Cím: 50 sentences
Műfaj: dráma, barátság, általános
Elbeszélésmód: E/3.
Szavak száma: 1308
Karakterek a novellában: Hitsugaya, Matsumoto
Párosítás: nincs/HitsuMatsu, ha nagyon akarod
Korhatár: 12+
Figyelmeztetés: -
Ismertető: Azt hiszem, a híres 50 mondatos játékot nem kell bemutatnom senkinek. Vagy mégis? A lényeg, hogy kapsz ötven szót, s adott témában alkotnod kell 50 mondatot úgy, hogy mindegyikbe beleveszed az egyiket. Így született ez a "novella".
Megjegyzés: Hát, most ebben is kipróbáltam magam.
A hosszúságra való tekintettel két részletben teszem fel a novellát.
A gépelését ezer hála és köszönet szokás szerint sztikeraminak
Fény
Minden reggel – illetve leginkább délben -, mikor Matsumoto másnaposan, mégis vidáman betáncolt az irodába, vele jött a kinti fény is, amit Toushirou addig észre sem vett.
Kerek
Bár Hitsugaya Toushirou sohasem tudta féken tartani megzabolázhatatlan hadnagyát, ha papírmunkáról volt szó, mégis kerek perec kijelentette Yamamotónak, hogy nem kell neki másik hadnagy.
Álom
Hitsugaya nagyon jól tudta, mi Matsumoto beteljesíthetetlen álma, és megfogadta magában, hogy az első adandó alkalommal hidegre teszi azt a személyt, aki összetörte hadnagya álmát.
Szótlanság
Bár a fiú szinte mindig szótlanságba burkolózott, s utálta feleslegesen jártatni a száját, Rangiku olykor rá tudta venni, hogy beszélgessenek, mikor kettesben vannak a szobában.
Nyugalom
Toushirou-nak sohasem volt nyugalma életvidám hadnagyától, s olykor átfutott az agyán, hogy befagyasztja azt a túl sokat járó szájat.
Hideg
Mikor Hueco Mundo hideg sivatagában hevert sebesülten, saját vérének tengerében, csupán egyetlen dolog tartotta életben: a fölé hajoló Matsumoto halk könyörgése, hogy ne hagyja őt el.
Csillag
Éjszakánként mindketten szerették a csillagokat nézni a gyakorlótér tetejéről, némán ülve a másik mellett, mint két szobor, melyeket egymás mellé szánt alkotójuk.
Haori
Mikor Toushirou először öltötte magára a haorit, melynek hátára a tízes számot festették, egy pillanatra úgy látta, mintha újdonsült hadnagya szemében a büszkeség könnyei csillognának.
Ecset
Egy agyonhasznált, semmire sem jó ecset hevert Hitsugaya fiókjának legmélyén – értéktelen kacat, melyet első munkanapján ajándékozott neki hadnagya.
Katana
Mikor a harcmezőn a kicsiny kapitány megpillantott egy törött katanát, melynek tsubáját nem látta jól olyan messziről, azon kapta magát, hogy imádkozik: ne egy shinigami zanpakutou-ja legyen… de legalábbis ne Hainekónak hívják.
Bogyó
A gyógyszerek, melyeket a háborút követően, a lábadozás napjai alatt szednie kellett, nem voltak ínyére, ám Matsumoto parancsára csak lenyelte azokat a furcsa színű bogyókat – akkor a nő legalább elhallgatott egy időre.
Hiragana
Toushirou olykor úgy érezte, kettejük közül a nő a kisgyerek, hiszen Matsumoto még a hivatalos jelentéseken is kinyújtott nyelvet rajzolt a シ és ツ hiraganának.
Keserű
Valahányszor hallotta, ahogy Matsumoto álomba sírja magát a szomszéd szobában, ő maga is keserű szájízzel aludt el, s kelt fel másnap reggel.
Oltalom
Mindkettejüket kötötte egy néma fogadalom, melyet azon a napon tettek, mikor egymás mellé osztották be őket: bármi történjék is, oltalmazni fogják egymást.
Mobiltelefon
Az emberek világában töltött idő alatt Hitsugaya csupán egyetlen számot mentett el mobiltelefonjába: Matsumotóét.
Pehely
Toushirou szerette a téli időjárást, mikor sűrűn hullt a hó, de sohasem értette, miért nevet Matsumoto mindannyiszor, mikor egy fehér pehely hószín tincsei közé hull.
Kivégzés
Ichimaru kivégzésének napján olyasmi történt, amire még sohasem volt példa: Hitsugaya szabadnapot vett ki, s haori és zanpakutou nélkül iszogatta a szakét a síró Matsumoto társaságában.
Gyűlés
A kapitányok gyűlése volt az egyetlen esemény, ahová Matsumoto nem kísérte el a fiút, ám valahányszor csak tehette, az első osztag ajtajánál várakozott, mert sohasem akarta elhagyni kapitányát.
Szerelem
Sokan úgy hitték, hadnagy és kapitánya szerelmes egymásba, ám akik jobban ismerték őket, tudták, valami másról, valami sokkal bensőségesebb dologról van szó.
Tél
Matsumoto sokszor mondta, hogy a kedvenc évszaka a tél, de Toushirou sosem tudta meg tőle az okát.
Éjszaka
Rangiku gyűlölte a papírmunkát, és mindig megpróbált kibújni alóla, de amikor Toushirou az éjszaka közepén is jelentéseket írt, rejtélyes módon mindig megjelent az irodában, és szélesen mosolyogva ajánlotta fel segítségét.
Szaké
Valahányszor Matsumoto szakéba fojtotta bánatát, s mozdulni sem tudott a szervezetébe jutott jelentős mennyiségű alkohol miatt, Hitsugaya hazavitte és ágyba dugta őt – s azt hitte, a nő mit sem tud erről.
Labda
Toushirou senkinek sem mondta el, hogy szeret labdával játszani, ám Matsumoto valahogy rájött, és két órán átáradozott gügyögve aranyos kapitányáról a tizedik osztag tisztjeinek.
Árulás
A fiú mindig úgy érezte, elárulta a nőt, mikor magára hagyta a harcmezőn, hogy Aizennel harcoljon.
Eshetőség
A háború előtt Hitsugaya igyekezett minden eshetőségre felkészülni, de hadnagya volt az, aki rámutatott: elfeledkezett arról, hogy nem egyedül harcol.
Beteg
Matsumoto gyakran feküdt betegen a 4. osztag kórházában, ha egyszer-egyszer túl sokat tartózkodott Hitsugaya bankaia közelében, s ilyenkor a fiú minden áldott nap legalább tízszer megjelent a gyengélkedőn valamilyen ürüggyel.
Só
Ha Matsumoto főzött, általában kifelejtette a sót az ételből, ám Hitsugaya, fanyalogva ugyan, de mindent megevett.
Szertartás
Minden munkaidő kezdete egyfajta szertartásként zajlott a 10. osztag berkeiben: Matsumoto másnaposan betámolygott az irodába, ám azonnal teát készített a munkához készülődő Hitsugayának, s ragaszkodott ahhoz, hogy jól megmasszírozza a fiú hátát.
Pénzérme
Matsumotónál mindig volt egy réges-régi pénzérme: egyfajta szerencsehozó talizmán arról a napról, mikor először találkozott Hitsugayával.
Halál
Toushirou gyakran álmodott a saját és a hozzá közel állók haláláról, s olyankor csupán Matsumoto véget nem érő csacsogása jelenthetett menedéket.
Más
Toushirou más volt, mint a többiek, s mindig kilógott a sorból, ám Matsumoto azon kevesek közé tartozott, akik már az első pillanatban elfogadták őt olyannak, amilyen.
Leves
A 10. osztag kantinjában minden délben levest szolgáltak fel, s az osztag két vezetője egymás társaságában, ám némán lapátolta be a forró ételt.
Tó
Rukongai egy eldugott szegletében volt egy kis tó, melynek partján Matsumoto szívesen gyakorolt – nem tudta azonban, hogy egy jeges szempár midig figyeli, míg edz.
Bal
Mikor Toushirou rákényszerült, hogy bal kézzel is megtanuljon vívni, Matsumoto segített neki, s ahelyett, hogy a hadnagy kinevette volna szerencsétlenkedése miatt, teljesen komolyan vette az edzést.
Győzelem
Hitsugaya nem csupán Soul Society érdekeit tekintette, mikor a győzelemért küzdött Aizen ellen, hanem leginkább meg akarta leckéztetni azt a két személyt, akik a számára legfontosabb lelkeknek okoztak fájdalmat.
Nyolc
Ichimaruék árulása után nyolc héttel volt az első alkalom, mikor Hitsugaya Matsumoto szemébe mert nézni.
Nyaklánc
A Rangiku nyakában lógó nyaklánc medálja mindig az ürességre emlékeztette Toushirou-t, amit Matsumoto érezhet olyankor, mikor magányosan bezárkózik szobájába, hogy mozdulatlanul bámulja a plafont.
Szél
Valahányszor az erős szél üvöltve tépdelte ruhájukat egy-egy küldetés alatt, Rangikunak nevethetnékje támadt kicsiny kapitánya láttán, hiszen úgy tűnt, nem sok híja, hogy elrepítse a szél.
Iskola
Amikor Kurosaki iskolájában egy-két diák nyálcsorgatva legeltette a szemét Matsumotón, Toushirou alig tudta visszatartani indulatait, s csak azért nem fagyasztotta jégkockává a tinédzsereket, mert Ichigo közölte vele, hogy a házirend tiltja az ilyesmit.
Tea
Matsumoto jobban ismerte a kapitányát, mint bárki más: nem csak azt tudta, melyik a kedvenc teája, de már egyetlen arcizma rándulásából is megmondta, éppen mire gondol.
Kihallgatás
Az árulók kihallgatása alatt Matsumoto olyan erősen kapaszkodott kapitányába, hogy annak vér sercent ki karjából, ám ezt Hitsugaya sohasem tette szóvá.
Akta
Rangiku aktájából hiányzott születésének és halálának dátuma, s mikor Toushirou ezt felfedezte, néhány sebes ecsetvonással beírt egy dátumot: azt a napot, mikor először találkoztak.
Újrakezdés
Toushirou olykor szeretett volna mindent újrakezdeni, s eldobni a nagy felelősséget, ami teherként nehezedett a vállára, ám ezt a képtelen ötletet mindig elvetette, valahányszor harc közben ránézett hadnagya arcára.
Olthatatlan
Rangiku olthatatlan vágyat érzett aziránt, hogy egyszer felpróbálja kapitányának haoriját, hogy meglássa, körbeérné-e a melleit vagy sem.
Csengettyű
Újév alkalmából Rangiku egy láncra fűzött csengettyűt ajándékozott kapitányának, hogy „könnyebben megtalálhassa, ha elveszik", mire Hitsugaya mérgesen zsebre vágta az apró tárgyat – és valamiért az a csengő még mindig a zsebében van.
Hiba
Toushirou úgy érezte, minden hibája – az alkoholizmus, az ölelgetőmánia, a nyafogás, a lustaság – ellenére is övé a legnagyszerűbb hadnagy a világon, hiszen Matsumoto minden tekintetben a leghűségesebb beosztott volt.
Nyár
Toushirou gyűlölte a nyarat, mert számára egész egyszerűen túlságosan is meleg volt, ráadásul egész nap Hyourinmaru panaszkodását hallgathatta a fejében, s ezért alig várta Matsumoto születésnapját, mely után rendszerint esős idők következtek – legalábbis ő ezzel magyarázta azt az izgalmat, melyet a közelgő esemény okozott.
Cselekvés
A világon az érzelmek kimutatása volt a legnehezebb cselekvés, tudta ezt jól Matsumoto, ezért sosem haragudott meg vagy szontyolodott el, ha kapitánya nem mosolyodott el és üdvözölte őt integetve reggelente, mikor belépett az irodába – tudta ő anélkül is, hogy Hitsugaya örül neki.
Fehér
Hitsugaya fehér haja a frissen hullott, szűz hóra emlékeztette Matsumotót, arra, amit minden télen nagy műgonddal kerülgetett a kertben, hogy be ne piszkítsa lábnyomaival.
Csoda
Matsumoto és Hitsugaya egyetértett abban, hogy a világon a legnagyobb csoda a szelíd hóesés volt, melyet a tetőn ülve, teát iszogatva oly sokszor láttak az évek alatt, mégis minden egyes alkalommal elkápráztatta őket.