Leverrier meglepődve emelte fel a fejét. Az irodája ajtaján Lavi lépett be. A fiú már jobban volt, de még szomorúbbnak tűnt. Párnapja a másik kirendelt felügyelő megkorbácsoltatta, hogy példát mutasson. Akkor ő szedte le a fiút a láncokról és állította meg a korbácsolást, mielőtt meghalt volna. Nem csak az ingét vették le róla, de a végén a nadrágját is leszaggatták róla. Teljesen meztelenül vergődött a láncain mindenki előtt. Az ostor pedig feltépte a combja és a feneke puha bőrét, de nem csak a hátát érték a csapások, de a mellkasát is. Még az ágyékát is. Az emberek pedig idegesen és rémülten nézték a kétségbeesetten zokogó fiút, de rajta kívül senki sem tett semmit.
A kölyök pedig úgy kapaszkodott bele, mint az utolsó szalmaszálba.
- Köszönöm, hogy segített – mondta csendesen a fiú.
Leverrier csak vetett rá egy lesújtó pillantást, mielőtt visszatért a papírjaihoz.
- Csak nem értem miért segített. Hiszen utálja a fajtámat. – Lavi leült az asztala előtti székbe, és mereven bámulta.
Leverrier továbbra sem foglalkozott a kölyökkel.
- Ennyire utálja az új felügyelőt, vagy tudja, miért korbácsolt meg valójában?
Leverrier megmerevedett a szavaitól. Pontosan tudta mit akart a felügyel. Az ágyába akarta vinni Lavit, csak a fiú tiltakozott, és ezért kellett szenvednie.
Letette a tollát és felnézett a fiúra.
- Nem fog megállni, ugye tudja.
Lavi vállat vont, de az arca mást mondott.
- Én pedig nem fogom önként odaadni magam, de megzsarolt. Jijin fog bosszút állni, ha nem teszem meg.
Leverrier a hajába túrt. fogalma sem volt, mit tehetne.
- Menjenek küldetésre, akkor okkal tud távol maradni.
- Miért segít? – Kérdezte a fiú újra.
Leverrier értetlenül nézett a fiúra.
- Nem ezért jött? Különben is miért fontos ez?
- Utál engem és mégis segít.
- Bajban van, mégis az érdekli, hogy…
- Voltakép lenne egy kérdésem – fordította el a fejét Lavi. – Ha annyira utálja bizonyára tud ellen valamit, amitől egy életre megundorodik tőlem.
Leverrier a sajgó halántékát kezdte elmaszírózni.
- Csak azért segítettem, hogy ne legyünk hátrányban.
- Az sem segít, ha egy férfi, folyton belém akarja verni a farkát! – vágott vissza a iú sértődötten.
- Ismerem őt, rajtam kívül semmitől sem undorodik.
- Akkor mondja azt, hogy már maga elkapott. – A fiú kérlelően nézett.
- Nem hinné el.
- Akkor tegye meg!
Leverrier leesett állal nézett az előtte ülő fiúra. Nem egyszer gondolt már a fiúra, de sosem akart átlépni a fantázia határait.
- Ezt meg, hogy képzeli! – Csattant fel, de Lavi újra felcsattant.
- Akkor maga se bámulja a fenekemet!
Leverrier szégyenkezve elhallgatott. Nem gondolta volna, hogy Lavi tudja.
- Pontosan tudom, hogy nem fogom megúszni, csak szeretnék neki bemutatni. És este oda kell mennem.
- Miért velem? Bárki megfelelne, nem?
- Magát utálja a legjobban.
Leverrier mélyet lélegzett, hogy lecsendesítse magát.
- Biztos benne, hogy ezt akarja? Ha elkezdjük én sem fogok megállni közben.
Lavi lehajtotta fejét.
- Tudom, de ha már úgyis megtörténik már akkor had döntsek én. – Felállt és oda sétált a férfihoz. Keze finoman megérintette a férfi ágyékát. A nadrág alatt Leverrier merev szerszáma neki feszült a cipzárjának. – És maga is akarja.
- Elég ebből! – Tolta el a fiú kezét.
- Még szűz vagyok, de bármit teszek magának – térdelt le Leverier elé, és a kezeit a férfi térdére tette. – De neki nem akarom megadni, a győzelmet.
- Ez nevetséges – háborgott Leverrier elfúló hanggal. Nehezen tudott ellen állni a fiú teljes felajánlkozásának. A benne lévő tisztesség ellen akart állni, de a perverz énje már sorolta, hogy mit kéne tennie a fiúval.
- Bármit meg teszek – hajtotta az ölébe a fejét, és az arcával hozzá simult a combjához. A keze pedig felcsúszott a combján az ágyékára. Ügyetlenül simogatta a férfi merevedését a nadrágján keresztül. – Amit csak akar. A legbelső kívánságait is teljesítem…
Leverrier mélyet lélegzett, hogy nyugodtan tudjon üllni.
Lavi feljebb emelkedett és az arca az ágyékához simult. Az ajkai ügyetlenül tapadtak a nadrágjára, és tapogatták a merev szerszámát.
Leverrier képtelen volt már ellen állni. Megragadta Lavi csípőjét és magához húzta. Az ölébe ültette, hogy szemben legyen vele. Erős karjaival átkarolta, és ajkai a nyakát és az arcát kezdték el csókolgatni. Nagyon kívánta a fiút, ahogy itt ült az ölében, és hajlandóan bármire. Kezei Lavi hátát és fenekét markolászták simogatták. Felkapta a fiút, aki rémülten kapaszkodott meg a vállaiban. Ledobta a fiút a kanapéra és rávette magát. Széttárt combjai közé térdelt, és a nyakát kezdte el csókolgatni.
- Nem is gondolod mennyire kívánatos vagy – húzódott el egy pillanatra tőle.
Lavi arca teljesen kivörösödött és fátyolos szemmel nézett fel rá.
- Vedd le. – Lavi ingének a szegélyért nyúlt, ő pedig engedelmesen megemelkedett, és kibújt a pólójából.
Leverrier most végre megfigyelte a fiú félmeztelen testét. Bár külsőre soványnak tűnt, mégis izmos volt. Még az alkatát sem tudta volna lányosnak mondani. A csípője keskeny volt, és derek pedig még karcsúbb, de mellkasa férfiasan kiszélesedett.
Kezei végig simítottak a karcsú derekán, le a csípőjére. Megszorította, és előre hajolva megcsókolta. Lavi meglepődve fogadta Leverrier nyelvét a szájába. Először csak óvatosan viszonozta a férfi csókját. Leverrier mesterien csókolta meg, nyelve az övét simogatta, és feltárta a szája minden rejtett pontját. Halk nyögéssel viszonozta a csókot.
Leverrier kibontotta az övét és lehúzta róla a nadrágot, de az ajkai nem hagyták el Laviét.
Lavi megemelkedett, hogy segítsen lehúzni a nadrágját, de megakadt a csízmájában.
A férfi elhúzódott tőle, és lehúzta az egyik csízmáját. Lavi felült és lerángatta a másikat is. Anyaszült meztelenül ült a kanapén és várakozóan nézett fel Leverrierre. Az ágyékán is vörös volt az a kis pamacs, ami körül vette a petyhüdt szerszáma tövét. Máshol nem is volt még szőrős sem. Az ostor csapásainak még nyoma sem maradt.
- Gyere – megragadta Lavi tarkójánál fogva, és az ágyékának nyomta az arcát.
Lavi engedelmesen dörgölte az arcát hozzá. Kezei maguktól emelkedtek fel és gombolták ki a nadrágját. Kemény szerszámja szinte kipattant a nadrágjából. Lavi a tövét kezdte elcsókolgatni, míg az egész arcához simult.
Leverrier a kezével próbálta irányítani Lavi mozgásait.
Nyelve gyakorlatlanul nyalogatta az oldalát. Egyik keze megragadta a keményszerszámot és verni kezdte.
- Ah – nyögött fel a fiú nyelvének a játékától. Nem volt ügyes, de élvezte a lelkesedését.
- Ez így jó? – Nézett fel Lavi.
Leverrier leült a kanapéra és újra magához húzta Lavit.
- Nyisd ki a szád!
Lavi kitátotta a száját és hagyta, hogy Leverrier behatoljon. Ajkai lazán fogták körbe a kemény húst. Fürge nyelve pedig végig siklott a csúcs nedves bőrén. Nem tudta az egészet a szájába venni, így az egyik kezével megragadta, és hevesen húzogatta rajta bőrt.
Leverrier ujjai gyengéden simogatták a fiú tarkóját. Igazán élvezte, hogy elcsábította a fiú. Utálta be vallani, de szerette a nők mellet az ilyen korú fiúk társaságát. Lavi legalább csinos volt, és kész volt bármire, amit csak kívánt tőle. Csak kikellett találnia, mit is tegyen.
- Bármit megtenne? – Kérdezte a fiút.
Lavi felemelte a fejét, és kérdően nézett fel rá. Az ajkai dagadtak voltak és nedvesek voltak.
- Mindent megteszek – válaszolta őszintén. – Amit csak kér.
- Maszturbálj – fogta meg a könyökénél fogva, és felállította.
Lavi elpirulva ragadta meg a saját félkemény szerszámát. Ujjai lazán fogták körbe a puha bőrt, és gyengéden simogatta.
- Simogasd is magad – megragadta a kemény szerszámát, és a látványra kezdte simogatni magát.
Lavi másik keze a mellbimbóját csipkedte, és utána lesiklott a hasára, és a combjára.
- Így? – Kérdezte lihegve Lavi.
- Nagyon jó vagy – Leverrier le sem tudta venni a szemét a fiúról. – Gyere ide – intett neki. Lavi oda lépett mellé és feltérdelt hozzá az ágyra.
- Vetkőztess – parancsolta a fiúnak.
Lavi ujjai fürgén gombolták ki az ingének a gombjait. Miközben lehúzta róla az inget kezei végig simítottak a széles vállain.
Leverrier keze a fiú szerszámát kezdte el simogatni. Lavi felnyögött és a férfi vállára hajtotta a fejét.
- Ennyire felizgatott, egy kis simogatás? – Kérdezte a fiútól mosolyogva.
Lavi némán bólintott, és tovább vetkőztette a férfit.
Leverrier elégedetten mosolyogva nézte, ahogy a fiú fürgén vetkőztette.
- Térdelj a fejem fölé – dőlt hátra a kanapén, Lavi pedig engedelmesen a feje fölé térdelt. Kérés nélkül előre hajolt és a szájába vette a merevedését.
- Szép feneked van, kemény – Lavi combjai pedig a hóna alatt voltak így a kezei könnyedén hozzá fértek a fenekéhez. Finoman rácsapott a fenekére, aminek egy hangos nyögés volt az eredménye. Széthúzta a kemény félgömböket és megnyalta a nyílását.
- Ah! – Lavi hátra vetett fejel nyögött föl.
- Tetszik? – Kérdezte a fiút vigyorogva. Élvezte, hogy a fiú ennyire fogékony. Ujja hegyével finoman körbe tapogatta a nyílást és óvatosan nekifeszült. Meglepően könnyedén hatolt be. Eltolta magától Lavit és felült
Lavi fél térdre emelkedett és az egyik lábát átkarolta.
- Rosszul csinálom? – nézett rá ijedten.
- Azt mondta, hogy szűz. – Nem tudta, hogy miféle játékot űz vele a kölyök, de nem fogja lóvá tenni.
- Az is vagyok… Legalább is férfival nem voltam – fordította el a fejét elvörösödve.
- Akkor mivel magyarázza ezt? – Lefogta a fiút, és két ujját durván bedugta a nyílásába.
- Hé! – Ragadta meg a fiú a csuklóját. Összeszorította a fogait, hogy elfojtsa a nyögéseit.
- Olyan könnyedén mozognak benned az ujjaim… - sziszegte a fülébe, de Lavi a vállára csapott.
- Mert megmosakodtam! – Háborgott megszégyenülten. – Mert azt mondta, ha mocskos leszek, meg is eteti velem, amit kikapart!
Leverrier megdöbbenten nézett a reszkető fiúra. Milyen borzalmakat mondhatott még neki?
Lavi oldalra fordította a fejét és dühösen szuszogott, mintha a sírását akarná elfojtani.
Leverrier előre hajolt és egy csókot nyomott az arcára. Az egyik keze a hátát simogatta a másikkal pedig a combjai közé nyúlt. Gyengéden simogatta a belsőcombját, de Lavi elfordította a fejét.
- Bocsánat – fúrta az arcát Lavi hajába. – Nem leszek újra durva. – Puha csókokat adott a hajára és a nyakára, miközben a keze lejjebb tévedt a combján.
- Mmhppf – Lavi próbálta elfojtani a nyögéseit kevés sikerrel.
- Jó, ugye? – Leverrier ujjai a nyílását kezdte ingerelni, és óvatosan behatolt.
- Ah! Igen – nyögött fel Lavi, és a fejét a férfi vállára hajtotta.
Leverrier ujjai még mélyebbre nyomultak, és sikerült megérinteniük egy különleges pontot Lavi testében.
- Aah! – Nyögött föl Lavi és hozzá simult a hátával Leverrier mellkasához simult.
Leverrier pedig válaszul belecsókolt a nyakába. Élvezte, hogy a fiú megremeg a karjaiban.
- El fogom venni a szüzességed – suttogta a fülébe. Megragadta a karjait, és szembe fordítva magával lefektette a kanapéra.
- Folytassa – motyogta Lavi elfordulva.
Leverriernek sem kellett több. Újra simogatni és csókolgatni kezdte. A szája Lavi mellbimbójára tapadt és szívogatni és nyalogatni kezdte. Ujja pedig újra behatolt a szűz nyílásába.
- Ah! – Nyögött fel Lavi az élvezettől.
Ujja folyamatosan mozgott a fiú testében. Lavi pedig igazán fogékony volt. A combjait széttárta, hogy több hozzáférést adjon Leverriernek.
- Akarlak – Leverrier megragadta a combjait és felemelte a lábait egészen Lavi mellkasáig. Nyelvével nyalogatni kezdte a nyílását.
Lavi cincogó hangon felvihogott. Csillogó szemekkel nézett fel Leverriere.
- Sajnálom, csiklandozz a bajsza – szabadkozott.
Leverrier sötéten nézett vissza rá. Bele fog adni mindent. Nyelvével hevesen megnyalta a kicsiny nyílását és behatolt, amennyire csak bírt.
- Aih! – Nyögött föl kéjesen Lavi és egész testében megreszketett.
Leverrier nyelve fürgén mozgott a fiúban, utánozva, ahogy majd a vesszőjével fog a testébe hatolni.
Lavi hangosan nyögött és vonaglott a kéjtől. Keze megragadta a vesszőjét, és gyengéden simogatta magát.
- Ne simogasd magad – húzta el róla kezét Leverrier. – Majd velem fogsz élvezni.
Lavi csalódottan nyögött föl, és a hajába túrt.
- Istenem – nyögött Lavi. – Kérem!
- Mit kérsz? – Emelte fel a fejét Leverrier.
- Én… nem tudom… - motyogta Lavi és felfelé emelte a csípőjét.
Leverrier rávigyorgott és a benyálazott ujjaival a fiúba hatolt. Lavi felnyögött és magától kezdte el mozgatni a csípőjét az ujjakon.
- Úgy látom készen állsz – Leverrier megragadta a szerszámját és a csúcsával ingerelni kezdte Lavi nyílását.
- Ah! – Nyögött föl Lavi és a csípőjét Leverrier felé tolta.
Leverrier előrehajolt s megcsókolta. Lágyan érintkeztek az ajkaik, és a nyelve gyengéden simogatta Laviét. Lassan nyomult előre, miközben Lavi reakcióit figyelte. Minimális ellenállásba ütközött a behatolásnál. Bár lassan mozgott egy pillanatra sem állt meg, míg tövig nem hatolt.
Lavi reszketve ölelte át a vállait, és lábai a derekára fonódtak.
- Ez olyan jó… - nyöszörögte az élvezettől elfúló hangon.
Leverrier csak nehezen fogta vissza magát. Az alatta lévő fiú, annyira forró és szűk volt. A legjobb, amit az életében tapasztalt. Kezdettben lassan húzódott ki és csúszott vissza, kéjes nyögéseket kicsalva mindkettejükből. De ahogyan, könnyebbé vált a mozgása úgy kezdett gyorsítani a tempón, mindkettejük örömére.
- Oh, igen! – Kiabálta Lavi a testét hullámokban lerohanó kéjtől.
Leverrier hangos csattanásokkal csapódott Lavi csípőjének. Minden lökését viszonozta és hangosan nyögött minden érintésétől. Az arca kipirult, és izzadtság borította be az egész remegő testét.
A férfi előre hajolt, és megcsókolta a fiút. Egyik karjával átkarolta a derekát a másikkal elhúzta a válláról a kezét, és összefonta vele az ujjait. Együtt nyögtek bele a csókba, a testük pedig egy ritmusra mozdult.
Lavi teste egyre hevesebben reszketett, és a combjai remegni kezdtek. Szinte teljesen összeszorult a férfikörül, ahogy az orgazmusa édes görcsei megrázták a testét.
Leverrier úgy érezte elég számára a látvány is, nem csak az a hihetetlen érzés, amit Lavi okozott neki.
Lavi egyszerűen gyönyörű volt. Az arca teljesen kisimult, és a fejét kicsit hátradöntve egy édes-kéjes nyögéssel élvezett el. Teljesen magához szorította a férfit, és az ujjai olyan erősen szorították a kezét, hogy teljesen elfehéredtek az új hegyei.
Leverrier megtámaszkodott a karján, hogy ne nyomja össze a fiút. Ő maga is egy hangos nyögéssel kezdte ontani magából a nedveit. Ilyet még nem tapasztalt. Ilyen erőteljes és hosszú orgazmusa még nem volt.
Puha csókokat adott a pihegő fiú nyakára. Lavi egyetlen szemével álmosan nézett fel. Keze ügyetlenül simogatta a férfi széles hátát. Dús pillájú szeme lassan lecsukódott, ahogy elaludt a férfi karjaiban.
Leverrier megpróbált kibújni Lavi alól, de a fiú álmában még mindig bele csimpaszkodott. Este még nem érdekelte, hogy mi lesz vele, és az új felügyelővel. mit tesz vele, vagy hogyan bünteti meg. A hiúsága azonban nem engedte, hogy átengedje másnak.
- Mi az? – Emelte fel a fejét Lavi Leverier széles mellkasáról. – Csak had pihenjek még egy kicsit…
- Miért engem választott? – Kérdezte meg a fiút hirtelen.
- Mert utálják egymást – vont vállat. – Engem is utál, csak még most sem értem miért segített nekem.
- Egy szóval sem mondtam, hogy utálom – fortyant fel Leverrier, maga sem tudta, hogy miért.
- Hiénának nevezett… - nézett félre, de még mindig LEverrier mellkasán pihentette az állát. – A legtöbb ember, gyűlöl minket. Azt gondolják, hogy minket csak a háborúk érdekelnek, de ez nem igaz. A történelem nagy eseményei nem csak háborúk. Esküvők, békekötések vagy egy báty önfeláldozása, hogy a testvérének legyen ereje harcolni. Én nem soha nem akartam mást, csak látni a világot, de az első dolog, amit láttam, halomba rakott hullák voltak…
Leverrier vigasztalóan ölelte át. Furcsa volt, bele látni a világba egy krónikás szeme által. Furcsán érezte magát, ahogyan magához ölelte a fiút.
- Miért csinálta? – Kérdezte újra Leverier, hogy elterelje a figyelmét. – Nem fél, hogy kegyetlenül meg fogja büntetni?
Lavi megmerevedett, és eltűnt a szeméből a csillogás. Szomorú arccal nézett félre, mielőtt válaszolt volna.
- Azok a szörnyűségek, amiket ígért… úgyis meg fogja tenni. Akármit teszek, lehetek bármennyire engedelmes, akkor is bántani fog. – Magyarázta szomorúan. – Mert ő ezt élvezi, a félelmet és a fájdalmat.
- Nem fogja.
Lavi értetlenül nézett vissza rá.
- Tessék?
- Nem fogja bántani, mert nem engedem – jelentette ki Leverrier. Kikászálódott Lavi alól, aki továbbra is értetlen arccal nézett rá.
- Miért?
- Mert… - Leverrier elhallgatott. Itt állt meztelenül egy fiatal fiú előtt, aki kíváncsi tekintettel nézett rá, és nem tudta mit mondjon neki. Mi lenne az a normális és elfogadható ok, amiért megmenti. – Beszélek vele. – A ruháiért nyúlt és elfordulva öltözködni kezdett.
- Megvárjam?
Leverrier a válla fölött a fiúra nézett.
Lavi a kanapén ült és megtámaszkodott a kezein. Szinte már ártatlanul nézett fel rá. Semmi sem takarta meztelen testét. Szinte hívogatta az édes ifjúsága. Szerette volna azt mondani, hogy menjen a szobájába, és ott várja.
- Menjen aludni – vágta rá a kelleténél durvábban. Nem tehette, nem eshetett bele ebbe újra. Bár mennyire is kívánta a fiút, nem tehette.
- Renden – bólintott Lavi, és lekászolódott a kanapéról. Elkezdte összeszedni a szétszórt ruháit. – Köszönöm. Hogy segít nekem- mondta őszinte hálával.
Leverrierbe hirtelen belenyílat a bűntudat. Az a másik férfi erőszakkal akarta maga alágyűrni, ő pedig a védelem ért cserébe vitte az ágyába. Nem használta ki ő még rútbabul a fiút?
- Jó éjt! – Intett Lavi, és kisurrant az ajtón. Csak az illata és az emléke maradt utána. Leverrier sóhajtva simította hátra a haját. Elég örült dologba keverte magát, egy numera miatt. Igaz, fergeteges numera miatt. Nem lesz könnyű beszélgetés, de rá fogja venni, hogy hagyja békén a fiút.