Guard you V.

Yumichika x Ikkaku

Ikkaku POV

- Nem akarok szomorú lenni!

Hisztérikusan visszhangzik a csend függönyén át, a mindennél kedvesebb hang belemászik a fülembe, nem hagy nyugodni. Pedig Yumichika az életben nem kiabál. Azt gondolja, hogy akkor csúnya lesz az arca, meg hogy kipirul, és akkor már nem is fog tetszeni, meg mindenféle felszínes dolog, amiről azt gondolja, hogy életigazság.

- Akkor ne légy az.

- De ez nem ilyen egyszerű… - kezd bele, és tudom, mi jön. Kényelmesen hátradőlök a füvön. Most van másfélórás csendes pihenő, amíg elsírja minden bánatát.

Meghallgatom, minden egyes szavára figyelek, mindent megjegyzek, még a hanglejtését is vissza tudom idézni.

- Mindenki szomorú. Ichigo is az, mert gyengül, Kuchiki kapitány is az, mert nem mehet oda. Ishida is szomorú, éppen mert nem tud elmenekülni. Renji is szomorú, mert sosem figyelnek rá. Kira és Hisagi is állandóan mélabúsak, mert nem tudják feldolgozni, hogy mi történt, pedig ők egészen illenének egymáshoz.

- Te sem tudnád feldolgozni, ha olyan történne veled – szúrom közbe óvatosan. Ezek a szerencsétlenek megérdemlik, hogy megvédjem őket.

- Muguruma kapitány és Hirako kapitány meg kész komédia. Mindenki róluk pletykál újabban – ujjaival óvatosan átfésüli a haját. – Ikkaku…

- Hm?

- Szerinted… rólunk ugye nem? – néz rám csodálkozva.

Egyike azoknak a kedves pillanatoknak, amikor szívesen nevetnék a helyzeten.

- Ezek félnek tőlünk. Meg sem mernek említeni – nyugtatom meg. Mert neki elég, ha én azt mondom, úgy veszi, hogy kőbe vésték.

Évek óta először vagyunk úgy igazán rendben. Ichigo előtt az volt a baj, hogy türelmetlen voltam. A háború alatt érte aggódtam folyamatosan. A háború után meg Yumichika kezdte el azt, amit én éppen befejeztem. Aztán valahogy vége lett.

Körülbelül egy év telt el azóta, hogy nem iszom. Yumichika fél éve. Úgy érzem, hogy hosszú betegségből gyógyulva először kelek fel az ágyból. Mintha évszázadok teltek volna el, mióta ilyen szikrázóan sütött a Nap.

Néha, szabadnapokon elmegyünk a Peremvidékre. A kedves emberek közé, akik megérdemlik, hogy szeressük őket. Néha kimenőt kapunk az emberek világába, és meglátogatjuk Ichigot. Néha veszekszünk. Néha Abarainál alszom. Vagy ő megy Kirához. Aztán kibékülünk, mert én már türelmes vagyok, ő meg alkalmazkodik.

Vannak pillanatok, amikor megfogja a kezem, amikor csak simán szép a világ, amikor minden rendben van, nem jobb és nem rosszabb. Aztán vannak jó napok, vannak rosszak, és vannak pocsékok is. Nem aggódom, mert tudom, hogy lesz valahogy, ha hibázom, akkor kijavítom, ha ő teszi, akkor megbocsájtom neki. Már túl fontos ahhoz, hogy veszni hagyjam.

Ma esik, a cseresznyefák elvirágoztak. Március áprilisba fordult. Halom könyv sorakozik az éjjeliszekrényemen, hamarosan újakat kell hoznom. Yumichika tizenegykor jön aludni, sokáig csinálta a papírmunkát a kapitány helyett. Édes álmokba menekülünk.

Négy óra előtt kopognak. Renji az, részeg. Azt se tudja, hogy hol van, hogy én ki vagyok, meg hogy ő kicsoda. Yumichika felkel, tudja, mi a teendő, vizet készít, aztán leültetjük, és beszédre bírjuk a hadnagyot.

Annyit sikerül kibogarászni az értelmetlen szóhalmazból, hogy Ichigo egyre rosszabbul van, ezt mondták Hisagiék, és Kuchiki nem tudja, mit tegyen, teljesen maga alatt van, Renji meg retteg, hogy megbetegszik, vagy, hogy mást keres, mert Renji már nem bírja elviselni azt a csendet, ami ott van.

Április egy újabb hajnala köszön ránk, amikor tekintetünk féltően összevillan.

Mi tudjuk, hogy Renji és Kuchiki kapcsolata ezt a kis háborút nem éli túl. El fog vérezni.

Tenshi nem a gyorsaságáról híres. De, itt van az új, rövidke fejezet, és megcáfolom magam, NEM MEGLEPETÉSPÁROS. Az majd a következő három fejezet lesz (SPOILER).

Igazából arra gondoltam, ha 20 fölé megy a megtekintések száma, akkor már rakom is fel az újat. Végül 38ig vártam. Majdnem megduplázódott. Úgy látom, nem nagyon szeretitek ezt a sztorit. A 10x10et viszont... az most nagyon pörög, köszönöm szépen.

Kritikát elfogadok. Minden jöhet (pl: jó, figyelj, aranyos vagy, meg minden, de hagyd abba légyszi; juhú, csak így tovább;). Ne kíméljetek. Nem fogok olyat játszani, hogy "5 kritika után új fejezet"; ez senkinek sem jó. Tegyük fel, hogy jön 5 kritika, hogy ez jó, ez nem jó, stb stb, én meg másnap már hozhatom is az összecsapott dolgot. Nincs sok értelme. Írjatok, ha úgy érzitek. Nem sürgetlek.