Cím: Első benyomás
Műfaj: humor, általános
Elbeszélésmód: E/3.
Szavak száma: 752
Karakterek a novellában: Ichigo, Rangiku, Hitsugaya
Párosítás: -
Korhatár: nincs
Figyelmeztetés: -
Ismertető: A történet közvetlenül Aizenék árulása után játszódik. Ichigo először találkozik a 10. osztag kapitányával. Vajon milyen az első benyomása Hitsugayáról?
Megjegyzés: Nos, ez biztosan nem mestermű, sőt, épp ellenkezőleg. Csak egy idétlen kis valami… Eredetileg egy többfejezetes történet prológusa lett volna, de végül lecseréltem, mert nem tetszett. (Az említett történet Ichigo és Toushirou közös kalandjairól szól Hueco Mundóban. Nem túl nagy szám, címe még nincs. Valamikor a jövőben majd fel fog kerülni az oldalra.)

Hideg volt, túlzottan hideg az évszakhoz képest. Ichigo fázott, sőt! A fiú reszketett. Még jobban összehúzta magát betegágyán fekve, miközben azon gondolkozott, vajon sebei miatt fázik-e… vagy valaki bekapcsolva felejtette a légkondit?

- Taichou, kérem, maradjon az ágyában! – A folyosóról egy aggodalmaskodó női hang hallatszódott be. – Unohana-taichou azt mondta, még holnap estig nem hagyhatja el a 4. osztag területét.

„Rangiku-san?" – vonta fel a szemöldökét Ichigo, és kíváncsian az ajtó felé sandított.

- Taichou, kérem! – Matsumoto már könyörgött. – Ha túlerőlteti magát…

Ki is volt Rangiku-san kapitánya? Ichigo emlékezett Isane üzenetére, amiben közölte, hogy Aizen megsebesítette az 5. osztag hadnagyát és a 10. kapitányát… Valami Toushirou volt a neve, ha minden igaz. Találkozni ugyan még nem találkozott vele személyesen, csak hallotta, hogy sokat emlegetik. Sok shinigami – bizonyára a 10. osztagból – rendszeresen meglátogatta a kapitányt, és elhaladva Kurosaki szobája előtt, a beszűrődő beszélgetésfoszlányokból Ichigo már megtudott néhány dolgot az illetőről.

- Taichou, kérem, esküszöm, hogy minden papírmunkát elvégzek, amíg teljesen fel nem épül… az Önét és az enyémet is! Csak kérem, könyörgöm, maradjon ágyban! – folytatta az ajtón túl Rangiku.

Ichigo azt tudta, hogy zseniként emlegetik a 10. osztag kapitányát, aki megpróbálta megakadályozni Rukia kivégzését. Rájött arra, hogy Ichimaru az egyik áruló, és ő fedezte fel azt is, mi történt a 46-ok Tanácsával.

A beszűrődő beszélgetések alapján szigorú, erős, zárkózott ember volt… és kiváló kapitány. Sokan beszéltek róla rajongással.

- Taichou, ne, kérem! – Matsumoto hangja egyre esdeklőbb volt.

Vajon milyen személy is lehet az a bizonyos kapitány? Ichigo sok fura fazonnal találkozott már – a Gotei 13 kapitányai közül már tizenkettőhöz szerencséje (vagy szerencsétlensége?) volt…

De mi a francért olyan hideg a szoba, mintha a Déli-sarkon állna?!

A helyettes shinigami végül nagy nehezen kikászálódott az ágyból – kíváncsisága erősebb volt, mint a bekötözött sebeiből áradó tompa fájdalom és a hidegérzet. Óvatosan lépkedve ment az ajtóhoz, és pisszenést sem hallatva nyitotta azt ki.

- Matsumoto, ha nem adod vissza azt a zanpakutou-t, esküszöm, megbánod! – hallatszott egy morgás a folyosó végéről. Ichigo nem tudott másra gondolni, csak arra, hogy egy gyerek hangját hallja.

- Sajnálom, Taichou, de nem lehet – mondta Rangiku, és Ichigo csak annyit érzékelt a következő pillanatban, hogy egy szőke hajzuhatag suhan el előtte.

- Bakudou #4, Hainawa – hangzott egy újabb morgás, és Rangiku megbéklyózott kezekkel zuhant a padlóra.

- Taichou! – nyafogott a nő. – Ez fájt! El sem tudja képzelni, milyen rossz érzés ekkora mellekre esni!

- Csendet! – kiáltott a gyerekhang, és Ichigo végre abba az irányba fordította fejét. A folyosó végén egy fiatal, tízévesnek tűnő fiúcska állt szemöldökét idegesen ráncolva. Haja akár a frissen hullott hó, oly fehér, szemei csillogó, jéghideg türkizzöldek, vállán fehér haorit visel.

- De Taichou, ha megerőlteti magát, felnyílnak a sebei! – tiltakozott kétségbeesetten Matsumoto.

A fiú elindult a nő felé, és mikor elhaladt Ichigo mellett, a helyettes shinigamit jeges fuvallat csapta meg.

Várjunk csak! Fiú – hideg. Hideg- fiú… A reiatsuja?!

Ichigo némán pislogva figyelte a jelentet, ahogy a fiatal shinigami kicsavarja Matsumoto kezéből a zanpakutou-t. Látta, hogy a katana meglehetősen hosszú a fiú alacsony termetéhez képest – nem mintha sajátja nem lenne túl nagy -, tsubája csillag alakú, és valamiféle zöld anyag öleli körbe két ponton a hüvelyét.

A fiú egy ügyes mozdulattal hátára csatolta a fegyvert, majd hátat fordított a tehetetlenül vergődő Matsumotónak. Ekkor találkozott először tekintete Ichigóéval.

- Taichou! – kiáltott Rangiku. – Ichigo, kérlek, állítsd meg!

A helyettes shinigami pár pillanatig csak pislogott, majd a mellette elhaladni próbáló kicsiny kapitány elé nyújtotta karját.

- Mit akarsz? – kérdezte idegesen a fiú.

- Bocs, de Rangiku-san kért meg… - Ichigo bocsánatkérőn mosolygott.

- És mégis hogy szándékozol megállítani? – vonta fel egyik fehér szemöldökét az ifjú kapitány.

- Hát, izé… ezen még… nem gondolkoztam – vakarta meg a fejét a helyettes halálisten. – Esetleg szépen megkérlek…

- Idióta – morogta a fiú, és átbújt a narancshajú keze alatt.

- Hé! Hé! – kiáltott utána Ichigo. – Legalább a neved mondd már meg!

- Juubantai taichou, Hitsugaya Toushirou – nézett vissza a shinigami. – Te pedig, feltételezem, Kurosaki Ichigo vagy.

- Aha – bólintott a helyettes. – Tartozom neked egy köszönettel.

- Mégis miért? – kérdezte a meglepett Toushirou.

- Úgy hallottam, megpróbáltad megakadályozni Rukia kivégzését – mosolygott rá Ichigo.

- Nem Kuchiki miatt – morgott ismét a fiú, és ismét hátat fordított a narancshajúnak.

- Akkor is köszönöm! – mondta Ichigo. – Köszönöm szépen, Toushirou!

- A fehérhajú fiú megtorpant, és homlokán vészesen kidagadt egy ér. Gyilkos tekintettel meredt Ichigóra, miközben a folyosón a hőmérséklet legalább 10 fokot zuhant.

- Neked én Hitsugaya-taichou vagyok, Kurosaki!!!

---x---

Mikor egy későbbi beszélgetés alkalmával Matsumoto rákérdezett, milyen volt Ichigo első benyomása kapitányáról, a helyettes shinigami csak így felelt:

- Fagyos, Rangiku-san. Fagyos.