Délután, három óra körül lehetett, amikor a temetőgondozó rátalált Hana kihűlt testére. Először azt hitte, hogy megint néhány kis suhanc, akik művérrel összekenik a sírokat. De amikor rájött, hogy szó sincs semmiféle művérről, vagy valami rossz tréfáról, ordítva rohant az utcán, amíg összefutott egy járókelővel és attól segítséget kérve, kihívták a mentőket. De hiába a mentők, Hanatarounak már régen vége volt, csak hullafoltos porhüvely, ami boldognak látszott… az utolsó mosoly, amit ennek a világnak adott. Egy óra elteltével, Hana testét már a hullaház hűtőjében tárolták. Teljesen véletlenül pontosan ugyan abban a tároló fiókban feküdt, ahol egykor Renji is feküdt, amikor Ichigoék azonosították őt.
Ichigoékat, még aznap értesítette a rendőrség. Yoruichiben egy egész élet ment tönkre, amikor értesült róla, hogy egyetlen fia meghalt. Ichigo, már a hatodik Xanax-ot tömte a nőbe, de az továbbra is önmagából kikelve zokogott. Végül kénytelen volt felhívni Uraharát is, hogy mitévő legyen, de amaz sem tudott jobb tanácsot adni, hogy vigyázzon a húgára. A szőke férfi, tehetetlenségében a földhöz vágta a telefont, mire legalább négy börtönőr rárontott. A kis incidenst sikeresen kimagyarázta Ukitake, azzal, hogy az állapota instabil és egy ilyen rossz hír, még jobban tönkretette a lelkivilágát.
- Halló. Itt Ichigo beszél… Tudom, hogy valamennyire jóban voltatok Hanatarouval… de… az a helyzet, hogy… - Ichigo felhívta az egykori Hollows tagokat, mindenkit teljesen lesújtott a hír, hogy mi történt azzal a vidám sráccal, akit ők ismertek. Ukitake doktor jelentkezett, rögtön az után, hogy sikerült lecsillapítania Kisukét, és ígéretet tett, hogy Uraharával meg fognak jelenni a temetésen, hogy végső búcsút vegyenek Hanától.

*

Ichigot már napok óta gyötörte egy gondolat. Amióta beszélt az ex-zenekarral, ez folyton csak a lelkét mardosta, úgy érezte, hogy meg kell tennie. Hanáért, Renjiért. Bár nem tudta, hogy mit fognak szólni, de egy próbát mindenképpen megért a dolog. Hátha nem egy halvaszületett ötlet. Elhatározta hát, hogy ha személyesen találkozik velük, mindenképp említeni fogja a dolgot.

*

Yoruichi teljes idegösszeroppanást kapott, annyira ki volt készülve, hogy már a kisbabákkal sem törődött, ezért dadát kellett fogadni. Egész álló nap, csak fia szobájában feküdt az ágyon és a plafont bámulta, azon is egy bizonyos pontot.
- Te… átok fajzat, te démon… - motyogott a mennyezeten lévő poszternek, amin Renji pózolt. - Miattad történt az egész… miattad halt meg az én kicsikém… miattad… - hangosan felzokogott és arcába húzta a párnát, hogy ne lássa a gyűlölt képet.

Pár nappal később a temetésen.

- Üdv, Ichigo! - nyújtott kezet Ikkaku. - Részvétem Hana miatt.
- Szintúgy.
- Részvétem, haver. - lépett oda hozzájuk Ulquiorra és Kenpachi is.
- Túlságosan sokat találkozunk temetéseken. - szólt Ulquiorra.
- Igen, túlságosan is… - felelt rekedt hangon Ichi.
- Akkor hát… - intett fejével a falfehér srác. - Mi odébb megyünk.
- Várjatok… - tartotta vissza őket Ichi. - Ha vége a szertartásnak, beszélnék veletek.
- Rendben… - egyezet bele, kicsit meglepődötten Ulquiorra.

A szertartás alatt végig néma csönd volt. Csak Yoruichi zokogását lehetett hallani. Az egész temetőben visszhangzott a fájdalma. Ichigo sem tartotta vissza könnyeit, Yoruichivel egymást ölelve, álltak a gödör szélénél és csukott szemmel hallgatták végig, ahogy a földet lapátolják a koporsóra. A temetés után is, amikor már mindenki elment, ott maradtak, a friss sírhant mellett. Végül Ikkaku zavarta meg néma ácsorgásukat.
- Ne haragudj, Ichigo… de Ulqui mondta, hogy beszélni szeretnél velünk.
- Öhm… ja, igen… egy perc és megyek, a parkolóban találkozzunk.
- Rendben.

Ichigo tartotta a szavát, alig egy perc múlva már ő is a temető előtti parkolóban volt. Vállon ragadta a borzasztó állapotban lévő Yoruichit, beültette a kocsiba, majd a kissé távolabb várakozókhoz sietett.
- Miről lenne szó? - kérdezett elsőként Kenpachi. - Talán…
- Figyeljetek, srácok… lehet, hogy elsőre nem fog tetszeni a dolog, de csak egyetlen egy kérésem lenne hozzátok.
- Mégpedig? - kérdezett érdeklődő arccal Ikkaku.
- Nos, arról lenne szó…
A beszélgetés, egy jó fél óráig elhúzódott a fagyos pakolóban, ezért Ichigo felvetette azt az ötletet, hogy a kérdést egy-egy tea mellett az ő házában folytatják. Az invitálást a három ex- Hollows tag elfogadta, bár nem azért, mert túlzottan is tetszett volna valamelyiküknek is a felvetett kérdés.
Amikor megérkeztek, Ichi, előbb felvitte a szobájába Yoruichit, adott neki két szem nyugtatót és lefektette kicsit pihenni; feltűnt neki, hogy mostanában túlzottan is gyakran történnek ehhez hasonló dolgok. Majd kisietett a ház elé és betessékelte, a tapintatosságból kint várakozókat.
- Kértem valamit inni? - kérdezte udvariasan.
- Hát… - kezdett bele Kenpachi. - Szó volt, valami jó forró teáról is…
- Ne legyél már ennyire bunkó… - küldött barátjának egy tockost Ikkaku.
- Semmi gond, máris hozom. - és elsietett, hogy negyed óra múlva vissza térjen négy gőzölgő bögrével.
- Az ötletedhez visszatérve… - kezdett bele Ulquiorra, majd belekortyolt a teájába. - Mégis, miért lenne jó, az, ha összehoznának ezt a dolgot?
- Ez… csak… egyfajta tiszteletadás… egy emlék… róluk… hogy végleg lezárjuk ezt, mert hát valljuk be, mindenki tudta, hogy ez lesz, csak annyira féltünk tőle, hogy inkább elfelejtettük.
- Igazad van… - tette le a csészét a falfehér srác. - Én benne vagyok, már csak ennek a két lököttnek a válaszától függ minden.
- Tudod, Ichigo - nézett az említett szemébe Kenpachi. - Nem véletlenül hagytuk abba a zenélést. Renji halála után, már nem volt értelme új énekes után nézni… de őszintén nem is akartunk mást látni… de most, hogy felvetetted ezt, megpróbálhatjuk.
- Egyet értek vele, többet én sem mondanék… vágjunk bele! - nyújtotta kezét Ikkaku, Ichigo felé.

Két hét múlva, már nagyban folytak a próbák. A lemezkiadók versengtek értük, amikor megtudták, hogy a Hollows újra összeáll.
- Rendben, akkor itt írják alá… mindannyian. - mosolygott a menedzser, és eléjük tolta a papírt.
A papír alja, melyen a zenekari szerződés szerepelt szépen megtelt az aláírásokkal; Ulquiorra Sciffer, Madarame Ikkaku, Zaraki Kenpachi és végül… Kurosaki Ichigo.
Fényesen ragyogott a téli nap, amikor kiléptek a lemezkiadó épületéből.
- Akkor hát… - kezdett bele Ichigo. - A Hollows újra együtt zenél?
- Miket beszélsz? - vigyorgott a narancshajúra Ikkaku. - Most már te is Hollow vagy.
A zenekar újra együtt volt… együtt négyen az új énekesükkel, Ichigoval.

*

Hatalmas tömeg gyűlt össze a Karakurai csarnokban, hiszen mindenki hallani és látni akarta, az új Hollows hangzást.
Egy kisebb lány csoport toporgott a leghátul, távol a színpadtól. Későn érkeztek, ezért már csak hátul jutott nekik hely.
- Jaj, Orihimeeee… - nyafogott egy fekete hajú lány. - Így nem fogunk semmit sem látni!
- Nyugi, Rukia, majd valahogy előre megyünk…
- Ebben a tömegben esélyünk sincs… - morgott egy szőke, copfos lány.
- Te mindig olyan pesszimista vagy, Hiyori… - szólt egy negyedik.
- Mert, szerinted így valaha is előre fogunk jutni?
- Ne veszekedjetek már! - szólt rájuk Rukia.
- Hinamori kezdte az egészet! - mentegetőzött a szőke.
- Persze…
- Most már te is… ne már…
- Mindjárt kezdődik…
Amíg a lányok veszekedtek, mögéjük lépett egy negyvened, bőrszerkós, rasztás hajú férfi.
- Good Evening, cute girls! - köszönt rájuk. - Talán nem maradt hely elöl?
- Ki ez a vén, pedofil? - kérdezte bizalmatlanul fürkészve a fickót Hiyori.
- Ne legyél már ennyire bunkó! - szólt rá Rukia.
- Nem tudunk előre jutni, pedig már annyira vártuk ezt a koncertet! - felelt helyettük is Hinamori.
- Ne aggódjatok, amíg Don Kanonjit látjátok! - kiáltott a férfi és idióta pózolásba kezdett, majd rögtön utána utat tört a tömegben, és a négy lánnyal előre küzdötték magukat. Az előadás már kezdődött is.

A sejtelmesen megvilágított színpadon, sűrű, fehér füst gomolygott, mely mögött fekete, alig kivehető alakok mozgolódtak, majd megszólalt egy hang.
- Az első dal, két személyről szól, akik már nem lehetnek közöttünk… rájuk emlékezünk…
Ichigo, úgy mozgott a színpadon, mintha már legalább tíz éve csinálná ezt. Nem is volt nehéz, hiszen az egyetem alatt egy rock sztár volt a lakótársa. Mégpedig az, akinek most a helyét ő tölti be, és az emlékére írt dalt énekli. A tömeg őrjöngött, a félig lassú, félig gyors szám alatt, ez ékes bizonyítéka volt annak, hogy méltó utódja Renjinek.

- Most pedig, jöjjön egy régebbi szám, amit minden Hollows rajongó ismer. - vezette elő Ichigo a következő dalt. Rövid bevezető után, már énekelte is.
- Egész jó ez az új fazon… - kiabálta barátnői fülébe Rukia az első sorból.
- Igaz… Nagyon tud a srác… - helyeselt Orihime is, aki oldalra pillantva valaki ismerőset pillantott meg. - Nézzétek! Az ott nem Hana anyukája?
- De igen! - válaszolt Hinamori.
A négy lány egy emberként figyelte, ahogy Yoruichi a színpad előtt áll, majd az új énekes, mélyen a szemébe nézve énekli a refrént: „I would die for you, I love you beyond the death."