Nos, újra itt vagyok. Mivel az előző fejezet rövidre sikeredett, és ennek így tetszett a lezárása, úgy gondoltam, felteszem hamarabb, mint ahogy elterveztem. (Na, meg persze nem nagyon bírtam magammal. De ezt csak így zárójelben.)

Ismét köszönöm a kritikákat. =)


Azt hiszem, az enyém sokkal rövidebb lesz. – Rám mosolyog és megszorítja összekulcsolt kezeinket. – Szeretlek, Perselus.

Hihetetlen melegséggel tölt el ez a rövid kis mondat, és nem tudok rá mit felelni. Lassan hozzáhajolok, és egy apró csókot nyomok a szájára, mikor eltávolodnék tőle, visszahúz magához, és gyengéden csókolni kezd. Minden további nélkül viszonzom, és a hajába túrva húzom még közelebb magamhoz. Nyelvemmel végigsimítok a száján, mire egyből kinyitja azt. Halkan belenyög a csókunkba, mikor kíváncsi kezem lassan bevándorol partnerem inge alá. Mikor a levegőhiány kezd komoly problémává válni, elhúzódom tőle, és halványan elmosolyodom. Ő csak hátradől, magával húzva engem is, aminek az lesz a következménye, hogy ő fekszik a kanapén, én pedig félreérthetetlen módon támaszkodom felette.

Látom, hogy zavarban van, és nem szeretnék túl messzire menni, így csak újra lehajolok hozzá, és apró csókokkal kezdem behinteni az arcát és a nyakát. Közben keze rövid felfedezőútra indul a testemen, néha-néha bekíváncsiskodva az talárom alá is.

Akaratlanul is felnyögök kicsit, mikor két tenyér megpihen a fenekemen, és magára húz.

– Harry... – sóhajtok fel. – Nem szeretném, ha hirtelen felindultságból valami butaságot csinálnál.

– Te butaságnak tartod? – suttogja a fülembe, majd gyengéden beleharap. Érzem a hangján, hogy mosolyog.

– Tudod, hogy nem így értettem – emelkedek fel róla, hogy a szemébe tudjak nézni.

– Persze, tudom – sóhajt fel, és újra a fenekemre téved a keze.

Eszméletlenül jól esik, de tényleg nem akarom, hogy olyat csináljon, amit mondjuk másnap egyből megbán. Most biztos magában, de nem hinném, hogy ez később is mindig így lesz.

Lassan felülök, és bocsánatkérően ránézek, ő csak teljesen kiterül a kanapén, és felnyög.

– Annyira gonosz vagy.

Nem érti.

– Figyelj, Harry, hidd el, hogy egyáltalán nem lenne ellenemre ez a dolog, de nem szeretném, hogy holnap úgy ébredj fel, hogy „Merlinre, lefeküdtem a bájitaltan tanárommal!". Érted már?

– Perselus, hidd már el, hogy szeretlek, és nem bánnám meg – indulatosan ül fel velem szemben, és megfogja a kezem. – De rendben... nem erőltetem.

Hosszú hallgatás után, felkapja a fejét, és hozzám hajol.

– Viszont... – mosolyodik el huncutul. – Kérek egy szívességet.

– Merlinre. Mondjad. – Érzem, hogy ennek nem lesz jó vége, de megpróbálom teljesíteni a kérését.

– Hadd aludjak veled ma éjszaka.

Egy pillanatra nem tudom mit válaszoljak, hisz, ha ezt bárki is megtudja, komoly következményei lesznek. Aztán ránézek a fiúra, aki könyörgő szemekkel figyeli az arcom, és nem tudok neki nemet mondani.

Lassan bólintok egyet, mire szabályosan rám veti magát, és szorosan átölel.

– Köszönöm.

– Ha ennyire tetszik ez az egész, többször is itt maradhatsz – vigyorgok, miközben próbálok ismét normális ölő helyzetbe kerülni.

– Szavadon foglak ám – kuncog fel, és elhúzódik tőlem, feláll a kanapéról, és várakozóan rám néz. – Gyere – nyújtja felém a kezét. – Mutasd meg, hol fogunk aludni.

Muszáj elmosolyodnom a gyerekes izgatottságán, de elfogadom a felém nyújtott kezet, és felállva magam után húzom a szobám felé.

Mikor belépünk az ezüst-zöld színben pompázó helyiségbe, Harry megtorpan a küszöbön. Érdeklődve nézek rá, nem tudom mi baja lehet.

– Ez gyönyörű. – Ja, hogy csak ennyi... már azt hittem, valami baj van. Megszorítom a kezét, mire rám mosolyog és elenged. Kérdő tekintetemet látva felkuncog, majd nekifutásból felugrik az ágyra, és végig terül rajta.

– Kölyök – nevetek fel, és megkerülve az ágyat, leülök a túlsó szélére.

Mászni kezd felém és az ölembe emeli a fejét.

– Tudod, nagyon jó hallani a nevetésed. – Felemeli a kezét, és végigsimít az arcomon. Zavaromban szeretnék elfordulni, de ekkor felemelkedik, és kicsit maga felé húz, hogy egy csókot nyomjon a számra, aztán visszafekszik.

Mikor már kezd enyhén kínossá válni a csend, megköszörülöm a torkom.

– Mi lesz holnap az első órád, Harry?

– Perselus... veled lesz – húzza el a száját. – Nem tudod az órarended?

– Nem éreztem különösebb késztetést arra, hogy máris megtanuljam.

– Én azt hittem, egy tanárnak kötelessége első naptól fogva tudnia az órarendjét.

– És milyen rosszul hitted.

– Gúnyolódsz? – villant rám egy vészjóslóan ártatlan mosolyt.

– Ugyan, Mr. Potter, egy Piton soha nem gúnyolódik – felelem neki tárgyilagosan, és megmerevedek, mikor egy puha párna az arcomba vágódik. Egy pillanatig csak ülök, és érdeklődve figyelem, hogyan kuncog Harry, de mikor ismét egy párnáért nyúl, fenyegetően megvillannak a szemeim. – Harry... én nem fogok veled párnacsatázni – húzom el a szám.

– Tudom... méltóságodon aluli lenne, de nem is kértelek erre... nekem elég, ha csak én dobállak – kacsint rám.

– Szemtelen vagy, ugye tudod? – ráncolom a homlokom.

Megmerevedik a mozdulat közepén, mikor épp hozzám vágna egy újabb párnát, felsóhajt, és a falnak támasztja a hátát.

– Ne haragudj.

Mindig sikerül meglepnie.

– Harry – húzódom hozzá közelebb, és a térdére teszem a kezem. –, most mi a baj?

– Tényleg szemtelen voltam... bocsánat.

Felcsusszanok mellé az ágyon, és a falnak dőlve átkarolom a vállát. Készségesen dől nekem, és egy apró sóhajjal ellazul a karjaimban.

– Azt hiszem, meg kell majd küzdenem a hangulatingadozásaiddal... – szorítom meg gyengéden a térdét.

– Igen... nekem is.

Sejtettem, hogy nem lesz valami könnyű ez az egész, tudtam, hogy olyan nincs, hogy mi minden további probléma nélkül együtt legyünk. De küzdeni fogok érte... hiszen fontos nekem, még ha nem is tudom pontosan, hogy mit fog hozni a holnap. Na és honnan tudhatom, hogy ő komolyan gondolja? Miért akarna együtt lenni a bájitaltan tanárával, akit annyira gyűlöl? Nem szeretném, ha csak azért lenne velem, mert úgy érzi, csak így lehetek mellette. Én máshogy is tudok neki segíteni túltenni magát a történteken, nem kell ahhoz mindenképp, együtt lennünk. Bár most így belegondolva félnék a válaszától. Én reménytelenül és vakon beleszerettem, fájna a visszautasítás. Azt hiszem, még rengeteget kell majd beszélgetnünk.

– Most ne, rendben? Majd megbeszélünk mindent. De most kérlek, ne.

Egy pillanatra tátva marad a szám, mikor meghallom halk morgását, de mikor ránézek, látom rajta, hogy ő is végiggondolta ezeket a dolgokat, csak valószínűleg a másik szemszögből. Lágyan rám mosolyog, majd kibontakozik az ölelésemből.

– Azt hiszem, elmegyek lezuhanyozni.

Felállok az ágyamról, és a szekrényemhez lépek, keresek neki valamit, amiben aludhat. Bár engem az sem érdekel, ha nincs rajta semmi... Automatikusan a fekete ruhákon fut végig a szemem, és kihúzok a kupac közepéről egy alsót, majd egy ugyancsak fekete inggel a kezemben visszafordulok felé. Egy pillanatra eláll a lélegzetem, mikor meglátom csupasz felsőtestét, próbálom álcázni, de átlát rajtam. Zavarodottan elmosolyodik, majd hozzám siet, kikapja a kezemből a ruhákat, majd eliramodik... de összezavarodva fordul vissza.

– Hol is van a fürdőd? – pillant körbe.

– Persze, el is felejtettem, ne haragudj. – Intek a fejemmel, hogy kövessen, s mikor látom, hogy a nyomomban van, átvezetem a nappaliba, majd kitárom a fürdő ajtót. – Itt van, használd egészséggel – mosolygok rá, majd válaszát meg sem várva, sarkon fordulok, és visszasietek a szobámba.

Nem tudom, jó ötlet volt-e, hogy megengedtem neki, hogy itt maradjon. Hisz még nagyon az elején vagyunk ennek a kapcsolatnak... kapcsolat? Érdekes volt így gondolkodni, ráadásul egy olyan ember van most a mosdóban, akit régen még ki nem állhattam. Hogy lehetett most ebből olyan viszony, hogy itt kössek ki vele, és alig várjam, hogy visszajöjjön már? Nem könnyű most ez a helyzet, de remélem, ha túl leszünk a kezdeti nehézségeken, nem kell majd ennyit gondolkoznom, mikor mit, és hogyan tehetek.

Az érzelmek csak úgy kavarognak bennem, de nem próbálok most uralkodni rajtuk. Harrynek most arra nincs leginkább szüksége, hogy az én állapotommal foglalkozzon. Megpróbálom neki egyértelműen kimutatni, mit érzek, még, ha ez nem is mindig fog olyan könnyen menni. Tudom, hogy megért majd, hisz bele tud gondolni a helyzetembe, és neki is ugyanolyan gyorsan jött ez az egész, mint nekem. Csupán annyi a különbség, hogy én már túl rég voltam együtt bárkivel is. Bár semmi betekintést nem nyertem a szerelmi életébe, de úgy gondolom, egy ilyen férfinak, mint neki, mindig volt barátja, illetve barátnője.

Mély semmittevésemből egy hatalmas csattanás ránt ki. Gondolkodás nélkül felugrom, és a fürdőhöz sietek, kinyitom az ajtót, és ijedten látom, hogy Harry a földön fekszik, a fejét szorongatva. Odasietek hozzá, és lehuppanok mellé, majd szemügyre veszem.

– Harry, mi a francot csináltál? – szisszenek fel, mikor vért pillantok meg a kezemen. Egy bűbájjal beforrasztom a sebet, így csak egy apró heg mutatja az előbbi balesetet.

– Megcsúsztam, és a csap pont beleállt a normális esési szögembe – nyög fel.

– Vicces – morgom. – Na gyere, menjünk ki. – Talpra segítem, és elindulunk ki a nappaliba. Ő ismét a kanapémra huppan, én pedig mellé.

Elképesztően néz ki így egy szál alsóban, amit neki adtam. Gondolom az inget már nem volt ideje felvenni, de nem is nagyon bánom. Élvezettel legeltetem a szemem kidolgozott felsőtestén, majd lassan felpillantok a szemébe. Szeretném rávetni magam, és addig csókolni, míg levegőért nem könyörög, de csak a számba harapok, és elfordítom a fejem.

Valószínűleg érezhette a bennem végigmenő harcokat, mert megmozdul és szemben az ölembe ülve a nyakamba csókol. Felsóhajtok a jóleső érzéstől, és hátrahajtom a fejem. Ő kitartóan csókolgatja az érzékeny bőrt, ám tartok tőle, hogy esetleg elveszítem a fejem, így inkább átöleltem a derekát, és gyengéden megcsókolom. Hívogatóan nyitja ki a száját, miközben a hajamba túr, és én persze minden ellenkezés nélkül fogadom hívogatását.

A csók egyre szenvedélyesebb, és Harry remegő keze lassan elindul az ingem alá. Gyengéden cirógatja a hasam, és egyre feljebb haladva kis köröket rajzolgat az oldalamra. Muszáj elválnom tőle, hogy kis levegőhöz jussak. Szuszogva harap a szájába, és mikor a szemébe nézek, látom benne a mérhetetlen vágyakozást. Nagyon úgy tűnik, hogy kiválóan tud olvasni a szememből, mert lágyan mosolyogva megszólal.

– Ne aggódj, megpróbálok uralkodni magamon.

Ismét hozzám hajol, és gyengéden, nagyon lassan csókolni kezd, néha-néha játékosan beleharapva a számba, belemosolygok a csókba, mire lassan megmozdul, és érzem a merevedését a hasamnál. Felnyögök, ahogy egyértelmű vágya hozzám ér, és még jobban magamhoz szorítom. Minden bizonnyal, ő is érzi mennyire vágyom rá, mivel az ölemben ül... Ha lehet, még lassabban csókol, majd elhúzódik tőlem, és rám mosolyog, lejjebb csúszik a combomon, és a férfiasságomra simítja a tenyerét. Felnyögök, és megütközve nézek rá, mikor lassan simogatni kezd.

– Nagyon merész vagy, Potter.

– Ugye nem fogsz mindig Potternek szólítani, mikor ilyen, vagy hasonló helyzetekben leszünk? – mosolyog rám huncut fénnyel a szemében.

– Még meggondolom. – Megfogom a kezét, amivel eddig kényeztetett, és belecsókolok a tenyerébe. – Menjünk aludni.

– Nem hinném, hogy ezek után menni fog – sóhajt fel.

– Miért, máskor megy?

– Nem.

– Na látod. Akkor teljesen mindegy, nem?

– Undok vagy.

– Csak szeretném elvonni a figyelmemet a gyönyörű felsőtestedről, a vörös ajkaidról, a merevedésedről és az én merevedésemről. Próbálj megérteni.

Szavaimra tárva marad a szája, majd rendezi az arckifejezéseit, és mélyen a szemembe néz.

– Nem kell, hogy elvond róluk a figyelmed.

– De kell, Harry, a saját érdekedben.

Szem forgatva lecsúszik rólam, és a szobám felé indul.

– Túlságosan féltesz, Perselus – szól hátra a válla felett.

– És minden okom meg van rá. Harry, egyáltalán nem értem, mit szerethetsz bennem.

Az ajtóban megtorpan, és rám mered.

– Csak szeretlek! Ezt nem lehet megmagyarázni, vagy körülírni, egyszerűen csak szeretlek – fakad ki és összefonja karjait a melle előtt.

Megrázom a fejem, és odasétálok hozzá, az állánál fogva megemelem a fejét, és bocsánatkérően nézek rá.

– Ne haragudj – motyogom.

– Semmi baj – sóhajtja. – De örülnék, ha jobban bíznál bennem – ölel át óvatosan.

– Igyekezni fogok... – simulok bele az ölelésbe, és a hajába temetem az arcom. – Gyere, menjünk.

Távolabb húzódom tőle, majd kézen fogva a szobába húzom, odavezetem az ágyhoz, aztán átsétálok a másik oldalra és alsónadrágra vetkőzöm. Mikor ismét felé fordulok, elvörösödöm, hisz egyértelművé tette, hogy végignézte, ahogy ledobáltam magamról a ruháimat.

Felül az ágyra, majd felém mászik. Mutatóujját végighúzza a mellkasomon és a hasamon, majd az alsómba akasztva a számba morogja:

– Gyönyörű vagy.

– Gyönyörű? Ugyan már... – húzom el a szám.

– Ne vitatkozz annyit.

Végigterül az ágyon, maga után húzva engem is és szenvedélyesen csókolni kezd. Szerencsére van annyi lélekjelenlétem, hogy ne nehezedjek rá teljes súlyommal, de az ez utáni eseményekre már nem vállalok semmi garanciát.

Fantasztikus az érzés, ahogy meztelen felsőtestünk egymásnak feszül, és persze partnerem remegő kezének érintései is egyre csak szítják a vágyat bennem.

Félek, hogy elveszítem a fejem, ezért óvatosan mellé gördülök, majd a hátamra feküdve, magamra húzom. Mosolyogva simul hozzám, és ismét megcsókol.

A hajába túrva még közelebb húzom magamhoz, majd remegő kezem lassan más utakra téved. Végigsimítok a hátán, mire érezhetően megremeg és az alsó ajkamba harap. Ismét lejjebb csusszan a kezem, megállapodva kedvesem fenekén.

Ám ekkor hirtelen elhúzódik tőlem, és a mellemre hajtja a fejét. Megdermedek, és halkan megkérdem:

– Mi a baj, Harry? – rekedt hangomra kirázza a hideg.

– Ha most... – megköszörüli a torkát. – Ha most folytatjuk, nem fogok tudni megállni.

Lassan felemelkedik és a szemembe néz. Látom rajta, hogy ő szívesen menne tovább, de tudja, mennyire nem szeretném még ezt az egészet. Mikor tekintetünk találkozik, elmosolyodik, legördül rólam, és hátat fordít nekem.

– Jó éjt, Perselus.

Egy pillanatig nem találom a hangom, de aztán rekedten megszólalok.

– Jó éjt, Harry.

A fiú ismét felém fordul, és ösztönöz, hogy forduljak az oldalamra, aztán megfogja a kezem, és újra hátat fordítva nekem az oldalára teszi. Közelebb csúszik hozzám, és halkan mormog.

– Máris jobb.

Elmosolyodom, és hozzásimulva a fülébe suttogom:

– Aludj jól, kölyök.