Boldoggá tenni, boldognak lenni
Rei vidám mosollyal kísérte ki a vendégeket, míg Nagisa a tortával összekent tányérokat cipelte ki a konyhába. Haru már rég készen állt az indulásra, ezért kissé unottan bámulta hol a fogasokat, hol a cipője fűzőjét kötöző Makotót. A zöld szemű mellett Rin ellenőrizte, hogy minden dolgát – mobilját, kulcsokat, pénztárcát – elrakta-e zsebeibe, Gou pedig a bátyját szórakoztatta valamiféle mesével.
- Köszönöm szépen, hogy eljöttetek – mondta a négyfős társaságnak Rei, mint a kicsiny buli házigazdája. – És azt is, hogy ezt Nagisa előtt titokban tartottátok.
- Szívesen segítettünk – mosolyodott el kedvesen Makoto.
- Szerintem jól sikerült a meglepetés – lelkendezett Gou. – Mindennek nagyon örült.
- Te maradsz, Rei? – kérdezte Rin, aki már félig házon kívül ácsorgott a szőke lakásából, a küszöbön.
- Igen. Segítek összetakarítani.
Gou hirtelen mosolyogni kezdett, aztán kezét a szájához kapta. Mikor Rei rápillantott, a lány azonnal sarkon fordult és a bátyján átvágva tört ki a lakásból, amit a fivér csak meglepett pillantásokkal konstatált.
- Neked meg mi bajod van?
- Azt hiszem, itt az ideje mennünk – indítványozta Makoto, maga előtt kiterelgetve finom érintésekkel a társait. – Köszönjük a vendéglátást, Rei.
A kék hajú még egy darabig figyelte a barátaik távozását, de aztán két erőszakos kéz rántotta be az ajtóból a folyosóra.
Meglepettségében nem tudott időben reagálni a támadásra és háta az előszobaszekrénynek ütközött, majd rögtön ezután a két kéz erős ölelésben részesítette, míg egy szőke bozont nyomódott a mellkasának.
- Köszönöm szépen a bulit, Reiii! – mondta izgatottan Nagisa, töretlen lelkesedéssel.
- Igazán szívesen – felelte a kék hajú kissé megilletődve, a kis testet bámulva. Félénken átölelte barátját és arcát a világos tincsekhez érintette, beszívva a kis pingvin illatát. – Boldog születésnapot újra.
- Köszönöm – szólt a Hazuki fiú. – Azt a szobrocskát biztosan kiteszem az éjjeliszekrényemre, hogyha te nem is vagy mellettem miközben alszom, legalább ő ott legyen.
Rei csak halkan kuncogott a dolgon, de arca a szokásos módon vörössé vált. Bár zavarban érezte magát, azért örömmel hallotta, hogy a kis figurával sikert aratott.
- Tudod… - kezdte halkan és végtelenül idegesen. Nyelt egyet, mielőtt újra meg bírt szólalni. – Szóval…
- Igen? – Nagisa kérdő, csillogó szemekkel emelte fel a fejét az ölelésben és úgy bámult társára. Biztató hangja hallatán erőt vett magán.
- Tudod, az van… - Újra leblokkolt, de ezúttal a szünet nem tartott olyan sokáig. Tekintetét inkább elfordította barátjától. – Van… van még egy… ajándékom a számodra.
Zavarában szorosabban ölelte át a shotát és a szemben lévő falat figyelte inkább.
- Tényleg? Mi az, mi az?! – Olyan izgatottá vált, hogy párat még ugrált is, ezzel Reit is arra ösztönözve, hogy bátrabb legyen.
Rei még utoljára a plafonra emelte a tekintetét, mintha magától, az égtől kérne segítséget a következő cselekedet végrehajtásához, majd egy gyors mozdulattal megszakította az ölelést kettejük között. Mielőtt Nagisa felocsúdhatott volna, a két izmost karjával a szőke fiú lábai alá és a háta mögé nyúlt, hogy a karjába kaphassa őt.
- Mit csinálsz? – nevetgélt a Hazuki fiú, de meglepetésében és örömében pír szökött az arcába.
- Ez a te napod – jelentette ki Rei kissé idegesen és feszülten. – Ezért… boldoggá szeretnélek tenni.
Nagisa meglepődött a szavak hallatán, de izgalomba is jött. Vajon beigazolódik a sejtése? Nagyon remélte, hogy így lesz, mert ha igen, akkor egy nagyon régi vágya teljesülne, amelyről már azóta álmodozott, hogy Reit először megcsókolta.
A lila szemű nem állt meg egyenesen Nagisa szobájáig, ahol a fiút mindjárt az ágyára helyezte a lehető legóvatosabb mozdulatokkal. A szőke boldog mosollyal és reményteli szemekkel bámult a kék hajúra, aztán fészkelődni kezdett a puha matracon, hogy a feje a párnán pihenhessen, ha arra kerülne a sor.
A pillangó lassú mozdulatokkal térdelt Nagisa fölé és ajkait minimális határozottsággal nyomta a másikéra. Egyik kezével a testét támasztotta az ágytakarón, baljával pedig félénken a szőke fürtökbe túrt, majd a fül vonalán is végigsimított. Nagisa az oldalába kapaszkodva tartotta magát ülőhelyzetben. Simogatása hatására a szőke körmei a bordái fölötti bőrbe karmoltak, bár a póló miatt ezt nem érzékelte olyan erőteljesen.
Nagisa végül percek múltán megszakította a cselekvésüket és gyengéden eltolta magától a fiút. A lila íriszek teljes meglepettségtől árulkodtak, míg a rózsaszín szemek elég szokatlanul, komolyan villantak barátjára. A szőke idegesen harapott a csóktól nedves ajkaiba és bámult társára.
- Biztos vagy benne, Rei?
Tisztában volt vele, hogy a partnere mennyire ódzkodott a dologtól akárhányszor is eljutottak ide a pár hónapnyi együttlét alatt. Azt sem tudta megszokni, ha Nagisa intim helyeken érinti, éppen ezért élt a gyanúval, hogy Rei talán úgy teszi mindezt, hogy nem is élvezi igazán.
- Azt hiszem – jött a halk felelet, ám a mosoly, ami az arcán végigfutott, határozott megerősítést jelentett Nagisa számára. Nem kell aggódnia a pillangó miatt többé.
A szőke csak bólintott egyet, majd tenyereit újra visszahelyezte osztálytársa oldalára és egy, az előzőnél is mélyebb csókot kezdeményezett. Rei sem hagyta magát és folytatta a szülinapos kényeztetését annak rendje, s módja szerint. Ahogy azt Nagisától látta, hamarosan megszakította a csókot, és vörös ajkait más helyre vitte. Először végigcsókolta az áll vonalát, majd szépen lassan a nyaka felé araszolt, miközben kezeivel a fiú pólójának szélét kereste. Lassú mozdulatokkal felfelé kezdte húzni a ruharabot, Nagisa pedig engedelmesen felemelte a kezeit. A póló az ágy mellett, a szekrény tövében landolt.
Ezután pár pillanat erejéig csak figyelték egymást a félhomályban. Az egyetlen fényforrást a konyhában égve maradt villany okozta, így egymást nem láthatták tökéletesen. Bár ez alkalommal az is elégnek bizonyult.
Rei újra előrelendült, hogy folytassa a korábban megkezdett tevékenységét, bár borzasztóan zavarban érezte magát. Vörössé vált az arca és a gondolatai összevissza kavarogtak a fejében, de nem állt le. Folytatta, mert tudta, hogy ezzel boldoggá teszi azt a személyt, aki a legfontosabb a számára. Nagisa eközben szépen lassan elengedte a testét és fekvő helyzetbe került csakúgy, mint a tengerparton hetekkel korábban.
- Azt hiszem, ez lesz az eddigi legkülönlegesebb születésnapi ajándékom – vigyorogta Nagisa bágyadtan, mire Rei is elmosolyodott.
A kék hajú már a mellkasánál járt, amikor a szőke lassan felült a fekvéséből. Sunyi mosollyal ragadta meg Rei pólójának alját és húzta le azt a tulajdonosáról. Így már mindkettejük mellkasa szabaddá vált, és még a vörös keretes szemüveg is az éjjeliszekrényre került. Ezúttal Nagisa próbálta viszonozni az érzéséket barátja számára, ami bár tetszett Reinek, hamarosan leállította a szőkét, hogy folytathassa a saját munkáját. Szerette volna, ha csak ő adhat aznap.
Bal kezét Nagisa felkarja mellett támasztotta, ajkait a szájára tapasztotta, térdeivel csípője két oldalán állt, jobbjával pedig a fiú térdfarmerjának cipzárjával és gombjával bíbelődött. Ez kissé nehéz feladattá vált, ezért a szőke egy gyors mozdulattal a segítségére sietett, így a nadrágtól megszabadulva csupán egy feszülős bokszert viselt magán.
- Félsz, Rei? – törte meg a csendet Nagisa elégedett, kissé rosszindulatú hangja. A kérdésével arra utalt, hogy a szemüveges már kevésbé intenzíven dolgozott, ráadásul tekintetével kerülte a szőke ágyékának területét.
- N-Nem – hebegte a kék hajú.
- Pedig nekem úgy tűnik – mosolyodott el a Hazuki. Felült, kezeit a háta mögött, a matracon támasztotta, így bámulta a társát, hogy arcuk szinte egymáshoz ért.
- Csupán még nem tapasztaltam ilyesmit – felelte magabiztosan Rei. – De elhatároztam, hogy ma boldoggá teszlek és így is lesz.
- Rei-chan milyen határozott – nevetgélt Nagisa és hagyta, hogy a kék hajú a puha csókjaival visszaerőltesse őt a fekvő pozíciójába.
A szőke izgalma csak fokozódott, amikor érezte, hogy Rei gyengéd kezei végigsimítanak a bal combján, végül pedig ágyékához érnek. Azonnal megfeszült a csókban, ezért a szemüveges el is húzta tőle ajkait és félénken végignyalt nyakán, miközben jobb kezével megszabadította a fiút az utolsó ruhadarabjától.
Rei bátortalanul ért a merevedő taghoz, mitől Nagisa halkan felsóhajtott. A kis pingvin a jobb kezét felemelte a fejéhez és a párnába markolt, hogy ezzel meggátolja teste mocorgását, valamint ez arra is volt hivatott, hogy kibírja az erős vágyat, amelyet barátjáért érzett.
Boldoggá fogom őt tenni – gondolta a szemüveges elégedetten. Képes lesz arra, amire már napok óta készült. Ami miatt az úszásról szóló könyvektől roskadozó polca új darabokkal is büszkélkedhetett, amelyek egyik sportágat sem hirdették, hanem a szerelem tudományát tanították olvasóiknak. Persze vannak dolgok, amit könyvekből nem lehet elsajátítani, és ez is közéjük tartozott. De ha úszni megtanult, akkor erre is képes. Igen, menni fog. – biztatta magát továbbra is.
Nagisára vetődött a tekintete. Sosem vágyott még a szőke testére ennyire, ami teljesen újszerűen hatott rá. Ahogy a fiú arca lassan teljesen kivörösödött a vágytól, ahogy puha alsó ajkába harapott, ahogy a párnát szorongatta fél kezével a feje alatt, míg másikkal a takarót markolta, ahogy bámult gyönyörű, mély rózsaszín szemeivel őrá…
Amikor Nagisa teste a kényeztetés hatására először megfeszült, majd hirtelen teljesen elernyedt, Rei odahajolt hozzá és kezével gyengéden végigsimított a finom arcbőröm.
- Szeretlek – suttogta, aztán lágyan összeérintette ajkaikat.
A pingvin karjai a nyaka köré fonódva gátolták meg, hogy elhúzódhasson tőle, így Rei mellé telepedett az ágyon. Sokáig folytatták a kellemes csókot, de végül elváltak egymástól és a fél sötétségben egymás arcát bámulva feküdtek oldalukon.
- Én is – mondta halkan Nagisa, bágyadt mosollyal az arcán. Kezét a barátja meztelen mellkasához vitte és a szíve fölé nyomta tenyerét, hogy érezhesse a szapora dobogást. – Nagyon szeretlek – suttogta, majd odabújt a kidolgozott mellizmok közé, Rei pedig átölelte a vállait. Állát a szőke fejtetőhöz érintette és egy halvány csókot nyomott a világos fürtökre. Nem volt képes abbahagyni a mosolygást, ahhoz túlságosan örült a szíve. Testét szinte szétvetette a boldogság, ahogy a sajátjánál kisebb testet ölelte.
Ám Nagisa legnagyobb örömére, a „második ajándék" odaadása nem ott ért véget. Rei befejezte azt, amit elkezdett, még ha borzasztóan zavarban is érezte magát…