V. fejezet
Kari Színre lép
Késő este volt, amikor a Kimoshita család házában hatalmas veszekedés hangjai verték fel a környék csendjét. Majdnem egy hét távollét után hazaérkezett Tenma, a család legidősebb férfi tagja, aki apja 2 évvel korábbi halála óta a család feje volt. Keményen dolgozott, éjjel nappal tanult, alig aludt, és csak néha jutott ideje családjára, vagy a kedvenc hobbijára, ami egyetlen mentsvára volt a nehéz élet elől. Most azonban úgy tért haza, mint aki teljesen eszét vesztette. Tört-zúzott, és hangosan veszekedett édesanyjával, aki kétségbeesetten próbálta lecsillapítani.
- Eressz!
Tenma vadul ellökte magától az anyját, aki megfogta a kezét, és próbálta visszatartani.
- Nincs már rátok szükségem! Jobb dolgom is van, mint rátok vesztegetni a drága időmet!
- Na de Tenma! Kérlek, ne mondd ezt!
- Mondom eressz!
Tenma vállán egy táska volt, tele mindennel, amije csak volt, és hasznosnak érzett. Addig kiabáltak, amíg az egyik szoba ajtaja hirtelen nyílt. Az alig 4 éves Kari lépett ki az ajtón, és álmosan bámulta a veszekedőket.
- Mama! Mi a baj? Miért kiabáltok?
Végignézett Tenmán, és hamar rájött, mi folyik ott. Ilyen kis kora ellenére is éles eszű kislány volt.
- Tenma nii-chan! Mit csinálsz azzal a táskával?
Tenma hidegen elfordult, és távozni akart. Kari utánafutott, és megkapaszkodott a nadrágja szárában, hogy visszatartsa.
- Tenma nii-chan! Ne menj!
- Kotródj innen!
Tenma felemelte a másik lábát, és nagyot rúgott a kislányon, aki jókorát repült emiatt, és egy hangos nyögéssel landolt az anyja lábainál. Felemelkedett a földről, de a fájdalom visszarántotta. A szemei megteltek könnyekkel, és hamarosan hangosan sírni kezdett.
- Kari!
Egy kétségbeesett hang volt ez, ami az anya és a kislány mögül jött. A 10 éves Matsui volt az, aki felébredt a kiabálásra, de csak a kishúga sírására mert előjönni. Mikor meglátta a kislányt, ahogy fájdalmában a földön kuporog és keservesen sír, agya elfutott méreggel, minden erejét megfeszítve nekirontott Tenmának, és leterítette. A mellkasára térdelt, és mint egy cséphadaró, ütni kezdte, olyannyira, hogy Tenma orra és szája is elkezdett vérezni. Tenma aztán megunta, és elkapta az öccse kezeit, majd lependerítette magáról. Mielőtt Matsui felkelhetett volna, Tenma jókorát rúgott belé is.
- Még egyszer ne merészeld ezt tenni!
Rettenetes haraggal tombolt, és ez az utolsó mozdulata mindenre feltette a pontot. Matsui Szörnyű fájdalmakat élt át, mert a rúgás a bordáit érte, és lehet, hogy el is tört belőlük egy pár. Tenma a zsebébe nyúlt, és egy dobozkát húzott elő belőle, majd a földre dobta Matsui elé. A doboz tartalma kiborult. Kártyalapok voltak benne, amiket Tenma eddig dédelgetett. Most egyszerűen eldobta őket, és Matsui nem értette. Félszemmel nézett a bátyjára, akinek egész alakját démoni sötétség ülte meg. A szemeiben megmagyarázhatatlan lidércfény égett, és sátáni vigyor sugárzott az arcáról.
- Ezek meg a tiéd lehetnek! Úgyis annyira akartad, hát tessék! Én már találtam jobbat, és erősebbet! Ezzel elérem a végső célomat!
Tenma sátáni kacagásban tört ki, majd egyszerűen távozott. Kari szívet szaggatóan zokogott, és Tenma nevét szólította hosszasan...
- Waaagh!
Kimoshita Kari remegve riadt fel és patakzó könnyeit törölgette. Megint egy álom... Egy álom, ami a semmiből tűnt fel. Kari nem szeretett rosszakat álmodni, és ezek az álmok különösen megviselték. Az egész akkor kezdődött, amikor Matsui egyszer azt mondta, hogy az ő álmai elmúltak. Mindig ugyanez az álom, és Kari már nehezen bírta elviselni. Nem csak álmában zokogott, hanem miután felkelt is. Kedvenc Pikachu-s pizsamáját teljesen eláztatta a könnyeivel, és az előbbi felriadását egy sikollyal is megkísérte, ami csak rontott az érzésen.
- Kari! Kari, mi a baj?!
A hang, ami az ajtó túloldaláról jött Matsuié volt, aki most szabályosan berúgta az ajtót, hogy kishúga segítségére siessen. Mikor belépett egyből azt kereste, hogy mi lehetett a kislány sikolyának oka. A falakon poszterek, animékről és filmekről, amik Karit mindig meg tudták nevettetni, valamint egy kép keretben, amit Matsui rajzolt, és őt magát, valamint Setsunát ábrázolta, amint közrefogják a kislányt. A Szoba falának almazöld színe alig látszott ki a sok poszter és fénykép alól, amik a szoba díszei voltak. Minden rendben volt, legalábbis látszólag, majd a tekintetét a kislány felé fordította, aki keservesen zokogott. Egyből rájött, mi a helyzet.
- Kari! Mi a baj?
- Nii-chan! Te idióta! Idióta vagy!
- Kari! Kari nyugodj meg!
A kislány ütötte a bátyja mellkasát, és sírt, patakzó könnyekkel. Matsui megrázta a fejét, és átölelte. A kislány csak hüppögött, és nagyon lassan, szaggatottan mondta el, mi baja is van.
- Értem már... Te szegény!
- Minden hülyeségedet rám ragasztod Matsui!
- Jól van! Csak egy rossz álom volt!
Kari végül lenyugodott egy kicsit, és ő is átölelte a bátyját, már amennyire tudta. Bárki, aki látta volna őket valószínűleg könnyekig hatódik tőle. Kari még nehezen beszélt, de lassanként kibeszélte magából a fájdalmát. Matsui csak hallgatta, és közben a kislány fejét simogatta, amiről jól tudta, hogy megnyugtatja valamennyire. Édesanyjuk is bekukucskált az ajtón, aki szintén hallotta a kislány sikolyát, de nem tudott azonnal felsietni hozzá. Mosoly ragyogott az arcán, mert ritkán lehetett a két testvért így látni. Inkább ment is a dolgára, hogy elkészítse a reggelit, majd hozzálásson a házimunkának. Alig tíz perccel később Kari leérkezett a földszintre. Már megnyugodott, és fel is öltözött. Virágos kis ruhájában most is ugyanolyan szép volt, mint mindig. Az arca már megint ragyogott, bár a szemei még vörösek voltak a sírás után. A haját kivételesen nem leengedve, hanem Lófarokba kötve viselte, ami egy új szokása lett. Úgy érezte, hogy ettől kicsit érettebbnek, tűnik, mint a kislányos hosszú, leengedett hajjal. Matsui még váratott magára, holott már felöltözve rontott be Karihoz.
- Mi volt veled az előbb Kari?
- Egy rossz álom...
- Jaj te! Még mindig gyötörnek?
- Igen, de ez most egy rossz emlék volt...
- Csak nem Tenmáról álmodtál?
- De igen... Nagyon rossz volt...
Kari most is letört volt, pedig Matsui sokat tett azért, hogy megnyugtassa. Édesanyja tudta azonban, hogy a kislány szomorúsága hamar elszáll, mert egy vidám, örökmozgó természet volt, aki gyorsan feledte minden baját.
- Mondd Mama!
- Mit?
- Szerinted Matsui elvinne ma magával engem is?
Shizuka most egy kicsit megütközött ezen a kérdésen. Szombat volt, és persze, hogy szívesen elengedte az érett gondolkodású kislányt, ahová csak akarta, de miért épp Matsuival? Aztán persze megvilágosult.
- Hiányzik Setsuna igaz?
- Egy kicsit igen... Rég láttam már!
Ez igaz is volt, hiszen Matsui és Setsuna nem nagyon jártak el erre a környékre, és már alaposan benne voltak a tanévben. Kari hirtelen érdeklődése Matsui elfoglaltsága után persze más okokat is takart.
- Ha megkérdezed, biztos magával visz!
- Hmm.. Akkor megpróbálom!
Kari kedvesen mosolygott, és ez már tényleg az igazi énje volt. A reggeli az asztalra került, és Shizuka ment is a dolgá aztán már érkezett is le a lépcsőn. Farmer volt rajta és egy fekete póló, amin jókora Arany színű V betű díszelgett. Saját állítása szerint ez a legnagyobb hősök egyik jelképe volt, bár sosem magyarázta meg, melyik hős viselt V betűt a mellkasán. A kezében a kedvenc fekete alapon fehér és vörös csíkos cipzáros melegítőfelsőjét hozta.
- Jó étvágyat!
Így köszönt be Matsui mikor leült az asztalhoz, és mindketten falatoztak tovább. Egyszer csak Kari letette az evőeszközét, és Egy ideig nézte Matsuit, aki szokásával ellentétben nagyon nyugodtan evett.
- Mondd nii-chan!
- Mit?
- Ma is a Playcornerbe mész?
- Igen. Miért?
- Nagy kérés lenne... Ha megkérnélek, ... hogy magaddal vigyél?
Matsui egy pillanatra abbahagyta az evést, és Karit nézte, aki most kipirultan várta az ítéletet.
- Miért ne vinnélek?
Kari felemelte a tekintetét, és egyenesen Matsui mosolygó arcába bámult, akinek a fogai közt még most is ott díszelgett a reggelije egy része. Kari nem bírta ki, hogy ne nevesse el magát ezen a látványon. Matsui előbb nem nem értette, majd szívből nevetni kezdett. Kari örült, hogy Matsui újra ilyen mókás kedvében volt, ami elsősorban a jó társaságnak volt köszönhető. Amióta összejárt Setsunáékkal, szép lassan visszanyerte a régi, jókedvű, mosolygós, vicces önmagát, aminek Kari különösen örült. Nagyon szurkolt, hogy összejöjjenek a lánnyal, akit már most is úgy szeretett, mintha a nővére lenne, és ez a mostani kis művelet is, ezzel volt összefüggésben. Miután megreggeliztek, mindketten felkerekedtek hát, és elindultak a híres Playcornerbe. Matsui kézen fogta a kislányt, és így vezette. Először balra fordultak, majd két tömbnyit haladtak egyenesen, majd egy újabb balos következett. Kari észrevette, hogy azon a sarkon fordultak be, amin ő általában jobbra tart. Nem is sejtette, hogy a Playcorner ennyire útba esik, és most, hogy már tudta, hogy hová tartanak, kezdett egyre hevesebben verni a kis szíve. Végül megálltak egy üvegajtó előtt, ami fölött szép nagy táblán állt a Playcorner felirat.
- Megjöttünk!
Mindketten beléptek a boltba. Kari először is körülnézett. Sok ismerős arcot látott, akiket az iskolából ismert már. Sok közülük az osztály, vagy évfolyamtársa volt, most mind itt voltak. A bolt maga nem volt túl nagy, de így is volt elég hely 8 asztalnak. A Pénztárnál szokás szerint a szakállas figura ült, akit mindenki Chrisnek nevezett.
- Törd szét Ketrecedet és Ereszkedj le a csatatérre! Megtestesült Mennydörgés! Dragonic Kaiser Vermilion!
Kari egy ismerős hangot hallott az egyik sarokból, amiről nagyon jól tudta, hogy Setsunáé. Odasétált hát az asztalhoz, hogy végignézze a csata végkimenetelét. Setsuna már használta a Limit Breaket, és az utolsó támadása következett.
- Fejezzük be! Vermillion Thunderbolt!
A játszma véget ért, és persze, hogy Setsuna győzött. Ez volt a hatodik győzelme egymás után. Matsui leült a szokásos helyére, és Chiakival összefogva fogadták a különböző kéréseket, amikkel a gyerekek bombázták őket. Amióta együtt jártak ide elég jó barátok lettek. Chiakinak hamar feltűnt Kari szokatlan alakja.
- Te, az a szöszke kislány a húgod?
- Igen ő az.
- Tényleg aranyos... Setsuna nem túlzott. Egyébként mit keres itt?
- Eljött körülnézni.
Setsuna csak most figyelt fel a két fiú beszélgetésére, és Kari is csak most tűnt fel neki.
- Kari, te itt?
- Igen! gondoltam elkísérem a bátyámat, és vigyázok rá!
- Jól teszed!
Kari felemelte Vermiliont az asztalról, és elmélyülten tanulmányozni kezdte. Nagyon tetszett neki a megrajzolása, a kártya elrendezése, általában minden. Setsuna észrevette, hogy érdekli a dolog, ezért intett a fiúknak, hogy jöjjenek közelebb. Chiaki azonnal elébe ment mindenkinek.
- Na mi az kislány? Csak nem játszanál?
- Nos én...
Kari habozott, tetszett neki a játék, de nem tudta ki merje-e próbálni. Aztán Matsuira és Setsunára nézett, akik biztatóan biccentettek felé.
- Na jó... Kipróbálhatom!
- Ez a Beszéd! Akkor én leszek az ellenfeled!
Chiaki annyira feltüzelte magát, hogy el is felejtett bemutatkozni.
- Setsuna nee-chan... Ez ki?
- Csak az ütődött bátyám Chiaki...
Setsuna úgy mondta ezt mintha valami átok lenne. Még fintorgott is közben. Kari nem is igazán bízott ebben a Chiaki dologban.
- Én inkább azt szeretném, ha Matsui lenne az ellenfelem...
Chiaki nagy szemeket meresztett erre, mivel szentül meg volt győződve, hogy most eljön az ő ideje, hogy bevezessen egy újonc játékost a játék rejtelmeibe, az ő sajátos módján.
- Mi? Miért a bátyád? Hisz még paklit sem hord magánál!
- Ami azt illeti, a paklim most is nálam van, mint mindig!
Matsui már húzta is elő a paklit a dobozával együtt a zsebéből. Chiaki ettől csak még jobban bepöccent. Setsuna odalépett a kislányhoz és a vállára tette a kezét.
- Szeretnéd az én paklimat használni?
- Nem, inkább valami olyat, ami nem ilyen agresszíven fest... Inkább valami olyat, mint Matsuié...
Setsuna meglepődött ugyan de sejtette, hogy Kari annyira nem ismeretlen a játékban, mint amilyennek mutatkozik. Valószínűleg Matsuitól hallott már épp eleget róla, és a pakliját is látta már. Na de ki tudna Karinak olyan paklit adni, mint a Matsuié?
- Akkor használd az én paklimat Kari-chan!
A hátuk mögül jött a hang, és amikor megfordult, Kari egy nagyon is ismerős arcot látott, aki a pakliját tartotta felé. Yamato Fujimiko volt az, aki éppenséggel az osztálytársa volt. Kicsivel idősebb volt a kislánynál, és magasabb is, ami természetes volt, mivel Kari átlagos magasságú kislány volt. Szőke haj, zöld szemek. Az osztály leghelyesebb fiújának mondták az osztálytársnői, és ezt meg is szolgálta. Sportos volt, jól tanult, és még kitűnő kártyacsatázó hírében is járt. A pakli, amit felé nyújtott már ismerős volt, hiszen gyakran mutogatta a barátainak, akik csak álmodtak róla, hogy olyan jók legyenek, mint ő. Tény azonban, hogy a paklit alig két nappal korábban maga Matsui javította ki, mert nem egészen úgy működött, mint annak lennie kellett volna.
- Komolyan? Szabad?
- Persze... A tiéd!
Kari zavartan mosolygott, mert titokban tetszett is neki Yamato, aki most szintén csak sejtelmesen mosolygott. Ezt a pillanatnyi kis szemezést aztán Chiaki dühös torokköszörülése szakította meg. Kari végül átvette a paklit, kivette a dobozából, és készen állt a játékra. Épp ugyanaz a határozottság sugárzott belőle, mint általában Matsuiból. Setsuna is ott maradt Kari mellett.
- Majd én segítek, ha elakadsz!
- Ok! Akkor kezdjük, nii-chan!
Matsui bólintott, és már mindketten le is helyezték az első vanguardjukat a játéktérre. Mindketten keverték a paklijukat, azaz Kari csak keverte volna, ha Nem esik ki folyton az összes lap a kezéből, amikor próbálkozott. Setsuna már próbált volna segíteni neki, de Kari csak eltolta a kezét. Saját erejéből akart játszani, így addig próbálkozott, amíg sikerült. Mindketten kihúzták az első öt lapjukat, majd újrahúztak, ahogy azt a szabályok is megengedik. Kari kihasználta ezt, hogy gyakorolja a pakli kevergetését. Végül Matsui csak ennyit kérdezett:
- Kész vagy?
- Ühüm!
Kari mosolygott, hiszen ez volt az első alkalom, hogy játszani látta az új paklijával, és kíváncsi volt, mire képes.
- Rendben. Akkor képzeld magad elé a következőt: "Egy távoli bolygón ébredtél, aminek a neve Cray!"
- Tyű... Milyen szép ez a hely.
Karinak legalább olyan színes fantáziája volt, mint a bátyjának, így könnyen maga elé tudta képzelni a világot, ahová csöppent. Virágos mezőket, és nappali világosságnál is ragyogó csillagokat látott. Az égen más bolygók távoli képe is kirajzolódott, és az égen egy hatalmas madár vitorlázott végig. Kari csak mosolygott, miközben vele szemben megjelent Matsui, szintén mosolygó alakja.
- Igen, valóban szép ez a bolygó, és amilyen szép, olyan színes az élővilág is ami lakja! A bolygó lakói pedig népeket alkotnak, a népeken belül pedig klánokat, amik hol szövetségre lépnek, hol szétválnak és háborúznak egymással.
- Ez elég kemény lehet...
- Igen az élet kemény ezen a bolygón! de nekünk meg van a lehetőségünk, hogy véget vessünk ezeknek a harcoknak, azzal, hogy a klánok csapatainak élére állunk, és vezetjük őket! A Vanguard szó maga is azt jelenti, hogy hadvezér!
- Ühüm, ezt mondtad már párszor...
- Akkor jó! Mi ezen a bolygón csak szellemek vagyunk, de megáldottak minket két képességgel: Az egyik a Léptetés, ami annyit tesz, hogy megszállhatjuk az egyik harcos testét, és vezethetjük csapatainkat!
- Érthető! és mi a másik?
- Ha megvárod, oda is elérek: A másik képesség a Hívás, ami annyit tesz, hogy te, mint hadvezér, magadhoz hívhatod a bajtársaidat, hogy harcoljanak érted! A bajtársak alatt a paklid kártyáit értem.
- Bajtársak... Ez jól hangzik! Mint az igazi harcban igaz?
- Igen, szerencsére olyan háborúk nem folynak itt a földön!
Matsui és Kari jól elvoltak egymással, miközben a fiú színesen és szellemesen magyarázta a játék alapjait a kislánynak, akinek egyre szélesedett a mosolya, mert már alig várta, hogy élesben is játszhasson. Setsuna és Chiaki csak irigykedve figyelték őket.
- Csak nézz rájuk... Milyen jól kijönnek egymással...
- Igen, aranyosak...
- Na igen... Mi miért nem jövünk ki ilyen jól?
- Azért mert egy tökfej vagy!
Setsuna előszeretettel sértegette Chiakit, de valójában semmi rossz gondolata nem volt ezek mögött a beszólások mögött. Ő is szívesebben élt volna olyan harmóniában a bátyjával, mint Kari, de sajnos ők olyanok voltak, mint a tűz és a víz, kioltották egymást, ahelyett, hogy segítették volna. Végül Matsui és Kari eleget kalandozott az elképzelt világukban, és Kari már majd kiugrott a bőréből, hogy játszhasson.
- Akkor akár kezdhetnénk is! Ha kész vagy, akkor fordíts fel a lefordított lapodat, és a jelszó onnantól 'Harcra fel Vanguard!'
- Rendben!
Mindketten nyúltak is a lapok után, és egyszerre kiáltották:
- Harcra fel Vanguard!
A lapok, ahogy felfordították őket, kéken kezdtek világítani, és a képzeletbeli harcmezőn megjelentek az első Vanguardok:
- A Vanguardom Wingal Brave! (G0, 5000/10000)
- Az enyém Crimson Lion Cub Kyrph! (G0, 5000/10000)
Matsui természetesen azt a Royal paladin paklit használta, amit Setsunától kapott. Bár még egyszer sem játszott vele, kintről befelé tudta az összes lap képességét, és a stratégiákat is. Kari paklija egy újabb klán volt, ami a Setsuna féle Narukami klánnal egy időben jött ki, a Gold Paladin, és nagyon is hasonló volt a Royal Paladinhoz, olyannyira, hogy sok olyan lap volt, ami valamilyen formában a Royalban is szerepelt.
- A Vanguardjaink meg is jelentek a Cray bolygón, és a csata elkezdődött! Mivel te először játszol, én kezdek, hogy megmutassam, hogyan működik a játék!
- Rendben!
Matsui húzott, és épp ideális volt a lapok összeállítása a kezében, hogy a szokásos Royal menetelés megkezdődjön.
- Kezdjük az alapokkal. Minden kör elején húzol egy lapot. Nincs külön szabály, ezért akárhány lapot tarthatsz a kezedben egyszerre. Ha nem tudsz lapot húzni, akkor vesztettél. Persze ez még sosem fordult elő!
- Akkor megnyugodtam!
- Ezután jön a léptetés! Minden körben fejlesztheted a Vanguardodat egy szinttel, úgy, hogy egy egyel nagyobb szintűt léptetsz a helyére, vagy ugyanolyan szintűvel helyettesíted. Mivel a 3-as szint a legmagasabb, így onnan már csak helyettesíteni lehet.
- Ok, csak játszunk már, ennyit már én is megtanultam tőled, miközben meséltél az itteni kalandjaidról.
- Jó, ha tényleg készen állsz, akkor rajta!
Matsui örült, hogy Kari nem akar tovább totojázni, így azonnal kapott is az egyik kártyája után.
- Léptetem Little Sage Marront! (G1, 8000/5000). Majd Wingal brave a képességével a hátvédek közé mozog.
- Hátvéd?
- Igen. A Vanguardod a Vanguard körön áll. Ez az egyetlen harcosod, aki nem kerül ki a játékból. Minden más lap, amit a játékba hozol viszont a hátvéd körre kerül, amik a Vanguardodat körülveszik. Összesen 5 hátvéd mező van, ezt teljesen fel is töltheted, ha akarod!
- Jól hangzik! És most mi jön?
- Most jön a hívás! Méghozzá hívom Lake Maiden Lient (G1, 7000/5000)! Hívni csak olyan lapot szabad, ami egyező, vagy alacsonyabb szintű, mint a Vanguardod. Most pedig Lien képességét is használom, amivel elfordítom vízszintes állásba, majd eldobok egy lapot, és húzok egy másikat! Bármelyik lap, amit eldobsz áldozatként, vagy kikerül a játékból, a Drop zónába kerül, ami a paklid alatti mező.
- Értem. És még?
- Mivel én kezdtem a játékot, ezért nem támadhatok, így ezzel a köröm véget ért. Te jössz!
Kari bólintott, és úgy igyekezett mindent csinálni, ahogy Matsuitól látta. Húzott, és már hozta is játékba az új vanguardját:
- Léptetem Knight of elegant Skills Gareth-et! (G1, 8000/5000). Kyrph a hátvédbe mozog, és hívok egy másik Garethet is.
- Nagyon jó! Így tovább!
- Akkor én most támadhatok?
- Igen! Hogy támadj, fordítsd el a támadó lapodat, úgy ahogy én Lient, és jelezd, melyik lapot támadod. Mivel csak az első sorban lévő lapok támadhatnak, és csak első sorban lévő lapokat, ezért gondolom a célpontod Marron lesz, a Vanguardom.
- Pontosan! De melyikkel támadjak?
- Én először a hátvédet javasolnám, tekintettel, hogy 2 támadóképes lapod is van!
- Jó, akkor legyen is úgy! Gareth támadja Marront!
Matsui boldogan és büszkén nézte, ahogy a kishúga belelendül a játékba, és érezte rajta azt az izgalmat és elszántságot, mint amivel ő is játszott amikor ebben a korban volt.
- Nem védekezek! Vagyis elszenvedtem az első sebzésemet. Ez annyit tesz, hogy amikor a vanguardomat támadod, felfordítom a paklim legfelső lapját, és a sebzés zónába teszem, ami a játékmező bal szélső része. Ez a Damage Check. Ha valamelyikünk elszenved 6 sebzést, az veszít.
- Jó, értem!
- Akkor Damage Check!
Matsui lapja semmi volt, így a sebzés szépen landolt a helyén. Kari ragyogó szemmel nyugtázta, hogy jól csinált mindent.
- Jó! Akkor most a Vanguardom támadja a tiédet!
- Helyes! Mikor támadsz, akármelyik lap, ami a támadód mögött áll, támogatja a támadót azzal, hogy átadja az erejét neki! Csak el kell fordítanod!
- Jó, akkor Kyrph, kérlek Támogasd Gareth-et!
A képzeletbeli világban Kyrph fejet hajtott Kari előtt, majd biccentett Garethnek, mielőtt az harcba indult volna.
- Persze nem kell végigülnöm, hogy te támadsz, mert védekezhetek is! Méghozzá Bringer of Good luck Eponával!
- És hogy kell védekezni?
- A védekezéshez a kettőnk térfele közötti, úgynevezett őrző körre kell letenni lapokat. A védekezéskor a lapjaink pajzsereje dönt, ami a lapok bal oldalán látható oldalra fordítva. Mivel Epona Pajzsereje 10000, ezt Gareth erejéből levonva még Kyrph támogatásával is kevés lesz az erőd.
- Akkor a támadás nem sikerült?
- Még sikerülhet, ha felfordítod a paklid legfelső lapját, és megmutatod nekem, ez a Drive Check, ami után a lap a kezedbe vándorol, és nem a sebzésbe. Ha a vanguardod támad, mindig köteles vagy Drive Checkre.
- Oké, akkor lássuk! Drive Check!
Kari felhúzott egy lapot, és amikor felfedte az vörösen világított. Weapons Dealer Gwyndon volt, egy Draw Trigger.
- Ez meg milyen lap?
- Ez egy Trigger lap! arról ismered meg, hogy mind 0-s szintű, és van egy kis ikon a jobb felső sarkukban. Ez jelzi, hogy milyen Triggerek is. Négy féle van: Draw, vagyis húzhatsz egy lapot, mint most is, ez vörös ikon, Stand, vagyis az egyik hátvéded feláll, és újra támadhat, ez lila, Heal, azaz zöld, vagyis ha több sebzésed van, mint az ellenfelednek, akkor egy sebzést visszatehetsz a Dropba, és a Critical, a sárga, ami annyit tesz, hogy egyel több sebzést okozol. Ezen felül mindig kapsz 5000 erő bónuszt!
- Jó! Akkor ezt át is adom a Vanguardomnak!
- A Támadásod sikeres, így egy újabb sebzést szenvedtem el!
Kari húzott egy lapot, ami egy kettes szintű egység volt. Matsui pedig elhelyezte a második sebzését a helyén, ami szintén egy Draw Trigger volt. Húzott is egyet, és széles vigyorra fordult az ajka. Setsuna tudta mit húzott.
- Kihúzta...
Kari köre ezzel véget ért, és Matsui következett. Húzott egy lapot, és máris kapta elő az imént trigerrel húzott lapját, és égnek emelte, miközben ráolvasta a szokásos igét:
- Jelenj meg Avatarom! Léptetem Blaster Bladet!
To be Continued...