Végre lett egy komment *-* nagyon köszönöm :) ígérem lassan de biztosan megismertetik Raiden, csak hagyni kell kibontakozni :)
Aizen Sousuke elnyúlva gondolkozott a lakosztálya kanapéján. Nem… nem gondolkozott. Ez rossz kifejezés. Elmélkedett. Elmélkedett a múltról. Pontosabban, Raidenről. Arról, hogy milyen is volt az életük, mielőtt el kellett hagynia őt.
Felállt és egy szekrényhez sétált. Egyszerű ruhásszekrénynek tűnt az avatatlan szemeknek, de sok titkot és emléket rejtett a férfi számára. Kinyitotta, félretolta a ruhákat és a szekrény hátuljára tette a kezét, amit aztán oldalra húzott. Felfedte a szekrény titkos részeit. Dobozok, könyvek, tekercsek és ehhez hasonló dolgok rejtőztek benne. Egy könyv tűnt ki a többi közül. Világoskék volt és újnak tűnt, főleg a többi több százéves titkos relikviákhoz képest.
Kivette a könyvet, lezárta a szekrény titkos részét, majd újból elfoglalta a kanapét, immár a könyvvel együtt. A könyv borítója egyszerű és mintázatok nélküli volt. Felnyitotta és lassan olvasta el a könyv első oldalát:
Név: Raiden Sousuke
Született: Február 7
Súly: Megfelelő
Hossz: Megfelelő
Haj- és szemszín: Barna és kék
Vércsoport: AB+
Emlékezett arra a napra, mikor megszületett. Az évek nem halványították el benne ezt az emléket, tökéletesen emlékezett mindenre. Hideg volt, hidegebb, mint bármikor a télen. Hatalmas hó volt, térd fölé érő, mellé hideg süvítő szél fújt. A szülés gyorsan és komplikációmentesen ment le. Emlékezett, neki kint kellett várnia, nem engedték, hogy bent legyen, miközben megszületik a fia. Míg kint ácsorgott a szülőszoba előtt, végig azon aggódott, hogy minden rendben legyen. Az anya nem érdekelte, hogy mi lesz vele, csak azt akarta, hogy a fia egészséges és erős legyen. Amint meghallotta bentről a sírást, valamiféle eufórikus állapotba került. Pár percen belül beengedték, és rögtön a karjaiba vette a fiát. Nem törődött a nővel, az őt teljes mértékben hideg hagyta, hogy mi van vele. A fia! Az már mindennél fontosabb volt neki.
Karjaiba tették, és az addigi öröme megtöbbszöröződött, százszor gyorsabban vert a szíve, mikor a karjaiba foghatta a fiát. Emlékezett, hogy mennyire óvatosan tartotta, hogy milyen puha volt a bőre, hogy…
- Kopp, kopp! – csendült fel egy idegesítően vidám hang. Aizen meglepetten, mint egy rossz kisgyerek, összecsapta a könyvet, és rátette a kezét, mintha attól nem látszódott volna.
- Mit settenkedsz már megint, Gin?! – mordult rá Aizen Ginre. Nem szerette, ha Gin körülötte settenkedett, főleg ilyenkor.
- Csak mesélni akartam egy nagyon érdekes dolgot, amit az előbb láttam, mikor szóltam Raidennek, hogy ma kell edzenie Grimmjow-val – válaszolta vidáman a rókaképű.
- Mégis mit csinált megint? – sóhajtott fel Aizen.
- Nem úgy megy az, valamit én is kérek cserébe.
- Gin, ne játssz a tűzzel, mert pórul járhatsz.
- Nem játszok én vele, csak két kérdésem lenne. Csak két nem túl nehéz, egyszerű kérdés.
- Attól függ, mik azok.
- Ez már félig beleegyezés volt.
- Ne húzd ki a gyufát idő előtt, Gin.
- Rendben van. Akkor az első kérdésem: ki Raiden anyja?
Amint Gin száját elhagyták ezek a szavak, mintha megfagyott volna a levegő, az idő pedig lelassult volna. Látta, ahogy Aizen pupillái egy pillanatra kikerekedtek, majd újból normális méretűek lettek.
- Rendben van, ülj le.
Gin hihetetlen gyorsasággal húzta oda az egyik fehér színű fotelt és ült bele. Érdeklődve várta a fejleményeket.
- Raiden születése előtt kezdődött, mikor még nem voltam kapitány. Különböző szolgálatokat végeztem a peremvidéken Hirako Shinjinek. Legalábbis ők azt gondolták, hogy csak azt tettem. Akkoriban érdekes pletykák terjengtek az emberek között. Arról beszéltek, hogy van egy tudós csoport a föld alatt, akiket száműztek a Lelkek Városából. Elkezdte izgatni a fantáziámat, hogy miért, és kitűztem célul, hogy megtalálom őket. Sok időbe telt, majd egy évbe, mire megtaláltam őket és be is jutottam hozzájuk. Érdekes népség volt, rengetek Mayuri-féle rohangált ott lent. Mivel tartottak attól, hogyha kiderül, hogy ők ott vannak, kipucolják őket, ezért bármit megtettek, hogy ne szivárogtassam ki ezt az információt. Megnézhettem az összes kísérletet, mindenbe betekintést kaphattam. Volt egy fő projekt, ami nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Lélekenergia öröklés-fejlesztés. Ami abból állt, hogy nagy lélekenergiával rendelkező nő és férfi kapcsolatából minél nagyobb lélekenergiával rendelkező utód szülessen. Hasznosnak találtam a programot, így részt vettem benne. Itt jön a kérdésedre a válasz: Raiden anyja az egyik tudós nő volt. Szép asszony volt, de nem igazán izgattuk egymás fantáziáját, csak szükségből kerültünk össze. Igazán nagy lélekenergiával rendelkezett, meg kellett hagyni, a hadnagyi és a kapitányi szint között mozgott. Ebben a kutatásban nekem nem igazán volt szerepem, persze, mikor arra került a sor, nekem is előtte különböző löttyöket kellett innom, hogy minél jobban át tudjam adni a lélekenergiám egy részét. Az asszonynak ugyanezt kellett, és ezen kívül az egész terhesség alatt különböző gyógyszereket kellett szednie, hogy Raiden minél erősebb legyen. És a kísérlet sikerrel zárult.
- És mi lett Raiden anyjával? – kérdezte Gin pár másodperc elteltével, miután felfogta a hallott információkat.
- Születése után hat hónapig szoptatta, mivel utána meghalt ő és az egész tudós banda.
- Mi történt?
- Felrobbant valami gáztól a hely. Nem én tettem, csak hogy megnyugodjon a kicsi szíved.
- Senki sem maradt életben?
- Senki. Mi lenne a másik kérdés?
- Áh, igen, a másik kérdés… mégis hogy került Raiden az emberek világába?
Csönd telepedett közéjük. Fojtogató, kínos csönd, pokoli némaság. Aizen fejét az ablak felé fordította, nem akart Ginre nézni. Nem akart válaszolni, de tudta, hogy Gin nem hagyná annyiban. Addig zaklatná, kutatna, ameddig rá nem jönne. Mély levegőt vett, majd lassan és kimérten válaszolt, szemét le sem véve az ablakról:
- Ott hagytam.
- Miért?
- Ez volt számára a legjobb.
- Miért?
- Addig nem fogod abbahagyni a kérdezgetést, míg az egészet el nem mondom?
- Jól ismersz már, öreg barátom.
Aizen felállt, és az ablakhoz sétált, onnan nézte a sivár kilátást. Kellett valami, ami megnyugtatja, és ez a pusztaság mindig megnyugtatta.
- Mikor hatéves lett, akkor megkaptam a kapitányi rangot. De nem vihettem magammal Raident. Több okból is: a kapitánynak nem lehet gyereke. Olyan gyerek, amely egy kísérlet miatt fogant, az meg pláne nem. Választanom kellett: a fiam, vagy a kapitányi lét. Látod a döntésem eredményét.
- Látom, de miért?
- Miért választottam a kapitányságot a tulajdon fiam helyett? Féltésből. Ha hadnagyi rangon maradtam volna, akkor sem lehettem volna vele, hisz' gyanús lett volna a kapitányoknak, hogy mit keresek én a Peremvidéken. Ha kiderül az, hogy van egy hús-vér fiam, akkor jönnek a kérdések, vizsgálódások. Ha kiderül, hogy Raiden a kutatás eredménye, visszafokoznak a kapitányi rangról és Raident vizsgálatoknak vetik alá. És én meg akartam őt kímélni ezektől.
- Még mindig nem kaptam választ: hogy került Raiden az emberek világába?
- Mikor megkaptam a kapitányi kinevezésem, rá egy hétre elmentünk együtt az emberek világába. Nem értette, miért megyünk, miért viszünk egy táskát, tele ruhával. A gyermeki tudatlanság egy igazi kincs, amit én már soha nem fogok kihasználni. Elmentem vele az egyik árvaházhoz. Ott már elrendeztem mindent. Elmondtam neki, hogy elmegyek egy kis időre, de még fogunk találkozni. Először nem értette, azt hitte, viccelek. Megöleltem, megnyomtam a csengőt és hátat fordítottam neki. Egy kaput nyitottam meg a Lelkek Világába, és elindultam. Akkor értette meg, hogy ez nem vicc. Utánam kiabált, futott utánam. Az utolsó, amit láttam, hogy zokogva fut utánam. És a kapu bezárult.
- A kis időből lett mennyi? Tíz év? – kérdezte Gin végül. Kissé meglepődött Aizen előadásán, de nem túlzottan. Aizen visszafordult az ablakból, nekitámaszkodott, majd bólintott.
- Válaszoltam a kérdéseidre, most halljam, mit csinált Raiden.
- Hát, Raident keresgéltem, és elég érdekes helyzetben találtam. Ulquiorrával.
- Ebben mi az érdekes? Az ő feladata volt a körbevezetés.
- Hát, mondjuk úgy, hogy Raident és Ulquiorrát elég intim közelségben találtam.
- Miről beszélsz?! –csattant fel Aizen hirtelen.
- Mondjuk úgy: talán egy óra, és ha rajtuk múlik, már egymás testét mutatják be a másiknak – válaszolt Gin egy sunyi mosollyal az arcán. Úgy érezte, ennyi bajkeverés elég lesz Raiden számlájára a „pedofil" megjegyzése miatt. Ulquiorrával meg úgy volt, hogy legalább színt visz az érzelemmentes napjaiba.
Aizen nem reagált másképp, épp' csak mintaapaként. Lélekenergiája tombolni kezdett körülötte, állkapcsán megfeszültek az izmok.
- Hívd ide Ulquirrát, beszédem van vele – szűrte ki a fogai közt Aizen.
Lesz mit megbeszélnie a jelenlegi negyedik Espadával…