XIX. Fejezet
Az igazi Yuuki
Néhány nappal az iskolák versenye után a csapat, Yamatoval és Karival kiegészítve az Owazato rezidencián gyülekezett. Matsui, Kari és Ryosuke már jártak ott egyszer, így nekik nem volt olyan idegen a látvány, bár Ryosuke csak most tudta meg, hogy az ikrek a ház urának gyermekei.
- Azt a rohadt! Ez a ház hatalmas! Mint egy palota!
Kazuto reakciója teljesen természetes volt, és persze Yamato is csak füttyögni tudott. egyedül Yuuki maradt teljes csendben, méghozzá ijesztő mértékben. Matsui és Setsuna összenéztek, és a lány tudta, mit kell tennie.
- Na jó, srácok, gyertek, körbevezetünk titeket!
Mindenki elindult az ikrek után, és Matsui egyedül maradt Yuukival. Nagyon mély volt a némaság köztük, és a lány csak ült a kis kanapén és az ölébe eresztett kezekkel nézte a földet. Matsuinak kellett megnyitnia a beszélgetést.
- Remélem tudod, miért kellett a többieknek elmennie?
Yuuki csak bólogatott, de nem szólt semmit.
- Nem egészen tudom miért, de egy ideje nagyon furcsa vagy, és ezek a te megnyilvánulásaid újabban... Nem tudom hova tegyem az egészet!
Yuuki csak hallgatott mélyeket.
- Na, halljuk! Ideje kiönteni a kis lelkedet nem gondolod? Mi ez az egész?
Yuuki nagy levegőt vett, mielőtt megszólalt volna.
- Rendben, de tartok tőle, hogy nem lesz ínyedre, amit mondani fogok!
Egy fél óra múltán mindenki visszatért, és a teljes csend fogadta őket, valamint Matsui, aki az ablak előtt állt. és kifelé nézett az udvarra.
- Matsui... Hol van Yuuki?
Matsui most megfordult és az ablakon túl meglátták Yuukit, aki összegubózva ült a teraszon.
- Mi van vele?
- Épp most tudtam meg tőle valamit, ami nem lesz kellemes nektek, ebben biztos vagyok!
Mindannyian kimentek a teraszra, és Kari ment oda Yuukihoz, és a vállára tette a kezét, és a lány most felemelte rá a kisírt szemeit.
- Yuuki-nee! Mi a baj?
- Ka... Kari... -chan... ?
Yuuki nem felelt semmit, csak lehajtotta a fejét a karjaira és megint sírt.
- Most mi van? Nem értem!
Kazuto most odasétált Yuukihoz, elkapta a karjánál fogva, és gyengéd erőszakkal felcibálta a földről.
- Gyerünk már, bánatos szemű! Halljuk, mi ez az egész!
Yuuki még mindig a földet bámulta, és csak nagy nehezen szólalt meg, miután Kazuto elengedte.
- Én... Én...
Nagyot sóhajtott, és letörölte a könnyeit, majd nem tette vissza a szemüvegét, helyette egyszerűen eltörte a keretet és a földre dobta.
- Yuuki... Mit csinálsz?
Yuuki ez után csinált egy még meglepőbb dolgot: addig babrált, míg két kontaktlencse landolt a kezében, amik felfedték a valódi szemszínét: Smaragdzöld, amit eddig színes kontaktlencsékkel változtatott el.
- Az igazság az, hogy Kidou Yuuki nem létezik.
A hangja hirtelen elvesztette az eddigi lágy tónusát, és inkább egy szigorú árnyalatot vett, ami közelebb állt a Setsunáéhoz, ellentétben a halvány hanghoz, amin általban beszélt.
- A nevem... Mayasato Nayuki... És soha nem voltam az iskolátok tanulója!
Végül néhány rövid mozdulattal leemelte a fejéről az eddig viselt parókáját, és lehúzta a hálót, ami lefogta a valódi haját, ami lángvörös volt, és vállig ért.
- Nem vagyok az iskolátok tanulója... Sőt... Nincs és nem is volt soha semmi közöm hozzá...
Most jött azonban az igazi sokk:
- Az igazság az, hogy Tenma küldött közétek, hogy információkat szivárogtassak ki neki rólatok!
Mindenki döbbenten bámult az után a megynilatkozás után, és senki sem tudott semmit mondani. Egyedül Chiaki lépett elő, és egészen Yuuki... Nem NAyuki elé sétált, és egy hatalmas pofont súrolt le neki.
- Rohadék!
Nayuki kőkeményen állta a pofont, és meg sem rezdült az arca.
- Hogy tehetted?!
Chiaki ordított és tombolt a dühtől. Mindenki dühös volt valamennyire, de Chiaki nagyon komolyan kiakadt.
- Chiaki, hagyd már!
- Ne ártsd bele ebbe magad, Setsuna!
- De...
Matsui megrázta a fejét.
- Hagyd! Úgysem tudnád leállítani!
Chiaki kezei ökölbe szorultak.
- Elárultál minket! Kiadtál minket! Mindannyian bíztunk benned, és te ezt kihasználtad!
Nayuki csak bólintott. Chiaki már az ökölbe szorított kezét emelte fel, hogy lecsapjon a lányra, de meglátta azt, amire nem számított volna, pláne az után, hogy az előbb milyen hangon vallott színt: Lehunyta a szemét, és egy könnycsepp gördült le az arcán. Valami visszatartotta, és inkább leengedte a kezét.
- Menj innen! Takarodj!
Nayuki csak hallgatott tovább és elindult a kapu felé. Chiaki nem is szólt semmit tovább, csak bement a házba, fel a szobájába, és bezárkózott. Setsuna csak bánatosan nézett a bátyja után. Kazuto a fejét csóválta, és Kari halkan hüppögött. Yamato és Matsui csak karba tett kézzel álltak a márványkorlátnak támaszkodva. Matsui egyedül a fiatal fiúval osztotta meg a gyanúját. Csak szegény Ryosuke állt teljesen ötlettelenül ott és a fejét vakarta.
- Na jó, én most már végleg nem értek semmit... Ez nekem magas!
Matsui is csak a fejét rázta.
- Nekem is nehéz volt megemészteni... De Chiakit sokkal jobban megviseli.
- Na de miért?
- Majd egyszer megérted!
Ezekután mindenki elhagyta az Owazato rezidenciát, mert nem igazán volt senkinek sem kedve ott maradni. Setsuna felment a bátyja szobája elé, és csendben kopogtatott.
- Menj el!
Chiaki hangján hallani lehetett, hogy nem épp a legderűsebb hangulatban van.
- Gyerünk már nii-san! Ne csináld ezt! Engedj be hallod!
- Azt mondtam menj innen!
Setsuna megpróbálta megynyitni az ajtót, de zárva volt. Egy ideje nem piszkálta folyton mindenért, hanem próbálta teljesíteni a fiú azt a vágyát, hogy boldog testvéri kapcsolatot ápoljanak. Most azonban Chiaki nem volt rá kíváncsi.
- Azt mondtam hagyj békén! Mi nem érthető ezen?!
Setsuna megcsóválta a fejét, és inkább visszament a saját szobájába, ahonnan azonnal Matsui számát tárcsázta.
- Na? Hogy van?
- Rosszul... Nagyon...
- Sejtettem.
Matsui egy kicsit hallgatott.
- Az az igazság, hogy ez várható volt... Mármint ha belegondolsz...
- Nem tudom... Mármint nekem még nem volt olyanom!
Még egy ideig beszélgettek, és végig azon törték a fejüket, hogyan tudnának segíteni Chiakin.
Eközben Tenmáék lakásában Tenma mobilja csögött.
- Felveszem!
Hayuka vette fel.
- Igen, Tenma telefonja!
Egy darabig hallgatta a vonal túloldalán beszélő személyt, és Odanyújtotta Tenmának.
- Téged keres!
- Gondoltam, ha már engem hívott!
Tenma persze csak viccelődött, és kedvesen kikapta Hayuka kezéből a mobilját.
- Moshimosh! Nahát, Nayuki, mi újság? Nem szoktál nap közben hívni!
- Cseszd meg!
- Hogy mi?
Tenma szemei hirtelen kipattantak.
- Jól hallottad: Cseszd meg Tenma!
- Na de mégis miért?
- Mert kilépek! Felmondok! Cseszd meg! Te is és a pénzed is!
Ezzel Nayuki lerakta.
- Na ez is érdekes...
- Mit akart?
- Úgy tűnik a kémünk leleplezte magát, és épp most küldött el melegebb éghajlatra!
Hayuka nézett egyet, majd vállat vont, és visszatért a saját dolgához.
Másnap aztán Matsui elment megint az ikrekhez látogatóba. Most csak intett egyet Satoru úrnak, és bekopogott Chiakihoz.
- Menj innen!
- Chiaki! Matsui vagyok!
Erre már kattant a zár, és Matsui beléphetett. Chiaki az ágya túloldalán ült, felhúzott térdekkel, és a paklija lapjai a földön hevertek mellette. Egy kivételével, ami messze feküdt tőle. Matsui most felvette és odasétált Chiakihoz, és leült mellé.
- Hogy vagy haver?
- Mit gondolsz, hogy?
Chiaki még mindig letört volt és nem is igazán akart beszélni.
- Figyelj Chiaki, tudom, hogy a szerelmi bánat gyötör, de nem kellene mindent eldobnod miatta!
- Ki mondta, hogy szerelmi bánatom van?
- Rád van írva nagy betűkkel!
Chiaki nagyot sóhajtott és hátrahajtotta a fejét az ágyra.
- Minek jöttél ide? Lelki fröccsöt akarsz adni?
- Azért vagyok itt, mert a legjobb barátom vagy, és a barátnőm bátyja!
- Na és?
Matsui most oldalba bökte Chiakit, aki végre felemelte a fejét, és ránézett.
- Én... én nem... Nem lehetek szerelmes... Én...
Matsui csak a fejét csóválta.
- Miért ne lehetnél? Mármint mi a rossz abban?
- Talán az, hogy a lány, akibe szerinted szerelmes vagyok... Nem létezik!
- De létezik! Hisz láttad! A minap ott állt előtted!
Chiaki csak lehorgasztotta a fejét.
- Nem, ő nem az!
- Dehogy nem! Nem tudtad megütni, még akkor sem, ha dühös voltál rá! Pedig megtehetted volna, mert volt rá okod!
- De megütöttem!
- De nem ököllel! Megálltál, és elengedted! Ez egy jel!
- Jel a fene! Nem tudnék megütni egy lányt, ennyi az egész!
Matsui csak bólogatott.
- Nos ez is egy indok... De ha nem vagy szerelmes... Miért dobtad el bánatodban a kártyát, amit tőle kaptál?
Elé tartotta a kártyalapot, Chiaki pedig a kezébe vette, de megint eldobta.
- Akkor sem vagyok szerelmes!
- Jól van, győzködd csak magad! Ha nem baj, én most már átmegyek a húgodhoz!
- Menj csak!
Matsui szép lassan kisétált a szobából, és egy nagy sóhaj kíséretében becsukta az ajtót. Chiaki megint a kezébe vette a lapot, de egy pillanat múlva behajította a komód alá, ahonnan már úgy vélte, nem tudja kivenni többet.
Néhány nappal később Nayuki korán kelt, felvette a legszebb fordos, fehér kisrujáját, fehér zoknit, és szandált, amit nemrég vett magának. A hóna alá kapta a retiküljét, és az arcára erőltette a legszebb mosolyát. Amint a buszmegállóba ért, ott egy szép kis lila hajú lány várt rá, aki amint meglátta, azonnal hozzá szaladt.
- Nee-chan!
- Yuuki!
Nayuki a karjaiba kapta a kishúgát, akivel havonta alig kétszer találkozott, amikor az édesanyjukat mentek meglátogatni.
- Nee-chan, Miért nem növeszted meg a hajad végre? Olyan lennél, mint a mama vörös hajjal!
- Ne csináld Yuuki, mondtam már neked, hogy nem szeretném!
- De akkor a mama is jobban örülne!
- Tudom... Tudom...
Nem mondta el Yuukinak, hogy az édesanyjuk milyen állapotban van. A kislány csak annyit tudott, hogy szanatóriumban kezelik, és hogy nem sokára hazamehet. A busszal hamar a szanatóriumnál voltak, és perceen belül az intézmény kertjében voltak, ahol a lábadozó betegek sétálgattak a családjaikkal. Az egyik padon egy hosszú, lila hajú nő ült, akire Nayuki valóban nagyon hasonlított. Pizsama volt rajta, köpeny és papucs, és mikor a két lány felé fordult, felderült az arca.
- Mama!
Yuuki odaszaladt az édesanyjukhoz, és a nyakába ugrott. Édesanyja most körbecsókolta az alig kilencéves kislányt. Nayuki is odasétált, és amikor édesanyjával megálltak egymással szemben, anya és idősebb lánya csak nézték egymást egy darabig, majd Nayuki az anyja nyakába borulva sírva fakadt.
- Ejnye na! Ne sírj kicsim!
- De muszáj mama! Rettenetes dolgot csináltam!
- Nanana! Biztos okkal csináltad!
Yuuki elment, hogy az ismerős gyerekekkel játszon, miközben Nayuki és az édesanyja a padon ülve beszélgettek. Az anya többször is végigmérte a lányát.
- Mi az?
- Csak gyönyörködöm benned kicsim! Napról napra szebb vagy!
Nayuki lesütötte a szemét, és az ujjaival malmozott.
- Nos? Mi az a nagyon rossz dolog?
- Nagyon szégyellem magam! Úgy érzem sose fognak nekem megbocsátani!
Az édesanyja csak nézte a lányt, de nem kellett semmit sem kérdezzen.
- Eladtam a lelkem az ördögnek! Csak azt akartam, hogy végre meggyógyulj, és ezért olasmibe egyeztem bele, ami miatt úgy érzem... Elárultam nagyon sok embert...
Szegény Nayuki nagyon letört volt, és az édesanyja megveregette a hátát.
- Nyilván nem ossz szándékkal tetted... Na és, hogy hívják?
- Mi?
Nayuki hirtelen kikerekedett szemekkel nézett az édesanyjára.
- Hát a fiút akit te állítólag elárultál... !
Nayuki fülig vörösödött, és megint lesütötte a szemét.
- Honnan veszed, hogy fiú van a dologban?
- A reakciódból! Szóval, ki az a fiú?
Nayuki nyelt egyet és csak alig hallhatóan motyogta.
- Chi.. Chiakinak... hívják...
- Na ugye, hogy nem volt olyan nehéz kimondani!
- De én nem csak ennyit csináltam! Beférkőztem az ő és a barátai bizalmába, és kémkedtem utánuk! Hamis személyazonosságot használtam... Yuukinak adtam ki magam!
Az édesanyja egy pillanatra csak hallgatott, majd megfogta a lány kezét.
- Ne aggódj, biztos vagyok benne, hogy nem haragszanak rád annyira... Mert elmondtad nekik az igazat igaz?
- Igen! És rettenetesen bánt... Nem akartam ilyet csinálni... Bántott, hogy olyan kedvesek voltak velem...
Nayuki most Yuukit nézte.
- Van köztük egy olyan forma kislány, mint Yuuki... És ő épp úgy a nővérkéjének nevezett engem, mint Yuuki...
Egy kicsit mosolygott.
- Hikarinak hívják... Milyen vicces... A fény és a hó... Annyira aranyos az a kislány... A legjobban azt bánom, hogy őt is bántottam vele.
- De megbántad, igaz?
- Bánom, de még hogy!
Édesanyja megsimogatta a lány fejét.
- Akkor biztos vagyok, hogy előbb utóbb megtaláljátok majd az utat a megbocsátás felé!
Nayuki könnyes szemekkel borult édesanyja vállára, és egy kicsit pityergett még.
Alig két órát töltöttek ott, és Nayuki megtudta, hogy az édesanyjuk állapota javult. Yuuki nem tudhatta, de tüdőbeteg volt, aki nagyon nehezen gyógyult, de már volt remény. Szerencsére ez a betegség nem volt fertőző, de így is nehéz volt látni, hogy édesanyjuk így szenved. Yuuki ugyanis az nagyanyjukkal élt, ő pedig az anyjukkal, és az édesanyja nevét is használta.
- Mondd nee-chan! Mikor jön már haza a mama?
Nayuki csak a fejét csóválta.
- Akkor nem gyógyul meg?
- De meg fog gyógyulni... Csak a kezelését nem fogjuk tudni fizetni többet...
Yuuki felemelte a szomorú tekintetét a nővérére és most látta, hogy az könnyekkel küszködik.
- Mi a baj nee-chan?
- Semmi... Én csak...
Most eltört a mécses és Nayuki a földre rogyott.
- A papa nem segített soha... Amit eddig kifizettünk, azt az én hazugságaimból fizettük!
Yuuki át akarta ölelni a nővérét, de hirtelen egy autó állt me mellettük, öltönyös alakok ugrottak ki belőle, és elkapták a két lányt és az autó felé cibálták őket.
- Nyugi már, Chiaki! Meddig akarsz még ilyen letargikus lenni?
Setsuna és Chiaki hazafelé sétáltak, és a lány próbált beszélgetni, de a fiú nem volt beszélgető kedvében.
- Ugyan már! Legalább szólj már valamit!
Befordultak a sarkon és meglátták, ahogy Nayukit és egy egész kicsi kislányt öt öltönyös alak próbál elcibálni egy autóhoz.
- Nayuki!
Chiaki elidndult az embercsoport felé, és gondolkodás nélkül bevetette magát közéjük. Az egyiket állcsúcson vágta, amitől eltántorodott, de a másik hátulról a nyakszirtjére csapott, amitől elszédült, és egy lámpaoszlopnak kellett támaszkodjon, hogy visszanyerje az erejét, dekkor ketten ugrottak oda hozzá és püfölni kezdék.
- Nii-san!
Setsuna berepült a tömegbe, és épp gyomron rúgta az egyik alakot, aki Chiakit szorongatta, de egy másik elkapta és nem eresztette.
- A fene!
Közben a kislányt betuszkolták a kocsiba, és elhajtotak vele.
- Yuukiiiii!
Nayuki elkeseredetten kiáltotta a kishúga nevét, de már késő volt. Az egyik alak épp le akarta csapni Chiakit, amikor valaki elkapta a kezét hátulról.
- Olyannal kezdj, aki hozzád illik méretben!
Matsui szinte a semmiből termett ott, és most letaglózó erővel csapta le a fickót, akinek még ideje sem volt reagálni. Közben Kazuto megszabadította Setsunát és Nayukit. Pillanatokon belül az öltönyösökre borították az asztalt, és menekülőre kellett fogják.
- Jól vagytok?
- Én jól! De Chiaki...
Nayuki most odafutott Chiakihoz, és feltámogatta a földről, mert összerogyott az ütésektől.
- Chiaki! Chiaki! Jól vagy?
Chiaki kinyitotta a szemét, és mikor meglátta, ki élesztgeti először nagyra nyíltak a szemei, de hitrelen ellökte magától a lányt.
- Jól vagyok, kösz! De ne érj hozzám!
Nayuki elhátrált tőle és lehorgasztotta a fejét.
- Sajnálom... De aggódtam miattad...
Chiaki félre nézett, de ő meg fülig vörösödött.
- Jól van na... Nincs nagy bajom...
- Ennek örülök!
Nayuki mosolyogni próbált, de hirtelen sírva fakadt.
- Istenem! Ne! Yuuki... !
Setsunáék nem laktak messze onnan, így oda mentek el mindannyian. Kari és Yamato is hamar ott termett. Mikor végre lenyugodott, Nayuki vgre beszélni is tudott.
- Köszönöm, hogy megmentettetek!
- Chiakinak köszönd, ő rohant a megmentésedre!
Nayuki Chiakira függesztette hálás tekintetét, aki először megint elfordult, de mégis a lány szemébe nézett, és megcsóválta a fejét.
- Csak nem nézhetem tétlenül, hogy gyerekeket bántsanak, ennyi!
Nayuki azonban tudta így is, hogy Chiaki igazi lovagként viselkedett.
- Mi volt ez az egész Nayuki? Kik voltak ezek az alakok?
Chiaki kérdezte ezt, tehát mégis aggódott a lány miatt.
- A kislány, akit elraboltak... A kishúgom volt... Kidou Yuuki...
Mindenki döbbenten nézett erre.
- Te... A kishúgodnak adtad ki magad?
- Lényegében igen... De nem ez a fontos! Elrabolták...
Chiaki és Matsui egymásra néztek, és azonnal tudták, mit kell tenniük.
- Nayuki, tudod ki rabolta el?
- Igen tudom!
- És ki?
Nayuki nagyot nyelt.
- Az apám!
Erre mindenki döbbenten bámult. Nayuki észrevette, hogy Chiakinak vérzik a szája, és odament hozzá a zsebkendőjével és odatartotta az ajkához. Chiaki először a homlokát ráncolta, de utána csak ennyit motyogott:
- Köszi...
Matsui és a többiek közben azon tanakodtak mit csináljanak, de Chiaki már döntött.
- Akkor most odamegyünk és kiszabadítjuk!
- Én már hívtam a rendőrséget!
Ryosuke mondta ezt, aki épp most érkezett meg.
- Remek, mi meg megyünk személyesen!
- De apámba nem fognak belekötni a rendőrök!
- Miért?
- Mert az egyik leggazdagabb ember a városban... Setsunáék apja után...
Ez komoly baj volt. Matsui csak a fejét rázta.
- Akkor is odamegyünk, és kihozzuk onnan Yuukit! Mindannyian megyünk! Igaz Chiaki?!
Chiaki nem válaszolt, csak határozottan bólintott. Most eltökéltebb volt, mint valaha.
- Máris jövök!
Felszaladt a szobájába, és Setsuna és Matsui pontosan tudta, hogy mit akar lehozni.
Út közben Nayuki egy kis időt szakított arra, hogy meséljen magáról, azokról a dolgokról, amiket nem mondhatott el a többieknek a minap. Mint kiderült, az édesanyjuk sosem élt boldog házasságban az apjukkal, Kidou Katsuroval, aki csak a vagyonának élt. Setsuna és Chiaki sokat mondóan nézett egymásra, mert nekik is voltak hasonló emlékeik. A szülők elváltak, mikor Yuuki még csak 3 éves volt, és az anyjuk nevelte tovább őket, aki mindent megpróbált megtenni értük, hogy boldogok legyenek. Azonban alig másfél éve kiderült, hogy tüdőbeteg, amit az orvos egy komolyabb tüdőgyulladás elég komoly utóhatásának ítélt meg. Szegény édesanyjuk küzdött és gürcölt, de az egészsége egyre romlott, és végülkórházban, majd onnan szanatóriumban találta magát. Nayuki hiába is könyörgött az apjuknak, az nem volt hajlandó segíteni nekik, így egy darabig a nagyszülők fizették a kezelését, de ők sem tudták örökké megtenni ezt a szívességet. Yuukit magukhoz vették, hogy ne Nayukinak kelljen még róla is gondoskodni, de így sem jutottak messzire. Ekkor tűnt fel Tenma, aki felajánlotta, hogy kifizeti az édesanyja kezeléseit, ha dolgozik neki.
- Ekkor adtam el a lelkem az ördögnek...
Chiaki csak a vállát vonogatta.
- Na igen, de lett volna más választásod is?
- Nem... Senki nem volt hajlandó segíteni rajtunk!
Mindenki megértően bólogatott.
- Na és... Miért épp a húgod? Miért az ő nevét használtad... Lényegében az ő személyazonosságával együtt?
- Mert olyan valakit akartam, akit szeretek... Nem olyat, aki teljesen idegen tőlem...
- Miért nem használtad mondjuk anyukád nevét, vagy valami?
Ryosuke gondolatmenete logikus volt, de Nayuki csak a fejét rázta.
- Nem tudnám megtenni! Folyton anyukámon járna az eszem...
- Ez is igaz... !
Nem esett messze a Kidou rezidencia Setsunáék otthonától, de természetesen őrök álltak a kapunál.
- Menjünk a kerülőúton!
Matsui hamar átsegített mindenkit a kerítés fölött, majd ő maga is áttornázta magát rajta. Nem volt persze nehéz az ő fizikumával, de azért vigyáznia kellett, hogy nehogy lebuktassa magukat, mert az udvaron is voltak őrök.
- Elég komolyan felkészültek ránk!
- Na igen! Egy pillanat!
Matsui eltűnt a bokrok között, amik mögött elbújtak, és néhán másodperc múlva egy alélt öltönyöst vonszolt magával vissza.
- Ezt meg miért kellett?
- Nyugi! Csak kiütöttem.. Majd egy kis fejfájással ébred, de nem emlékszik majd rám, mert nem láthatott!
Mindannyian előbújtak a borkok közül, és a legközelebbi ablakhoz mentek.
- Itt a legkönnyebb bejutni! Máris...
Nayuki jól ismerte már a házat, és tudta azt is, hogyan nyissa ki az ablakot, aminek belül volt a kilincse. Alig fél perc, és már mind bent voltak. Épp csak arra nem számítottak, hogy bent is vannak őrök.
- Betolakodók! Elkapni őket!
- Remek! Kezdődik!
Matsui, Kazuto és Chiaki állta a támadóik útját, és némi törés-zúzás útján lerázták őket.
- Az ajtót, gyorsan, mielőtt bejönne a többi!
Matsui és Kazuto hamar kiékelték az ajtó kilincsét, hogy senki se tudjon bejutni.
- Gyertek! Utánam!
Nayuki vezette a többieket a házban, ami majdnem akkora volt, mint a Setsunáéké, és legalább olyan szépen díszített is.
- Szerintetek kiakad majd a berendezés miatt?
- Reméljük nem jön le, mielőtt mi elmegyünk!
Végre eljutottak a szobához, ahol Nayuki apját vélték megtalálni. Nayuki épp benyitott volna, mikor hirtelen kivágódott az ajtó, és Yuuki szaladt ki bentről, épp nekifutva Karinak.
- Yuuki! Azonnal gyere vissza!
Az apa szinte azonnal követte a kislányt, és azonnal bele is futott a kis csapatba.
- Ti meg kik vagytok?
Nyúlt volna Yuuki után, de Kari szinte a tulajdon testével akarta megvédeni.
- Állj félre kislány!
- Nem! Nem nyúlhatsz hozzá!
Nayuki állt most a két kislány elé.
- Nayuki? Mit jelentsen ez?
- Azt, aminek látszik! Eljöttünk, hogy elvigyük a húgomat!
- Azt már nem!
Katsuro félrelökte a nagyobbik lányt, és megint a két kislány felé indult, de most Matsui és Chiaki állta útját.
- Úgy érzem, nem volt elég világos, amit Nayuki mondott! Azt mondta, elvisszük Yuukit!
- Ott vannak!
Épp ekkor kellett odaérniük az őröknek, akik egy kerülőúton jutottak be. Bekerítették őket, és látszólag nem volt kiút.
- Ennyi volt! Most szépen elmentek, vagy a rendőröket hívom rátok!
- Vagy én, teszek egy ajánlatot!
Chiaki lépett elő, és a pakliját tartotta Katsuro orra alá.
- Tudom, hogy maga egy magasan képzett játékos!
- És akkor mi van?
- Egyszerű! Vívjunk meg!
Katsuro egy pillanatig tűnődött, majd egy gúnyos vigyorral folytatta.
- Biztos, hogy meg tudsz ezzel birkózni, Owazato fia?
Chiaki tudhatta, hogy már rájött, ki akar ő lenni.
- Persze!
- Na és mi legyen a tét?
- Ha nyerek, Yuuki velünk jön, és maga békén hagyja!
- Na és ha vesztesz?
- Akkor... Vállalom a felelősséget, és ránk hívhatja a rendőrséget, ha akarja!
Katsuro csak bólintott, és bementek az irodába, amiben volt egy épp olyan kivetítő rendszer rejtőzött, mint amilyen Satoru úrnak is volt, épp úgy a padlóba rejtve mint ott.
- Remélem tudod a szabályokat!
- Ez nem gond!
Nayuki hirtelen közelebb lépett Chiakihoz, és a fülébe suttogott.
- Ne csináld Chiaki, hagyd inkább, hogy én csináljam!
- Nem! Hagyd ezt rám!
- De...
Chiaki a legszúrósabb tekintetével sikeresen visszariasztotta a lányt. Nayuki visszatért a többiekhez. Matsui tudta egyedül, miért aggódik annyira, de nem mert ő sem beleszólni.
- Akkor kezdjük.
Az előkészületeket már közben befejezték, és kezdődhetett a játék.
- Harcra fel Vanguard!
- Stand up, my Vanguard!
Katsuro Amerikában játszott sokat fiatalabb korában, így gyakori volt, hogy a "My Vanguard" kifejezést használta.
- Nagyon vicces! Nem kellene itt keverni az angol kifejezésekkel!
- Ha nem tetszik, akkor dugaszold be a füledet! Ez hagyomány nálunk! Igaz, Nayuki?
Nayuki behúzta a nyakát, mert ő Yuukiként nem használta ezt a kifejezést egyszer sem.
- Kezdjük már el végre! A vanguardom Beast Deity Riot Horn! (G0, 5000/10000)
- Advance Party Brave Shooter (G0, 5000/10000)
Matsui a homlokát ráncolta erre.
- Aqua Force! Ahogy gondoltam!
- Te tudtad?
Matsui bólogatott.
- Igen! Kidou Katsuro, híressé vált az Aqua Force paklijáról.
Mindenki aggódva nézett vissza a játékra. Chiaki is csak füstölgött, mert eddig még sosem játsott élőben Aqua Force ellen.
- Remek! Akkor kezdek is! Beast Deity Desert Gator léptet (G1, 7000/5000), majd Riot Horn jobbra mozog a hátvédbe! Ezzel végeztem is!
Katsuro húzott és még mindig vigyorogva folytatta.
- Tear Knight Teo léptet (G1, 8000/5000) Brave shooter hátra mozog, és hívom Deck Sweepert. (G1, 6000/5000). Deck Sweeper támogatásával Teo támad!
- Nem védem!
A Drive check Critical trigger volt, míg a Damage Check egy Draw Triggert is felhozott, így bár az állás hamar rosszra fordult, némileg javultak az állások Chiakinál is.
- Akkor folytatom. Beast Deity Damned Leo léptet (G2, 10000/5000) majd hívom Beast Deity Hatred Chaost (G2, 9000/5000) Riot Horn támogatásával Hatred Chaos támad!
- Nem védem!
A damage Check semmi.
- Damned Leo támad!
- Nem védem!
A drive check és a damage check is semmi volt.
- Akkor ennyi.
Katsuro egy pillanatra sem rezdült meg, és folytatta a játékot.
- Ahogy sejtettem, a játékstílusod agresszív és gyors, de nem sok előrelátás van benne! A pillanatnyi állásra alapozol, de az nem sok mindenre jó, nem igaz? Ez a játék az előrelátó játékstílusra alapoz!
Egy pillanatig elgondolkodva méregette a fiút, mielőtt folytatta volna.
- Coral Assault (G2, 8000/5000) léptet, és hívom Tidal Assaultot (G2, 9000/5000) és Tear knight Lazarust! (G2, 10000/5000) Ezután Lazarus támad!
- Nem védem!
- Akkor Tidal Assault támad!
- Hatred Chaos beavatkozik!
- Tidal Assault képessége miatt most feláll és az ereje 5000-el csökken. Brave Shooter támogatásával támad!
- Nem védem!
- Akkor most Deck Sweeper támogatásával Coral Assault támad! Mivel ez már legalább a harmadik támadás ebben a körben, ezért az ereje 3000-el nő!
- Védem Beast Deity Bright Cobrával! (G0, 5000/10000)
A Drive check egy draw trigger volt, így a támadás átment, de a damage Check egy heal triggerrel még visszahozta a játékba 3-2-vel.
- Tehát így játszik az Aqua Force?
- Igen! Minél több támadást halmoz fel egy körben, annál erősebb képességeket tud használni.
Nayuki tudta nagyon jól ezt, hiszen mégis csak az apjáról volt szó.
- Mit gondolsz Matsui? Ki fog nyerni?
- Nem tudnám megmondani, de Chiakinak mindenképpen össze kell szednie magát!
Chiaki közben folytatta a játékot.
- Léptetem Beast Deity Ethics Bustert (G3, 11000/0), majd hívom Damned Leot, és Riot Horn támogatásával Leo támad!
- Nem védem!
- Ethics Buster támad!
- Tökéletesen védem Emerald Shield Paschalis-al (G1, 6000/0)
- Akkor végeztem...
Hiába húzott Egy Heal és egy Draw Triggert, ez sem segített, és Chiakinak passzolnia kellett a kört.
- Blue Transcendence Dragon - Trans Core Dragon léptet! (G3, 11000/0) Hívom Wheel Assaultot is (G1, 6000/5000)
- Ezzel elkezdte a nagy menetelést! A következő körben mészárolni fog!
Nayuki borúlátása nyilván nem volt jogtalan.
- Hinnünk kell Chiakiban! Én hiszek benne!
- Matsui, a Psy nem mond semmit?
- Nem... Most nem...
Setsuna már teljesen természetesen kérdezte ezt, mivel a legutóbbi két alkalommal is mondott érdekes dolgokat.
- Wheel Assault támogatásával Lazarus Támad!
- Nem védem!
- Deck Sweeped támogatásával Trans Core támad!
- Beast Deity Solar Falcon tökéletesen védi! (G1, 6000/0)
A Twin Drive egy draw Triggert hozott, amiből az erő Tidal Assaulté volt.
- Tidal Assault támad!
- Védem Beast Deity Banpauros-szal!
- A Képességével feláll és Brave Shooter támogatásával támadja Leo-t!
Ezzel az állás 3-3 lett. Chiaki jól tartotta magát, de a játék nem neki kedvezett.
- Akkor lássuk...
Hatred Chaost húzta, de semmilyen 3-as szintűt nem tudott felhúzni, így maradnia kellett az eddigieknél.
- Hívom Hatred Chaost és Riot horn támogatásával támadok is!
- Medical Officer of Rainbow Elixier-el védem! (G0, 5000/10000)
- Ethics Buster Támad!
- Nem védem!
- Twin Drive: Először: Critical Trigger!
Chiaki már egy kis reményt látott, de a második semmi volt.
- Ez nem igaz! Ezzel végeztem!
Katsuro csak a fejét csóválta.
- Ez sajnos elég kevés lesz! A játék most véget ér! Remélem felkészültél!
Chiaki persze kész akart lenni, de nem tudta, hogy mi várja még.
- Sárkány, kit a szél örvénylése keltett új életre, válj méltóvá legendás nevedhez, és mutasd meg valódi alakod!
- Itt van! Az ütőkártyája...
- Break Ride! Blue Storm Supreme Dragon - Glory Maelstrom! (G3, 11000/0)
Glory Maelstrom az Aqua Force klán egyik legfélelmetesebb egysége volt, még a harmadik generációból, de még mindig félelmetes szörnyeteg volt.
- Glory Maelstrom képessége: Ultimate Break! Ha 5 sebzésem van, akkor egyet lefordítok, és a Vanguardom ereje 5000-el nő, emellett nem védekezhetsz 1-es vagy magasabb lapokkal!
- Ezzel kilőtte a Tökéletes védőit.
Matsui meglátása helyes volt.
- Emellett a Break Ride miatt Glory Maelsrom ereje 10000-el nő, és ha védekezel, akkor egy lapot el kell dobnod előtte a kezedből!
Ez volt az utolsó csepp. Chiakinak nem volt elég védőlapja, és kettőt a következő körre akart megtartani.
- Wheel Assault támogatásával Lazarus Támad!
- Egy lapot dobok, és Rescue Bunny védi (G0, 5000/10000)
- Brave Shooter támogatásával Tidal Assault támad!
- Leo beavatkozik!
- Szerencsés, mert ezt szabad! Tidal Assault feláll, de nem tud támadni. Deck Sweeper támogatásával Glory Maelstrom támad! Deck Sweeper képessége miatt ha Maelstromot támogatja, Maelstrom 4000 erőt kap még.
35000 erő azért elég erős volt, és Chiakinak nem is volt mit közbedobnia.
- Nem védem!
- Twin Drive: Először Critical Trigger! A Critical Glory Maelstromé, az erő pedig Tidal Assaulté! Másodszor: Critical Trigger! Újra ugyanez a felállás!
Chiaki Teljesen letaglózva állt szemben a kolosszális tengeri sárkány haragjával. Letörten nyúlt a lapjai után.
- Damage Check: Először: Draw Trigger... Az erő a Vanguardomé, és egyet húzok.
Beast deity Max Beatet húzta.
- Másodszor: Semmi...
Ez nagyon kemény helyzet volt, mert még egy hátra volt, de nem sok remény mutatkozott. Mindenki feszülten nézte, mit tehet még Chiaki.
- A francba! Nem hiszem el! Most lesöpörnek a pályáról, és semmit sem tehetek... Pedig meg akarom ezt nyerni, de hogyan... ? Miért nem segít semmi, amit eddig tanultam? Eddig minden alkalommal rábízhattam magam erre a paklira, és most hagy cserben? Nem... Már a bajnokságon is cserben hagyott... Nincs remény...
Chiaki így töprengett, miközben a keze a paklin volt, de nem emelte fel az utolsó lapot. Nayuki megelégelte a hallgatást:
- Mindent bele Chiaki!
Chiaki hirtelen felkapta a fejét, de a többiek is közbeszóltak.
- Gyerünk Chiaki! Ne add fel!
- Bízz a paklidban Chiaki!
- Meg tudod csinálni!
- Gyerünk már zseni kölyök! Ne most görcsölj be!
- Hajrá Chiaki-nii!
- Nii-san! Mindent bele!
Egyszerre a kis Yuuki is felállt és elkezdte kántálni:
- Chiaki! Chiaki!
Hirtelen mindannyian csatlakoztak hozzá, és egyszerre kántálták Chiaki nevét, akinek most könnyek szöktek a szemébe.
- Igen! Ez az! A barátaim velem vannak! A Család, akik körül vesznek, velem van! És még az az édes kislány is! Nem adhatom fel! Mindent bele! Gyerünk Rescue Bunny! Húzz ki a bajból!
Minden erejét, és bizalmát összeszedte, és szép lassan emelte fel a lapot, amit mikor az ellenfele felé fordított, az zölden ragyogott.
- Ez az!
Mindenki a levegőbe ugrott a boldogságtól.
- Heal Trigger! Az erő a vanguardomé, és egyet gyógyítok!
Chiaki most nagyot fújt, és végre nyugodtan mosolyogva folytatta.
- Nem jött be! Egy kis szerencse, és sok-sok bíztatás még a legrémesebb helyzetből is kihúzza az embert! Ezt már rég meg kellett volna tanulnom! Nem elég a tudás, kell némi szerencse és egy kis baráti szuggerálás is!
Nagy levegőt vett, és még tovább ment a gondolatmenetével.
- Látja? A lányai akkor sem választanák magát, ha nem tudom mi történne!
- De hát a családjuk...
Chiaki a fejt rázta.
- Családjuk már van! Látja?
Katsuro elnézte, ahogy a kis Yuuki és a nővére a csapat közepén állnak, Matsui a karjába vette a picike lányt, és a kislány most kedvesen a hajával babrált, miközben édesen mosolygott. Nayuki pedig érezhetően a barátai körében volt, és jól érezte magát.
- Látja! Mi vagyunk az új családja! Mi ugyanis nem csak egy csapat vagyunk, hanem egy nagy, erős, boldog, összetartó család! Ezért fogok én győzni! Mert ezért jöttem ide! Hogy hazavigyem a kislányait az édesanyjukhoz! Még ha maga ezt nem is értheti meg, nekik az édesanyjuk jelenti az életet és a családot, míg maga csak a távolból nézi őket, és elraboltatja őket, csak hogy megkaparintsa!
Chiaki most széles vigyorral az arcán húzott.
- De legközelebb már rajtunk kell keresztülmennie, ha meg akarja szerezni őket!
Most hirtelen elkomolyodott az arca.
- És ha Nayukit akarja, akkor először velem gyűlik meg a baja! Most pedig fejezzük be ezt!
Az ég felé emelte az egyik kártyáját.
- Mert ez a kártya dönti el ezt a csatát!
Most egészen maga elé tartotta, és ahogy nézte, egy kedves emlék ugrott be.
Két héttel korábban volt az ikrek születésnapja, alig több, mint egy héttel a verseny előtt. Chiaki kivételesen egyedül ült a Playcornerben, és a paklijával babrált. Ekkor lépett oda hozzá az akkor még Yuukinak álcázott Nayuki.
- Micsin, Chiaki-kun?
Chiaki felemelte a fejét, és a lány csillogó szemeibe nézett. Régóta már, de sokkal kedvesebb volt vele, mint bárki mással, és folyton -kun-ként becézgette, ami eleinte irritálta, de egy ideje már hozzászokott, és ő is Yuuki-chinnek nevezte viccesen.
- Semmi Yuuki-chin! Csak próbálom visszanyerni a paklim egyensúlyát... Csak nem tudom, mivel kellene...
- Figyelj Chiaki-kun... Tudom, hogy ma van a szülinapod... És gondoltam veszek neked valamit...
- Ez kedves tőled!
Nayuki elpirult.
- Igazából halvány fogalmam sem volt, mit vegyek... És ezért nagyon szomorú voltam...
- Kár... De nem is muszáj semmit sem venned!
- Lehet, de akkor is bántott... És mikor tegnap kibontottam egy Booster csomagot, egy nagyon különleges lapot találtam benne...
Chiaki mosolyogva nézte a pironkodó lányt.
- És mit?
- Ezt!
És az orra elé tartotta a lapot, amit a minap a komód alá hajított.
- Boldog Szülinapot Chiaki-kun! Fogadd tőlem szeretettel!
- Yuuki! Szívből adtad nekem ezt a kártyát! Én meg majdnem eldobtam magamtól! Még jó, hogy nem lett baja, mikor kihúztam a komódot ma délután!
Így tűnődött Chiaki, miközben mosolyogva tartotta a kezében a lapot.
- A bátorság, és az igazság testesüljön meg ebben a lapban! A szeretet és a barátság ereje tegye még erősebbé, és váljon a lelkem megtestesülésévé! Cross-Break Ride!
Chiaki elemi erővel csapta az asztalra a lapot, ami most vörösen izzott.
- Mightiest Beast Deity - Ethics Buster Extreme! (G3, 11000/0)
Nayuki ragyogó szemekkel, könnyekkel küszködve nézte Chiakit és az ő Avatarját. Ez volt az első alkalom, hogy egy kis mondókát, amolyan varázsigét is fűzött a léptetéshez, és ez most szívből is jött.
- Ethics Buster Break Ride képessége: 10000 erőt ad Extremenek! Emellett, mivel Ethics Buster a lélekben van, Extreme ereje további 2000-el nő! Hívom Desert Gatort, Beast Deity Max Beatet (G1, 7000/5000), Hatred Chaost, és Brainy Babio-t (G2, 9000/5000)! Gyerünk, Max Beat támogatásával Hatred Chaos támad! Az ereje 3000-el nő!
- Védem Super Sonic Sailorral!
- Brainy Babio támad Riot Horn támogatásával!
- Védem egy másik sailorral!
- Gator támogatásával Extreme támad! Mivel támad, a Break Ride képesség aktiválódik, és az első sor hátvédei felállnak, emellett Riot Horn is feláll!
- Tökéletesen védem Paschalissal!
- Twin Drive! Először: Critical Trigger! Mindkét hatás Hatred Chaosé! Másodszor: Stand Trigger! Az erő Hatred Chaosé, és Max Beat feláll! Max Beat támogatásával Hatred Chaos támad!
- Védem Mass Production Sailorral, és a két hátvéd beavatkozik!
- Brainy Babio támad Riot horn támogatásával!
- Nem védem!
A damage Check egy Heal Trigger volt, ami ugyan most megmentette Katsurot, de még nem volt vége.
- Még nincs vége! Érezze a Nova Grappler félelmetes erejét: Infinite Stand Chaos! Brainy Babio támadása sikeres volt, így egyet lefordítok, és Max Beat feláll! Most Max Beat képességével még egyet lefordítok, és Hatred Chaos is feláll! Ezzel most vége! Hatred Chaos, fejezd ezt be!
29000 erő és +1 kritikus sebzés egy hátvédtől brutális fölény volt.
- Nem védem...
A játék véget ért, és Chiaki végre nagyot fújhatott. Most a levegőbe ugrott és kikiáltotta a feszültséget:
- Ezazzzz!
A többiek is körül vették, és mindenki büszkén veregette meg a vállát, és Nayuki is boldogan ölelgette, miközben Chiaki kicsorduló könnyekkel viszonozta az ölelést. Katsuro odament hozzájuk, és meg akarta érinteni a lányt, de Chiaki közéjük állt.
- Ne! Csak mondani akarok valamit!
- Halljuk!
A férfi zavarodottan vakargatta a nyakát.
- A helyzet az, hogy... Nos nem akatalak titeket elraboltatni, csak az embereim idióták, és... Nos erőszakhoz folyamodtak.. Én csak a legjobat akarom nektek!
- Akkor tegyen nekik egy szívességet, és fizesse az édesanyjuk kezelését!
Kari mondta ezt, aki most a férfi elé állt és széttárt karokkal jelezte, hogy ő sem engedi egy lépéssel sem közelebb.
- Igazad van... Ezt fogom tenni...
A férfi lehorgasztotta a fejét, és úgy folytatta:
- Nagyszerű barátaid vannak Nayuki! Igazán jó kis családot gyűjtöttél magad köré! Remélem, egy napon meg tudsz majd bocsátani!
Nayuki bólintott, és most mindannyian elhagyták a házat. Az őrök félreálltak az útból és mind szabadon elvonultak. Katsuro csak nézett utánuk, és szomorúan tért vissza az irodájába.
Másnap Nayuki és Yuuki együtt érkeztek a Playcornerbe, ahogy azt a többiek kérték, és miközben Kari elragadta a kislányt a nővére mellől, Nayuki letelepedett Chiaki mellé, aki most oda invitálta az asztalához.
- Szia!
- Szia!
Chiaki most már mosolygott, de a lány így is idegesen ült le mellé, még hozzá elég közel. Olyan közel, hogy már zavaró volt. A minap Chiaki olyan keményen bánt a szegény lánnyal, most pedig készen állt bocsánatot kérni.
- Nézd Nayuki... Sajnálom! Nem akartalak bántani!
- Semmi baj! Végül is hazudtam nektek, és ezért megérdemelném, hogy felrúgj műholdnak... Ha érted mire gondolok!
Nayuki még mindig elég zavart volt.
- Figyelj, nekem kellett volna meghallgatnom téged! Nem a te hibád volt... Tenma csak kihasználta a lehetőséget! Nem volt szép tőle, hogy az anyukád egészségével zsarolt téged!
Nayuki arcán halvány mosoly jelent meg. Chiaki Yuukit nézte, ahogy Karival a játék alapjait tanulták, azzal a paklival, ami még nem rég a Nayukié volt.
- És te mit fogsz használni?
- A Családban egyik örökség, ami anyáról lányára száll, az a szépség... A kishúgom gyönyörű lesz, ha felnő, és anyára fog hasonlítani... Én meg apámra... Legalább is a hajam és szemem színe.
- Nem ismerem anyukádat, de szerintem rá hasonlítasz! Hallatlanul szép lány vagy, és ezt sose szégyelld!
Nayuki fülig vörösödött erre a megjegyzésre, és nem tudta mit szóljon.
- És mi a másik örökség?
- Az apai örökségem az Aqua Force klán! Nekem is az igazi paklim Aqua Force. A másikat Yuukinak adtam, mert azt akarom, hogy ő az anyukánk nyomdokaiba lépjen!
- Kedves tőled!
Nayuki még mindig szégyellte magát, és csak nehezen folytatta.
- Figyelj... Ha azt akarjátok, hogy hagyjam el a csapatot, és a klubból is kiraktatok... Mármint képletesen, hiszen nem vagyok az iskolátok tanulója, akkor megértem!
Chiaki tágra nyílt szemekkel nézett a lányra, majd mosolyra fakadt.
- Ne butáskodj! Kidou Yuuki tényleg nem az iskolánk tanulója, de Mayasato Nayuki hétfőtől már az lesz!
Nayuki meglepve nézett körül, és most Setsuna is leült hozzájuk, Ryosuke és Matsui kiséretében.
- Ugyanis apánk tegnap beszélt a tiéddel, aki beleegyezett, hogy beírat az iskolánkba, így hétfőtől minden értelemben az iskolás társunk leszel!
- Ez komoly?
Nayuki szemei végre ragyogtak.
- Nagyon is! És ami a csapat tagságot illeti, nos az előbb bevittük Kazutot is a névsorba, és Kidou Yuuki kikerült, de Mayasato Nayukinak még mindig tudunk egy helyet szorítani! Mit szólsz?
Matsui kedves kérdésére Nayuki Ryosuke felé fordult, és az felé fordította a laptopot, amin csak le kellett okéznia, hogy a változások életbe lépjenek. Könnyek szöktek a szemeibe, és csak sűrűn bólogatva kattintott az OK-ra. Ezután boldogságában elsírta minden bánatát kedves barátainak, akik megint bebizonyították, hogy az összetartásuk és a barátságuk nem ismer határokat. Nayuki aztán aznap délután különleges búcsút vett Chiakitól: Egészen közel osont hozzá, majd közelebb húzta, mintha súgni akarna valamit, de ehelyett egy nagy cuppanós puszit nyomott a fiú arcára, aki olyan vörös lett, mint akinek ég a feje. Ezután ő és a kishúga búcsút intettek a többieknek, és elindultak haza. Chiaki csak az arcára tette a kezét, majd mosolyogva fordult sarkon és indult haza.