5. fejezet
Harry pov.
Harry tudata peremén egyensúlyozott. Még mindig álmodott, de már felfogta a körülötte lévő hangokat is. Annyira otthonosan és biztonságban érezte magát. Körülölelte a meleg, és a reggeli friss oroszlánszag. Míg egy közel nyolcvan kilós Neville csapódott be az ágyába, és rázta őt fel olyan nagyjából-éberségre, ahogy rajta ugrált.
- Kelj fel, Harry! – tagolta, és minden szótagot egy rázással nyomatékosított. Harry a rázástól el-elcsukló hangon nyögte:
- Fenn vagyo-ok.
Neville abbahagyta a rázást, és élénken figyelt rá. Harry, ahogy abbamaradt a zaklatása, visszatette fejét a párnára, és már úszott is vissza tudata mélyére. Neville csak erre várt. Újult erővel ugrott rá, és már énekelt is. Harry, mint akinek minden mindegy, nyögdösött alatta, és egyre csak azt ismételgette, hogy már fenn van.
- Ron, gyere már! Segíts!
Erre tényleg kipattantak Harry szemei, de késő bánat, még nyolcvan kiló csatlakozott Neville-éihez, és addig ugráltak rajta, míg menekülő üzemmódba nem kapcsolt. Fújtatva kaparta ki magát barátai alól, és félkómásan bebújt Ron ágyába. Az ágy még mindig őrizte Ron testmelegét. Óóó igeen. De hirtelen egy nevetős Dean jelent meg a másik oldalán egy pohár vízzel.
- Fenn vagyok! Fenn vagyok! Csak fázom! Meg ne próbáld!
Dean hangos nevetéssel vonult el zuhanyozni. Harry zaklatottan sasolt ki a takaró alól. Hát mivel érdemelte ő ezt ki? Ha már kifelé tekintgetett, észrevette, hogy hálótársai már szinte teljesen fel vannak öltözve, és indulásra készen összecsomagoltak.
- Miért nem ébresztettetek hamarabb?
Általános jókedv kerekedett a szobában. Ron egy gyengéd lábmozdulattal kisegítette Harryt az ágyából, és kacarászva válaszolt.
- Mert még a szemed is benőtt a csipától. Tízpercenként ébresztgettünk!
- Persze… - Harry puffogva vette magához a fürdős cuccait, és indult Dean után.
Csattogó talpakkal vonult be a fürdőbe, és tüntetően nem nézett senkire. Megengedte az egyik fülkében a vizet, és beállította a kellő hőfokra. Gyorsan lehúzta magáról a pizsamáját, és beállt a forró permet alá. Mélyet lélegzett, ahogy a forró víz átmelegítette az egész testét, és kiűzte belőle az álmot. Lusta mozdulatokkal dörzsölte bőrébe a vizet, majd kicsit később valamilyen folyékony szappant.
Tejes színű pára töltötte be a fürdőt, aminek finom virágos illata volt.
Panaszos szuszogást hallott a szomszéd fülkéből, néha-néha egy hangosabb nyögéssel tarkítva. Szemöldökráncolva nézett át a másik fülkébe. Ott egy fél karral a csempéhez támaszkodó Deant talált a gőzölgő víz alatt. Épp lassan simogatta magát.
- Még mindig merev vagy? - kérdezte Harry.
- Jah. Nem tudok mit tenni ellene. Akármilyen varázslatot is találok ki neki, nem használ egyik sem!
Harry visszatért a zuhanyrózsája alá, és elkezdte samponozni a haját.
- Tudok segíteni?
- Nem kell… Lerendezem én.
- És mi lenne, ha segítséget kérnél valamelyik tanártól?
- Szerinted melyiket kéne megkérdeznem? - most Dean nézett át Harryhez. Még mindig simogatta magát.
- McGalagony esetleg? Hátha tud valamilyen jó kis varázsigét. Egyébként is ő a házvezetőnk, neki kell a hálószobagondjainkkal foglalkoznia.
Dean visszatért a zuhany alá. Egy hangos nyögéssel húzta ki magát.
- Nem kaphatnék egyszerűen egy új ágyat? Kurvára elegem van abból, hogy minden reggel a zuhany alatt kell fellazítanom a derekam, hogy használható legyen.
Harry lemosta hajáról a sampont és elzárta a vizet. Kilépett a kabinból, és törölközőjét felvéve megfordult. Együttérző pillantást küldött Dean támaszkodó alakjára. Kidörzsölte hajából a vizet, majd rájött mit is csinál épp. Egy neki háttal álló - bedőlt - háztársát figyeli, aki fiú, és ennek tetejében még tudja is magáról, hogy meleg.
- Te, Dean…? - szólította meg tétován a másikat. Dean egy nagy nyögéssel oldalra billegette csípőjét, így is segítve a forró vizet az ellazításban. Harry tekintete a fenekére tapadt. Tovább dörzsölte a derekát. - Nem félsz, hogy rád gerjedek?
A másik megállt a mozgásban. Lassan hátrafordult, egy ugyan-már-picinyem nézéssel - Vajon Rontól leste el? - és lenézett Harry teljesen nyugodt cerkájára.
- Szerintem nincs félni valóm… Tán színt vallottál, hogy így rákérdeztél?
- Talán igen, talán nem - próbált titokzatoskodni Harry.
Dean visszafordult a fal felé.
- Szóval igen. Ééés ki a szerencsés?
Harry már a nadrágját húzta magára.
- Szerintem körülbelül egy óra múlva mindenki tudni fogja… De ha nagyon tudni akarod, Malfoy.
Dean levette a polcról a folyékony szappant, és ténylegesen el kezdett fürdeni. Egy mindent tudó pillantást vetett hátra, az elhúzott szájú Harryre.
- De fasza jó kis botrány lesz ebből! Komolyan, Harry, melletted csupa izgalom és szaftos pletyka az élet!
Harrynek beugrott Draco tegnapi megjegyzése a hullámvasútról. Hát igen…
- De hogy-hogy nem zavar titeket? Ez valami varázsló dolog, vagy mi?
Dean elgondolkodott ezen a kérdésen.
- Hát, igazából igen. Annyi féle varázslatunk van, Harry, amivel melegek is vállalhatnak gyereket. A társadalomnak nem lehet kifogása ellenetek, se családi szinten, se egyénin, míg nem erőltetitek rá senkire… A te eseted ráadásul különleges. - Felnyúlt a samponért, és jó adagot csorgatott tenyerébe. Felhabosította kezében a masszát és fejbőrébe dörzsölte, majd így fél szemmel hátranézett újra. Napbarnított hátán és farpofái között lecsorgott a habos víz. - Amit te csinálsz, az a DIVAT! Lefogadom, hirtelen meg fog ugrani a meleg és leszbikus diákok száma…
- Képzelem… - Harry már a vadonatúj talárját húzta magára, amit direkt erre a nyaralásra rendelt. Különleges szabása volt. Nem a régi lengő-Pitonos féle, hanem amelyik teljesen rásimul a vállára végig le a derekán és a fenekén is, majd csak a combtöveitől szélesedik kicsit. Odasétált a fürdő ajtaja melletti egész alakos tükör elé. Kifejezetten karcsú és markáns volt benne. Szexis látványt nyújtok. Beletúrt vizes hajába, próbált valamilyen formát adni neki. Esélytelen…
Összeszedte a pizsamáját és a fürdős cuccait, majd kilépett a gőzfelhőből. Szobatársai az ágyán ültek, és halkan sutyorogtak. Ahogy belépett a szobába, elhallgattak, majd szétszéledtek. Ron, hogy elterelje a gyanút magukról, hangosan üdvözölte.
- Harry! Összeszedted azokat a cuccaidat, amiket nem az utazóládádban cipeltetsz el?
- Nem, még nem. - Inkább nem tett megjegyzést az előbb látott traccspartira. Minek?
Odasétált a ládájához, majd belerámolta a fürdős cuccait, és az éjjeliszekrényén tárolt dolgait. McGalagony tanárnőtől kaptak fejenként egy-egy nyakba akasztható bőrzacskót, amibe az értékeiket, és a legszükségesebb dolgaikat rakhatták.
Harry az ágyra szortírozta a legfontosabbakat. Pénztárca, iratok, Oda-vissza Pergamen, zsebkendő, síkosító, mugli pénz, láthatatlanná tévő köpeny, édesség, és a biztonság kedvéért a Tekergők Térképe. Na, kész. Szóval: Mit felejtettem el? Harry erősen koncentrált, hogy eszébe jusson, de úgy látszik, minden megvolt. Megfordult, laza léptekkel odasétált Ron ágyához, és feltűnésmentesen belekukkantott az ő erszényébe. Varázspálca! Tényleg! Visszasétált az ágyához, és úgy, hogy senki se lássa, kihalászta pálcáját a párna alól.
Dean pont most lépett be a háló ajtaján, és sétált oda a már csak piszmogó Seamushöz. Neville valahová elkószált, Ron pedig az ágyán héderezett.
- Kész vagyok. Menjünk?
Az összes fiú ránézett, és egymás után egyeztek bele az ötletbe.
Fogták pálcáikat, majd lazán kilebegtették ládáikat a szobájukból. Lesétáltak a klubhelyiségbe, ahol körülbelül annyira volt nyugodt a légkör, mint egy méhkas kellős közepén. Prefektusok és tanárok segítették az alsóbb éveseknek a ládájuk mozgatását, és nyugtatgatták a felhevült lánybandákat. McGalagony terelő mozdulatokkal jelezte nekik, hogy indulhatnak lefelé, ha nincs semmire sem szükségük.
Lesétáltak a mozgó lépcsőkön az aulába, ahol már mind a négy ház diákjai tömörültek. Itt Dumbledore és Hagrid próbálta a megfelelő irányba terelni a népet. Dumbledore pofátlanul jól érezte magát ebben a nyüzsgésben. Harryék csigalassúsággal araszoltak ki a várudvarra, ahol egy hatalmas fehér gőzmozdony állt. Dumbledore szerint inkább egy stílusosabb óriáskagyló jobban megfelelt volna az utazásra, de Piton és McGalagony - na meg a több száz diák - úgy gondolta, NEM azzal kellene menni…
Itt, már aránylag nem volt akkora a káosz. Ez már mindenkinek ismerős az év elejei 9 és ¾-ik vágányos utazások révén. Harryék hátra mentek a tehervagonokhoz, ahol Frics és Flitwick professzor vették át a ládákat. Miután ezzel megvoltak, előre mentek a kényelmes fülkékhez.
A fülkék belseje teljesen fehér volt. Egyedül az ablakkeretek és az ülések fém szerkezete volt fekete és ezüstszínű. Az ülések is fehér kényelmes bőrből voltak.
Harry azon kapta magát, hogy a tömeget figyeli. Szemmel láthatóan senki nem beszélt róla és a szőkéről. Furcsának tartotta, hogy Draco nem beszélte tele a Mardekárt még tegnap este a kapcsolatukkal. Márpedig a barátai nem fogják senkinek sem elmesélni. Beültek az egyik fülkébe, és kedélyes beszélgetés közben várták a többieket.
Luna és Hermione tíz perc múlva meg is érkeztek. Odakinn, a mozdony előtt, immár sokkal kevesebben voltak.
Még tíz perc volt hátra az indulásig.
Harry figyelte a felszállókat, de sehol sem látta azt a szőke üstököt, amit keresett. Kezdett izgulni kicsit, de meggyőzte magát arról, hogy nincs miért paráznia. Ő is mindjárt befut. Nyolc perc múlva egy gondterhelt Pansy Parkinson és csapata szállt fel, Malfoy nélkül.
Harryben tovább nőtt a rossz érzés.
- Bocs, ki kell mennem egy kicsit - mentette ki magát barátai előtt, és már ugrott is le a vonatról. Besétált a várba, majd egy árnyékos zugban elővette a Tekergők Térképét, és rápöccintett pálcájával.
- Esküszöm, hogy rosszban sántikálok.
A térképen a már jól ismert módon szétszaladt a tinta, és éles vonalakba állt. Addig lapozgatta a térképet, míg rá nem lelt a Draco Malfoy nevű pöttyre. Csodálkozva nézett rá. De hisz ez nem is mozog! Egy alagsori folyosón áll. Vagy épp fekszik? Harry ügyet se vetve a vonat figyelmeztető füttyére, elindult a szőkéért.
Ijesztő volt a kastély így, üresen. Valahogy megszokja az ember, hogy élettel telin lüktet még akkor is, ha épp nincs veled senki ugyanazon a folyosón.
Harry szaporábbra vette lépteit, és pár perc múlva meg is érkezett annak a bizonyos lépcsősornak a tetejére. Kikerekedett a szeme, és alig tudta visszatartani a röhögését. Lassan, hangtalanul lesétált a szőke mellé, és leguggolt.
Draco feje előrebukott a két keze közé, ahogy teljesen elfehéredett ujjaival kapaszkodott a lépcsőkbe. Előrenyújtotta a kezét, hogy felébressze a szendergőt. Ahogy keze a másik vállához ért, Draco fojtottan felordított.
- Még csak ne is álmodj, Potter!