39. Fejezet – Családi becsület

Perselus elhagyta a lakosztályát, és fürgén lépkedett a fáklyák által megvilágított folyosón, de ahogy elhagyta a sötét folyosót, ami a Mardekár klubhelyiségébe vezetett, Perselus rájött, hogy ez az estéje újból a rosszabb irányba fog fordulni. Lucius Malfoy várt rá, sápadt arcán hideg mosollyal, és kesztyűs kezével szorosan tartotta az ezüstnyelű sétabotját.

- Lucius - sóhajtott Perselus. – Mit keresel még mindig itt?

- Jóságos Istenem, Perselus - dorombolta Lucius. – Így kell köszönteni egy régi barátot?

- Nincs kedvem a fölösleges kedveskedésekre ma este, Lucius- csattant fel Perselus.

Lucius csak lágyan felnevetett.
– Komolyan, Perselus, és én még azt gondoltam, hogy a házasságod a kedves Mr. Potterrel javít majd a kedélyeden. Látom, hogy nem. Talán Mr. Potter még sem olyan rendkívüli, ahogyan azt mindannyian hittük.

- Kímélj meg a rosszindulatú célozgatásoktól! - mordult fel Perselus. – A fiad több mint eleget mondott már e témában.

Lucius csak megvonta a vállát, és meglehetősen drámai módon felsóhajtott.
– Igen, alkalmanként Draco egy kicsit sértő tud lenni. Tartok tőle, hogy ezt Narcissa családi ágáról örökölte,. De nem azért jöttem ide, hogy a házasságodról váltsak veled csípős eszmecserét, Perselus. Üzleti ügyben kell beszélnem veled.

- Nem érdekel semmiféle üzlet, amiről beszélni szeretnél - válaszolt Perselus, és összehúzta szemét. – Azt hiszem, a hűségem megfelelően ki lett nyilvánítva.

- A hűséged - elmélkedett Lucius. – Igen, gondolom - de elgondolkodtam rajta, hogy pontosan kinek az oldalán is állsz, Perselus. Dumbledore-én vagy Potterén?

- Gondolod, hogy van különbség?

Lucius csak vállat vont, és elgondolkozva a combjához ütögette a botját.
– Dumbledore egy ideológiával és egy napirenddel jön. Potter viszont… - váratlanul elmosolyodott. – Azt szinte meg tudom érteni. Nem vettem észre, milyen vonzó lett a fiú. Aligha tudlak okolni, hogy ugrottál egy ilyen lehetőségre.

Perselus érezte, hogy hideg düh árad szét vénáiban Lucius szavai hallatán. A szőke férfi szórakozottnak és kíváncsinak látszott – olyan valami volt ez, ami Perselusnak egyáltalán nem tetszett.
– Nehezen tudom elhinni, hogy osztanád ezt az érdeklődést.

Lucius erre felnevetett.
– Ó, higgy nekem, Perselus, nem vagyok vak. A hajlamom mindig a nők felé irányult - de Mr. Pottert olyan erős aura veszi körül, amit nem láttam, mióta a…

- A Sötét Nagyúr óta? - fejezte be Perselus helyette, hidegen nézve a férfira. Ha azt gondolta, hogy Harryt Voldemorttal hasonlítja össze, akkor tényleg vak volt.

- Igen - értett egyet Lucius. – Azóta.

- Mi a gond, Lucius? - gúnyolódott Perselus. – Elvesztette a rózsa a szépségét?

Ekkor valami furcsa futott át Lucius arcán, a nyugtalanság árnyéka, amit Perselus még soha nem látott a férfin.
– A Sötét Nagyúr megőrült, Perselus.

- Mindig is őrült volt.

- Nem így - rázta meg a fejét Lucius. – Ez valami más, valami… kimondhatatlan.

Perselus hitetlenkedve bámult a férfira.
– Védelmet kérsz, Lucius? Csatlakozni szeretnél Dumbledore…

- Nem! - vicsorogta Lucius, és dühösen nézett rá. – Csatlakozzak Dumbledore-hoz és a szánalmas mugli szeretőihez? Térdünkön csúszva kell majd a muglik lábait csókolnunk, mielőtt ennek vége lesz!

- Miben különbözik ez…- fogott hozzá Perselus, csak hogy Lucius közbevágjon.

- Ne kezdd, Perselus! Ez nem rólam, vagy a Sötét Nagyúrról szól. Dracóról van szó.

- Draco? – bámult Perselus a férfira meglepetten. Most mire készült?

- Nekem nincs szükségem senki védelmére. Megteszek bármilyen lépést, hogy megvédjem magam. De azt nem akarom, hogy a fiam is belekeveredjen ebbe az őrültségbe. Máris furcsa gondolatok járnak a fejében.

Perselus azon kapta magát, hogy összezavarodott attól, hogy milyen irányba fordult ez a beszélgetés. Mit tehetett Draco, hogy Lucius így viselkedik?
– Miféle furcsa gondolatok?

Úgy tűnt, Luciusnak halványan hányingere van a gondolatra.
– Perverziók - mosolygott gúnyosan. – Azt hiszem, a Black család vére miatt. Kifogástalan a származásuk, de a szexuális ízlésük mindig is kissé furcsa volt. Bellatrix mindenkinek szétteszi a lábát, míg úgy tűnik, Narcissa összevarrta magát. És Andromeda - rázkódott meg elborzadva. – Egy mugli annyi mindenki más közül. Jobb lett volna, ha úgy végzi, mint Regulus, minthogy ilyen módon beszennyezi a vérét. - Minden átmenet nélkül elvigyorodott. – Elmondtad a szeretett Rendednek, hogy Regulus pontosan hogyan halt meg? Vagy inkább, mi alatt halt meg?

Perselus gyomra felfordult az emlékre, és kényszerítenie kellett magát, hogy az arca érzéketlen maradjon. A hazugságot, amit a Rendnek mondott Regulus Black haláláról, egyenesen szívességként tartotta számon Sirius Black felé, aki valószínűleg nem bírta volna elviselni az igazat a testvéréről.

Regulusnak, csak úgy, mint Bellatrixnak, olyan szexuális étvágya volt, ami obszcénné és uralhatatlanná vált, és egészen addig a pontig elment, hogy már a Sötét Tivornyákon előadott meglehetősen nyilvános játékaik sem tudták teljesen kielégíteni a perverz vágyait. Az élete egy ilyen tivornyázás alatt ért véget, amikor Bellatrix arra ösztökélte, hogy nyomja el egy hegyi troll szexuális vágyát. A lény kásává törte Regulus fejét, mikor leszorította a földre, és erőszakosan beléhatolt. Mire a többi halálfaló lehúzta róla a trollt nem sok minden maradt, amit fel lehetett ismerni az arcán.

Perselusnak a mai napig még az emléktől is felfordult a gyomra. Sokkal könnyebb volt a Rendnek hazudni Regulus változásáról és vágyáról, hogy megszabaduljon a halálfalóktól, csak hogy hősiesen lelje halálát a Sötét Nagyúr pálcája által, mint megismételni egy ilyen történetet valakinek.

- Mi köze ennek Dracóhoz? - kérdezte Perselus, elutasítva, hogy ráharapjon Lucius csalijára. Remélte, hogy Dracónak nem voltak hasonló hajlamai.

- Draco persze nem fogja bevallani, de kezd olyan dolgokat megkívánni, amit nem kellene - magyarázta Lucius. – Dolgokat, amik alatta állnak. Kézbe kell vennie valakinek, aki elég erős, hogy kielégítse a vágyait, ha azok felébrednek. Elhatároztam, hogy kiházasítom.

- Miért mondod ezt el nekem? - kérdezte Perselus meglepetten.

Lucius összehúzta szemöldökét.
– Ez nyilvánvaló. Nem adhatom hozzá valamelyik jelenlegi munkatársamhoz, és közben reménykedhetem, hogy megmenekül a Sötét Nagyúr őrületétől. Nem, valakihez a te oldaladon kell hozzámennie. De a gond természetesen a származás. A ti oldalatok koszos korcsokból áll, a te véred az egyik kivétel.

Perselusnak hirtelen egy borzasztó gondolata támadt - csak egy oka lehetett annak, hogy Lucius neki hozza fel ezt a témát – ha valakivel Perselus saját családjából akarta elrendezni a házasságot.
– Ó, Merlin, ugye nem Juliusra gondolsz?

Lucius felháborodottnak tűnt a gondolatra.
– Megőrültél? A legfiatalabb fiú egy ötgyerekes családban? Nem, az én fiam egy vérörököshöz fog hozzámenni, egy ház urához, vagy senki máshoz.

Megkönnyebbülve, Perselus csak megrázta a fejét.
– Akkor miért beszélsz erről velem?

Lucius elvigyorodott.
– Mert csak egy ember van a ti oldalatokon, aki a megfelelő vérrel és pozícióval rendelkezik, és most, a házasságodnak köszönhetően, tagja a családodnak. Hivatalosan kérem, hogy mutasd be a házassági ajánlatom Draco Malfoy és Sirius Black között.

Perselus csak mélységesen megdöbbenve bámult Luciusra, és nem hitte el, amit most hallott. Ennyit arról, hogy az érzelmei ne üljenek ki az arcára - tudta, hogy a kábult hitetlensége nyilvánvalóan meglátszott az arckifejezésén.
– Te megőrültél! - kiáltotta. – Sirius Black?

Lucius csak meghúzta a vállát.
– Nincs senki más az oldalatokon, aki megfelelő lenne.

- Blacknek feltett szándéka, hogy Remus Lupinnak kössön házasságot – világosította fel Perselus.

- Szándékában áll házasságot kötni – válaszolt Lucius. – Még nincsenek összeházasodva. És mivel törvényesen Remus Lupin nem sokkal jobb, mint egy állat, az én ajánlatom előnyt élvez minden megállapodás fölött, ami létrejöhetett közöttük.

- Mondd ezt a dühös vérfarkasnak, aki széttépi majd a fiadat!

Lucius ökle szorosan megfeszült az ezüstbot végén.
– Ha megpróbálja, olyan lényként semmisítik meg, ami. Ha egyetlen mozdulatot tesz a fiam felé, olyan gyorsan szerzek egy Eutanázia Rendeletet, hogy nem fogja meglátni a követező Holdat.

- Lucius, ez őrültség – mondott ellent Perselus. – Black ebbe soha nem fog beleegyezni.

- Blacknek nincs más választása, mint hogy beleegyezik - bizonygatta Lucius. – Az ajánlatom becsületes, és törvényes akadály megléte nélkül, Blacknek el kell fogadnia, vagy elveszti a családnevét.

- Azt fogja választani, hogy elveszti a családnevét.

- Nem fogja - nevetett Lucius. – Griffendél ide vagy oda, gondolom, a neve jelent számára valamit,. De ezen felül, elfelejtetted, hogy kihez kerül a család neve? Abban a pillanatban, ahogy megkapta a címet, Bellatrix vérmágiát fog használni ellene. Sirius halott lenne egy hét alatt. Azt hiszem, ilyen körülmények között még a házi vérfarkasod is ösztönözni fogja, hogy fogadja el – a griffendélesek már csak ilyenek. És Griffendélről beszélve, Sirius Draco unokatestvére. A nemes griffendéles biztosan nem fogja a Sötét Nagyúr őrültségére hagyni az unokatestvérét, ha hatalmában áll, hogy megmentse.

Perselus kételkedett benne, hogy Blacket érdekelné az unokatestvére, de a vérmágia fenyegetése nagyon is valódi volt, és a szívét undorodó rettegés töltötte el.

- Lucius, ne tedd ezt. Nem lesz jó vége.

De Lucius csak áthatóan nézett rá.
– Már elhatároztam. Bemutatod az ajánlatom. Nem akarok további vitát meghallgatni ezügyben.

Ezzel megfordult és gyorsan elindult, a kastély birtoka és Roxfort főkapui felé.

Egy hosszú pillanatig Perselus csak egyedül állt a folyosón, és bámult a férfi után. Rosszul érezte magát, és rettegés töltötte el a szívét. Ez nem lesz jó – egyáltalán nem. Ó, nem érdekelte a Lupin és Black között folyó nyálas románc – legalábbis nem igazán – de szomorú dolog volt, hogy Lupin az, aki ennyi év hűség után veszít. Szánalmas, döntött, nem is szomorú.

Ó, a pokolba, sóhajtott Perselus. Szomorú – egy szomorú, siralmas dolog volt. És míg egy sztoikus mardekáros elfogadná a szituációt, és továbblépne, a griffendélesek hajlamosak darabokra hullani egy ilyen viszontagság kialakulásakor. És Harry… Perselus megrázta a fejét. Mit fog Harry gondolni? Szerette a keresztapját - az átkozott vérfarkast is szerette. Nem fogja ezt jól fogadni. Senki sem fogja, ez az, amit Lucius valószínűleg akart.

Úgy vélte, mostanra Dumbledore és a többiek megtisztították a kastélyt, ezért Perselus elindult a szoba felé, ahol a gyűlés volt. A többiek csak most érkeztek meg, és Perselus egy pillanatra megállt az ajtóban, hogy a jelenlévőkre pillantson. Albus és számos alkalmazott mellett, akik kétségtelenül izgatottan akarták az utóbbi néhány nap eseményei hallani, Molly és Arthur is ott maradtak. Bill, Charlie és Percy visszatértek velük, az ikreket a Griffendél Toronyban hagyták. De Remus Lupin volt az, akire Perselus nézett. Rettegett és félt az előtte álló feladattól. Csak remélni tudta, hogy a vérfarkas jól veszi a híreket. De nem számított rá.

- Minden rendben Harryvel? - kérdezte Albus, amikor meglátta, hogy Perselus az ajtóban áll.

Perselus bólintott, és belépett a szobába, majd hagyta, hogy Minerva és Flitwick levédjék a szobát a titoktartásra szolgáló védőbűbájokkal.

- Akkor hát - mondta Albus egy fényes csillogással a szemeiben. – Gondolom, neked és Remusnak van egy történetetek, amit elmondhattok. Főleg, ha hivatkozhatunk a sógorod Harry irányában megnyilvánuló viselkedésére.

Perselus felsóhajtott.
– Fogalmad sincs.

Remusra pillantott, aki csak bátorító mosolyt küldött felé. Perselus hozzálátott, hogy elmondja az utóbbi napok eseményeit a hallgatóknak.

Többnyire csendben hallgattak, csak néha kérdeztek bele, hogy tisztázzák a dolgokat. Filius Flitwick kétszer kérdezte meg, milyen bűbájt használt Harry, hogy elmozdítsa a követ, aztán csak kábult némasággal ült. Ismét kikérdezte a bűbájról, amit a fiú arra használt, hogy lezárja a Kutat.

Perselus befejezte a meséjét, megbizonyosodva a felől, hogy belefoglalja Harry - harcot megelőző - éjszakai álmát is. Meglepő módon az álom volt az, ami a legtöbb reakciót kiváltotta Albusból. Az öreg varázsló visszaült a székébe, és elgondolkodva simogatta a szakállát.

- Jóságos Isten! - kiáltotta Flitwick, mikor Perselus befejezte a történetet. – Már régóta nem hallottam ilyen csodálatos történetet! Úgy tűnik, nem hajtjuk elég erősen az osztályban, ha ez egy példa arra, amire képes.

- Egyetértek – válaszolt Minerva. – Az egy szép kis bűbájmunka volt, az biztos. Tudtam, hogy a fiú erős, de ez váratlan volt.

Albus lágyan felnevetett erre.
– Mr. Potternek szokása, hogy megtegye a lehetetlent. - Elgondolkodva nézett Remusra és Perselusra. – Gondoljátok, hogy van valami elképzelése arról, mit jelenthetnek a jelképek az álmában?

Remus volt az, aki válaszolt.
– Nem, azt gondolta, köze van a Hollóhát kabalájához.

- Hát, akárhogy is, ez a következő napokban még stresszt fog okozni Harrynek - sóhajtott Albus. – Reggelre a világ minden varázslóújságjának a főoldalán ott lesz, és ügyelnünk kell, hogy Caramel ne tegyen valamit, ami elrontja a dolgokat. Ezt nem fogja behúzott farokkal tűrni. Attól tartok, az esélyeit az újraválasztásra csökkenni látja, és kétségbe fog esni. Örülök, hogy Siriusnak sikerült visszatérnie Winter Landsbe – azt hiszem, egy ideig nem lesz itt biztonságban.

Perselus felsóhajtott, és úgy gondolta a történet többi részét nem halaszthatja tovább.

- Még van egy kis hírem, Albus, ami senkinek nem fog tetszeni - fogott hozzá. Ismét minden szem felé fordult. – Lucius Malfoy megállított, hogy elbeszélgessen velem, mikor idefelé jöttem. Úgy tűnik, az utóbbi időben aggódik a Sötét Nagyúr viselkedése miatt, és úgy döntött, hogy Dracót eltünteti a Sötét Nagyúr keze ügyéből.

Albus meglepődöttnek tűnt.
– Azt akarja, hogy menedékjogot adjunk Dracónak?

- Bizonyos fokig - értett egyet Perselus. – Hivatalosan megkért, hogy ajánljak házasságot a fia, Draco Malfoy és Sirius Black között.

- Mi?! - ugrott fel Remus, és majdnem feldöntötte a nagy fotelt, amin ült. – Ez nevetséges!

- Talán igen - értett egyet Perselus. – De azt akarja, hogy Draco a világos oldal kezére kerüljön, és szerinte az egyedüli ember, akinek a mi oldalunkon megfelelő a származása, az Black.

- Sirius el fogja utasítani! - erősködött Remus felháborodottan, és a hangja felhangosodott. Egy furcsa mágiahullám futott végig a szobán a szavaira – ez nem véletlen varázslat volt, mint ahogy Harry olyan gyakran bemutatta, hanem valami más, valami nyers és vad, és minden ottlevőt egy pillanatig ugyanaz az égő érzés fogott el. Perselus nem egy embert látott, ahogy hátralép egyet a dühös vérfarkas elől.

- Nem utasíthatja el - világosította fel Perselus. – Ti ketten nem vagytok egy pár. Nincs elfogadható indoka, hogy elutasítson egy ilyen házasságot. Ha megteszi, elveszti a nevét és a pozícióját, mint a ház ura. A cím Bellatrix Lestrange-re fog szállni, és garantálom, hogy a Sang Mort bűbájt fogja használni ellene – és valószínűleg Andromeda ellen is. Egy héten belül halottak lesznek. Nincs más választása, mint hogy elvegye Dracót.

- Nem! - kiáltotta Remus, és az a furcsa, nyers energia felrobbant körülöttük, és mindegyiküket megérintette. Mindannyian látták a pontos pillanatot, amikor a düh túl sok lett a vérfarkasnak, és elveszítve az önuralmát, a szemei teljesen sárgává váltak, és szája gonosz vicsorra húzódott. A lehetetlenül erős férfi felemelte a nagy széket, amiben ült, és keresztüldobta a szobán. Az széttört a falon, ami miatt Hagrid és Bill félreugrott az útból. Mielőtt Remus lépett volna még egyet, a szobában minden pálca ráirányult. Albus bűbája találta el.

Még a vérfarkas természetes immunitása a mágiára sem volt elég, ahhoz, hogy legyőzze Dumbledore varázslatának erejét. A férfi eszméletlenül esett össze. Fülsüketítő csend hullott a szobára.

Molly volt az, aki végül a férfi oldalára sietett, óvatosan megfordította, és kisimította a haját az arcából.
– Ó, Albus - akadt meg a lélegzete. – Nem vadulhatott most meg! Remus nem! Rendben lesz, nem igaz?

Albus azonban mélyen zaklatott volt.
– Nem tudom, Molly. Remus az egyik legerősebb ember, akit ismerek. Nem hiszem, hogy engedni fogja, hogy ez legyőzze. – Összehúzott szemöldökkel nézett Perselusra. – Bár választhattál volna egy megfelelőbb időt, hogy elmondj neki egy ilyen hírt, Perselus.

- Egy megfelelőbb időt? - morogta Perselus, és nem érezte elemében magát, és félt, bár ezt soha nem vallotta volna be. – Mit javasolsz, Albus, mikor? Mikor egyedül vagyok vele, hogy darabokra szaggathasson szemtanúk nélkül? Vagy talán meg kellett volna engednem, hogy Black mondja el neki, és megadja a farkasnak a lehetőséget, hogy erőszakkal vegye el, amit megtagadtak tőle – elrontva még a barátságukat is?

- De Sirius biztosan nem venné el igazán azt az elkényeztetett fiút! - ellenkezett Molly. – Sem ő, sem Remus nem érdemlik azt meg. Elég mindenen mentek már keresztül.

- Nem tudom - vallotta be Albus. – Talán egy másik megoldás is lesz. Közben azt hiszem, a legjobb lenne, ha levinném Remust a gyengélkedőre.

- És mi van Blackkel? – kérdezte követelődzőn Perselus. – Nincs más választásom, mint hogy bemutassam neki Malfoy ajánlatát.

- Elképzelhető, hogy eltartana pár napig, hogy kiderítsd, hol van Sirius - válaszolt Albus elgondolkozva. – És elképzelhető, hogy miután megtudtad a tartózkodási helyét, el fog tartani pár napig, míg meglesz a lehetőséged rá, hogy személyesen beszélj vele. Végül is, egy ilyen fontos dolgot nem lehet levélben elrendezni. És bizonyos biztonsági óvintézkedéseket is kell tenni, tekintettel arra, hogy a minisztérium keresi. Azt hiszem, biztonságos várni egy keveset, mielőtt felvilágosítod. Talán addig egy másik megoldás is előkerül.

- Mi lesz Remusszal, ha megvadult? - kérdezte Molly félő szemekkel.

Albus csak gyengéden megpaskolta a vállát.

– Hadd aggódjunk a miatt később, amikor már többet tudunk az elméjének állapotáról. Közben a legjobb lenne, ha megpróbálnánk aludni. A holnap kétségtelenül…- abbahagyta, és megrázta a fejét. – Hát, legalábbis szokatlan lesz.

Szerző megjegyzése:

Köszönöm mindenkinek, aki küldött e-mailt és kritikákat írt a történetemre. Méltányolom őket - örülök, ilyen megértőek vagytok. És most egy elég hosszú jegyzet…

Amint mondtam, egy érdekes történetszál jutott eszembe Dracóval kapcsolatban, és nem tudtam ellenállni neki. Elég váratlan végkifejlet volt - de gondolom, mind élvezni fogjátok.

A kanon utalásokról a fejezetben – amint mondtam, ezt a történetet az ötödik könyv előtt kezdtem el írni. Abban az időben semmit nem tudtam a Főnix Rendjéről, vagy Sirius Black és a családjának történelméről. Az események, amelyek ötödévben történtek ebben a történetben drasztikusan különböznek az eseményektől, amik az igazi könyvben történnek. Viszont nem látom okát annak, hogy ne foglaljak bele néhány dolgot abból a könyvből- ezért az utalások Sirius Black családjára, Andromeda házasságát együtt, egy muglival, ami Tonksot alkotta.

Nyilvánvalóan Regulus elég különböző véget élt, mint a kanonban – szegény Regulus, de ez van.

A kérdést illetőleg- mindenki meleg? Nevetnem kell akárhányszor slash fictiont olvasok. A történet végére gyakran úgy tűnik, hogy a világon mindenki meleggé vált – nők és férfiak egyaránt. Azt mondanám, a legrosszabb eset a Gundam Wing fanfic. Nem csak mind az öt főszereplőről derül ki, hogy meleg, hanem mindegyik gonoszról is. Elég vicces. A HP fanfiction is elég fogékony erre a furcsaságra –annak ellenére, hogy igazából tipikusan csak 10-a a társadalomnak homoszexuális. Szóval most nem csak Harry, Perselus, Sirius és Remus van meleg kapcsolatban, Dracot is hozzá fogom adni (és valaki mást- a legtöbben már kiderítették, hogy kit) Julius is, ha számítjátok. Ez sok meleg.

De jó magyarázatom van erre – ha meg akarjátok hallgatni. Ha nem, lépjetek a következő fejezetre.

A varázslótársadalomban, amit felállítottam, úgy tűnik, nem sok különbség van meleg, heteroszexuális, vagy más között. Nem számít nekik. Egyszer olvastam egy tanulmányt, ami azt írta, hogy a népességünk 10-a teljesen meleg, 10-a heteroszexuális és a megmaradt 80 biszexuális, ám a legtöbben a heteroszexuálitás felé hajlanak. Ami ezt a középen levő 80-ot illeti, képesek a saját nemükhöz is vonzódni, de a legtöbben azt választják, hogy mellőzik, kivéve extrém vagy szokatlan körülmények között.

Na most, ha ezt a statisztikát egy olyan világba viszed, ahol szó szerint egyáltalán nincs megbélyegezve a szexuális orientáció, és nincs büntetés (mint például törvényes megakadályozása a házasságnak, vagy öröklésnek) a szexuális választás miatt, akkor azt hiszem, ez a középen levő 80 sokkal hajlékonyabb lenne, mint amihez hozzászoktunk.

Véletlenül kitaláltam egy megoldást az 'örökös' problémára. Nem, nem fogok férfi- terhességet beleírni – már elmondtam ezt (nem illik a történetbe) de egy elég érdekes alternatívát találtam ki. E nélkül az alternatíva nélkül Lucius Malfoy a világon semmiképp sem adta volna hozzá az egyedüli örökösét egy férfihez. És igen, meg fogom magyarázni, hogy lehet egy keresett bűnözőt egy 'becsületes' házasságba keverni.

Ami a Sang Mort-ot illeti – ezt is jobban meg fogom magyarázni. Egy család családfőjének vannak bizonyos jogai és privilégiumai, ugyan úgy, mint bizonyos ereje a családja fölött. Ezt már láttátok Perselusszal, aki a család pénzügyeit uralja. Ugyanúgy egy formája ennek a vérvarázslatnak az is, ahogy Juliusra tette az erényövet. Sang Mort a sötét extrém.

Ami Lucius Malfoyt illeti - melyik oldalon van? Lucius Malfoy a saját oldalán van – mindig ott volt, és mindig ott lesz. Jelenleg egy kemény és egy még keményebb hely között áll - és csak most kezd rájönni. Az igazság nagyon tisztán le lesz neki betűzve, még mielőtt mindennek vége.

Mellesleg – lesz egy kis akció a következő néhány fejezetben a 'romantikus' féléből. Végre, mi? Csak elég váratlan fordulatot fog venni. Még mindig dolgozok a következő fejezeteken, szóval, ahogy készen vagyok velük, felteszem őket.