Sokat gondolkodtam ezen, de végül is a tény, hogy lassan harmadik éve nem raktam ki egy fejezetet se ebből a dologból, és tulajdonképpen csak ígérgetem a lezárást, egyre jobban nyomaszt. Főleg úgy, hogy valahányszor megnyitottam ezt a doksit, és megláttam benne a tengernagy nevét, nem volt kedvem tovább viccelődni. Volt nekem egy nagyon kedves cicám, akit Norvégia után neveztem el, aztán szegénykém nem a legjobb körülmények között távozott az Örök Egerészmezőkre, bazira megviselt, és mi a fenének hozom fel, ha nem akarok beszélni róla. Lényeg a lényeg, valahányszor eszembe jut valami, hogy ú-ú, gyorsan leírom, aztán megjelenik a színen Ő, és puff az egésznek. Így meg nem lehet megírni egy alapvetően humorosnak, könnyedebbnek szánt történetet.
Személy szerint gyűlölöm a lezáratlan dolgokat, így hát összeszedtem mindazt, amit erről a történetről tudok, összefoglaltam úgy ezernégyszáz szóban (kifejtve úgy 20-30 fejezet lenne, probléma nélkül) és az oldaltörés alatt megtalálható.
Sajnálom, hogy így lesz vége ennek a kalandnak, de ha egyszer tudom, hogy soha nem leszek képes befejezni, akkor csak magamat áltatom azzal, hogy ülök a befejezésen.
Hogyan hagyjunk félbe egy regényt és tegyük közzé a végét, hogy legyen neki lezárása
Ahol tartottunk: kártyaosztás Venezuelában, Stasya betoppan. A kapott egy nap szabadságot kihasználva elmondja, hogy Bondevik a nyomukban van, de nem megy bele mélységeiben a dologba. Sürgeti őket, hogy segítsenek, mert a hollandi legénysége betegeskedik, és ha ők meghalnak, akkor nem lesz, aki a tengeren elhaltakat átvinné a túlvilágra.
A banda felpakol és továbbáll. Scott megkapta Roderich üzenetét arról, hogy Lilivel mi történt és továbbadja Heidinek, aki beveri a képét. Scott hagyja. Scott depressziós. Elnézi, hogy Ed virágokat dobál az állítólagos bálnájának és nem csinál semmit.
Következő találkozás a tengernaggyal: egy kikötőben, amikor megállnak készletekért. Rövid ütközet, közepesen komoly. A tengernagy a kikötőben összetalálkozik Dennyvel, nem hiszi el, hogy a nő az, és lelövi. Denny nem hal bele, de megsértődik és visszaugrik a vízbe. Megmenekülés: Peter „visszaadja" Scottnak az erejét, aki vihart támaszt, kb. begyalulja a kikötőt – kivéve a Trinitét. Elhajóznak, kevéssé vidáman. A Dommedag és a Rettenthetetlen közepesen szar állapotban van, javításra szorulnak.
A találkozó során a tengernagy először találkozik Erzsivel – meggyőződése, hogy ő az embertestbe zárt Tenger, parancsot ad rá, hogy ne eshessen baja. Roderich tudja, hogy nem így van, de aggódik Erzsiért, szóval inkább nem mond semmit. Egyre durvábbak a közös álmai Scottal, néha már napközben is látják egymást → Scott tudja, hogy a manju áthangolódott az osztrákra és amikor legközelebb találkoznak, át kell majd adnia a fülbevalót. Ennek Roderich annyira nem örül. A Flotta vendégszeretetét élvező egyéb Kirkland-fivérek, bár remek hangulatban vannak, nem igazán jeleskednek az ő felvidításában.
Scott depressziója, avagy a ScotLiech szál kibontakozása. Marie kérdőre vonja, hogy mégis mi a fene volt ez az egész Peterrel, mire jön a történet: Peter nem ember, hanem egy gólem, fémből alkotott mesterséges teremtmény. Mesterséges embert alkotni része a mágia tabuinak, ezért a teremtői megbűnhődtek: Atlantisz elsüllyedt, a fémművességükről híres atlantisziakból lettek az első sellők, akik a tenger mélyén nem tudnak fémekkel foglalkozni. Scott a fivéreit (és esetleg Marie-t) kereste, amikor belebotlott a fiúba, tudtán kívül felébresztette. Peter élete Scott varázslatától függ, Peter tudat alatt elszívja Scott varázserejét, aki emiatt nem tud varázsolni, csak akkor, ha Peter megengedi.
Ennek kapcsán kiderül az is, hogy a sellők átka és a manju ereje elég erős volt ahhoz, hogy Scott emiatt ne öregedjen. Emiatt hagyta el Lilit is – nem bírta elviselni a gondolatot, hogy végig kell néznie, ahogy a nő megöregszik és meghal, ő pedig ott marad mellette változatlanul.
Rövid kitérő Angelica gyűrűjére, amiről az Igazság Csarnokában már volt szó: megtör minden varázslatot. Ennek örömére a díszes társulat nekivág az óceánnak az Óvilág felé, mert úgymond nyílt titok, hogy a tengernagy merrefelé hajította a tengerbe a cuccot, onnantól kezdve pedig könnyű lesz megtalálni.
Miért fontos a gyűrű: ha nem sikerül megtalálni minden kártyalapot és ezzel megidézni a Tengert, hogy oldja fel a hollandi átkát, akkor ha átadják a bolygó kapitánynak a gyűrűt, az felül tudja írni az elrabolt szívével szerzett uralmat és ismét a maga ura lehet.
Trallalala, itt vannak részek, amikre van vagy hatszáz változatom, a lényeg mindegyikben kb. ugyanaz.
Le Nagy és Utolsó Csata. A Trinite szénája rosszul áll, a tengernagy megszerzi mindegyik kártyalapot, és azért, hogy kiderítse, valóban Erzsi-e a Tenger, az egyik lapot elégeti, amivel kb. lassú kínhalálra ítéli a Tengert. Ta-ta-taaaaa, Marie az, aki a szívéhez kap. (Közben a háttérben elindul a Dies Irae Verditől.) Befut a Bolygó hollandi meg a kraken. A tengernagy a kapitánynak parancsol, aki pedig a legénységének, a kraken viszont közvetlen szóbeli utasításoknak engedelmeskedik, márpedig azokkal a néma kapitány nem tud szolgálni. Ed viszont, aki abban a szent meggyőződésben volt, hogy a kraken az egy bálna és egész úton virágokat szórt meg énekelt neki, remekül szót ért vele.
Ennek köszönhetően az élőhalott kapitányi szívvel teli láda némi flipperezést követően Erzsi jóvoltából a tengerben végzi egy fémszoborrá vált Peter társaságában. Scott és Gitta ettől némileg ideges lesz. Roderich kissé kalózos kinézetet kap azzal, hogy a manju átkerül az ő fülébe. A fülbevaló párja nagyon hívja, szóval amíg odafenn a főfedélzeten megy a dráma, lemegy a kanjuért. Közben lehet, hogy véletlenül elenged egy csontvázat és egy vénembert is.
A szívvel a tengerben a hollandi kapitánya ismét a maga ura. Marie-nak van az a két fain hajtűje, az utolsó erejével jól leszúrja velük a kapitányt és azt mondja neki, hogy egy utolsó mocsok és szégyellje magát, amiért olyan hosszú ideig színét se látta. Ugye nevezett kapitány vak és néma, Marie hajtűi pedig egy szemmel és egy szájjal vannak díszítve – ta-ta-taa, Marie berágott az illetőre, amikor legutóbb találkoztak és elvette a szeme világát meg a hangját, arra meg nem számított, hogy utána majd a tengernagy fogságba ejti.
A hajtűk nem okoznak sebet, cserébe az Kapitány Úr le tudja venni a szemkötőjét és csodálatosan lát. Azzal a két szép zöld szemével, mert A bolygó hollandi, avagy Maarten van der Decken az a hajó, nem pedig a kapitánya. Az Arthur.
Volt a kar, amit senki nem tudott kihúzni, és rá volt kövesedve a hüvelyére néhány csont. Amint Flynn, az öregember, kezébe kapja a kardot, a csontokból kéz lesz, ő maga pedig ereje teljében áll a fedélzeten. Három zabos testvér mellett már Owen se kéretheti magát, ő is beszáll a buliba. Négy fél-sídh-vel szemben a tengernagynak annyi esélye van, mint egy vizes rongycsomónak.
A kaput azért egy harci palacsintasütő teszi be neki, egy porosz úriember hangos ovációjával követve.
Csak azért nem fulladnak bele mind a tengerbe, mert Roderich, aki már duplán kalózos a kanjuval és a manjuval, Owen gyorstalpalóját követve gyorsan felhúz egy szigetet.
Le végjáték.
A tenger partra veti Marie holttestét. Erzsi felhúzza az ujjára Angelica gyűrűjét, mire a nő magához tér, köhög meg minden, Arthur egészen odavan. A Tenger visszasüllyed természeti erő kategóriába, önállóan végzi el a holtak szállítását, így a bolygó hollandira nincs szükség, eleget tettek. A hajó legénysége ismét emberré lesz. Ezen túl az összes Tengerhez kapcsolódó varázslat semmissé válik; kvázi még több kapu zárul be és még több varázslat tűnik el a világból.
Roderich fülében a kanju és a manju ekkor már csak sima fülbevalók. Denny lábakon mászik ki a tengerből és hozza magával a nagyon is eleven Petert. Denny nagyon megüti a tengernagyot, de Siggi kérésére kegyeskedik nem teljesen, csak félig holtra verni. Ezen a ponton bukkan fel Lili és felajánl a társaságnak egy fuvart, tetszik tudni ő sem egy gyönge virágszál és remekül kiszabadította magát a börtönből. Ennek Scott is és Heidi is nagyon örül – utóbbi annyira, hogy Rod nyakába borul, aki vörösebb lesz, mint a brit hadsereg híres vörös egyenkabátja.
Mindennek a végén Gilbert és Erzsi állnak a hajó korlátja mellett, nem a naplementét nézik, mert az milyen nyálas, hanem a csillagokat, mert az még nyálasabb, és mert Gilbert napozási képességei szintén Marie képességeinek voltak köszönhetőek. Innentől kezdve maxi-albinizmus, szóval lőttek a kalóz-biznisznek. Visszatérve a romantikára:
– Most már igazán összeházasodhatnánk, nem gondolod? – duruzsolta Erzsi és Gilberthez simult.
– Gondolkodtam, tubicám.
– És meg is osztod velem, vagy megvárod, míg turbékolni kezdek a válladon?
– Nos ööö… nem fogsz örülni.
Erzsi összevont szemöldökkel nézett a vőlegényére. Ha ez a nagyon hülye most azt mondja, hogy mégse akar vele egybekelni, akkor Isten a tanúja rá, egy szálkával fogja agyonölni.
– Tudod, a házasság szentségét nem a pap szolgáltatja ki, hanem a felek egymásnak. – Sok mindenre számított, de vallásfilozófiai fejtegetésre nem. Csak pislogni tudott. – Emlékszel rá, hogyan kértelek meg?
– Beletérdeltél egy hangyabolyba – idézte fel.
– Igen, igen, de az van, hogy mi ott technikailag letettük a házastársi esküt. – Gilbert mindenhova nézett, csak rá nem.
Erzsi hirtelen heves vágyat érzett rá, hogy belökje a fickót a tengerbe.
– És ezt csak most mondod.
– Most jutott eszembe?
– Szóval az elmúlt hónapokban igazából nászúton voltunk? És ezt csak most mondod?
– Konkrétan hat perccel ezelőtt jutott eszembe?
Gilbert ezért még nagyon meg fogja ütni a bokáját. Egyszer. Valamikor azután, hogy elhálták a házasságukat.
Elhajózás az éjszakába, Le Fin.
Ha maradtak kérdések, akkor itten lenn van ez a remek komment szekció, állok rendelkezésre! ^^
