9. fejezet

Harry pov

Harry arra ébredt szendergéséből, hogy egy hideg, nedves törölköző landol az arcán. Ijedten fejtette le magáról a vizes anyagot, hogy épp lássa eltűnni Draco egyik bokáját a szekrényben. Kómásan dörzsölte meg arcát, amit még mindig húzott a rászáradt ondó, és már morzsálódott is az ujjai alatt.

Talán meg kéne fürödni...

- Menj fürödni! - hallotta Draco hangját a szekrényből!

Harry elmosolyodott, majd lecsúszva az ágyról, belesett a szekrényajtón. Draco kígyóruhában kotorászott az egyik fiókjában, közben lágyan riszálta a csípőjét.

- Adsz egy törölközőt?

- Már kikészítettem neked egyet a fürdőbe - motyogta, továbbra is félig belebújva a fiókba.

Harry szemei elidőztek egy ideig az étvágygerjesztő látványon, azután inkább szó nélkül a fürdő felé vette az irányt. Az ágyat megkerülve pillantása megakadt egy kis erszényen, ami a földön hevert a ruhái között...

Basszus...! Elfelejtetteeeem!

Az elszórt cipőkben bukdácsolva sietett érte, és felkapva belekotort. Amint egy pergamen lágy surrogását érezte az ujjai alatt, megragadta, és kihúzta. Az elsárgult papíron már alig maradt egy pár ujjnyi hely a sok firkától. Harry bűntudatosan kezdte átfutni Ron macskakaparását és Hermione gyöngybetűit.

Harry, minden rendben?

Mi történt, Harry? Hová mentél? Lekésted a vonatot, haver, iszonyú bajban vagy!

Harry, fedezünk a tanároknál, de válaszolj már, mi van veled?

Hol vagy? Ugye nem esett semmi bajod?

Harry, ha újra találkozunk, szétrúgom a segged! Hol vagy már?

Harry, könyörgöm, válaszolj! Ron azt mondja, nem szólhatunk a tanároknak, de ha nem írsz, engem nem érdekel, szólok McGalagonynak!

Harry, baszd meg! Mindenki rajtam keres! Én tartom a hátam a TE hülyeséged miatt, úgyhogy ajánlom, hogy ne legyen semmi bajod, mert így enyém a megtiszteltetés, hogy kivégezzelek. [...] Remélem, valami nagy bajod van, hogy így leszarsz minket! [...]Várj! Nem gondoltam komolyan! Csak legyél egészséges, és írj, ha tudsz. Sajnálom. Nem akartam azt mondani. Légyszi, jelentkezz.

Harry, kezdünk már TÉNYLEG nagyon aggódni. Kérlek, írj már!

HARRY POTTER, AJÁNLOM, HOGY NYOMÓS INDOKOD LEGYEN ERRE! Ezért még kapni fogsz!

Harry nyelt egyet, próbálva leküzdeni a torkában keletkezett gombócot. Fogta a pergament, és úgy ahogy volt, visszanyargalt a szekrénybe. Draco egy arcpakolásos zöld trutyit kenegetett az arcán. Szőke hajtincseit egy-egy csit-csatt fogta el arcából.

Harry a nem várt látványtól megmerevedett, majd hangosan felröhögött.

- Mi van? Mit röhögsz?

- Háta... háta... mit csinálsz?

- Leradírozom az arcomról az elhalt hámsejteket, miért, minek látszik? - Draco olyan magától értetődően adta elő magát, hogy Harry elbizonytalanodott kicsit.

- Hát, ööö... de miért csinálod? Ilyet nem csinál egy férfi.

Malfoy úgy nézett rá, mint akit minimum a fejére ejtettek gyerekkorában.

- Mint láthatod, mégis csinál. Vagy nem voltam elég férfias a reggel? - Szúrós pillantás.

- Mpf... Mindegy.

- Na, azért!

- Tudnál adni egy pennát? Tulajdonképpen azért jöttem.

Draco visszafordult a nagy ovális tükre felé, és a pakolását vakargatva intett a szoba felé.

- A táskámban biztos találsz.

- Oké. Köszi!

Visszafordult a szobába, és keresni kezdte a táskát. Azért magában megjegyezte, hogy csak azért is nagyon vicces volt így a szőke feje. Amint megtalálta a mardekáros táskáját, belekotort, majd talált is egy pennát a bájitalkönyvben hagyva. Harry megpróbálta úgy kivenni a könyvet és a pennát is, hogy ne veszítse el, hol tartott Draco benne. Kinyitotta a könyvet, kivette a fácántoll pennát, és egy papír zsebkendőt keresett, hogy a penna helyére rakva megjelölje az oldalt. Harry szeme megakadt pár kézzel írott szón, így nem csukta azonnal be, hanem olvasni kezdte. Láthatóan két ember kézírása volt.

- Látom, amit látok...

- Már megint mi bajod van?

- Nekem semmi... Neked viszont már megint kocsányon lógnak a szemeid.

- Nem tudom, miről beszélsz. És ne firkálj a könyvembe!

Harry lapozott egyet, ahol ugyanazon a helyen újabb párbeszédet olvashatott. Milyen érdekes...

- Tessék! Megmondtam! Piton seggét fixírozod!

- Nem is!

- Draco, te nagyon perverz vagy! Nem elég, hogy Potter után csorgatod a nyálad, még Pitonra

Az utolsó szó utolsó betűje furán elnyújtva volt írva, mintha valaki kirántotta volna a penna alól a könyvet.

- Azta...

Draco tényleg egy perverz. Lapos oldalpillantást vetett a szekrény felé, majd vissza a könyvre, és jelöletlenül becsapta.

Bár, meg kell hagyni...

A kezében tartott pennára meredt. Mit is...

- Basszus, tényleg!

Maga elé kapta a papirost, és kezével fentről lefelé letörölte a már ráírt szöveget.

- Sziasztok! Jól vagyok!

- HARRY JAMES POTTER! MI A FÉSZKES FENÉBE KEVEREDTÉL MÁR MEGINT?

Hah! Ez Hermione.

- Semmi gázosba! [...] De tényleg.

- Mi történt?

- Hát, az úgy volt, hogy megláttam Malfoyt az egyik folyosón ácsorogni, és gondoltam megnézem mizu van... erre ott találtam beszorulva a lépcsőbe. Már este óta ott lógott és kapaszkodott, szóval egy kicsit kikészült. Bevittem a Mungóba, ahol ellátták.

- (Hűű, de szokatlan ezt nekem leírni...) És jól van? Úgy örülök, hogy nem esett bajod.

- Jól. Már megint a morcos önmaga.

- Király. [...] Harry, mi legyen? Nem tudunk tovább falazni nektek. Az egész Beauxbatons felbolydult a keresésetekben. Dumbledore azt hiszi, elvesztetek. xD

- Mondjátok meg, hogy itt maradtunk. Most már mindegy. De légyszi, próbáljátok kihúzni olyan délután négyig. Oké?

- Jó... Gondolom, a házvezető tanárok mennek értetek. Vigyázz, hogy ne kerülj Piton szemei elé! Kicsit morcos lesz, hogy ki kell mozdulnia.

- Mer'?

- Ron ki van akadva... Tegnap az egész iskola előtt vonult el a lakosztályába Freddel, George-dzsal, és egy beauxbatons-os öregdiákkal. Szerintem véla.

- Mi?

- Jól értetted...

- Bakker! Nem semmi! És én ezt nem láttam! Egyáltalán mit keresnek ott az ikrek?

- Pár öregdiák is kísért minket tegnap, hogy biztos ne legyen felfordulás. Gondolhatod. Az egész út alatt Fred és George élő teleshopot csinált a vonatból. Kitaláltak egy olyan anyagot, ami kicseréli a jelenlévők ruháját, és bedobatták pár elsőssel a tanári kocsiba. Képzelheted Piton fejét, amikor hirtelen Dumbledore holdacskás flitteres talárjában találta magát. xD Az elsősök már a vonaton elköltötték az összes pénzüket.

- xD Basssszuuuuus! Ezt be kell tenned egy merengőbe nekem!

- Lesheted! Szenvedj csak, amiért így ránk hoztad a frászt! Ron meg fog ütni, készülj fel!

- ... Most erre mit mondjak?

- Nem kell semmit, csak tájékoztatásul közöltem. Én még gondolkodok a megfelelő kompenzáción.

- Miiii? Nem elég, hogy nem láthatom a flitteres Pitont?

- Úgy ismersz...?

- ... És milyen ott?

- Nagyon-nagyon jó! Annyira sajnálhatod, hogy nem vagy itt! Képzeld, találkoztunk egy francia lánnyal, elég jól kijövünk vele, és szerintem tetszünk neki. :D

- Na! Ronnak bejött az élet!

- Ühüm, na Harry, én megyek, mert már várnak minket odalenn, plusz leinformálom a csapatot rólad... Rólatok.

- Oké. Kösz! És tényleg ne haragudj! Kiengesztellek!

- Ne pedálozz, Harry, ez a hajó már elment. Szenvedni fogsz. Puszikaaa. (L)

- Szia...

Harry mosolyogva lökte el magát az ágyról, amin beszélgetés közben megint elfeküdt. Csattogó talpakkal közeledett a szekrényhez.

- Hé, Malfoy! Délutánig van időnk, míg Ronék ránk nem szabadítják a tanárokat. Addig elviszlek a... Te most éppen a szemöldöködet szeded?

- Baj van a szemeddel, vagy ki kell, hogy mondd ahhoz, hogy az agyadhoz is elérjen?