7. fejezet

Harry pov

Az orvos előzékenynek szánt mozdulattal kinyitotta előtte az ajtót és bátorítóan betuszkolta a betegszobába. Pusztán jóindulatból, persze. A szoba valószínűleg a luxusellátásra jogosultaknak volt fenntartva. Rideg fémbútorok helyett a fa dominált. A falak lágy zöld színben tündököltek, míg a függönyök és a falikárpitok érett vajszínűek voltak. A kórházi ágy mellett különböző sürgősségi műszerek rémisztgették a látogatókat.

Az ágy mellett két oldalról nővérkék próbálták ellátni a betegüket.

Ahogy belépett, mind a három pár szem rászegeződött, de csak kettő volt tele könnyekkel.

Szegény nővérkék...

A szőke göndör hajúnak, aki Draco jobbján próbált vénásan beadni valamilyen gyógyszert, már az álla is remegett az elfojtott sírástól. Harry Dracóra irányította pillantását.

A szőkén már egyáltalán nem látszódott, hogy rosszul lenne. Arca kipirult - valószínűleg a kitartó ordítástól - és szemei élénken csillogtak. Talán csak az azokban felfedezhető fáradtság utalt az átéltekre.

- Látom, jobban vagy.

- Potter! Hol a faszban voltál? Miért kellett arra magamhoz térnem, hogy ez a szőke picsa épp a melleivel akar felpofozni, ahelyett, hogy könnybe lábadt szemekkel szorongatnád a kezem az ágyam mellett? - A „szőke picsa" ezt a percet választotta arra, hogy végül elpityeredjen.

- Az nem is úgy volt...

Harry hátán végigszaladt a megkönnyebbülés. A szőke idióta jól van. Ő meg itt stresszel!

Hát, kurva jó!

- Baszd meg, Malfoy! Halálra rémisztettél! Minimum félholtnak kéne lenned! - Idegesen meredtek egymás szemébe, mígnem Harry megindult az ágyhoz. Odahúzott egy széket, leült és megfogta a szőke teljesen befáslizott kezét. Most az egyszer hajlandó vagyok eltekinteni a hülyeségeitől. - Na! Egyéb óhaj-sóhaj?

Úgy látszik, ez a reakció kizökkentette kicsit a házisárkányt és már nyugodtabban új támadási felületet keresett. Tekintete a szőke lányra rebbent, majd kárörvendő mosollyal felemelte Harryvel összekulcsolt kezét és végigpuszilta a másik fiú ujjait.

Erre a csaj kirohant a kórteremből. Draco egy elégedett röhhintéssel dőlt hátra a párnájára, és mint aki jól végezte dolgát, teljes lelki békével hordozta körbe tekintetét a szobán.

Harrynek össze kellett szednie az összes türelmét, hogy ne pofozza fel az idiótát.

- Ezt most muszáj volt?

Draco hitetlenkedő pillantást vetett rá.

- Igen, kellett! Azt szeretnéd látni, hogy mindenféle jöttment cafat fogdosson, és a számba dugdossa a plöttyedt részeit?

- Plöty... mi? Tán kikezdett veled? - Harry kétkedőn felhúzta egyik szemöldökét.

- Igen. Figyelsz te rám?

Harry elszámolt tízig. Bal kezével erősen dörzsölte lüktető halántékát. Úgy döntött inkább érdekesebb témára vált.

- El sem hiszem, hogy ezen problémázunk. Mi történt a suliban?

Draco arca megnyúlt.

- A fürdőből visszajövet beleestem a lépcsőbe - lehajtotta fejét és mellkasa köré fűzte karjait. - Olyan visszaemlékezni, mintha egy füstös üvegen keresztül néznék egy álmot. Gondolom a bájitalok miatt. Nagyon szar volt... - Draco az arcába hullott haja alól nézett fel Harry szemeibe. - Kösz, hogy kiszedtél és elhoztál ide.

Harrynek valahogy jobban tetszett az előző szemét, kötekedő énje. A hideg kirázta ettől az elveszett tekintettől.

- Nincs mit. Hát igen... - Harry nagyképűen széttárta a karjait. - Mi lenne a világgal a Kis Megmentő nélkül? - Draco egy csípős pillantást lövellt felé, mégis hiányzott belőle az él. - De most már jobban vagy nem?

- Hát, nem fáj semmim. Viszont minden tagom zsibong és a nyelvem is lassú - az ágy végében álló orvosra pillantott, és neki intézte szavait: - Mikor engednek ki?

A férfi szemmel láthatóan elkalandozott, mert összerezzent a hangosabb szóra.

- Áh persze. Még ma kiengedjük, de a napokban még vissza kell jönnie kontrollra. De ha esetleg visszatérne a fájdalom, vagy feldagadna valamije, azonnal vissza kell fáradnia. Kiírtunk pár gyógyszert és segédeszközt a gyógyulásához. Természetesen a biztosítása fedezi. Ha lenne olyan kedves, Mr. Potter, kiváltaná ezeket, míg megbeszélem a továbbiakat Mr. Malfoyjal? Ms. Laytonnál van a lista. Az aulában találja meg a gyógyszertárat.

Draco arca erre felderült. Harry felállt, és ahogy kiment küldött egy bíztató mosolyt a másik felé. Kifordult a váróba, és odasétált a nővérek pultjához. Ott egy elfolyt sminkű, szipogó Ms. Laytont talált, akit egyszerre hárman is próbáltak kirángatni a szívfájdalmából. Harry megköszörülte a torkát, mire mind a négyen vádló pillantást vetettek rá.

- Khm... a receptekért jöttem... - a szőke, lesírt sminkű cicababa az utolsó csepp méltóságát összekaparva felkapta a recepteket, és egy egész köteg (?) papírt nyújtott át harcias tekintettel. Harry meg sem szólalt, csak elvette és biccentett egyet felé.

Ki érti a nőket?

Figyelmét immár a kezében lévő receptekre irányította.

Van vagy ötven darab! Mégis mit gondolnak ezek? Draco csak kimerült és kicsit elhasznált, nem halálos beteg!

Betért a kórház külön bejáratú gyógyszertárába, majd átadta a gyógyszerésznek a recepteket. Az mormogva vonult el és hordta előre a raktárból a dolgokat. Két asztal telt meg a különböző nagyságú gyógyeszközökkel, amiket egy kisalakú szatyorba gyömöszölt bele. Harry felsóhajtott, mikor átvette a szatyrot.

Feltétlenül szükséges ez?

Mire Harry visszaért, Draco már az ajtóban toporgott, teljesen felöltözve. Ahogy meglátta Harryt felderült az arca.

- Na, mehetünk vissza?

- Hova sietsz ennyire? Utálod a korházakat, vagy mi?

- Hát eléggé, sza'l haladjunk.

Megfogta a kezénél fogva, és az előcsarnokban lévő kandallókhoz húzta - közben vetett egy lesajnáló pillantást Ms. Laytonra - és már a Roxfortban is voltak.

Harry döbbenten nézett körül. Nem a csarnokban voltak, hanem a Mardekár klubhelyiségében. Lenézett a sápadt szőkére, amint megérezte, hogy az rátámaszkodik. Fél karral átölelte, majd megindult vele a hálószobák felé.

Ééédes!

- Mi lenne, ha amíg én kipakolom és beüzemelem a gyógycuccokat, addig elmennél és lefürödnél? Bűzlesz - de azért közben lejjebb simított Draco derekáról a fenekére, és finoman belemarkolt.

Draco elhúzta a száját, majd nevetősen válaszolt.

- De kedves vagy...

Leértek a szőke szobájába, majd miután bejutottak, Draco elvonult fürödni, míg Harry egyedül maradt a teremben.

Vagyis, majdnem egyedül.

:- Már megint itt van? Harry Potter...:

:- Ááá, szia, Darius! Jöttem, hogy gondoskodjak a gazdádról. Volt egy kis balesete.:

:- Csodálom, hogy egyáltalán még alkalmazásban van, tekintve, hogy az előző feladatához sem volt elég kompetens!:

:- Hát én... izé... én igazából nem úgy... -: Harry csak dadogni tudott hirtelen, de fel is hagyott a próbálkozással, mikor meglátta, hogy a kígyó már nem is figyel rá.

Mr. Darius hirtelen mozgással elsuhant mellette, és egy kis kutyaajtón (?) becsúszott a fürdőbe Dracóhoz. Harry hallott egy elfojtott sikkantást, majd lágy beszédet.

Harry immár teljes figyelmét a szatyornak szentelhette. Elhúzta Draco függönyét, és ahogy belépett, kiöntötte a szatyor tartalmát az ágyra. Nem tudta, hol kéne nekikezdenie, ezért értelemszerűen a legnagyobb dobozokat vette először kezébe.

Az elsőben és legnagyobban rögtön-álom ponyvák voltak, amivel - az utasítások szerint - az ágyat kellet teljesen körül venni... Jó, megcsinálom. Előhúzta pálcáját, majd mikor helyére bűvölte a fehér lepedőket, elővette a következő dobozt. Abban gyulladás csökkentő ágynemű volt. Így, áthúzta az ágyat. A következőben erőnyerő háló volt, amit az ágy fölé kellett aggatni. Egy bödön illanó festéket kellett felkennie az ágyneműkre, ami elvileg biztosítja a pihentető alvást. Holdport kellett szétszórnia az ágy körül, hogy elűzze a rossz álmokat. Hosszú buborék láncokat kellett felaggatnia, hogy védelmet nyújtsanak, füstölőket és különböző aromákat kellett szétlocsolnia és égetnie.

Harry lassan már azon gondolkodott, hogy szüzet ne áldozzon-e Draco kellemes alvása miatt?

Amint minden gyógyszert - itt értsük úgy: hasznos gyógyszert - felhalmozott az éjjeliszekrényre, és ami nem fért már fel oda, azt az asztalra, felmérte a művét. Ekkor lépett mellé a még mindig vizes szőke. a köré tekeredett Dariussal. Dermedten figyelték a művet. Úgy nézett ki, mint a gyerekek bunkerei, csak ez egy kicsit kórház szagú volt. Mintha egy halálos beteg embernek kellene itt feküdnie. Harry rezignáltan Dracóra fordította a tekintetét.

- Mielőtt még megkérdeznéd, nem, nem ennyi az egész! Tedd le Dariust, és lássunk neki, vagy holnapig se végzünk.

- Fasza - Draco egy röpke lepedő-ponyva-háló harc után leült az ágyára, és várakozóan az üvegekre pillantott. - Ezeket mind le kell nyelnem? - kezébe vett egy püspöklila színű folyadékot. - Fogadok, olyan íze van, mint a ramóra bélnek...

- Nem mindet... Valamit beléd kell masszírozzak - Draco izgatottan kapta fel a fejét, és már mindjárt készségesebbnek nézett ki. - De a felét, ja, le kell nyelned.

Darius szinte dorombolásnak beillő sziszegéssel csúszott le és tűnt el valamerre, míg Harry a különböző bájitalokat diktálta bele gazdájába. Azután következtek a masszírozható bájitalok és kenőcsök.

Letérdelt Draco elé, majd először az ínhüvelygyulladásra való kenőcsöt dörzsölte bele a finom fehér bőrbe, majd egy bájitalokkal átitatott fáslival betekerte a kezeit.

Nagyot nyelt, ahogy lesimította Draco válláról a mardekár-zöld köntöst. Kezébe vett egy adag levendula illatú krémet, majd a selymes bőrre kente. Ahogy a hűs krém a másikhoz ért, a bőre libabőrössé vált és mellbimbói megkeményedtek. Egy esdeklő kis sóhaj reppent ki a szájából. Harry megbabonázottan figyelte az ujjait, ahogy a lágy bőrön szaladnak fel-le. Át a finoman ívelt kulcscsonton le a rózsaszínű bimbókra, majd a kockás hasfalra...

Hopp, itt semmi dolgom. Rossz Harry! Rossz Harry!

Nem nézett fel Draco szemeibe. Félt, hogy talán olyat tenne, ami még nem lenne túl jó a kifáradt szőkének. Megköszörülte a torkát.

- Szerintem mássz be az ágyba és feküdj hasra. A hátadba is be kell masszírozzam.

Míg egy újabb adagért nyúlt, a szeme sarkából látta, ahogy a szőke kihúzza az egyik karját a köntösből, majd hagyja szabadon szétcsúszni az anyagot a testén. Lassú mozdulatokkal teljesen levette, majd teljesen meztelenül bebújt az ágyba, és hasra fordult. A takarót csak annyira húzta magára, hogy fenekét félig eltakarja. Harry keményen próbálta nem figyelembe venni a merevedését, bár azt nem tudta, hogy épp melyikükéért küzd keményebben.

Odasétált az ágyhoz, majd fél lábát rátámasztva a szőke fölé hajolt. A kezében felmelegítette a zselészerű anyagot, aztán gyengéd mozdulatokkal masszírozni kezdte a hátát. Imádta simogatni a széles vállakat. Ujjai alatt meg-megremegtek a szépen kidolgozott izmok, ahogy egyre lejjebb haladt. Mikor már a derekánál járt, Draco kéjesen felsóhajtott és kicsit mintha előre döfött volna a csípőjével. Harry ekkor eszmélt rá mit is csinál a másikkal. Azt meg itt most nem szabad.

Mondom, nem! Nem simogathatom a fenekét! Nem! Hagyd már abbaaa!

Egy frusztrált hördüléssel elugrott az ágytól és kétségbeesetten kutatott valami mentő tevékenység után.

Megvan!

Harry felkapott az asztalról egy hálósapkát - a narglik ellen -, és győzedelmesen megfordult. Majd teljesen lefagyott. Ha nincs akkora önkontrollja, most a nadrágjába élvezett volna.

Draco az oldalán feküdt. Fél karjával a fejét támasztotta a másikkal a mellkasára rajzolt apró köröket. A teste úgy hajolt meg, mintha egy kecses ragadozó terpeszkedne az ágyon. Harry nagyot nyelt, ahogy a másik merevedésére tapadt a pillantása.

- Nem szabad... - hangja reszelős volt a vágytól. Ahogy Draco szemébe nézett, vére versenyvágtába kezdett az ereiben, és hirtelen a levegő is mintha fülledtebb lett volna.

- Ugyan. Gyere ide, Harry. Bújj be mellém a takaró alá - búgta.

- Nem lehet... - de mintha hipnotizálták volna, lassú, reszketeg léptekkel indult az ágy felé.

- Mit? Csak idebújsz egy kicsit az ágyba mellém. Abban nincs semmi rossz!

Az ezüst szemek úgy szaladtak végig a testén, mintha megérintették volna. Harry elért az ágy széléhez, lerúgta a cipőit, és bebújt a takaró alá. A szőke a hátára fordult, és míg egy vérlázító csókot lopott tőle, jobb lábát átemelte a csípőjén, így teljesen magára húzza Harryt.

Harry erotikusan nyögdécselt Draco szájába, ahogy egyre nagyobb felületen érintkezett a másik meztelen testével. Rajta feküdt, orrát bejárta Draco illata (na meg egy kis ramóra bél és levendula illat). De emellett csodálatos élmény volt érinteni a másikat. Harry követelőzően egyik kezét Draco tarkójára simította, míg másik kezével a feszes hasfalat markolászta.

Draco beletúrt az éjfekete tincsekbe, majd lejjebb vive a kezeit, felhúzta Harry talárját a derekán felülre. Így rásimította nyirkos tenyerét az alatta lévő meleg, barna bőrre, és míg az anyag engedte felcsúsztatta a kezét a hátán.

Így töltöttek pár percet. Nedves nyalakodós, dörgölőzős összesimulásban.

Draco addig bírta ezt az édes játszadozást, míg Harry finom ujjai vesszeje köré nem kulcsolódtak, akkor elszakította száját a másikétól, és belenyögött a forró levegőbe. Kihúzta kezeit a ruhák alól, majd megfogta a szegélyét, és egy határozott mozdulattal lerántotta őket Harryről. Mielőtt még Potter tiltakozhatott volna, szorosan magához ölelte.

Amint egymáshoz ért forró mellkasuk, mindketten elégedetten mormogtak. Harry Draco nyakára tapasztotta a száját és szívta, míg egy kis piros foltot nem hagyott rajta. A szőke úgy nyöszörgött alatta, mintha már a farkát cirógatná a nyelvével és nem csak a kulcscsontját. Lejjebb haladva rácsavarta a nyelvét az egyik mellbimbóra és óvatosan megharapta.

Draco idáig bírta. Eltaszította magától Harryt, aki ettől annyira hátrabillent, hogy kénytelen volt ráülni Draco combjaira. Dracónak így szabad helye volt kibogozni Harryt a nadrágjából. Kicsatolta az övét, majd a nadrágot is megpróbálta lehúzni, de hirtelen két meleg kéz állította meg a ténykedésben. Felnézett Harry elbizonytalanodott szemeibe.

- Nem szabad... fel kéne előbb épülnöd. - nyöszörögte.

Lesütötte a szemét.

- De hát nem is csinálunk semmit... - Draco egy önelégült mosollyal Harryhez dörgölte magát. - Nem csinálunk semmit - a szavait egy finom simítással hangsúlyozta ki Harry mellkasán. Harry reszketegen felsóhajtott. Nagyon akarta ezt, mégis...

- Nem szabad... - Draco tulajdonosi magabiztossággal felült, és átkarolta Harryt, megcsókolta majd a szemeibe nézett.

Draco nem volt hajlandó tisztességesen játszani. Végül is mardekáros vagy mi. Nem igaz?

Lehajtotta fejét Harry vállára, és száját Harry érzékeny nyakára szívta. Forró nyalintásokkal haladt a fültöve felé, ahol újra megszívta a bőrt. Harry megrázkódott kezei között. Döntésre jutott.

Most vagy soha.

Harry rásimította behajlított lábaira a kezeit, majd erősen koncentrálva utasította az anyagot, hogy olvadjon le a lábairól, folyjék le az ágyról, és öltsön újra szilárd alakot a padlón. Ahogy kinyitotta szemét. egy jégszürke tekintet mélyére látott bele. Annyi érzelem játszott benne. A legdominánsabb jelenleg a döbbenet - gondolom a varázslat miatt -, azután a színtiszta vágy és öröm, hogy mégis enged neki, és még sok másik érzelem.

Hátradöntötte az ágyra a szőkét, majd feljebb mászott rajta, hogy izgalmaik egymáshoz érhessenek. Szájuk egymásra tapadt...

:- Gaaaaah! Mr. Potter! Azonnal szálljon le Malfoy úrfiról! Még a végén valami kárt tesz benne. Szálljon le, de a-z-o-n-n-a-l! Ki hitte volna, hogy maga még ilyen szolgáltatásokra is hajlandó...:

Harry teljesen felbosszantva szakította el Dracótól a száját, és visszasziszegett.

:- Darius. Te húzz innen! Nem látod, hogy ez magánügy? És, hogy nevezhetsz kurvának, te otromba kis...:

:- Mégis mit kéne feltételeznem arról a cselédről, aki szegény gazdámat megmászva ilyen ízléstelen dolgokra kényszeríti?:

Harry csak hápogva kapkodta a levegőt.

Hogy képzeli?

Dühösen visszakapta fejét Dracóra, hogy egy elnyílt tekintetű, megbabonázott szőkével nézzen farkasszemet. Úgy látszik, valaki szereti a párszaszót!

Feltartott mutató ujját vádlón a kígyóra szegezte.

- Vagy elküldöd, vagy én megyek el! - Draco kérdőn felemelte a szemöldökét, valami magyarázatra várva. - Kurvának nevezett!

Draco felrötyögött, majd Dariushoz fordulva, elmagyarázta a félreértést, és pár „Sicc, Darius, sicc!"-cel elkergette a kígyót. Az már más dolog, hogy közben az miket motyogott.

Tiszta Sipor...

Harry Durcás tekintettel nézett le a szőkére. Valahogy így már nem az igazi. Merevedése is már lekonyult az alaphelyzetébe, ha a szőke mellette van - fél árbocra.

Draco felnyúlt, és átkarolta Harry vállát, majd lehúzta magára, és így megfordulva félig maga alá gyűrte. Bátorítóan mormogott a másik fülébe, és nyakát meg orcáját simogatta a szájával.

- Tudom, hogy nem vagy kurva. Ne is figyelj rá... - búgta.

Harry hátrahőkölt, és Draco mellkasára helyezte tenyereit, hogy a szemébe tudjon nézni, és egy kis távolságot teremtsen. Draco félve nézett vissza rá. Mintha attól félne, hogy valamit elrontott.

- Tényleg? Miért, mit gondolsz hány faszival volt eddig dolgom? És ha már itt tartunk, köztünk mégis mi van? - kérdezte bosszúsan.

Kitekerem a nyakát, ha azt hiszi, felfoghat kalandnak!

Draco összezavarodva nézett le.

- Én... izé... nem gondolkoztam még ezen... olyan gyorsan történik most minden. De jó lenne járni vagy ilyesmi... - Draco a halálra ítéltek tekintetével nézett vissza rá. Nagyon úgy nézett ki, hogy komolyan is gondolja, amit mondott.

Harry egy kis fél mosollyal a nyaka köré csúsztatta kezeit. Elszállt az idegessége.

- Jó válasz - előre hajolt, és lágyan megpuszilta a másik száját. - Holnap elviszlek moziba, jó?

- Moziba? Az mi? Valami mugli dolog? - fancsalodott kicsit el az arca.

- Élvezni fogod, ne félj - a Harry ajkain megjelenő huncut mosoly megnyugtatta, majd eszébe ötlött még egy kérdés.

- És mennyi fickóval voltál előttem? Nagyon diszkrétnek kellett lenniük, ha még nem kapott szárnya a pletyka rólad. Vagy nem is ide járnak? - úgy tűnt, Draco hangjában nincs semmi hátsó szándék, és komolyan kíváncsi. Harry latolgatta, hogy hazudnia kéne, de előbb-utóbb úgyis kiderülne, hogy nem is tudja, mit csinál.

- Nem volt még senki - Draco hitetlenkedve ráncolta össze szemeit, és kutatta a másik arcát, hazugságot keresve. - Ne nézz így. Mégis mikor lett volna időm rá? Két Voldemort támadás között, vagy abban a kis időben, míg felépültem?

- Jó... csak olyan profinak tűntél. - Draco arcán a döbbent öröm táncolt. Közelebb húzta, és boldog mosollyal a hajába nevette: - Nagyon fogok vigyázni rád!

Harry még pufogott volna valamit, de egy puha, meleg száj zárta el a szavai útját. Szép lassan ellazult a hódító csóktól. Karjait Draco izmos vállain nyugtatta, míg felhúzott combját a másik derekára fonta. Draco egy elégedett nyögéssel lökött előre a keményedő erekció felé, ahogy karjai Harry hajában és inas oldalán kalandoztak.

Finoman simogatták egymást, sehová sem sietve.

Draco lecsúsztatta egyik kezét Harry gömbölyű, feszes fenekére és belemarkolt. Harry belemorgott a csókba és úgy helyezkedett, hogy minél több érintésben legyen része a szőkétől.

Hasában és gerincén az izgalom száguldozott fel s le.

Draco belemormogott valamit Harry szájába, és immár síkos ujjakkal masszírozta Harry farpofáit.

A griffendéles döbbenten kapott levegő után, ahogy az egyik ujjperc becsusszant szűk járatába, majd ahogy egyre mélyebbre csúszott, és Draco hívogató mozgással elkezdte ingerelni prosztatáját, elszakította a száját Dracóétól. Állatias hördüléssel felnyögött, és csípőjét még erősebben nekidörzsölte a másikénak. Sóvárgó merevedése mintát rajzolt a szőke pihés hasfalára. Elveszetten kapaszkodott a másik vállába, ahogy kettő, majd három ujj is belé nyomult. Mozogtak benne, tágították, minden csepp élvezetet kicsikarva testéből.

- Élvezd csak picim - mormolta Draco olyan rekedt, eltorzult hangon, mintha nem is az övé volna. Harryben újabb élvezethullámokat indítva el ezzel.

Draco kihúzta kezét Harryből, majd magára vezette, és ugyanazt a varázsigét mormolva bekente síkosítóval a farkát. Teljesen Harryre gördült.

Harry ösztönösen széjjelebb tette lábait, hogy a másiknak több helye legyen hozzá férni. Draco fél könyökön támaszkodva hozzá simult, míg másik kezével merevedését a ráncos kis nyíláshoz helyezte, és lassan finoman tolni kezdte.

Harry lehunyta a szemét a fájdalomtól. Draco nyugtatgató szavakat suttogott a fülébe, és könyöklő kezével fekete tincseit cirógatta.

Harry rándult egyet, amikor Draco makkja végül teljesen becsusszant. Ahogy álmoskásan (?) kinyitotta szemeit, furcsa derengéssel körbevéve látta maga felett Draco élvezettől eltorzult arcát.

Magához húzta, egy mély. izzó csókra, ahogy a fallosz továbbra is centiről centire vette be a testét. Andalító és zsongító érzés uralta el tagjait.

Ennek tényleg ilyen érzésnek kéne lennie?

Megszakította a csókot, és megpróbált volna Draco szemeibe nézni, de az már le- leragadó szemhéjakkal próbálta nyitva tartani szemeit. Harry oldalra nézett és meglátta, hogy a ponyva dereng körülöttük egyre erősebben.

Aháá. Tényleg... Ezeknek lassan be kellett kapcsolni...

Draco ezt a pillanatot választotta, hogy teljesen rázuhanjon, és horkolva bealudjon a vállán. Harryre is hatott a varázs.

Szemei ólmos nehézséggel lecsukódtak.

Utolsó gondolata az volt, hogy igen, tényleg szüzet kellett áldoznia Draco pihenéséért.

Mosollyal a száján aludt el.