Cím: Tökéletlen szerelem
Műfaj: romantikus
Elbeszélésmód: E/1.
Szavak száma: 297
Karakterek a novellában: Matsumoto
Párosítás: GinxRangiku
Korhatár: nincs
Figyelmeztetés: -
Ismertető: Rangiku mesél a szerelemről...
Megjegyzés: Na, ilyet is tudok... XD
Köszönöm szépen sztikeraminak, hogy begépelte!

Sokan ábrándoznak a tökéletes szerelemről, arról, hogy vágyaik egy napon szenvedélyes csókok, szeretetteljes pillantások és romantikus szavak között teljesülnek be, ám én már túl cinikus vagyok ehhez. Rég feladtam már ezt a hiú reményt.

Tudom, hogy a te illatod nem idézi a virágos réteket, a gyümölcsöt hozó fákat. A csókjaid után nem marad csokitorta és eper íze a számban, és kezeid, melyekkel álmomban simogatsz, nem olyan puhák, mint az újszülöttek bőre. Érintéseid gyengédsége soha nem is létezett. Nem suttogsz a fülembe édes kis semmiségeket, hogy elmúljanak félelmeim, és nyugodtan aludhassak.

A szád szakétól bűzlik, az ajkaid kesernyés utóízt hagynak enyéimen. Álmomban fojtogató, erőszakos ölelésbe vonsz, kezeiden a bőr kérges, és a sötétségbe csak kétségbeesett szavakat mormolsz.

De mosolyogsz, és kivételesen nem azt a buta, idióta, idegesítő rókavigyort mutatod. Ez egy olyan arckifejezés, amit más nem látott tőled még sohasem, amit csak nekem tartogatsz, és féltve őrzöd, őrzöm, őrizzük a világ elől.

Ilyenkor én tudom, hogy jó helyen vagyok, és te is pontosan ott vagy, ahol lenned kell. Öleljük egymást, forró, követelőző csókokat váltunk, ordibálunk egymással, veszekszünk, és folyton-folyvást felemlegetjük a régi sérelmeket, tányérokat és poharakat törünk, majd duzzogva vonulunk a szoba két ellentétes sarkába. Azután…

- Rangiku… - suttogod bele a néma csendbe, ahol csak az óra egyenletes kattogása ad valamiféle jelet afelől, hogy létezik a külvilág, s szívünk valamiért ezt a szabályos ritmust kezdi követni… És én valamiért tudom, hogy ez így van jól.

Nem az a rózsaszín csomagolópapírba burkolt, mézes-mázos, habos-babos epertorta-szerelem ez, hanem valami más, valami sokkal valósabb, kevésbé romlandó, sokkal erősebb kötelék. Kellünk egymásnak, fogjuk egymás kezét, és egymásnak adtuk a szívünk – szavak és a homokos tengerparton bámult csicsás naplemente nélkül.

Kicsit csorba a bögre, nem tökéletes – de éppen rajta lévő apró hibák teszik olyan édessé a beletöltött – egyébként meglehetősen keserű – cseresznyevirág teát.