E

Todoroki azt sem tudta, hogy tetszel neki, amíg a barátai a harmadik iskolai év végén rá nem világítottak számára. Nem tudta, hogy az, hogy szereti, ha valamiért írsz neki, vagy felhívod, vagy az, hogy mindent megjegyez, amit valaha elmondtál neki magadról, illetve, hogy szeret a közeledben lenni, mert a jelenléted megnyugtatja, azt jelentik, hogy már nem csak bartáként tekint rád. Így aztán, amikor Bakugou teljesen kikelve magából azt üvöltötte neki, hogy „belezúgtál, te félfejű nyomorék", Todoroki őszinte meglepettséggel állt a dolog előtt.

– Miből gondolod? – kérdezte végül érdeklődve, Bakugou homlokán pedig veszélyesen lüktetni kezdett egy ér.

– Nyugodj meg, kérlek, Kacchan – motyogta Deku kétségbeesetten és igyekezett egy békítő mosollyal enyhíteni a helyzetet.

– Ostoba! – üvöltötte Bakugou egészen közel hajolva Todoroki arcához, aki laikus nyugalommal viszonozta Katsuki villámló tekintetét. – Tök egyértelmű!

– Egyértelmű? – ismételte Todoroki maga elé és próbálta megérteni, hogy mi lehet annyira egyértelmű, amit ő mégsem vett észre idáig. Igyekezett végiggondolni, hogy mi kerülte le a figyelmét. Tudta magáról, hogy az emberi kontaktokban nem ő a legélesebb kés a fiókban, viszont azt nem gondolta volna, hogy nem veszi észre, ha beleszeret valakibe.

– Igen! – lépett felé Bakugou indulatosan.

– Várj, hadd magyarázzam meg én – ugrott be Bakugou elé Izuku a kezeit maga elé emelve, hogy csillapítsa Katsuki dühét. A szőke fiú egy pillanatra összehúzott szemmel meredt Izukura, majd egy „tch" kíséretében arrébb sétált. – Szóval, szeretsz vele lenni? – fordult Deku Todoroki felé.

– Igen. De veletek is szeretek lenni.

– És örülsz, ha beszélhettek?

– Igen. De annak is örülök, ha veletek beszélhetek.

– Kedveled a társaságát, nem?

– A tiéteket is. Nem értem, mire akarsz kilyukadni.

– Nem hiszem el – dühöngött Bakugou a háttérben. – Hogy lehet valaki ekkora gyökér?!

– Kacchan! – nézett rá elképedve Deku, de aztán látta, hogy Katsuki kitörése egyáltalán nem bántotta meg Todorokit, aki továbbra is elgondolkodva, félrebillentett fejjel próbált rendet tenni a saját gondolatai között.

– Húzz arrébb, szaros Deku! – reccsent rá Izukura Bakugou, aztán szabályosan arrébb dobta az útjából a zöld hajú fiút. – Ide figyelj, te nyominger, ha most lesmárollak, leégeted a fejem a rákba, nem?

– Nem, ez lenne az utolsó dolog, amit tennék – rázta meg a fejét Todoroki összehúzott szemmel. Bakugou az öklébe harapva próbálta megakadályozni, hogy dühébe üvölteni kezdjen, így belekerült néhány percbe, mire végül újra meg tudott szólalni.

– Oké, akkor baszódj meg te is, meg a csajod is, de nekem ne sírjon a szád, ha valaki mással megy el fassetudja, hogy hová. Mielőtt bármit is kérdezel…! – fröcsögte Bakugou eltorzult arccal, amikor látta Todoroki szemében megvillanni a következő kérdést. – Úgy értem, hogy úgy elmegy egy pasival, hogy a találka végén szex van.

Todoroki egy pillanatra még emésztgette a hallottakat, mire eljutott az agyáig, hogy valójában most miről is van szó. Amikor tudatosultak benne Katsuki szavai, a felemás szemek sietve fúródtak bele a skarlátszínű íriszekbe.

– Elmenne mással?

– Ha csak mereszted a segged és ilyen tökagyú vagy, akkor tuti. Nincs az a csaj, aki ennyit várna pont rád.

– Ezt lehetett volna finomabban is… – jegyezte meg Izuku.

– Kussolsz. Te csak makogtál összevissza. Én megoldottam a helyzetet. Érted már, te félfejű? – fordult vissza Bakugou Todoroki felé. Todoroki lassan bólintott, amire Bakugou nehezen kiengedte az eddig benntartott levegőt.

– És most mit csináljak? – pillantott a barátaira Todoroki óvatosan. – Ha tényleg szerelmes vagyok, akkor… – egy pillanatra elhallgatott és zavartan húzódott hátrébb egy kicsit, hogy a saját kimondott szavai ne érjék őt utol. Halványan megrázta a fejét. – Szerelmes vagyok – ízlelgette és csak ekkor ütötte fejbe ténylegesen az elmúlt néhány perc. – Szerelmes vagyok…

– No shit, Sherlock! Ne ismételgesd ezt, mert felbaszol.

– Most mit csináljak? – motyogta Todoroki, hirtelen egészen ijedten.

– Szerintem próbáld meg kideríteni, hogy ő mit gondol – tanácsolta Izuku. – Bár, ha nem vagy elég egyértelmű, akkor talán félreérti, és akkor rosszul sül el a beszélgetés. Vagy egyszerűen nem érti meg, hogy mire gondolsz és az egész beszélgetés kisiklik, talán meg is haragszik és nem beszél majd veled utána, és akkor esélyed sem lesz, hogy–

– Dugulj már be! – csattant fel Katsuki vérbenforgó szemekkel, és ez elég volt, hogy Midoriya rögtön lenyelje a szavakat, amiket kimondani készült. – Odamész és megmondod neki. És ennyi.

– Ennyire egyszerű?

– TE TESZED NEHÉZZÉ, BAZD MEG!

Ez és még húszpercnyi „tanácskozás" meghozta Todoroki bátorságát, hogy végül színt valljon neked, de elhatározta, hogy először – bár Bakugou ellenezte az ötletet – megpróbáljon egy kicsit kevésbé erélyes módszert alkalmazni, ez pedig felvetetett a következő kérdést, az udvarlást.