4. Fejezet
Harry Pov
Harry nevetve vetette át a lábát a padon. Kezével jólesően végigsimított magán. A teli medencéhez sétált és belelógatta a vízbe a kezét.
Kihűlt.
- Evapores! - A hang és pálca nélküli varázslat hatására a víz elszivárgott a semmibe. Elsétált a törölközőtartón hagyott zsákmányhoz, és arcához emelve mélyet szippantott belőle. Pontosan ugyanolyan illata volt, mint a szőkének és a rajta hagyott illatnak, ettől pedig boldog utóbizsergés borzongatta meg a hasát. Letörölhetetlen mosollyal dugta zsebre a kincsét és csatolta be nadrágját, aztán visszasétált a többi levetett ruhadarabjához és felöltötte azokat is. Mikor fekete talárját húzta vállaira, kifordult a zsebéből Ginny borítékja, és hangosan puffant a csendes fürdőben.
Harry lemerevedett. Mégis... Dracóval mindez csodálatos. Olyan, mintha egy kibaszott mesében lennék, de... De mit fogok mondani a többieknek? Úrjézus! Hát, itt botrány lesz! És mit fog mondani Ron? Nem akarom emiatt elveszíteni, ő a legjobb barátom! Nem tudom, mit kezdenék nélküle. Márpedig tudom, milyen fafej tud lenni, ha valami váratlanul éri. De muszáj tőlem megtudnia, mert holnapra már úgyis az egész suli tudni fogja Dracótól.
Felvette a borítékot, és rohamléptekkel távozott a fürdőből. Felcsörtetett a toronylépcsőkön, és beviharzott a portrélyukon. Gyorsan körülnézett, és meglátta a kandalló előtt várakozó barátait, vajsört iszogatni. Ezzel egy időben Hermione is meglátta őt, és boldogan integetett neki, hogy jöjjön közelebb. Odavágtatott hozzájuk, majd megtorpant. Agyát kezdte eluralni a pánik. Mégis, mit mondjak? Barátai látták rajta, hogy valami nincs rendben, ezért várakozóan hallgattak. Mondd, el nekik, hogy Malfoyjal dugsz! Mély levegőt vett és belekezdett:
- Izé...- a gondolat még azelőtt elhalt, hogy kimondta volna. Talán mégsem így kéne kezdeni... Idegesen nekikezdett járkálni a perzsaszőnyegen, majd újra megtorpant. Rászorított a zsebében lapuló bugyira. Mély levegő. - Meleg vagyok.
Egy egyszerű kis mondat, mégis, Hermione arca mennyire megnyúlt tőle, Harry az idegességén keresztül is mulatságosnak találta. Viszont Ron... Az ő arckifejezése teljesen összezavarta! Bátorítóan nézett rá, és mintha várta volna a folytatást. Harry értetlenül nézett vissza rá, majd mikor Herm is felocsúdott, követte pillantását és immár ketten bámultak rá összezavarodva.
- Most mi van? - Kérdezte Ron. - Azt hiszed, nem tudtam? Harry, még te sem nézhetsz ennyire hülyének! - Harry értetlenkedő arcát elnézve inkább folytatta. - Harry... csak rád kellett nézni, amikor nyáron Charley szőke hajjal állított be az Odúba. Azt hittem, ráugrassz, amikor vette le a cipőjét! - Harry döbbent elborzadt tekintetét látva, még rá is kontrázott. - Na meg, haver, rád férne egy hangszigetelő bűbáj, amikor alszol! Álmodsz... Sokat! - Harry céklavörös fejjel lépett hátrébb és rejtette el kezei mögé az arcát. Tudta, milyen álmokat hallgathattak szobatársai! - Folytassam még?
- Ne! - kiáltott fel élesen. Ron továbbra is várakozó pillantásokkal bombázta, majd mikor megunta a mellette cirkuláló Hermionét, szavakba is öntötte az értetlenségét.
- És minek köszönhetjük, hogy végül elmondtad ezt nekünk? - Felhúzta egyik szemöldökét, mikor Harry arcszíne hirtelen vörösből szürkészöldbe ment át. Harry újra járkálni kezdett előttük. A két ülő barát rosszat sejtve előrébb dőlt, hogy biztos ne szalasszák el a választ. Harry megtorpant. Szorít. Mély levegő.
- Úgy néz ki, összejöttem Malfoyjal...
Hermione hátrahőkölt és kiejtette vajsörös korsóját a kezéből, arcán színtiszta elborzadás tükröződött. Harryt kiverte a víz. Viszont Ronén... Barátja felpattant ültéből - így Hermione elvesztette oldaltámaszát -, és boldog mosollyal veregette hátba.
- Na, végre, Harry! Büszke vagyok rád. És hogy történt?
Harry kistányér méretű szemekkel nézett fel barátjára. Merlinre! Ezek azt is tudták, hogy kiről álmodok. Valaki lőjön le! Csak dadogni tudott egy ideig. Mikor elkezdte volna az élménybeszámolóját, egy sivító hang vágott közbe.
- Meleg vagy? Mióta? És miből gondolod, hogy tényleg az vagy? Malfoy? Most komolyan? Viccelsz? És hogy jöttetek össze? Mióta tart? Miért nem mondtad el hamarabb? - hadarta Hermione. Tekintetét Ronra kapta, és ujját vádlón rászegezte - És te! Miért nem mondtál nekem erről semmit?
Ron felnevetett.
- Csillapodj, asszony! - Ron már a hasát fogta a Hermione arcán játszó érzelmektől. Harry is megeresztett felé egy lágy mosolyt.
- Hogy történt?
Harry csitítólag tartotta felé kezét. Gyorsan körülnézett a teremben. - Hermi, talán ne itt beszéljük meg...
- Válaszolj!
- Úgy látom, már jobban vagy.
Ron egy nyegle mozdulattal visszahuppant mellé, és várakozóan nézett Harryre. Harry kettejük között járatta tekintetét, majd Ronon állapodott meg.
- Ezt nem úszom ma már meg, ugye? - kérdezte beletörődően. Válaszul csak fürgén repkedő barna hajtincseket kapott.
Másfél óra múlva fáradtan baktatott felfelé Ronnal az oldalán a hálószobájukba. Elfáradt! Sokkal jobban, mint ahogy azt hitte.
Végül is, betörtem a Mardekárba, felszedtem „Őszőkeségét" és kielégítettem Hermione tudásszomját. Ez azért még tőlem is szép teljesítmény!
Halkan nyitottak be a hálóterembe. Szobatársaik már mélyen aludtak, elhúzott függönyű ágyaik rejtekében. Ron hívogatóan intett felé, és ágyához ment. Mikor odaért, Ron csendbűbáj alá vonta a környéküket. Harry türelmesen kivárta, ahogy Ron a ládája mélyéről előkotort egy kis tubushoz hasonló valamit, majd felé nyújtotta.
- Az ikrek küldték arra az alkalomra, amikor végre színt vallasz - egy fültől fülig érő mosollyal nyújtotta át a - most már szemmel láthatóan - tubust, majd ahogy átvette, közelebb is hajolt, és olvasni kezdte a felvillanó sorokat a tubus oldalán. - „Olálááá. A mi kis Harrynk végül felnőtt. Szipp. Szipp. Használd belátásod szerint ;) Úgyis mindenki tudni fogja, hova és mire kerül xD."
Harry értetlenkedve nézett fel hahotázó barátjára.
- Mi ez?
Ron már a könnyeit törölgette ki a szeméből.
- Síkosító! Ha én vettem a kezembe, akkor mindig azt írta ki, hogy heterók maradjanak maguknak...
- Síkosító? - Harry lenézett a kezében tartott tubusra. Ezek TÉNYLEG tudták!
- És hova viszed holnap? - váltott hirtelen témát Ron, és kezdett el átöltözni pizsamába.
- Nem tudom... De figyelj, Ron! Ha te tényleg tudtad, hogy mi vagyok, akkor hogy-hogy ennyire simán öltözködsz mellettem? - tartott egy pillanatnyi szünetet - Hisz nyáron még együtt is fürödtünk a patakban. Meztelenül!
Ron egy tipikus ugyan-már-picinyem nézéssel pillantott le rá.
- Szerinted milyen módszer lett volna a legalkalmasabb, hogy teszteljelek téged? Így biztos voltam benne, hogy nem fogsz rám mászni. Legalábbis, szánt szándékkal nem. Azt az alkalmat inkább ne számoljuk, amikor a nénikém miatt egy ágyban kellett aludnunk a konyhában...
- Mi? Mert mi történt akkor? - hangja a mondat végére vészesen felemelkedett.
Ron egy mindent tudó mosollyal válaszolt.
- Biztos tudni akarod? - és még egyik vörös szemöldökét is felemelte.
Harry agyában riadót fújtak a vészjelzők.
- Nem! - ezzel meg is pördült, és elvágtatott az ágyához. Rekordidő alatt vedlett át nappali ruhájából kockás pizsamájába és bújt a takarók alá. Arccal a falnak fordult. Hallotta, ahogy barátja is bebújik a takarók alá.
- 'Éjt Harry.
Harry agyában száguldoztak a gondolatok.
Mit csináltam? Mit csinálhattam vele? Jézus, ugye nem fogdostam meg vagy valami. Ááá. Biztos nem. Azért biztos átátkozott volna a gyerekkoromba. De mi van, ha mégis? Vagy még rosszabb...
- Mégis tudni akarom! - tört utat hangja a szobában.
Ronból kirobbant a nevetés. Szörnyen élvezte a helyzetet. Ez már pofátlanság!
- Húú, teljes két percig kibírtad! Ez már haladás.
- Ne röhögjél! Mondd már, mit csináltam.
Ron felkönyökölt az ágyon, és Harry szemeibe nézett.
- Arra ébredtem, hogy az álló farkadat dörzsölöd a seggembe, és elől matatsz. - Harry azt hitte elájul. Hogy tehettem? Még csak nem is tetszik Ron. Ezek után, hogy lehet mégis a barátom? Harry emlékeibe villant az azt követő nap. Hisz akkor mentünk ki fürödni! Kikerekedett szemekkel nézett vissza Ronra. Talán Ronnak nem vagyok közömbös? Ron tovább folytatta a mondandóját. - A nyakamba lihegtél, és Malfoy nevét nyögdösted. Hát, szuper élmény volt... - húzta el a száját. - Ezek után 100%-osan tudtam, hogy merre hajazol, és muszáj volt leteszteljelek. Bocs haver.
Harry döbbent szusszanással engedte ki a levegőt. Úgy érezte, egy hippogriff szállt le a mellkasáról.
- Sajnálom. Hidd el, nem akartalak letámadni vagy ilyesmi. Nekem olyan vagy, mint egy testvér! Harry a hátára feküdt, és a baldachint bámulva megpihent.
Ron összeráncolta a szemöldökét, de ezért arca nem váltott át szigorú tónusba.
- Hát, inkább olyan kapcsolatot se szeretnék, amilyen Fredéknek van...
Harry olyan gyorsan kapta szobatársa felé a fejét, hogy egy fájdalmasat roppant a nyaka.
- Miért? Milyen kapcsolatuk van? - Ron egy gonoszkás vigyorral elfordult tőle és vackolta el magát. - Hé!
- 'Éjt Harry! - majd egy pálcaintéssel leszűkítette csak az ő ágyára a hangszigetelést.
Harry visszafeküdt a hátára. Kizárt dolog, hogy el tudjak aludni ezek után! Oldalra fordította a fejét, és a síkosítóra nézett. Kizárt dolog.