2. – Én vagyok a sötétség sárkánya
Mi sárkányok mindig büszke álltok voltunk. Nem hiába, hiszen mi voltunk a legerősebb lények a világon senki sem tudott végezni velünk. A sárkányok nagyon hosszú ideig élnek és minden sárkány más. Vannak olyanok, akik egy- egy természeti elemet irányítanak, vannak, olyanok, akik csak szimplán tüzet okádnak, de vannak olyanok is, akik tűz helyet energia nyalábbal harcolnak. Vannak olyanok, akik különlegesek, mint például a világfaló. A sárkányok közt a legidősebb Gawain. Ő minden sárkány atyja. Nem tud senki ennél többet róla, de nem is érdekel minket. Mi nem olyanok vagyunk, mint az emberek, hogy ilyen holmi kis apróság miatt ne bízzunk benne. Vannak különleges sárkányok is, akik már nem teljesen élnek. Egyfajta zombi sárkány. Ők általában egy csontváznak néztek ki és bár már meghaltak, de pont ezért bajosak. Nagyon erősek. Állítólag ők az első sárkányok voltak valaha. Mára már majdnem kipusztultak, csak a legöregebb sárkány maradt életben. Senki sem tudja, hogy születünk. Nincsenek szüleink, vagy ha vannak is nem tudunk róluk.
Pár millió éve jöttem a világra. Volt egy testvérem is, akit már az elejétől fogva utáltam. A közösség nevelt fel minket, ahol éltünk. Egy sárkány az után kapja meg a nevét, hogy kiderült, milyen erőt birtokol. Én a Vulom nevet kaptam, ami azt jelenti, hogy sötétség. A testvérem pedig a Krein nevet kapta, ami azt jelenti, hogy nap. Mint a nevünkből is kiderülhet, egymás ellentétei vagyunk. Talán ezért gyűlöltem már az elejétől fogva. Hamar felcseperegtünk és a legerősebb sárkányok közé tartoztunk. Nem volt semmi gondunk egészen addig, amíg meg nem jelentek az emberek. Eleinte nem volt velük semmi baj és mivel a sárkányok számára az emberek új faj volt érdeklődni kezdtek utánuk. Azonban minél több időt töltöttünk az emberek mellett annál jobban megfertőztek minket a gondolkodásmódjukkal.
Nem szerettem az embereket. Csak a baj volt velük. Nem értettem miért olyan különlegesek? Legalább is ezt gondoltam egészen addig, amíg meg nem ismerkedtem egy különös halandóval.
/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/
Az is egy szokványos napnak indult, amikor találkoztunk. Épp a kedvenc helyem felé tartottam, amikor embereket halottam. Három fiú vett körbe egy lányt egy szakadék peremére szorítva.
- Ugyan, csak játszunk kicsit! Ha velünk jössz, nem esik bántódásod! – mondta az alfa hímnek tűnő fiú. Azonban, hiába a nyájaskodás a lány továbbra is ellenállt. Erre a három fiú olyat tett, amire nem számítottam. Lelökték a mélybe a lányt, majd elmentek, mint aki jól végezte dolgát. Nem tudom, miért nem mentem tovább. Általában, nem szoktak érdekelni az emberek. Most valamiért még sem tudtam elszakadni attól az embertől. Nagyot sóhajtottam, majd előhívtam a szárnyaim. Az elmúlt évek alatt megtanultunk emberi formát felvenni, hogy könnyebben együtt tudjunk élni az emberekkel. Csak apróbb eltérések voltak köztünk és a rendes emberek között. Talán ezért lehetett az, hogy annyira meglepődött az a lány, amikor elkaptam és leraktam a földre.
- K- köszönöm! – dadogta, miközben próbált a lábára állni. Annyira remegett, hogy majdnem összecsuklott, de én elkaptam.
- Komolyan mennyi baj van veled! – morogtam.
- B - bocsánat! – sütötte le a szemét. Elérkezettnek láttam az időt, hogy amíg ő azzal küszköd, hogy megbírjon állni a két lábán én végig, mérhessem. Hosszú fehér haja volt, ami a haladóknál szokatlan volt és kék szeme. Karcsú volt és törékeny alkatú világos bőrrel.
- Hogy hívnak? – nem tudom miért kérdeztem meg. Sőt azt, se tudtam, miért törődök ezzel a haladóval.
- Hikaru. – válaszolt a lány. Végül nagy nehezen talpra állt és már egyedül is meg tudta magát tartani.
- Szép név. Nos, most már menj vissza a faludba. Úgy is rá tudsz már állni a két lábadra. – mondtam, majd hátat fordítottam neki és elindultam.
- Várj! – kiáltott utánam, de nem törődtem vele. De ez nem érdekelte, nem adta fel és elkezdett utánam futni, aminek az lett a vége, hogy az első pár lépés után majdnem találkozott a földdel, ha nem kapom el.
- Istenem, veled csak a baj van. – sóhajtottam.
- Bo - bocsánat! – pirult el és zavartan le sütötte a szemét.
- Mit akartál? – kérdeztem rá.
- A neved. – bökte ki. – Mi a neved? – kérdezte, mire kicsit meglepődtem.
- Ugyan miért érdekel az téged? – kérdeztem, mire szomorúan lehajtotta a fejét. Nem tudom, mi van velem. Gondterhelt sóhaj kíséretében bel túrtam a hajamba. – Vulom. – mondtam, ki végül. Felkapta a fejét és értetlenül nézett rám, mire kicsit türelmetlen lettem. – A nevem Vulom. – néztem félre.
/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/
- Hm, nem is rossz. Bár nem is várhatnék mást egy őrzőtől. – szólaltam meg. Ez volt az első alkalom, hogy személyesen találkoztam vele. Meg kell hagyni így közelről még csinosabb, mint ahogy eddig láttam. - Még sose fordult elő, hogy az őrzőm egy lány legyen. – mondtam, majd hirtelen előtte termettem. Lehajoltam és elkezdtem tanulmányozni. Annak a fekete hajú fiúnak igaza volt. Valóban elég szépek, és a lány se nézz ki rosszul. – Bár nem mintha, bánnám. Főleg, hogy ilyen dögös lány. – mondtam, csak úgy magamnak. Erre elpirult. Finoman megfogtam a kezét majd kezet csókoltam neki. - A nevem Faasnu. – mutatkoztam be neki.
- Ö... Miria Wright vagyok. – válaszolt kissé zavartan.
- Tudom ki vagy! Figyeltelek ez idáig! - mondtam, majd felvettem a sárkány alakom és köré tekeredtem, mint a kígyó az áldozatánál. – Minden egyes pillanatban figyeltelek! – mondtam.
- Minden egyes pillanatban? – kérdezte vissza vörös arccal.
- Nem kell félni nem az a fajta, vagyok, aki leskelődik. – válaszoltam neki. Láttam rajta, hogy kételkedik bennem. – Csak érdekes vagy. Még sose volt egy nő az őrzőm.
- Már korábban is így hívtál. Mit jelent ez? Ki vagyok igazából? – kérdezte.
- Érdekel? - kérdeztem, miközben tekeregtem körülötte.
- Igen. – vágta rá, habozás nélkül.
- Még akkor is, ha az életed megváltozik? – kérdeztem.
- Ennél szarabb már úgy se lehet. – sóhajtotta.
- Érdekes vagy. – kuncogtam. – Legyen, hát elmondom. Több millió évvel ezelőtt kezdődött az egész még a sárkányok korában. Rengetegen voltunk akkoriban, mi uraltuk a világokat. Harmóniában éltünk a többi élő lénnyel, de amikor néhány sárkány hataloméhségé felcsapott ennek vége lett. Először csak néhányan aztán egyre többen akarták uralni az egész világot. Mindenkit az uralmuk alá akartak hajtani. Hamarosan hatalmas háború tört ki sok áldozattal. De hiába győztek azok, akik a rendet akarták vissza állítani, már késő volt. Az emberek őket is veszélyesnek bélyegezték és vadászni kezdtek rájuk. Voltak olyan világok is ahol ez nem történt meg, de a legtöbb világban ez volt ezért a sárkányok elkezdtek kihalni. A nagyhatalmú sárkányok elhatározták, hogy a foglyul ejtet lázadó sárkányok vezetőjét elzárják, hogy soha ne igázhassa le a világot. Ez a sárkány szintén egy nagyhatalmú sárkány volt ezért nehéz lett volna csak úgy elzárni. Ezért úgy határoztak, hogy valakibe elzárják. Ekkor egy fiú, akit a sárkányok neveltek fel önként vállalta, hogy belé zárják a sárkányt. Tudta, hogy ha nem elég erős akár bele is halhat, de nem bánta. Jóvá akarta tenni, azt, amit embertársai okoztak. A legerősebb sárkányra hárult az a feladat, hogy elzárja a sötétség sárkányát. Mivel csak ő, aki a napsárkány volt elég erős, hogy elzárja. Azonban az elzárásért súlyos árat fizetet. Majdnem az életébe került, ezért, hogy megmentsék egy másik halandóba zárták. Ezután a két sárkány mindig más emberben élt tovább elzárva. Sosem szabadulhattak ki, mivel átkot szórtak rájuk, aminek köszönhetően mindig egy emberbe lesznek zárva. Ezeket nevezik kiválasztottaknak. Ez vagy te és a drága húgod. Érdekes. Eddig még nem fordult elő, hogy testvérek legyenek a kiválasztottak. Na, de mára ennyi elég, mivel az a boszorkány kint kezd ideges lenni. Elég gyorsan repül az idő idebent. – mondtam, majd letettem a földre.
- Ki vagy te valójában? – kérdezte gyanakodva.
- Hm, nem is vagy te olyan buta, mint amilyennek mutatod magad. Ezért jutalmul megmondom az igazi nevem. Vulom vagyok a sötétség sárkánya. – válaszoltam, és ebben a pillanatban távozott. Még éppen elkaptam a sápadó arcát. – Érdekes lány. Kíváncsi vagyok, mit tud mutatni nekem.