Itt van egy újabb fejezet :) Melyben kiderül hogy milyen is Raiden shikai-ja, remélem tetszeni fog kedves olvasók illetve néhány komment nagyon boldoggá tenne ?)
Gin türelmetlenül ácsorgott az ajtó előtt, biztos volt benne, hogy Raiden direkt jön ilyen lassan. Figyelte, ahogy a fiú egy lajhárt megszégyenítő lassúsággal végre mellé ért. Gondolatban lenyelte, amit mondani akart, így némán tárta ki az ajtót a fiú előtt.
Amint beléptek az ajtón, halk sugdolódzás kezdődött. Raident láthatóan ez egy kicsit sem érdekelte, emelt fővel nézett végig az Espadákon. Volt, hogy némelyiken megakadt a szeme, de egyik espada sem kötötte le túlzottan a figyelmét, látott ő már náluk furább fazonokat is.
Nyugodtan ült le az Aizen mellett elhelyezett üres székre, ami láthatóan neki volt fenntartva. Katanáját a combjához döntötte, és érdeklődve kezdte el vizsgálgatni az előtte heverő csészét. Orrához emelte az említett tárgyat, beleszagolt és egy undorodó fintorral visszarakta. Majd addig tolta, míg kellően kartávolságra esett, Ulquiorra bögréje mellé.
- Valami gond van a teával? – kérdezte az apja nyugodtan.
- Hát nem erre számítottam – válaszolta nyeglén, és újból az Espadák felé fordította a figyelmét.
- Mégis mire számítottál?
- Ha már mindenki iszik, akkor minimum szakéra saccoltam, vagy más alkoholos italra – válaszolta tárgyilagosan a fiú, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
Aizen lassan beszívta a levegőt, nem akarta sem az Espadák előtt nevelni a fiát, sem a „fiatal alkoholizmus" előadást megtartani, így inkább Espadáira fordította ő is a figyelmét.
Az Espadák közben szórakozottan figyelték „királyukat", végre láthatták, milyen az, ha valaki büntetlenül provokálhatja Aizent. Grimmjow és Nnoitra bizalmas pillantásokat vettetek egymásra, melyek üzenetének lényege annyi volt, hogy csípik a srácot. Mindketten kellemesen csalódtak a fiút illetően, arra számítottak, hogy valami felfuvalkodott ficsúr lesz. Helyette viszont egy pimasz lázadó, akit láthatóan Aizen sem tud túlzottan irányítani.
A többi Espada is vagy kellemeset csalódott, vagy hidegen hagyta a fiú, egyvalaki viszont kimondottan csalódott volt, bár ezt senki sem láthatta sztoikus arcán megjelenni. Ulquiorra kimondottan csalódott a fiút illetően. Egyszerűen le tudta volna írni a fiút: Aizen testbe zárt Grimmjow. Reménykedett, hogy a fiú nem probléma, hanem lehetőség lesz a későbbiekben. Viselkedését már most bosszantónak és pimasznak tartotta. Aizen köhintett egyet, majd folytatta a gyűlést, mintha mi sem történt volna.
Raiden az egész megbeszélés alatt egy kukkot sem fogott fel, teljesen kizárta a külvilágot, amivel rövid időn belül azt érte el, hogy könyökére támaszkodva, állát a tenyerébe helyezve elaludt. Számára túl rövid időn belül apró rázást érzett a vállán, mire lassan felnyitotta égszínkék szemeit. Majd ijedtében gyorsan hátradőlt, mivel szemei előtt Gin arca jelent meg, túlontúl közel.
- Azt hittem, rémálomból kelek, nem, hogy abba csöppenek – jegyezte meg Raiden morcos hangon. Körbenézett, és rá kellett jönnie, még mindig ugyanott van, ahol elaludt. Annyi változás tűnt fel neki, hogy a Kanál alakú ember és a Kék pszichopata arcán egységes vigyor terült el.
- Raiden, remélem, kipihenteted magad, mivel be kell mutatnod a tudásodat előttünk – magyarázta lassan Aizen, fia felé fordulva. Reménykedett benne, hogy ettől egy kicsit észbe kap a fia.
- Mégis hogy kéne bemutatnom? – kérdezett vissza ugyanolyan nyugodalmas hangon Raiden.
- Az Espadákkal együtt kimegyünk a sivatagba, és harcolni fogsz a 10. Espadával – válaszolta Aizen. Felállt trónjáról, és elindult az ajtó felé, az Espadák pedig nagyjából némán követték. Egyedül Nnoitra és Grimmjow beszélgettek. A hír hallatán rögtön fogadást kötöttek, Grimmjow Raiden győzelmére fogadott, míg Nnoitra Yammyra.
Raiden nyugodt léptékkel haladt mindenki mögött. Nem félt a harctól, biztos volt a saját erejében. Nem tudta, ki lesz az ellenfele, de nem félt.
- Siessen, Raiden. Vagy talán meg akar futamodni? – kérdezte egy férfihang mögüle. Raiden meglepve fordult hátra, teljesen abban a hitben volt, hogy senki sincs mögötte. Tousen Kaname haladt mögötte, Gin szólt neki, hogy jöjjön mögötte, hátha a fiúnak más tervei lennének. Raiden dühösen meredt a vak férfira. Már nyitotta volna a száját, hogy visszaszóljon a férfinak, mikor az apja hangja elért hozzájuk:
- Yammy már készen áll, Raiden. – Apja hangja kivételesen kíváncsiságot tükrözött. Tényleg érdekelte, hogy mit tud Raiden. Az informátorai annyit tudtak meg csak, hogy tudja használni a shikait és feltehetőleg a bankait.
Raiden is elfoglalta a helyét. Körbenézett: apja itt, a sivatagban is valami trónszerű széken ült, Gin és a furcsa férfi is ott ácsorgott mellette. Az Espadák pedig nem túl messze tőlük foglaltak helyet. Volt, aki álldogált és halkan beszélgetett, de a legtöbben a földre ültek, illetve feküdtek. Egyvalaki állt egyedül és némán, szemeit Raidenre függesztve. Ulquiorra volt az. Egyedül őt érdekelte a fiú ereje, nem úgy, mint Grimmjow-t vagy Nnoitrát, őket csak az érdekelte, hogy egy kis vérrontást lássanak.
- Ha befejezeted végre a nézelődést, akkor kezdhetjük a harcot?! – kiáltott rá Yammy. Raiden felé fordult, lassan bólintott egyet.
A harc elkezdődött. Yammy úgy gondolta, elég lesz puszta kézzel levernie a srácot, hisz' elég gyengének tűnt fizikailag. Így öklét felemelve rohant a fiú felé, aki viszont meg sem mozdult. Csak az utolsó pillanatban ugrott félre. Ezt még játszották egy ideig. Yammy támad, Raiden elugrik. Már a ceróját is bevetette, de a fiú csak némán arrébb ugrott.
- Harcolj, mint egy férfi! Ne csak védekezz! – kiáltott rá Yammy, kikelve önmagából. Unta már a hajszát, ami láthatólag feleslegesnek bizonyult, hiszen a fiú folyton kitért előle, de támadni nem támadott.
- Ha ennyire szeretnéd – mondta Raiden, megfogva katanáját. – Mérgezz, Kígyók Királya!
Kirántotta katanáját, mely zöld színben pompázott, de ezen kívül semmi érdekes nem volt benne.
- Na, végre lesz… – kezdte Yammy, de a torkára forrott a szó a látványtól. Raiden végighúzta a kezét katanája éles pengéjén. Véres kezét a pólója alá csúsztatta, és végighúzta a hasfalán. Vére nyomán elkezdett feldagadni és szürkülni a bőre, és lassan elkezdett mozogni. Egy metálszínű kígyó vált le a testéről, ami lassan elkezdett felfelé mozogni. Majd rátekeredett a fiú nyakára, lapos fejét a fiú fejével egy vonalba helyezte. Kitátotta száját, megmutatva annak feketéségét, illetve méregfogait. Majd halk, dallamos sziszegésbe kezdett, mintha beszélgetne a fiúval.
- Remélem, nem gond, ha Evra is végignézi a csúfos vereséged – mosolygott negédesen Yammyra.
- Álmaidban, te kis suhanc! – üvöltötte Yammy, és újból a fiú felé lendült. Kardját előretartva támadott a fiúra. Aki viszont újból kitért előle, és katanájával végigszántotta nem túl mélyen Yammy karját.
Távolabb ugrott tőle, és mindenki döbbenetére elrakta a kardját, és leült a homokba.
- Na, mi van, ennyi volt?! – üvöltött rá Yammy döbbenten.
- Igen, ezzel a vágással vége lett a harcnak.
- Mi a francról beszélsz?! Ettől a kis karcolástól kéne csúfos vereséget szenvednem?!
- Így van, és míg várjuk, hogy elérjen téged, addig elmagyarázom a kardom lényegét. Az emberek világában a mérges kígyók mérgét három részre lehet osztani, attól függően, hogy mire hatnak: egyrészt vannak olyanok, amelyek az idegrendszert támadják, másrészt, amelyek a keringési rendszert bénítják meg, harmadrészt pedig, amelyek a sejteket és az izmokat kezdik lebontani. Ezek közül mindegyik halálos, ha megfelelő a dózis, illetve ha nem kap ellátást az illető. Ebben a kardban a három méreg egyvelege van. Elég, ha shikai formában hozzáérsz, pár percen belül érzed a hatását, fél órán belül meghalsz – magyarázta Raiden vidám hangon, közben kedvtelve figyelte, ahogy a kígyója nyakáról a karjára tekereg. Yammy kezdte érteni, amit a fiú mondott, miközben a méreg elkezdett a testében dolgozni.
- Ameddig várakozunk, csak, hogy te se unatkozz, mesélek neked egy kicsit a kígyókról. A néphagyományban a kígyó általában gonosz szereplőként jelenik meg. A Bibliában a bűnbeesés szimbóluma. Legtöbbször a Sátánnal azonosítják, aminek bibliai gyökerei vannak. Évát egy kígyó képében kísértette meg az ördög a paradicsomban. Bibliai értelmezés szerint tehát az egész emberiség jövőjét és sorsát egy kígyó határozta meg. Az Újszövetségben azonban pozitív jelentéstartalommal bír a kígyó: Jézus azt mondja: „Legyetek szelídek, mint a galamb, és okosak, mint a kígyó". Számos istenség jelképe volt, főleg az életet és a gyógyulást ajándékozóknak. Termékenységre utaló szimbólumként a folyókat is jelképezi, amely termékennyé tesz, de áradáskor – mint maga a kígyó is – pusztít. A veszély, az újjászületés és a változás szimbóluma is egyben. Mindig bölcsességgel társították, különösképpen a rejtett tudással, amely a legmagasabb bölcsesség.
Yammy dühösen meredt a fiúra, miközben az magyarázott. Teste minden porcikája üvöltött a fájdalomtól, bőre lángolt, de egyben rázta is a hideg veríték. A karcolás nyomán megdagadt és elfeketedett a bőre. Fájdalmában térdre ereszkedett, érezte, közel van már hozzá, hogy talán örökre lehunyja a szemét.
- Na, jó, nagyfiú, szerintem most már eleget szenvedtél. Evra, ha megkérhetlek – susogta Raiden a kígyónak, miközben Yammy mellé lépve leguggolt. A kígyó egyet sziszeget, és máris belemélyesztette méregfogát Yammy karjába. Yammy hamarosan fájdalmak nélkül felállt, és hálásan meredt a fiúra. Tudta, hogy más espada nyugodtan hagyta volna meghalni, igaz, ő is hagyta volna bármelyiket meghalni.
Aizen elégedetten nézte, ahogy Yammy és Raiden közeledtek feléjük. Nagyon elégedett volt Raiden teljesítményével, nem számított erre, hogy ilyen könnyen és simán győzedelmeskedni fog Yammy felett.
Az Espadák is több figyelmet fordítottak az érkezők felé. Mindegyikőjük meglepődött a fiú erején, a viselkedéséből kiindulva sokkal agresszívabbnak gondolták a harcban. Ketten kimondottan várták, hogy végre odaérjenek: Grimmjow és Szayel. Grimmjow izgalmának az volt inkább az oka, hogy megnyerte a fogadást, így Nnoitra kénytelen lesz elvégezni az ő feladatait is Las Noches falai között. Szayel ezzel szemben a kígyó mérgét szerette volna elemezni.
- Nagyszerű küzdelem volt, Yammy és Raiden – dicsérte meg mindkét résztvevőt Aizen. Felállt a trónról, és visszaindult Las Noches falai közé. Az Espadák szokásukhoz híven követték, Szayel viszont Raiden mellé sétált. Már nyújtotta a kezét, hogy megérintse a vállát, mikor Raiden karjára tekeredett kígyó a keze felé kapott. Amit el is kapott volna, ha Raiden nem húzza hátra a kígyót.
- Bocsánat, nem szereti, ha bárki felém nyúl – szabadkozott Raiden.
- Ez csak természetes. Amiért pedig feléd nyúltam: egy kis mérget kérhetek… khm… Evrától? Szeretném megvizsgálni a laboromban – magyarázta Szayel, közben finoman feljebb tolta orrán a szemüvegét.
- Persze, Szayel. Ha van nálad kémcső, akkor már most lerendezhetjük – válaszolta Raiden kedvtelve. Szayel egy pillanatra meglepődött a fiú kijelentésén, hisz' be sem mutatkozott neki. Közben kivett a zsebéből egy kémcsövet, rábízva a fiúra a méreg lecsapolását. A kígyó belesziszeget még egyet Raiden fülébe, majd engedelmesen hagyta a lecsapolást. Pár pillanat múlva Raiden már egy félig tele lévő kémcsövet nyújtott át Szayelnek.
Meg sem várva a köszönetet, elindult a többi Espada után. Még beszéde volt valakivel. A kék hajú Espada mögé érve megkocogtatta annak a vállát. Grimmjow meglepve nézett hátra, vele együtt Nnoitra is érdeklődve fordult a fiú felé.
- Mit szeretnél? – kérdezte Grimmjow, le sem véve szemét a kígyóról, ami most Raiden feje mellett bámulta őt.
- Csak mondani akartam neked Grimmjow, hogy nem kell félned Evrától, ha engem nem bántasz, akkor ő sem bánt téged – magyarázta nyugodt hangon a kék hajúnak.
- Én nem félek senkitől és semmitől, főleg nem egy ilyen nyeszlett gilisztától! – mordult fel dühösen Grimmjow. Kezdett ijesztő lenni neki a fiú. Honnan tudta a nevét és azt, hogy tart attól a nyamvadt csúszó-mászótól?! Evra hirtelen előrelendült, pontosan Grimmjow arca felé, aki ijedten hátraugrott.
- Na, igen, ezt sem szereti túlzottan. És a félreértést elkerülve: arra értettem, hogy a macskák nem igazán szeretik a kígyókat, sok fél is tőle. Csak erre gondoltam – mondta nyugodt hangon. Nem várt választ, így Nnoitra és Grimmjow között lassan sétált át, közben hallgatta Evra dallamos sziszegését. Ami másnak sziszegés volt, neki töménytelen információ.
Nnoitra és Grimmjow is döbbenten meredtek az előttük haladó fiú hátára. Valami volt ebben a fiúban, ami valahol mélyen, talán a lelkük mélységes bugyraiban megijesztette mindkettőjüket. Lassan elérték Las Noches kapuját, ahol az Espadák szétszóródtak. Aizen és Raiden maradtak egyedül, még Gin is lelépett Aizen kérésére.
- Gyere, Raiden, megmutatom a szobádat – hívta Aizen maga mellé a fiát, aki egy nyögéssel mellé lépet.
- Pedig azt hittem, hogy a cellában hagysz megrohadni.
- Csak engem tisztelsz meg azzal, hogy így viselkedsz?
- Csak engem tisztelsz meg azzal, hogy évekre elhagysz?
Néma csend telepedett közéjük, csak Evra sziszegése hallatszott a folyósón. Aizen tudta, hogy jobban jár, ha nem mond semmit, mert azzal csak még jobban magára haragítaná Raident.
- Megérkeztünk, ez lesz a te szobád – állt meg egy ajtó előtt Aizen. Raiden se szó, se beszéd, feltépte az ajtót, és rá se nézve apjára, bevágta azt.
Aizen pár pillanatig csak meredt az ajtóra, majd lassan kifújta a levegőt, és mintha halkan annyit suttogott volna, hogy „Jó éjt", aztán eltűnt a folyosóról. Raiden fel sem kapcsolta a világítást, kitapogatta az ágyát, és kígyóstul meg mindenestül bedőlt az ágyába. Evra nemtetszését gazdája felé csak egy kis mérges sziszegéssel adta tudtára. Raiden nem törődött vele, fejét belefúrta párnájába, és pillanatokon belül el is nyomta az álom.