3. – Én vagyok a fény sárkánya

Már időtlen idők óta élünk s mára már csak ketten maradtunk. Én és a bátyám a sötétség sárkánya. Én mindig is békeszerető voltam. Nem akartam a háborút el akartam kerülni a vérontást. Azonban vannak olyan dolgok, amiket meg kell tennünk akkor is, még ha nem akarjuk.

/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/

Amikor megszülettem a Krein nevet kaptam, ami azt jelenti, hogy nap. A bátyám neve Vulom, ami sötétséget jelent. Általában egy sárkány a kinézetéről vagy az erejéről kapja a nevét. A mi esetünkben mindkettő közre játszik. A bátyámat, amikor sárkány alakban van, fekete és sötétlilás pikkelyek borítják. Szemei vörösek így adva neki még rémisztőbb külsőt, aminek hatására emberek, varázslények és sárkányok egyaránt tisztelték és féltek tőle. Bár erre lehet rájátszott még a mogorva természete is és a gyűlölete az emberek iránt. Mindig azt mondta, hogy veszélyes lények és egyszer ők okozzák a vesztünket. Nem hittem neki, mert nem ismertem az emberek sötét oldalát. Mivel én a fény sárkánya vagyok, ezért sokkal barátságosabb vagyok, mint a bátyám, aki gyűlöl engem. Hosszú fehér szőke hajam van és kék szemem emberi alakban, sárkány alakban fehér és halványsárga pikkelyek borítanak. A bátyám emberi alakban ugyan olyan lenyűgöző és félelmetes, mint sárkány alakban. Nem sokszor vette fel az emberi alakját, de ha felvette, akkor az emberek csodálattal és félelemmel néztek fel rá. Hosszú fekete haja volt, amit össze fogva hordott és vörös szemei.

Amikor megjelentek az emberek sokat voltam közöttük, mert érdekesnek találtam. Szépen lassan a bizalmukba fogadtak és én is őket. Amikor a bátyám elítélte őket én megvédtem őket. Aztán hihetetlen dolgok történtek. Egyszer találkoztam egy hihetetlenül gyönyörű lánnyal. Hosszú sötétkék haja volt és lila szeme. Egyből bele szerettem. Igyekeztem közel kerülni hozzá és megismerni. Amikor ez sikerült megtudtam, hogy a neve Hana, ami virágot jelent. Nagyon illet hozzá. Hamarosan jobban megismertük egymást és kinyílt előttem. Annyira örültem, amikor elmondta, hogy ő is szeret. Később egy véletlen folytán megtudtam, hogy a bátyám is bele szeretet egy ember lányba. Még sosem láttam ennyire boldognak meg, hogy valakivel ilyen kedves legyen. Titkon nagyon örültem neki, mert bár a bátyám nem szeretet én azért szerettem, mert még is csak a testvérem volt. De aztán minden olyan gyorsan véget ért. Ekkor ébredtem rá, hogy az embereknek nem csak jó oldaluk van. Rájöttem, hogy a bátyámnak igaza volt.

Későn érkeztem. Már csak azt láttam, hogy a bátyám karjában tartja a lányt, és alattuk egy vöröslik a vértócsa. Örökre bennem maradt a bátyám fájdalmas és dühös kiáltása a lány halálakor. Akkor esküdött meg, hogy nem kímél meg semmilyen embert és kiírtja mindegy szálig őket. Nem sokat kellet keresnie támogatókat, ugyan is rengeteg sárkány osztozott vele egy véleményen. Ekkor tudtam, meg, hogy amíg én el voltam foglalva a szerelemmel, addig a többi ember elkezdte levadászni a sárkányokat. Részben én is hibás voltam, hogy ez történt. Az én feladatom lett volna őrizni a kristályt és fent tartani az egyensúlyt. Nem szabadott volna, az embereket a kristály közelébe engednem. Meg kellett állítanom mindkét félt, de nem tudtam mit csináljak a háború pedig eközben kitört. Amikor elmentem a sárkány ős Atyához azt mondta nekem, hogy a jó nem létezhet a gonosz nélkül és a gonosz pedig jó nélkül. Ahhoz, hogy megállítsam a háborút és a bátyámat fel kell ébresztenem a bennem lévő sötétséget. Azonban egyedül még így is kevés voltam. Szükségem volt egy tiszta szívű lányra, aki mellettem lesz, ha a sötétségbe lépek. Meglepő módon ez a személy Hana volt. Ő volt az egyedüli ember, aki támogatott és bízott bennem, mert szeretett. Így hát, hatalmat adtam neki, hogy együtt megállítsuk a háborút azonban én egyre jobban merültem a sötétség világába. A végső harcnál ketten maradtunk. Én és a bátyám. Hanat megkértem, hogy ne avatkozzon közbe, mert nem viseltem volna el, ha elveszítem.

Azt, hiszed, legyőzhetsz, csak mert felébresztetted a benned lévő sötétséget öcsém? Naiv vagy. Nézz magadra! Gyenge vagy és még a sötétséggel sem bírsz megbirkózni. El fog nyelni. Ennyit a hatalmas fény sárkányról! – mondta nekem Vulom a végső ütközetnél. Tudtam, hogy igaza volt, de már nem tudtam vissza lépni. Egyedül nem. Elvégre fel kell áldoznom a jót, hogy megállíthassam a bátyám. Azonban a csata közben a sötétség egyre jobban elnyelt így nem tudtam a bátyámon felül kerekedni. Amikor a földre kerültem bátyám nem habozott. Azonban mielőtt megölhetett volna, Hana közbe avatkozott.

- Ne! – kiáltotta és hozzám szaladt, hogy aztán a saját testével védhessen.

- Menj innen halandó! - mordult rá fivérem.

- Nem! – ellenkezett.

- Nézz rá, már nem sok van hátra neki! Még jót is teszek vele, ha megölöm. Ugyan miért véded még mindig?

- Azért mert szeretem! Krein vissza kell térned! Ne hagyd, hogy a sötétség eluralkodjon rajtad! – nézett az ekkor más vörös szemeimbe és megcsókolt. -Éreztem, hogy erősödöm, és a sérüléseim begyógyulnak, de legfőképp, hogy a sötétség nem nyom el.

- Hana? – néztem szerelmemre, aki csak rám mosolygott majd felállt. – Köszönöm.

- Azt hiszed, ez segíthet? – kérdezte fivérem.

- Nem, hiszem, hanem tudom! – mondtam majd támadtam.

Ezután egymásnak okoztunk súlyosabbnál súlyosabb sérüléseket. A csata végén már mindketten súlyosan megsérültünk és halálunkon voltunk. Ha meghalunk, akkor nem lesz, aki őrizze a kristályt. Ekkor ismét váratlan fordulat támadt. A varázslények, hogy megmentsenek minket egy- egy emberbe zártak minket. Ez viszont azért volt veszélyes, mert ha az ember, akibe bele zárják a lelkünket nem elég erős akkor meg fog halni. És én nem akartam ezt, azért mert akibe az én lelkemet akarták zárni az Hana volt. De nem tehettem semmit. Végül a lelkeinket bel zárták a két emberbe, akik elég erősnek bizonyultak, mert nem haltak meg. Azonban még az emberek sem halhatatlanok. Így mindig, amikor az egyik őrző meghal, a lelkünket ideiglenesen elzárják, amíg nem találnak egy olyan erős embert, aki elbír minket.

Ebben az örökös körforgásban találkoztam Alexis Wright –tal. Alexis egy kedves lány, aki 17 éves koráig az emberek világában nevelkedett a nagymamájával. Csendes természetű lány, de ha kell, kiáll magáért. Ő lett az én mostani őrzőm. Amikor átkerült Eldaryába akkor tudta meg, hogy van egy ikernővére, aki addigra már másfél éve ott tartózkodott és ő se tudott arról, hogy van egy testvére. Mira teljes ellentéte Alexisnek. Elsőre egy nagy dumás lánynak tűnik, aki imád a gárdavezetők agyára menni. Azonban mint kiderült, csupán egy életvidám lányról van szó, aki nagyon tehetséges. Másfél év alatt elérte, hogy úgy kezeljék mintha ő is gárdavezető lenne. Amikor megtudta, hogy Alexis a húga nem tudott mit kezdeni vele, de hagyta hagy közeledjen hozzá. Aztán hamar összebarátkoztak és mintha már születésüktől fogva együtt lennének igazi testvérekké váltak. Mindez annak köszönhető, hogy ugyan azon a sorson osztoznak, mindketten őrzők. Igen őrzők, ugyan is Miriába lett elzárva a bátyám lelke. Azonban a két lány nagyon sokáig semmit sem tudott rólunk, csak annyit tudtak, hogy fontos feladatuk az, hogy minket őrizzenek. Aztán hamarosan kitört a háború, de a lányok még nem álltak készen és bár sikerült megnyerni a háborút, de nagy árat fizettek érte.

VÉGE