K

Nem a U.A. kezdetekor ismerkedsz meg a fiúval, sőt, majdnem fél évvel később. Mivel nem vagy az iskola tanulója, ezért nem igazán volt esélyed az épület falai között megismerkedni Todorokival, sőt, hosszú ideig még csak a létezéséről sem tudtál. Az első alkalom, amikor megláttad őt, a sportfesztivál volt. A szüleid hősként dolgoztak, így mindenképpen a nézők között szerettek volna lenni a fesztiválon, hogy új, friss tanítványok után nézzenek, akik később hasznos tagjai lehetnek a saját, kettejük által vezetett ügynökségnek. Mivel te magad nem akartad őket követni a hősök útján – minden vágyad volt, hogy saját virágüzletet nyiss –, a szüleid számára is hamar egyértelművé vált, hogy nem te leszel a család hőscsillaga, aki majd a nyomdokaikba lépve tovább viszi a szakmát. Így aztán kénytelenek voltak lehetséges szárnysegédek és örökösök után kutatni és mi lehet erre jobb platform, mint a méltán hírhedt U.A. gimnázium. Arról nem is beszélve, hogy szerettétek volna megnézni a támogató osztályos unokatestvéred, Hatsume szereplését is.

Az ominózus sportfesztiválon pillantottad őt meg először, ahogy kezdetben csak jéggel, végül pedig már pusztító lángokkal igyekezett felülkerekedni az ellenfelén. Még jól emlékszel az elszánt, parázsló tekintetére, a szavaira, a kiáltásaira és arra, hogyan veszett ki belőle minden ereje a mérkőzés végére, hogy aztán csak tántorogva meredjen maga elé egy pontra a semmiben. Nem tudtad kiverni a fejedből azt, ahogyan a ruhája szálakra válva leégett a testéről és az arcodon még napok múlva is érezted a pokoli lángok hőségét – noha bőven a nézőtér közepén ültetek a szüleiddel.

– A második számú hős, Endeavor fia – mondta neked az édesanyád. Egyértelmű volt, hogy milyen szívesen látná az ügynökségnél Todorokit.

Ennyit tudtál róla és nem többet; hogy felemás képessége van és hogy Endeavor fia. Tartottál tőle, mert számodra ő már a kezdetektől fogva az elsöprő erőt testesítette meg. Valahol mélyen örültél is, mert tudtad, hogy ha ebből a fiúból tényleg hős lesz, akkor a számára kijelölt körzet mindenképpen biztonságban lesz, a nyugtalanság mégis ott motoszkált benned egészen odáig, hogy a szünetben az unokatestvéred, Mei, sikoltva magával nem rángatott éged, hogy megmutassa neked a bébijeit, és ha már ott vagy, bemutasson téged néhány osztálytársának és Dekunak – a drága Dekunak, akiért Mei annyira oda volt. Midoriya Izuku elpirulva és kétségtelenül zavartan fogadta a hirtelen jött rajongást Hatsume részéről, az pedig csak jobban zavarta, hogy egy ismeretlen – te – ezt végig is nézi, így hamar visszamenekült a barátai gyűrűjébe, ahová Mei – és így te is – követte. Ekkor álltatok először szemtől szembe Todorokival, aki továbbra is olyan kábán és élettelen tekintettel nézett maga elé, mintha még mindig a saját képessége okozta pusztítás hatása alatt lenne. Csak akkor eszmélt fel, hogy be kell mutatkoznia, amikor Bakugou – emlékeztél rá az üvöltözése miatt – hátba nem vágta, hogy már csak ő nem mutatkozott be neked. Ekkor felocsúdva rád emelte a tekintetét.

– Shoto – mondta fakó, lágy hangon és ekkor minden nyugtalanság, amit korábban ő okozott benned, elpárolgott. Hirtelen úgy érezted, ez a fiú sosem tudna bántani senkit, sőt, számára talán még az is nehézséget okozna, hogy komolyan ráripakodjon valakire és durván viselkedjen vele.

Te is bemutatkoztál, amit egy bólintással nyugtázott, végül halkan elnézést kért és kisétált a többi A osztályos gyűrűjéből, te pedig ott maradtál egy Mei és Bakugou között folyó, sikoltozós, ordítozós összetűzés közepén.