- Ez nagyon rázós volt Jonathan- mondta az apja miután a lány eltűnt a körben. A vércsere rossz ötlet volt, és nem tudom hogy fogunk kommunikálni Lilithtel.

- Azt megoldjuk. Viszont szeret engem és az az igazság hogy én is szeretem őt. Megértem, hogy mit miért csinál. Megmentette az életemet és olyat adott amit még te sem apám.

- Mit?

- Szeretet.

- Az túl van értékelve.

- Lehet. Viszont neki ez a mozgatórugója.

- Kockázatos volt ilyen gyorsan szabadjára engedni.

- Sosem lenne hűséges hozzánk, ha bezárva érezné magát. Te is tudod, hogy a szabad ember döntése a legértékesebb. Így úgy érzi, hogy saját akaratából van itt és pontosan emiatt fog velünk maradni. Egészen biztosan tudom, hogy a szövetségesünknek tudhatjuk az árnyvadászok legnagyobb fegyverét, a húgomat.

- Biztos?

- Holtbiztos.

- És mi van akkor, ha úgy dönt, hogy elmegy megnézni Jocelynt? Vagy meglátogatja a barátait?

- Remélem, hogy megteszi.

- Hogyhogy?

- Mert így magunk mellé fordítja őket is anélkül, hogy tisztában lenne vele. El fogja nekik mondani, hogy milyen jól érzi itt magát, hogy szeretik és őt is viszontszeretik – ami igaz is. Mindenesetre azért nem vagy semmi. Felajánlani, hogy lecseréled a vérét. Semmire sem mentünk volna vele, ha elveszíti a képességét.

- Tudtam, hogy nem fogja megtenni.

- Honnan?

- Onnan hogy senki ezen a földön sem választja az átlagosságot, ha felajánlják neki, hogy különleges is lehet. Még akkor sem, ha a tudatában van annak, hogy azért valaki nagy árat fizetett.