6. fejezet
Draco pov
Kapaszkodok. Próbálom valahogy enyhíteni a karjaimban lévő fájdalmat, de nem megy. Egyre erősebb, és a perzselő érzés mellé már éles szúrás is társul. Jöjjön már valaki! Mióta lehetek itt? Miért nem jön senki? Könyörgöm. Nem bírom tovább.
Fáj. Fáj. Fáj.
Hogy kerülhettem ebbe a helyzetbe? A vállaim kiálltak és görcsösen összeszorulnak. Egyre nehezebb lélegezni is. Talán ez a pánik, vagy annak az előjele, hogy lassan lezuhanok? Ujjaimba a görcs állandó lakhelyet bérel.
Fáj. Fáj. Fáj.
Jöjjön már valaki. Segítség! A hátamon az izmok lassan táncot járnak a megerőltetéstől. Fejemet lehajtom karjaim közé. Így talán enyhül táncuk hevessége és vállaim egy kicsit megpihennek, de ez a kis kegy csak pár pillanatig tart, hogy újult erővel térhessen vissza a kínzásom. Elátkozok mindent és mindenkit. Próbálok mély levegőt venni. Tüdőmbe olvadt fémként mar a friss levegő és árad szét a vénáimban. Elkínzottan nyögök fel. Már nincs erőm kiabálni. Fülemben egyre erősebben zakatol a vérem. Szemeim előtt kis fényes karikák táncolnak. Egyre nehezebb a fejemet tartani. Lassan tompul bennem a fájdalom, helyette bizsergés támad karjaimban, ami egyre gyorsuló tempóban halad felfelé. Eléri a fejem, befurakszik a koponyámon belülre és a tarkó felőli koponyacsontomra telepszik. Olyan viszketést okoz, amit legszívesebben egy piszkavassal kaparnék ki. A külvilágból már nem látok semmit. A karikák mindent eltakarnak a fekete alapon. Erőltetem a szemeim, hogy lássanak, próbálok több levegőhöz jutni és nem lezuhanni. Nem tudom, mennyi ideje lehetek így.
Fáj. Fáj. Fáj. Fáj. Fáj.
Izzadtságom bűzös gőzként furakszik be az orromba. Fojtogat. Csak most veszem észre, hogy szememből szúrós kavicsokként folydogál a könny. Segítségért suttogok magam elé. Bár ez nem is olyan biztos. Lehet, csak a szám mozog. Látom Mrs. Norrist arcom előtt ugrálni. Kárörvend a rohadt kis dög. Gyűlölöm! A teljes kétségbeesés uralja a tudatom. Nem akarok meghalni! Nem így, nem most! Hisz itt van nekem most már Harry!
Harry. Harry. Harry...
Most már Potter táncol előttem. Gúnyos buta verseket szaval nekem. Megaláz. Összetör. Talán ő és Mrs. Norris szövetkeztek ellenem. Hogy tehettek ilyet? Mit ártottam nekik? Miért? Miért nem jön senki, aki megkönyörülne rajtam? Égek. Felperzsel a kín. Meddig húzhatom még ezt. Harry már grimaszokkal is bombáz. Idétlenül vergődik és minden szava egy viperamarás a lelkemnek. Lehunyom szemem, hogy legalább ne lássam, ha már hangja a zúgó doboláson átszűrődik. Azt akarja, könyörögjek. Alázkodjak meg előtte. Szolgáljam ki, és dobjam el minden emberségem. El sem hiszem, hogy ez tényleg ő. Szinte észre sem veszem, ahogy lassul a légzésem. Vajon hova kerülök? Harry oda guggol mellém. Na, mi van? Érintéssel akar behálózni? Összeszedem minden erőm. Már érzem is hogy csúszok le, de már nem érdekel!
- Még csak ne is álmodj, Potter! - köpöm felé, majd sötétség.
Harry pov.
Harry ijedten hőkölt hátra. Eltűnt belőle minden jókedv. Látta, hogy itt most tényleg baj van! Agya automatikusan kapcsolt át robotpilóta üzemmódba. Megragadta az immár magatehetetlen Dracót, és teljes erejéből húzni kezdte. Utálatosak ezek a lépcsők. Olyan kiszedni belőlük valamit,, mintha különösen sűrű ragadós viaszból próbálna az ember kihámozni egy kanócot. Mikor Draco már félig kinn volt, Harry átölelte a derekát és egy erőteljes mozdulattal kitépte a lépcső fogságából. Gyengéden tartotta a szőke magatehetetlen testét, ahogy felvitte a lépcsőfordulóba és csak ott tette le, hogy megvizsgálhassa mi baja.
Olyan sápadt volt, mint egy halott. Harryben szörnyű emlékeket idézett fel ez a kifejezés, de még mindig működött benne a robotpilóta, ezért lehajolt és kitapintotta a verőeret a nyakán. Lassan, gyengén, de vert. A megkönnyebbüléstől leverte a víz. Megfogta Draco görcsösen rángatózó karjait. Ijedten kerekedtek el szemei. Ha tegnap forrónak érezte, akkor erre már nincs is szó. Tenyere alatt táncoltak az inak és izmok, a forrósággal olyan elegyet alkottak, ami Harryt nagyon megrémítette.
Felnyalábolta a szőkét és sietve elindult az előcsarnok felé.
Mire odaértek Harry már erősen zihált, és csatornákban folyt gerincén a veríték. Odasietett a kandallóhoz, amit vészhelyzetekre felkötöttek a hopp hálózatra. Lerúgta a kandalló oldalára szerelt titkos ajtót és fél kézzel Dracót tartva, fél kézzel lenyúlva, belemarkolt a hopp porba. Ujjai között a padlóra szivárgott a lisztszerű anyag és zöldes pattogással vált semmivé. Belépett az ernyedt Dracóval a tűztérbe, lehajította lábához a port, és ahogy a zöld lángok felcsaptak testük mellett, elkiáltotta magát.
- Szent Mungó, Sürgősségi osztály!
Talpa alól kicsavarodott a talaj, és szédült pörgés vette kezdetét. Erősen szorította mellkasához a szőkét, és próbálta védeni bármilyen esetleges sérüléstől. Forogtak, forogtak, míg egy nehézkes puffanással megérkeztek a sürgősségire.
Az ügyeletes medimágusok ijedtség nélkül, rutinosan közeledtek feléjük, majd mikor tudatosodott bennük Harry személye, félelem és izgalom csillant szemükben. A nyugodt tempójukat elhagyva, rohamléptekkel érkeztek hozzájuk. Két medimágus kivette kezéből az alélt testet és egy fehér ágyra fektette, míg két másik diagnosztikai bűbájokat futtatott le rajta.
Harry megsérült-e? Mi történt? Hogy sérült meg a beteg? Ki ő? És Harry ki neki? S a többi, s a többi...
Dracót elszállították az egyik kivizsgálóba. Harry automatikusan indult utána, de a kérdezősködő medi-doktor megállította és inkább a felvételi osztályra kormányozta. Felvették Draco adatait. Harry maga sem tudta, hogy ennyi dolgot tud a másikról, bár a legfontosabbak, mint a biztosítási szám, ellátási kategória, már fel voltak vezetve a Malfoy-kartonban.
Az orvosok tájékoztatták róla, hogy egyelőre nem mehet be a beteghez. Először egy alapos kivizsgálásnak kell alávetniük azután - mivel a Malfoyok a platina kategóriába tartoznak - a legintenzívebb gyógyító varázslatokat szórják rá.
Harry lezuhant a sürgősségi váró egyik kényelmetlen műanyag székére. Agyában kezdte megadni magát a robotpilóta és az adrenalin lecsengő hatása remegésre késztette. Előredőlt, könyökét térdein nyugtatta, és szemét frusztráltan dörzsölte. El se hitte, ami történt. Lassan kezdtek elméjébe beszivárogni a részletek.
Draco még mindig ugyanabban a ruhában volt, mint amiben tegnap elváltak. Harry riadtan nézett fel a váróterem falára függesztett órára. Reggel nyolc óra van. Ezek szerint fél tizenkettő óta ott lógott? Harry belesápadt a gondolatba. Minél előbb szeretett volna beszélni a szőkével. Látni, hogy már jól van, és minden rendben lesz.
Gondterhelten meredt a kezelők ajtajára, ahol Dracót sejtette. Ki-be rohangászó doktorok, asszisztensek, akik mintákkal futkosnak és bájitalokat szállítanak a hozzáértőknek. Miért köt ki ő vagy a szerettei ilyen helyeken. A medimágusok nem csak a sebhelye miatt ismerték fel...
Órákat várt kinn.
Látta a beérkező sérülteket. Érezte az égési sérülések szagát. Látta a párbajok és bájital balesetesek kiforduló beleit. Hallotta a hozzátartozók sokkos, halálra rémült hangjait. A sebesültek hörgése...
Harry nem bírta tovább, ki kellett mennie a mosdóba.
Megengedte a hideg vizet és csak csapkodta az arcát a kristálytiszta vízzel, míg el nem fogyott a levegője. Zihálva támaszkodott meg az egyik kezével a porcelán csapon, másikkal hűvös vizes kezével masszírozta a tarkóját.
Nincs semmi baj! Ő nem sérült meg olyan súlyosan. Amint kihúztam a lépcsőből már nem volt életveszélyben.
Belenézett az előtte lévő tükörbe. Nagyon nem tetszett neki, amit látott.
El kell erről beszélgetnie Dumbledore-ral!
Amint lenyugodott háborgó gyomra, visszatért a váróba.
Meglátta tanácstalanul toporogni azt az orvost, aki Dracóért felelt. Begyorsította lépteit, majd mikor a másik észrevette őt, látványosan megkönnyebbült. Ahogy hallótávolságba ért, a doktor kérdezés nélkül belekezdett a mondandójába.
- Ha gondolja, benézhet a barátjához, Mr. Potter... Én azt javasolnám, hogy gondolja úgy!
Harry rosszat sejtett.
- Miért? Mi a baj? Súlyos? Mennyire?
- Nem, dehogy - az orvos csitítólag felemelte egyik kezét, majd Harry vállára téve terelgetni kezdte a kórterem felé. - Csak úgy gondoljuk, Mr. Malfoy beszélni szeretne önnel.
Ahogy a zárt kórterem ajtó elé értek, Harry meghallotta Draco hangját, ahogy a nővérekkel üvölt.
Őt akarta.