Ebben a fejezetben kiderül hogy Aizen mit is fog tenni a mi drága Espadánkkal :D Jó olvasást ;) Köszönöm a hozzászólást ^^
Ulquiorra sietősen haladt Las Noches tágas folyosóin. Gin csak most szólt neki, hogy Aizen-sama pár órája magához hívatta. Ami magában nem is lett volna gond, ám volt benne valami furcsaság az Espada számára. Ha Aizen-sama hívatta, akkor azonnal mennie kellett, azonban ha mégis lassabban haladt a kelleténél, akkor energiahullámokkal jelezte neki, hogy siessen. De most ez is elmaradt. Ez valahogy nagyon zavarta, de talán csak az volt az oka, hogy nem szerette megváratni urát és parancsolóját.
Megállt az ajtó előtt, és mélyet lélegzett. Lassan kopogtatott, pontosan négyszer.
- Kerülj beljebb, Ulquiorra – hangzott bentről az invitálás. Aizen türelmesen ült kétszemélyes kis asztalánál egy nyugtató tea társaságában. Nagy szerencséje volt Ulquiorrának, hogy Gin nem találta meg olyan hamar, hiszen lehet, hogy akkor már az ő holtteste mellett iszogatta volna a teáját. Ameddig várakozott, addig hideg fejjel is végig tudta gondolni a helyzetet.
– Ülj le, Ulquiorra. Beszédem van veled – mosolygott szelíden az Espadára az áruló halálisten. Ulquiorra kissé furcsállta a helyzetet, de teljesítette a parancsot. Mint mindig.
– Ulquiorra, ma hírül kaptam egy nagyon érdekes dolgot. Sejted, mi lehet az?
- Nem, Aizen-sama.
- Azt csicseregték itt a Hollowok, hogy te és Raiden kissé túl közeli viszonyba kerültetek egymással – mondta a barna hajú férfi, és mélyen belenézett a smaragdszínű szemekbe. Nem látott bennük semmit. Se meglepődöttséget, se ijedséget. Azokban a smaragdszínű szemekben ugyanolyan üresség volt, mint mindig.
Ulquiorra nem tudta, mit válaszoljon, vagy egyáltalán hogy kell-e erre valamit is válaszolnia. Azt se tudta, mit kellene gondolnia. Sosem került még ilyen helyzetbe, még gondolatban sem. Hiszen az ilyesfajta dolgok nem tartoztak hozzá. Elvégre ő maga volt a nihilizmus!
- Ulquiorra, te vagy a leghűségesebb Espadám?
- Ez az ön döntése, Aizen-sama.
- Annak tartalak, Ulquiorra, ezért kapsz egy igazán bizalmas feladatot. Tudni szeretnék mindent Raidenről, mire gondol, mit tervez. Mindent. Ebben te fogsz segíteni, be kell férkőznöd a bizalmába. Szeretném, ha annyira megbízna benned, hogy minden gondolatát megossza veled. Ezeket az információkat pedig személyesen és titkosan juttatnád el hozzám. De ezeket mind úgy, hogy senki nem tudhat róla. Raiden pedig főleg nem.
- Igenis, Aizen-sama. Köszönöm a bizalmát.
- Van egy fontos dolog, amit eddig még nem mondtam el. Nem kerülhetsz szexuális viszonyba Raidennel. Érthető voltam?
Ulquiorra bólintott, nem tehetett mást, ráadásul az is megkönnyítette a dolgát, hogy magát az „szexuális viszony"-t sem igazán tudta értelmezni. De nem akarta felhívnia erre Aizen-sama figyelmét, nehogy aztán visszavonja tőle a bizalmát.
- Rendben van, ennyi lett volna. Hetente kérem majd a jelentéseket. Most elmehetsz – zárta le a témát Aizen.
Ulquiorra lassan meghajolt, majd elhagyta Aizen rezidenciáját. Aizen sóhajtva dőlt hátra a székében.
Úgy érezte, megfelelő döntést hozott ebben a helyzetben. Nem ölte meg hűséges Espadáját, továbbá azt is lehetségesnek találta, hogy fiát még jobban az ellenőrzése alatt tartsa. Hiszen minden döntése ebben gyökerezett. Nem akarta újra elveszíteni a fiát, sőt ellenkezőleg! Meg akarta ismerni, hiszen az ő vére csörgedezett benne. De ha ez nem ment egyszerűen, békés és kényelmes módon, akkor ravaszul és alattomosan kell, hogy megtegye. Ulquiorra ebben az esetben csak egy eszköz volt. Ugyanis az Emberek Világában volt egy bölcs mondás, mely pont jól írta le a helyzetet: a cél szentesíti az eszközt. Ulquiorra ebben az estben egy hűséges báb volt, mely, ha megfelelően működött, akkor a fiát is meg tudja végre érteni, illetve talán még csillapítani is tudja majd.
A tiltást pedig magától értetődőnek tartotta. Nem akarta, hogy a kicsi fiához Ulquiorra egy ujjal is hozzányúljon. Nem, Raidenhez senki sem nyúlhatott. Hiszen még csak gyerek volt, nem akarta, hogy bármelyik Espada megfertőzze őt a perverziójával. A hideg kirázta a gondolatra.
Felállt, és kinyújtóztatta elgémberedett izmait. Lassan kisétált a lakrészéről, és fia felé vette az irányt. Már senki nem volt a folyósokon, ami nyugalommal töltötte a férfit. Hiszen ez azt jelentette, hogy az arrancarok betartották a parancsot, mely szerint nem lehettek engedély nélkül ez idő tájt a folyosókon.
Lassan elérkezett a fia szobájához, és először egy aprót koppantott. Semmi válasz nem jött. Lassan kinyitotta az ajtót. A sarló alakú hold fénye beragyogta a szobát, elég fényt adva a férfinak ahhoz, hogy tökéletesen lásson. Nézte, ahogy a fia magzatpózban aludt a takaróján, miközben a kígyója a párnán összetekeredve figyelte őt. Közelebb lépet az ágyhoz. Látta, hogy a fia arcát egy lila monokli csúfította, pedig megmondta Grimmjow-nak, hogy legyen kíméletes vele. Óvatosan kihúzta a fia alól a takarót, és gyöngéden betakargatta.
- Álmodj szépeket, kicsi Usagi – suttogta alvó fiának, és gyöngéden megpuszilta annak feje búbját.
Majd amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen távozott is a szobából. Evra pislogva nézte azt az ajtót, amin a férfi bejött, illetve távozott. Nagyon meglepte ez a kis jelenet, ami lezajlott a szeme láttára. Felkeltette a kíváncsiságát, hogy vajon miért hívta a gazdáját „kicsi Usagi"-nak. Mindenképpen meg fogja érdeklődni Raidentől, amint az felébredt.
Hirtelen halk lépteket hallott elhaladni az ajtó előtt. Ulquiorra lélekenergiáját ismerte fel újból. De most máshonnan jött, a könyvtár felöl. Vajon mit kereshetett ott a denevér? Erről is beszélni fog Raidennek.
Ulquiorra mindeközben gyorsan haladt a szobája felé. Aizen-sama után rögtön a könyvtárba ment. Ki akarta deríteni, hogy mit jelent az, hogy szexuális viszony. A könyvtárat felügyelő alacsony rangú arrancar gyorsan és készségesen hozott neki könyveket. Csak nem olyanokat hozott, melyek tökéletesen fedték volna azt, amire szüksége lett volna. Hiszen mit kezdett volna egy olyannal, mint a Káma Sutra? Nem az érdekelte őt, hogy milyen fajtái voltak ennek a cselekvésnek, hanem az, hogy ez mit is jelentett pontosan. Végül egy lexikonban találta meg.
Ezzel a tudással gyarapodva ment vissza a szobájába. Alaposan bezárkózott, hogy az a kígyó még csak véletlenül se jusson be hozzá újból. Majd miután sikeresen bezárkózott, hogy faltörő kossal se lehetett volna bejutni, végigdőlt az ágyán. Elgondolkodott az olvasottakról. Nem értette, hogy Aizen-sama hogy gondolta, hogy bármikor ilyen viszonyt kezdeményezne, vagy fogadna el Raidentől. Vagy akárkitől.
Ő csak azért létezett, mert létrehozták arra, hogy feladatokat végezzen el, nem ilyen emberi dolgokra. Nincs előre, nincs hátra, nincs cél, nincs értelem, csak ül, vagy fekszik és néz, eszik, iszik, alszik. Csinálta, amit mondtak neki, amit maga körül látott. Csupán ment a kitaposott úton, nem kérdezte, hova vezet. Nem tudott semmit, nem is akart semmit sem tudni, talán nem is tudta, mi az, hogy tudni. Sohasem lesz semmi, mert azt sem tudta, hogyan lehetne egyáltalán valami is.
Hiszen magát a szexualitást is értelmetlennek tartotta. Ez a tevékenység a szaporodást volt hivatott teljesíteni. De azzal még ő maga is tisztában volt, hogy két egynemű szexuális kapcsolatából nem születhetett utód. Így ez az egész is éppolyan értelmetlen volt, mint a többi dolog a világban.
A fiú viselkedését is annak tartotta. Mit akarhat kezdeni a titkával? Volt valami akkor a szemében, mikor erről beszélt. Valami, amit leginkább talán Nnoitra szemeiben látott eddig. Alattomosság, az volt az. Valamit akart tőle a fiú. Ezt az érzelemmentessége dacára is észrevette. Már csak az volt a kérdés, hogy mi lehetett az.