5 - A tőr

Miria az elrablása után napokig nem tért magához. Ez alatt a pár nap alatt belázasodott és folyton rémálmok kínoztá öreg boszorkány magyarázata az volt, hogy a teste nem bírja el a két fajta energiát egyszerre és most a két energia egymással küzd.

Alexis egy napot aludt át utána nem volt semmi baja így csak nővérért aggódtak. A tört amit Nevra talált később megmutatták Miikonak, aki elmondta nekik, hogy az egy különleges kés. Annak idején az ehhez hasonló fegyverekkel gyilkolták le a sárkányokat.

- Sárkányok? Nem csak a mesékben léteznek? – kérdezte Nevra.

- Nem. Sőt régebben rengetegen voltak. A kezdetek óta léteztek és az egész világ urai voltak egészen addig, amíg meg nem jelent az ember. Az emberek féltek a sárkányoktól ezért elkezdték levadászni őket. – válaszolt Kero. – Sőt azt illeti a kristályt eredetileg két sárkány őrizte. A két sárkány neve Vulom és Krein volt. – mondta, majd hagyta, hogy a többiek feldolgozzák az információt.

- Krein és Vulom. Nap és… sötétség? – kérdezte elakadva Ezarel.

- Csak nem? – kérdezte Nevra.

- Réges régen, amikor a sárkányok uralták a világot és ők tartották fent a rendet. Hogy biztosítva legyen a rend minden faj legnagyobbika összegyűlt és együttes erővel megalkották a kristályt. – fogott bele Miiko. – A kristály őrzését a két leghatalmasabb sárkányra bízták Vulomra a sötétség urára és Kreinre, aki a fény sárkánya volt. Amikor megjelentek az emberek Krein érdeklődni kezdett felőlük és kedves természete miatt hamar be tudott illeszkedni, azonban ez csak a látszat volt. Valójában az emberek csak azért fogadták maguk közé, hogy megtudják, hogyan lehet legyőzni a sárkányokat. Azonban Krein ezt nem vette észre mivel bele szeretett egy ember lányba és mivel a lány viszonozta a szerelmét ezért nem vette észre az emberek tervét. Vulom már az elejétől fogva gyűlölte az embereket és hangoztatta, hogy bajt hoznak a sárkányok és a varázslények fejére, ha maradnak. Elég sok sárkány egyet értet vele ezért sok követője volt. Azonban mielőtt megindította volna a támadást megismerkedett egy ember lánnyal, akit kitaszítottak és folyton bántalmaztak az emberek a haja színe miatt. Vulom ahogy jobban megismerkedett a lánnyal bele szeretett. De a szerelem nem tartott sokáig, ugyan is a lányt megpróbálták megölni és súlyos szúrást kapott. Vulom nem érkezett időben, a lány a karjaiban halt meg. Ez után oly annyira meggyűlölte az embereket, hogy támogatókat kezdett gyűjteni egy emberek elleni háborúba. Mire Krein felfogta a történteket már késő volt, a háború elkezdődött. Azonban, hogy véget vessen neki elhatározta, hogy szembe szál testvérével, amihez pedig neki is fel kellet ébresztenie magában a gonoszságot. A csata közben azonban hátrányban volt, ráadásul a sötétség kezdte elnyelni. A harc végén, amikor a fivér megölte volna az öccsét az-az ember lány aki Kreinbe volt szerelmes megvédte így végül nem ölte meg. Azonban minkét sárkány súlyosan megsérült, de ha ők meghalnak, akkor, nincs, aki őrizze a kristályt és fent tartsa a rendet. Végső megoldást a varázslények nyújtották. A két sárkány lelkét egy –egy emberbe zárták és a kristály védelmében megalapították a mai gárdák alapját. A háború végeztével csak néhány ember maradt, de a legtöbbjük egy másik világba ment át, amikor egy átjáróra akadtak rá. - fejezte be a történetet a rókalány.

- Akkor Miriáék… - kezdet bele Nevra, de Leiftan félbe szakította.

- A sárkányok lelkét nem mindig az örökösökbe zárták. Voltak olyanok, akik nem voltak elég erősek ahhoz, hogy befogadják a sárkány lelket és ezért meghaltak.

- És mi alapján választják ki a hordozókat? – kérdezte Valkyon.

- Régebben a legnagyobb harcosokat választották ki, de Miriáék esete különleges. A boszorkány a születésük előtt egy jóslatot látott a háborúról és arról, hogy a fény és a sötétség őrzője vett neki végett. Akkor úgy gondolták, hogy az első háborúról van szó és ezért a Wright házaspárra esett a kiválasztás, azonban amikor beléjük akarták zárni a két lelket, a ceremónia sikertelen volt. Bár a házaspár életben maradt, de nem volt kibe zárni a szellemeket ezért ideiglenesen el kellet zárni őket. Ezután a boszorkánynak újabb látomása volt, amiben egy ikerpárt látott. Kiderült, hogy Miria és Alexis anyja akkor már terhes volt és ikreket várt. Azonban mivel a lányok a háború alatt születtek a szülők úgy döntöttek, hogy az emberi világba helyezik őket, hogy legalább ők életbe maradjanak így nem sikerült beléjük zárni a szellemeket. Ha minden jól ment volna, akkor 17 évvel ezelőtt a lányokba zárták volna a szellemeket és mára már ki lennének képezve és ez nem történt volna meg. – mondta án mély csend borult a szobára és végül Miiko feloszlatta a gyűlést.

Nevra és Ezarel csendben mentek egymás mellett. Általában nem nagyon szerették a másikat és ahol lehetet ott kötöttek bele, de most a közös cél összekovácsolta őket. Eleinte azért harcoltak egymás ellen, mert egy lány volt a kiszemeltjük, de ez szépen lassan megváltozott, amikor megjelent Alexis. Bár Alexis és Miria egymás kiköpött másai mivel ikrek, de személyiségileg különböznek. Mindketten más életet éltek és más – más körülmények között nevelkedtek fel.

Alexis viszonylag normális emberi környezetben nevelkedet, és amíg a nagymamája nem küldte át Eldaryába átlagos élete volt. Azonban Miriának már nem volt ilyen egyszerű élete. Az, akiket a szüleinek hitt nem törődtek vele, az egyetlen személy, pedig aki egy kicsi szeretetet is adott neki a nagymamája volt, aki elhunyt, amikor kicsi volt. Hamar fel kellet nőnie ezért, hogy ne roppanjon bele az élet súlyába álarcot vett fel, ami az évek múltával szinte egyé vált vele. Már nem tudta levenni, de nem is akarta. Megszokta már, hogy mindig másnak mutatja magát és elrejti a valódi énjét. Amikor az élete jobbra fordult volna, akkor is közbe szóltak a fentiek és újra a gödör legalján volt. Ki tudja, mi lett volna, ha nem kerül át Eldaryába. Lehet örökre a gödör alján maradt volna. A hirtelen környezetváltozás és az új világ hatására az álarc elkezdet megrepedni, majd egy kis segítséggel mielőtt észbe kapott volna már le is hullt. Kapott új barátokat, egy új életet, később pedig egy testvért. Nevrának a mai napig eszébe jut, hogy Miria, hogy megváltozott, amikor átkerült. Halványan elmosolyodott, amikor a lány egyik legnagyobb csínytevése jutott az eszébe.

Ezarel éktelen kiáltása rázta meg az egész gárdát.

- Ki volt az?! Ki merte ezt csinálni? – hangzott a dühös ordítás. Hogy mi volt az oka, hogy a mindig nyugodt Ezarel kiakadt? Nos, a kiváltó ok egy igen érdekes kép volt róla. „Fiatal voltam és kellett a pénz". Ez volt a hátuljára írva szép nagy betűkkel.

- De vörös vagy Ezarel… Csak nem valós a pillanatkép? – kérdeztem miközben fütyörészve elmentem mellette.

- Nevra! – halottam dühös hangját. Szinte láttam, ahogy vörös képpel utánam fordul. – Ez a te műved?

- Fogalmam sincs, miről beszélsz, most látom először ezt a képet.

- Persze és azt várod, hogy ezt el is higgyem? – kérdezte mérgesen. – Ha ennyire ráérsz akár mehetnél küldetésre is!

- Nincs semmi dolgom… Egyébként meg ne akard rám kenni más mocskát, azt a képet nem én csináltam. De meg kell hagyni igazán sexy vagy rajta… - vigyorogtam rá gonoszan. – Biztos találsz valamelyik gárdában egy pont hozzád passzoló srácot, aki kisegít a nehéz időkben bármikor…

- Nevraaaaaa! – dörögte.

- A fene! – rohantam előtte vigyorogva. Még jó hogy sokkal gyorsabb vagyok, mint ő.

/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/

Az emlék hatására elmosolyodott a fekete hajú. Később persze megtudta, hogy Miria keze volt a dologban és el kellet ismernie mesteri csíny volt. Mialatt elmerült az emlékeiben észre se vette, hogy már megérkezett. Óvatosan nyitott be a szobába. Az ágyon Miria feküdt eszméletlenül. Halkan becsukta az ajtót, majd leült a lány mellé és megsimogatta az arcát. Úgy gondolta a lány jobb életet érdemelt volna a sok szenvedés után, de valaki fentről úgy látszik nem így gondolja. Elgondolkozva figyelte a lány immár nyugodt arcát. Pár nappal ezelőtt még a gondok és a fájdalom elcsúnyította az arcát, de már vége van. Minden nap eljön megnézni a lányt és órahosszakat ül az ágya mellett. A lány nyugodt arca arra enged következtetést, hogy véget ért a belső harca. A fekete hajú csak remélni tudta, hogy nem a sárkány győzött.

- Remélem, nem omlik össze, miután meg tudja mit tett, amíg a sárkány átvette felette az uralmat. – sóhajtotta, majd egy csókot nyomott a lány homlokára és kiment a szobából.

Vége