S

A három év alatt, amióta ismer téged, Todorokinak volt elég ideje és lehetősége megismerni a személyedet, ami lehetőségekkel igyekezett élni is – bár ez nála általában tudat alatti igyekvés volt. Nem volt szándékos részéről, hogy megjegyezte a születésnapodat, a névnapodat, vagy a kedvenc zenéidet – az viszont szándékos volt, hogy ezeket a zenéket otthon meghallgatta, hogyha legközelebb szóba kerülnek, hozzá tudjon szólni a témához.

Az évek alatt közel került hozzád, annyira, hogy ha bármi történt vele, te voltál az, akihez fordult. Bár nem tudtál róla, a te neved volt a gyorshívójában az első, és arról sem tudtál, hogy sokkal többször volt az ujja a gyorshívón, mint ahányszor ténylegesen felhívott téged. Számára alap volt, hogy a kedvedre tegyen valamilyen apró gesztussal, legyen az, hogy meghív enni a kedvenc helyedre, vagy, hogy kölcsön adja neked az éppen rajta lévő pulcsit, ha fázol – ezt kifejezetten szerette, mert furcsa, kellemes elégedettségérzést okozott számára, ha látott téged az ő ruháit viselni. Bárhová is mentél, biztos lehettél benne, hogy Todoroki örömmel elkísér és ha úgy van, nem fog látványosan unatkozni, mert mindig talál valami, amivel el tudja foglalni magát. Számára ezek az apró gesztusok jelentették az összetartozást a barátaival és veled is egyaránt. A Bakugouval és Izukuval folytatott beszélgetés utáni álmatlan éjszaka hozta meg számára a megvilágosodást veled kapcsolatban. Azon az éjszakán képtelen volt aludni, bárhogy helyzekedett a futonján, végül pedig egy pohár víz társaságában kiült a teraszra olvasni valamit. Ahogy a szemei a gyér fényben lassan eljutottak minden sor elejétől a végig, hirtelen rájött, hogy veled egészen máshogy akar összetartozni, mint Bakugouval és Dekuval. Tőled valami többet akar, valami bensőségesebbet és még szorosabbat. Megértette az előző három évben tanúsított gondoskodását az irányodba és – bár úgy érzete, hogy éppen belegyalogol egy feketelyukba – kezdte pedzegetni a szerelem mibenlétét is. Zavartan összecsukta a könyvet, amit eddig a homályban böngészett, visszament a szobájába és a neten kezdett keresgélni, hogy megtudja, mégis hogyan kell rendesen udvarolni egy lánynak. Amikor ezzel nem lett előrébb – úgy érezte, hogy a fenékcsapkodás valahogy nem az ő asztala – átosont a bátyja, Natsu szobájába és éjszakába nyúlóan faggatta, hogy mégis hogyan kell közelebb kerülni valakihez, aki – Shoto szavaival élve – különleges. Így reggelre már egy hadseregnyi tippje volt, amikkel a testvére vértezte fel. Bár arról még fogalma sem volt, hogy mindezt hogyan kéne a gyakorlatban megvalósítania, ezért még hosszú hetekig maradt minden a megszokott kerékvágásban. Elkísért mindenhová, odaadta a ruháit, meghívott enni, ami viszont különbözött az eddig viselkedéseitől azok a tudattalan, apró érintések, amik mindig libabőrt varázsoltak a karjaidra. Maga sem vette észre, hogy sokszor, ha a figyelmedet szerette volna felhívni magára, alig érezhetően megérintett egy ujjával a tenyerednél, a könyöködnél, vagy csak a pulcsid, pólód alját finoman meghúzta. Ezután türelmesen várt a sorára, hogy végre rá figyelj. Néha, ha mutattál neki valami, közelebb húzódott hozzád, mint eddig tette, vagy mögötted állva áthajolt a vállad fölött, így pedig érezhetted az illatát és hallhattad a halk, egyenletes légzését. Ezek mellett az is feltűnt, hogy egyre kevesebbszer szólított éged a neveden. Nem használt helyette semmi mást, csak megérintette a tenyered, ha beszélni akart hozzád. Azt nem tudtad, hogy valójában azért nem mondja ki hangosan a neved, mert félt, hogy elpirulna és ez lebuktatná őt előtted.

Az udvarlása tehát valójában nagyon burkolt volt és óvatos, mégis a szemfüleseknek hamar feltűnt, hogy Todoroki figyelme rád valahogy másképp irányul, mint a többi barátjára. Azt is észrevették, hogy a fiú félig mindig rád figyel valamilyen módon, akkor is, ha nincs a közvetlen környezetedben, például csak telefonon írsz neki.

A legkiugróbb udvarlás, amivel próbálkozott – és az első alkalom után őszintén remélted, hogy ebből rendszert csinál majd –, hogy apró cetliken üzeneteket rejtett a cuccaid közé és ezeket a legváratlanabb pillanatokban találtad meg akár a zsebedben, vagy a könyveid között, de volt már, hogy apró, sárga papírt találtál a telefontokodban. Néha, amikor elhatalmasodott rajtad az érzés, hogy talán Todoroki tényleg másképp fordul feléd, mint egy barát felé, megpróbáltál finoman rákérdezni erre, viszont hamar rá kellett jönnöd, hogy utalgatásokkal semmit sem fogsz elérni, mert a fiú vagy tényleg nem érti, hogy mire gondolsz, vagy csak úgy tesz, mintha nem értené, hogy kihátráljon egy számára kelletlen helyzetből úgy, hogy senkit sem bánt meg.

Nagyjából félévvel az után, hogy Todoroki rájött, hogy valójában hogyan is érez, nyáron jött el az a pont, ahonnan a dolgok egészen más fordulatot vettek. Még évek múlva is emlékeztél rá, hogyan szakadt az eső azon a júliusi estén.