Szerda estére, mire a lány visszaért az edzésről, két aranyszínű csomagolópapírba rejtett dobozkát talált az ajtaja előtt. Clary letépte a papírokat amikor az ölébe pottyant a blokk is. Szégyentelenül drága holmi volt, talán mégis túlzás volt a legjobbat kérni. Olyan illatuk volt akár az álom, alig várta, hogy kipróbálhassa őket. Holnap mindenképpen meg akarta köszönni Henriettnek a szívességet – meg kellett hagyni, a lánynak remek ízlése volt. Viszont aznap olyan fáradt volt, mikorra a vacsoráját befejezte, hogy a zuhanyzást a következő reggelre halasztotta. Reggel a szokásosnál is korábban kelt, hogy a tegnapi elmaradását pótolja. Hajat mosott és kipróbálta az új krémeket is. A lányt enyhe fahéjas, fűszeres virágillat lengte körül. De nem csak az illatuk volt remek, hanem a hatásuk is. Ahogy felvette az edzőruháját, már-már túlzásnak tűnt ez a fajta luxus – mintha kisestélyibe menne háborúzni. A megszokott időben ment le a konyhába, a lépcsőn lefelé menet szórakozottan gondolt arra, hogy vajon mit kérjen reggelire – az elmúlt napokban az kérhette a reggelit, aki előző este a győzött a csatában- és az most bizony Clary volt. Mosolyogva lépett be az ajtón, amikor Becker asszonyt köszöntötte. A szakácsnő éppen egy nagy tál melegszendvicset halmozott Jonathan és egy hosszú barna hajú lány elé, akit Clary még sosem látott. Földbegyökerezett a lába látványtól, a mosoly egy pillanat alatt grimaszba húzódott. A szakácsnő jókedvűen üdvözölte, - Jó reggelt Herzchen, Clary sajnálom de ma megelőztek. Melegszendviccsel tudok szolgálni.
- „Rendben" – legyintett, és kérdőn nézett a bátyjára. Tekintete a fiú és az ismeretlen lány között ugrált.
- Ja igen, majdnem elfelejtettem, ő itt Diana- mutatott a lányra – ő a román intézet vezetőjének a lánya, és velem van – a fiú kicsit jobban megnyomta a „velem" szót. „Ő Clary, a húgom" – mutatta be egymásnak a 2 lányt. A hosszú barna hajú lány erős akcentussal köszöntötte, gyönyörű volt. Majd valamit bizalmasan románul a bátyja fülébe súgott, miközben az a húgát figyelte. A fiú belemosolygott Clary szemébe. Ezzel az erővel gyomorszájon is rúghatta volna, sőt az valószínűleg sokkal kellemesebb lett volna. A lány keze ökölbe szorult a háta mögött, nyelt egyet. „Mit keresel itt?"-szegezte a kérdést a fiúnak.
- „Neked is szép jó reggelt hugi. Tudod itt lakom." Jonathan ugyanúgy mosolygott mintha észre sem vette volna Clary gorombaságát.
- Jó reggelt Jonathan és Diana – válaszolta kimérten.
- Apánk felhívott, és képzeld mit mondott! Hogy mégis engem választottál a küzdőtársadnak, ez volt aztán a meglepetés! – a hangjába nem kevés szarkazmus vegyült – főleg miután Clary pontosan tudta, hogy mit mondott utoljára neki, Vele közösen, soha sehol…
- Herzchen, dőreség lett volna mást választani – csatlakozott Becker asszony bele a beszélgetésbe. Majd megpaskolta a fiú vállát.
- Ugye? Én is ezt mondtam – a fiú a szakácsnőhöz beszélt ugyan, de nem neki intézte a mondanivalóját.
- Nem válaszoltál a kérdésemre Jonathan – mondta szenvtelenül a lány.
- Azt hittem egyértelmű - a fiú magára mutatott. Edzőfelszerelésben volt – „neked fogok segíteni. Apánk azt mondta, hogy nem érzed magad eléggé felkészülve, hát ezen próbálok változtatni." A vigyor továbbra is ugyanúgy ült az arcán, mióta a lány belépett az ajtón.
- Hát ez igazán kiváló ötlet volt tőled bátyám – sziszegte. Ha a lány tekintete képes lett volna lángokat szórni, akkor a ház helyén már csak hamuja füstölögne. Akkor most mi lesz, birkózás Diánával az egész intézet előtt? A fiú mintha kitalálta volna a gondolatait.
- Diana elkísér, de ő már befejezte a tanulmányait, nincs szüksége edzésre – mondta.
Úgy látszott, hogy a fiú váratlan betoppanása mindenkire hatással volt. A három barátnő, szokásosan vihogva lépett be a konyhába, majd amikor meglátták kivel fognak reggelizni és edzeni majdnem szájtátva bámultak. Clary meg mert volna esküdni, hogy valamelyikük még el is sikkantotta magát. Ez azért már kicsit sok volt a lánynak, nem Raziel angyal ült abban a nyomorult konyhában, az ég szerelmére! Amikor felálltak Clary megdöbbent, Diana majdnem olyan magas volt, mint a testvére. Hosszú egyenes középen elválasztott haja úgy keretezte a mézszínű arcát mint egy bársonyfüggöny. Hosszú ujjait drága gyűrűk díszítették, fejét úgy tartotta akár egy középkori uralkodó. – Ez aztán az önbizalom Clarissa, ha még jobban hozzásimulsz a falhoz, talán észre sem vesznek – mondta a gonosz hang a lány fejében.
Annabell és Benjamin a teremben kijelentették, hogy Jonathannak semmi újat nem fognak tudni mutatni, ezért Clary aznapi edzését a fiúra bízzák. –Jól indul, a srác kész celeb, és most sikeresen leégetheted magad a barátnője előtt. Ez a nap minden másodperccel csak rosszabb volt. – Jonathant viszont látszólag nem érdekelte a felhajtás. Íjászat közben megigazította a lány könyökét, mert szerinte túl magasan tartotta, mögé állt és hosszasan magyarázta, hogy miért fontos a tökéletes súlyeloszlás, hogy pontosan milyen mozdulattal lehet kivenni gyorsan az íjakat, hogy hogyan lehet őket anélkül megkülönböztetni, hogy megnéznék őket. Késdobálásnál, hogy miért ott kell megfogni, ahol, hogyan kell célozni, mire kell figyelni közben, hogy lehet zavaró tényezők mellett is tökéletesen célba találni, hogyan hajlítsa úgy a lábát, hogy magas helyekről való leugrásról, ne törje össze magát. Diana mindeközben az ablak elé húzott matracokon olvasott – csak néha pillantott fel a könyvből, de akkor sem a lányon állapodott meg a szeme. Clary némán hálát adott az előző hetek intenzív edzéssorozatának, valószínűleg belepusztult volna a további megaláztatásba.
Néha azért ránézett a többiekre, hogy mit csinálnak, de általában vagy füleltek és próbálták mindazt megjegyezni amit a fiú mondott, vagy a gyakorlatba átültetni. Annabellel ahányszor találkozott a tekintetük, annyiszor mosolyogva és bíztatva nézett vissza a lányra. Claryben csak este tudatosult, hogy soha nem tanult még ennyit egyetlen nap alatt. El kellett ismernie, hogy a bátyja nagyon értette a dolgát. A mennyezeti kötélről leugrást minden gond nélkül tette meg és ennyiszer egymás után még nem találta el a célpont kellős közepét, pedig edzés gyanánt vagy meglökték, vagy nekifutásból kellett lőnie.