Emberek valami reakciót! o_O
Raiden az ágyban elnyúlva aludta az igazak álmát, mikor Gin belépett felébreszteni. Elmerengve figyelte a fiút, ahogy az nyugodtan aludt, miközben a kígyója a hátán tekergett fel-alá. Láthatóan a kígyó nem igazán vette jó néven a betolakodó közeledését. Gin ezzel mit sem törődve rázta meg a fiú vállát.
- Raiden, ébresztő, apád szeretne veled beszélni – rázogatta a fiú vállát, míg annak kígyója nem lendült támadásba a keze ellen. Gin szerencséjére elvétette, így maradt az állatnak a dühös sziszegés.
Raiden lassan felnyitotta a szemeit, de nem Gin ébresztő akciójára, hanem Evra sziszegésére. Legmélyebb álmából is képes volt felkelni kis kedvence hangjára. Kicsit felemelte a fejét és lustán körbenézett, ám amint meglátta Gin vigyorgó arcát, nyögve visszahanyatlott a párnára.
- Raiden, ne aludj vissza! – szólt rá Gin, és újból megrázta a fiút, mire Evra ismét támadásba lendült. Gin szerencséjére Raiden pont akkor fordult az oldalára, így a kígyó nem érhette el Gin kezét, és ezzel együtt még le is csúszott a fiú hátáról.
- Nem alszom már! – mordult fel Raiden, majd felült. Álmosan megdörgölte a szemét, közben lassan végigmérte Gint.
Megakadt a szeme Gin kezén, amiben a férfi egy aránylag nagy csomagot szorongatott, mely rögtön felkeltette Raiden kíváncsiságát. Rögtön kiröppent szeméből az álom.
- Abban mi van? – érdeklődte, rábökve a csomagra, miközben másik kezével már békítőleg simogatta Evrát.
- Ebben van ez egyenruhád – válaszolva Gin, átnyújtva az izgatottá vált Raidennek, aki úgy tépte szét a barna csomagolást, mint egy ötéves kisgyerek karácsonykor az ajándékokat.
Minden irányból megvizsgálta a ruhát, és rá kellett jönnie, hogy nem tud belekötni. Az egyenruhája kifogástalan volt. Egyszerű, fehér, ujjatlan felsőből állt, melynek közepén futott végig a cipzár, és a többi Espadán is látott hakama tartozott hozzá. Plusz a csizma és egy ujjatlan fekete bőrszerű kesztyű.
- Raiden, tetszik? – kíváncsiskodott Gin, mert látta a fiú arcán, hogy tetszik neki, és hogy még nem kötött bele semmibe.
- Mondhatjuk.
- Szóval csak mondhatjuk, így nem is tetszik?
- Mit szeretnél hallani, Gin? Azt, hogy tetszik?
- Igen!
- Tetszik, most már örülsz?
- Nem élted bele eléggé magad, szerintem még egyszer megismételhetnéd és egy köszönömet is rakhatnál mellé.
- Arra várhatsz, és mondjuk kint, az ajtó előtt.
- Nem csak azért jöttem, hogy odaadjam a ruhádat. Megyünk, Aizen szeretne veled beszélni.
- Rendben, én meg szeretnék átöltözni, de nem egy pedofil róka előtt! – mordult rá Ginre, mire annak hirtelenjében felszaladt a szemöldöke a „pedofil" szó hallatán. Ezt kihasználva penderítette ki Gint Raiden a szobából.
Gyors mozdulattal becsapta mögötte az ajtót, és mélyet sóhajtott. Leült az ágy szélére, és rá kellett jönnie, hogy a szoba berendezése az ő lakásából lett összerakva. A sarokban volt a gitárja és a zongorája, mellette egy könyvespolc, mellyel az ő könyvei voltak tele. Egyedül egy fehér fotel volt az, ami nem az ő lakásából volt való.
- Átöltöztél már? – kiabált be Gin, miközben türelmetlenül téblábolt az ajtó előtt. Érezte, hogy Aizen lélekenergiája kezd türelmetlenül vibrálni.
- De türelmetlen vagy! – hallatszott a szemrehányó válasz az ajtón belülről. Gin kissé tanácstalanul megvakarta a fejét. Nem tudott ezen a fiún kiigazodni. Ám mielőtt a kamasz fiú világának megértésével kezdett volna próbálkozni, kitárult az ajtó, és már egy egyenruhába öltözött Raiden lépett ki rajta, Evrával a karján. Tökéletes volt a fiún, szépen kiemelte szálkás alakját.
- Gin, remélem, tudod, ha valahol így megbámulsz egy fiatalkorút, már a miatt kivégeznek – jegyezte meg Raiden epésen, mire Gin csak sóhajtva megrázta a fejét. Meg akart spórolni egy vitát, így csak intett egyet, hogy a fiatalabb kövesse. Nem sétáltak sokat, és Raidennek feltűnt, hogy nem azon a folyósokon mennek, mint a múltkor.
Belépvén a terembe, Raidennek rá kellett jönnie, hogy ez nem ugyanaz a terem, mint a múltkori. Itt nem voltak székek, csak egy trón volt egy kiszögelésen, és semmilyen más berendezési tárgy nem volt a teremben. Aizen és Ulquiorra várakoztak az érkezőkre.
Természetesen Aizen egy kiemelkedően magas trónon foglalt helyett. Raiden fejében komolyan megfordult az a gondolat, hogy az apja kisebbségi komplexusban szenved, ezért trónol mindig magasabban. De valami azt súgta neki, hogy lehet, túlmenne egy bizonyos határon, így némán beállt Uquiorrával egy vonalba.
Az Espada a szeme sarkából figyelte a fiú minden lépését. Látta, hogy a kígyó jó alaposan végigmérte, aztán felkúszott gazdája vállán, és halkan belesziszegett annak a fülébe. Érdekesnek találta, hogy vajon érti azt, amit a kígyó sziszeg neki?
- Raiden, a tegnapi bemutatód alapján van még rajtad mit csiszolni – kezdett bele Aizen –, ezért kétfajta edzésen fogsz részt venni. A lélekenergia koncentrációt és annak használatát Ulquiorra fogja megtanítani neked. A másikat, ami a fizikai erőnlétedet hivatott fejleszteni, pedig Grimmjow fogja végezni. Naponta fognak az edzések cserélődni. Ma Ulquiorra csak körbevezet Las Nochesben, és holnap fog kezdődni a Grimmjow-féle edzés.
- Nagyszerű – morogta Raiden. Semmi kedve nem volt edzeni. Leginkább a fizikai edzéshez nem fűlött a foga. Az emberek világában is gyűlölt mozogni, ha tehette, mindig keresett valami kibúvót, csak hogy ne kelljen megmozdulnia.
- Még annyi: Raiden, mutass némi tisztelet az Espadák iránt. Mehettek – mosolygott finoman a fiára, mire az elfintorodott, majd Ulquiorra után sétált, mivel ő, amint Aizen elküldte őket, meghajolt és elindult kifelé.
Kint megállt, és semleges arccal megmutatta a fiúnak egész Las Nochest. Sok időbe telt, és Raiden számára kissé unalmas volt, hiszen semmi érdekes információt nem tudott kiszedni Ulquiorrából. Nem bírt egy mondatnál többet kicsikarni az Espadából. Bármiről kérdezte, ami nem vonatkozott Las Nochesre, arra nem válaszolt, vagy csak annyit mondott, hogy „semmi közöd hozzá, Raiden", illetve „nem lényeges" és ezeknek többféle változatát hallhatta az Espadától.
Miközben Ulquiorra körbevezette a fiút, rá kellett jönnie arra, hogy tévedett a fiúval kapcsolatban. Az elején azt gondolta, hogy a fiú olyan lesz, mint Grimmjow. Tiszteletlen, makacs, arrogáns, önfejű. De rá kellett jönnie, hogy tévedett. Las Noches bemutatása közben megértette, hogy ezek a tulajdonságok csak akkor jöttek elő, mikor Aizen és Gin feltűnt. A fiú viselkedése teljesen megváltozott, amint elindultak. Nyugodt és érdeklődő volt, továbbá megadta a megfelelő tiszteletet. A kígyójával nagyon furcsa volt, szinte biztos volt benne, hogy néha nem a kígyó sziszeg.
- Ulquiorra, itt ki van? – kérdezte Raiden kíváncsi hangon, és már nyúlt is az ajtó felé, hogy kitárja azt.
- Nincs bent senki – válaszolta Ulquiorra. Hazudott, de Aizen-sama azt mondta, hogy hagyja ki az asszony bemutatását.
- De van bent valaki – állt ki Raiden az állítása mellett. – Hallom, hogy valaki sír bent!
- Azzal te ne foglalkozz – mondta Ulquiorra és továbbhaladt. Raiden értetlenkedve meredt Ulquiorra hátára. Miért ne foglalkozzon vele?
- Ki van bent? – sietett Ulquiorra mellé.
- Azzal te ne foglalkozz.
- Miért ne?
- Aizen-sama megkért, hogy erről ne tájékoztassalak téged.
- És te minden parancsát betartod?
- Igen.
- Hazudsz!
A férfi megállt, és ránézett a fiú arcára. Raiden arca nyugalmat, magabiztosságot és rendíthetetlenséget sugárzott. A kígyó feje egy vonalba volt a fiúkéval, és az is rendíthetetlenül bámulta, miközben villás nyelvét öltögette.
- Miről beszélsz? – kérdezte rideg semlegességgel Ulquiorra. Biztos volt abban, hogy a fiú csak blöffölt. Aizen-sama se látott át rajta, sőt senki sem, biztos pont nem egy ilyen kis suhanc fogja tudni.
- A kardod erejéről. Biztos csak annyi, amennyit mutatsz belőle? – suttogta halkan Raiden. Közelebb lépett Ulquiorrához. Pár centi volt csak köztük a különbség, a homloka egy vonalban volt a férfi orrával. Érezte Ulquiorra lélekenergiáját, ahogy kavargott körülötte, látta a szemében egy pillanatra a meglepettséget. Nyert.
- Honnan tudod? – kérdezte halkan Ulquiorra. Megdöbbentette a fiú. Fogalma sem volt róla, honnan tudta. Hiszen még nem is látta harcolni.
- A veszély az újjászületés és a változás szimbóluma is egyben. Mindig bölcsességgel társították, különösképpen a rejtett tudással, amely a legmagasabb bölcsesség – simogatta meg Evra fejét Raiden.
Ulquiorra farkasszemet nézett a csúszó-mászóval. Nem tudta, hogy mikor és hol, de ez a kígyó valahogy megtudta.
- És mit kezdesz ezzel a tudással? – suttogta Ulquiorra.
Raiden elmosolyodott, és megcirógatta a férfi arcát. Ezt már szerette. Ulquiorra megmerevedett a fiú érintésétől. Mit akarhat tőle?
Hirtelen hátuk mögül egy halk köhintés hangzott fel. Mindketten a hang irányába kapták a fejüket.
Ichimaru Gin állt ott azzal a kiismerhetetlen rókavigyorral az arcán…