IV. Fejezet

Blogbejegyzések egy lány életéből

Az ikrek nem voltak azok az átlagos gimnazisták, mint az már kiderült, és ezt talán nem árt tisztázni. Setsuna és Chiaki Owanashi valójában az Owazato névre hallgattak. A név, amin mindenki ismerte őket valójában a Családnevük, és édesanyjuk leánykori nevének, a Tokuranashinak az összemosásából jött létre. Édesapjuk, Satoru Owazato komoly iparmágnás volt, aki jó kis pénzzel támogatta az iskolát. Ennek köszönhetően szeretett gyermekei kívánságuknak megfelelően átlagos iskolába járhattak, és nem kellett attól tartani, hogy beskatulyázzák őket, mint gazdag kis anyámasszony katonáit, akik mindent megkapnak, ha eleget rinyálnak érte.
Ezzel minden rendben is volt már az elmúlt 2 évben, amióta gimnáziumba jártak. Rengeteg barátot szereztek, akik nem is törődtek vele, hogy nem mehettek el hozzájuk semmilyen alkalommal. Ez elsősorban édesapjuk kívánsága volt, aki féltékenyen őrizte vagyontárgyait, bár a két gyerek többször is biztosította arról, hogy senki sem akarná ellopni őket.

- Meglátjátok, ha beengednénk azokat az embereket a házunkba, akkor mindenünket ellopkodnák, egy szempillantás alatt. - mondogatta gyakran az öreg.

Owazato úr egy cinikus ember volt. Az édesapja is iparmágnás volt, és a nagyapja is, aki a vállalkozást alapította. Már az ötödik x-hez közeledett, és kissé rigolyás volt mindennel kapcsolatban. Régimódi úriember révén amolyan modern szamurájként élte az életét: Szigorúan erkölcsös, mélyen vallásos ember volt. Naponta többször is imádkozott a saját kis szentélyében, amit a nagy villában állítottak fel közvetlenül az irodája mellett. Persze elsősorban az üzleti sikerért könyörgött, ami általában be is jött. Lassanként őszülő halántékkal, már sok dioptriás szemüveggel nézte minden nappal egyre büszkébben gyermekeit, akik lassan felcseperedtek, és saját kis életet kezdtek.
Setsuna volt a fiatalabb, és egyben az izgágább testvér. Közte és Chiaki között alig 2 percnyi különbség volt születéskor, de ez olyan volt mintha ég és föld lenne köztük. Olyanok voltak, mint tűz és víz. Setsuna örökmozgó lány volt, soha nem állt meg, mindig leszegett fejjel rohant minden bajba, és mindig megtalálták a legzűrösebb helyzetek. Nagyszájú volt, harsány és szókimondó.
Chiaki ellenben olyan volt, mint a lassú víz. Nem sokat beszélt, és azt is csattanósan tette. Örökké pesszimista volt, kerülte a zűrös helyzeteket, és mindig előbb gondolkodott, és utána cselekedett. Sokszor nem is olyan volt, mintha ő és Setsuna rokonok lennének. Chiaki a türelméről volt híres: Olyan türelmes volt, hogy egy birka is megirigyelte volna. Hallgatag természetén csak a játékstílusa tett túl. Olyan precízen és jól megtervezetten játszott, mintha egy élő sétáló számítógép lenne. Setsuna robbanékony stílusához képest ő inkább a tudományos megközelítés híve volt. Nova Grappler paklija a jól kiszámított stratégia egy ékes példája volt. Brutális erő helyett a jól megtervezett lépések sorozatát követte.
Már az első héten hagyták magukat sodorni az árral, amikor a többiekhez csapódva először elvetődtek a PlayCornerbe. Setsuna hamar a legkeményebb játékosok közé küzdötte fel magát, Chiaki pedig a paklik építésének nagymestere lett, sokan fordultak hozzá segítségért, ha nem voltak elégedettek a paklijuk működésével.

Setsuna másik szokása az volt, hogy Blogot vezetett az aktuális kalandjairól. A Blogba pedig az elmúlt napokban a következő bejegyzések kerültek.

Fura figura...

Ápr.8., Kedd, Otthon a szobámban

Egek ez a nap... Először egész normálisan indult... Chiakival már megint összekaptunk... Nem bír ki egy reggelt vita nélkül? Komolyan... !

Aztán jött az a srác... Mint egy torony akkora... És a tetejébe elég bunkó is volt... Annyi biztos volt, hogy a mi iskolánkba fog járni, csak azt nem gondoltam, hogy épp osztálytársak leszünk... Miért én? Miért engem pécézett ki? Épp mellém ült... És ez bosszantóóóóó!

De aztán délután... Mintha kicserélték volna... Még beszélgettünk is, és egész kedves volt. Még a boltba is el tudtam csalni, amire nagyon büszke vagyok ám! Ott aztán belecsaltam rendesen a slamasztikába.

Ami történt viszont nem lepett meg: Kipróbáltattam vele a Vanguardot, és mily meglepetés, kiderült, hogy nagyon érti... Pedig azt állította, hogy nem is hallott még róla... Mekkora kamugép... De rosszul hazudik, és én ezt egyből kiszúrtam...

Kimoshita Matsui... Ez a név már az elején ismerős volt, és most már tudom is honnan.

Amúgy egy érdekes lelet volt, amikor az asztalnál hagyta a pakliját, és a tetejébe egy széttépett lapot... Hogy lehet ilyet csinálni egy kártyával? Egek... Na holnap kifaggatom én erről az egészről!

Nem jött el...

Ápr. 9., Szerda, Megint csak itthon

Nem értem, miért nem jött el. Pedig alig vártam, hogy újra lássam. Lehet, hogy lebetegedett?

Nem, nem hiszem... Tegnap még semmi baja sem volt... Nem, inkább engem kerül... Hogy én hogy utálom ezért!

Hétvége és unalom

ápr. 11., Péntek, A dobozaim közül

Ez nem igaz, három napja nem láttam... Pedig szívesen megnézném egy kicsit közelebbről... Olyan édes fiú lehetne, ha mosolyogna néha...

Te jó ég miket beszélek! Biztos ez a hülye zene az oka.. Egy ideje romantikus zenéket hallgatok... És romantikus animéket nézek... Most is ez a dal könnyekig hatott meg :'(

De visszatérve a tárgyra... Szóval egy kicsit hiányzik ezt megvallom... De Chiakit megfojtom az biztos, mert a 'Kis Szerelmed'-nek nevezte... Ennyire azért még nem süllyedtem mélyre! Pfffff! Majomfejű vadbarom!

De egy valamit eldöntöttem. Ha már nálam van a paklija, akkor átalakítom egy kicsit! Ezért ástam el magam a régi dobozaim közé is, ahonnan most ezt a postot írom. Nos, mélyre ások, úgyhogy ha nem írok, ne válaszoljatok!

Kész! Kaccsing!

ápr. 13., Vasárnap, Az íróasztalom mellől

Kész! Megalkottam a legjobb paklit, amit valaha össze tudtam rakni! És be kell valljam, még Chiakit sem kértem meg, hogy segítsen! Úgyhogy ez mind az én dicsőségem lesz! Kíváncsi leszek mit fog szólni! (Mármint Matsui, mert azt tudom Chiaki hogy fog reagálni)

A másik dolog az, hogy már várom, hogy megint lássam! Nem is értem miért... Egy idióta, morc, dilinyós, holdkóros... de közben meg olyan aranyos is tud lenni...

Waaagh! Mit beszélek... Tényleg kezdenek az agyamra menni ezek a szerelmes dalok... Ez az Ichiban no Takarmono... Még most is ez visszhangzik a fejemben!

Na de csak lássam Matsuit holnap! Lesz ne mulass! Akkor is rá fogom tukmálni ezt a kis csodát, ha fejre áll! Le fog esni az álla az 1000% XD

Ezaz!

ápr. 14., Hétfő, Boldogan haldoklom!

Yeeessss! Siker! Nem teljes, de azért félsiker! Elértem a nagy áttörést! Azt hiszem most már kész megnyílni előttem!

És a paklit is rá tudtam tukmálni, és ami azt illeti, nem is volt olyan bonyolult... Egész könnyen bevette!

Ez már siker, nálam pláne...

Aki kommentel, az írja már meg, milyen érzés szerelmesnek lenni! Mert én nem akarom elkiabálni de nagyon furcsa érzésem van, mikor a közelében vagyok! _ '

A rossz hírekre kitérve azonban... Chiaki csurom vizesen jött haza... Este be is lázasodott, és a doktor azt mondta, hogy egy hétig mindenképpen itthon kell maradjon... Mekkora szívás... Sajnálom is szegényt rendesen... :'(

Te jó ég! Ez nem is lehet igaz!

ápr. 15., Kedd, Az ágyamban fekve, álmodozva

El sem hiszem... Matsui ma teljesen megkavart bennem mindent...

Kezdődött azzal, hogy reggel szokatlanul barátságos volt... Aztán együtt indultunk haza, és ami a legdurvább... Náluk kötöttünk ki! Elhiszitek ezt?!

Olyan édes kishúga van! Meg kell zabálni... Nekem miért nem lehet ilyen aranyos kishúgom? Mouuuu!

És a szobája... Mármint Matsui szobája... Az a rengeteg poszter... Azok a rajzok... te jó ég... olyan szépeket rajzol, majdnem eldobtam az agyam... Waaaaagh! És ami a legszebb... Engem is lerajzolt!

El sem hittem... És az anyukája is... Olyan kedves, olyan szép... Ilyen anyukát szeretnék én is...

Az én szegény anyukám már rég meghalt... És ha lehetne, ilyen anyukát szeretnék ha újat adnának...

Oooooooh... én ezt nem bírom... És ami a legszebb az az:

Matsui azt mondta:

MÉG(!) nem akar visszatérni!

Tehát még van remény! De jó is lenne!

A másik dolog azonban... Nos Chiaki rámutatott egy apróságra: Van egy titkom, amit nem ártana elmondanom Matsuinak, ha továbbra is jóban akarok maradni vele...

Ez nehéz menet lesz!

Setsuna őszinteségi kirohanásai az ilyen postokban persze mindent elárultak róla, csak épp azt nem, hogy ki ő valójában, hiszen csak a keresztnevét ismerték, és a felhasználóneve is Artemis9797 volt.

Egy héttel később Aztán Chiaki teljesen felgyógyulva lépett be először a PlayCornerbe, ahol a szokásos arcokon kívül Matsuira lett figyelmes, aki most az ő asztalánál ült, és osztotta az észt a paklikkal kapcsolatban. Épp az ő dolgát végezte. Setsuna mesélt aztán Chiakinak arról, amit Matsui mondott, így nem volt teljesen meglepve a látványtól, de azért némi irigységgel és kelletlenséggel lépett oda az asztalhoz és ült le Matsuival szemközt.

- Észre vetted, hogy ellopod a rajongóimat? És ráadásul az én asztalomnál?
- Setsuna azt mondta, hogy ide leülhetek. És szerintem a rajongóid nem fognak elhagyni miattam.
- Ahhoz képest még senki sem futott ide hozzám, hogy segítsek neki. Hozzád viszont özönlenek!
- Ugyan menj már! Ez csak most van így!

Matsui meglepően barátságos volt, míg Chiaki sértett önérzete nem hagyta, hogy csak úgy eleressze a követőit. Egy ideig ültek egymással szemben, és nem szóltak semmit. Farkasszemezésben azonban Matsuit nem lehetett megverni.

- Ez sosem pislog? Na és komolyan gondoltad ezt a dolgot Setsunával?
- Igen... Egyelőre ez is elég nekem!
- Öreg, ha elfogadsz egy tanácsot, ... Ahhoz, hogy leküzdd a félelmeidet, szembe kell nézned velük!

Ez az utolsó megjegyzés elég epés volt, de Matsui értette nagyon, hogy mire gondol. Chiaki felállt és távozott az asztaltól. Matsuiban megragadtak ezek az utolsó szavak, és egy ideig csendben ült ott, míg a többi játékos körbe zsongta kérdéseivel.