- Máris?

Matuka bólintott.

- Hoztam neked ruhákat, készítettem szendvicset, kértem Fillmore-tól innivalót, és egy kis pénzt is szedtem össze.

- Elhoztad a zsebpénzem? - Lightning feltápászkodott a földről; hirtelen tettrekésznek érezte magát.

- Egen - bólintott Matuka. - És itt van az én keresetem is. Mehet a menet?

Pacsira nyújtotta a tenyerét, Lightning mosolyogva csapott bele.