Kívánság
Azt tartják, ha látsz lehullani egy csillagot, kívánhatsz. A lápba hulló csillagok azon az éjjel mind meghaltak, kivéve őt. Meleg tenyér fogta meg, ő fényét szorítva kérlelte, hogy mentse meg. Neki adta a szívét, és így élhetett. Tűzdémon lett, és a neve Calcifer.
Egyszerű kandallótűzként kezdte egy Port Heaven nevű város kétszintes házában. Howl gyakran hagyta egyedül, és ezért gyűlölte, mert nem szeretett egymagában lenni. Néha enni sem adott neki rendesen, majdnem kialudt olyankor.
Aztán kettejük varázserejéből megépült a vándorló palota. Fékezhetetlennek és hatalmasnak érezte magát, egyedül hajtotta az egész épületet, és mind a négy kijáratot érzékelte. Végre nem egy kandalló volt a világa. Most egy tűzhely. És a megkötés. Nem mehetett ki a palotából.
Vizet kellett melegítenie a fürdéshez, a lángjain étel készült, a melegénél Howl elaludt, miközben olvasott valamit. Még majdnem gyerek volt, de az ő… társa, talán.
Utálta, hogy nőket járt szédíteni, azt hazudta, hogy nem tud gitározni, pedig annyira nem volt rossz. Pörölt és veszekedett, morgott, hogy elszórja a pénzét, Howl nem törődött vele.
Beengedte azt a fiút, és lett társasága, de ő százszor is a varázslóval beszélgetett volna szívesebben, hiszen… nála volt a szíve. Ő teljesen megértette. Ő… szerette azt az ostoba, szelíd, álmodó gyermekszívet.
Calcifer nem látott ki a palota ablakán, nem látta az évről-évre a mocsárba hulló testvéreit. Nem tudott nekik szólni, hogy ne kössenek alkut varázslókkal. Nem tudta azt kívánni, bárcsak Howl észrevenné egyetlen igaz barátját.
2013. március 9.