Bár még hosszúra nyúltak a nyári napok, odakint a horizont fele közeledett a nap, a bőrünk ragyogva verte vissza a narancsos fényt.
Bella el gyönyörködött benne, majd sóhajtott. – Gyönyörű vagy a napfényben. Ez… annyira szép – mosolygott rám.
- Igen, szép – bólintottam rá. – És egyben a legnagyobb árulónk is lehet.
- Tudom, tudom. De most nem erre akarok gondolni – mondta, miközben megfogta a kezem. – Most csak benned akarok gyönyörködni.
- Hm… pedig te sokkal szebb vagy – sandítottam rá.
- Áh, egy fenét. Ezt csak azért mondod, mert elfogult vagy.
Elnevettem magam, és megálltam. Magamhoz öleltem Bellát, és egy kicsit felemeltem, hogy körbeforogjak vele néhányszor. – Lehet, hogy elfogult vagyok, de akkor is igazam van – biztosítottam.
- Tegyél le, tegyél le! – paskolta meg a vállam nevetve Bella, mire visszaállítottam a talpára. – Leülünk oda egy kicsit? – mutatott egy nagyobb kőtömb fele, ahol mindketten kényelmesen le tudnánk telepedni.
- Azt hittem, sietünk a tóhoz – néztem rá pimaszul felvonva a szemöldököm.
- Tulajdonképpen sietünk is – mosolyodott el Bella, aki most is zavarba jött egy kicsit. – Csak arra gondoltam, hogy közben azért leülhetnék néhány percre… csak úgy romantikusan összebújni.
- Erről lehet szó – mondtam, majd odaléptem hozzá, röviden megcsókoltam, aztán megfogtam a kezét, és a kőhöz vezettem.
Letelepedtünk, de Bella csak egy percig hajtotta a vállamra a fejét. Felnézett, és láttam, hogy valamin tűnődik.
- Tudod, hogy ez az egész túl szép ahhoz, hogy igaz legyen?
Csak megsimogattam az arcát, és megcsókoltam. Gondoltam, ezzel meggyőzöm arról, hogy nem álmodik. Azonban, mikor elhúzódott tőlem, még mindig gondolkodott valamin.
- Mondd, Carlisle… te is olyan boldog vagy, mint én?
Igen – bólintottam, majd adtam neki egy puszit. – De mi aggaszt, Kicsim? Mondd el!
- Csak egy kicsit félek – sütötte le a szemét.
- Mitől?
- Attól, hogy… hogy nem leszek képes… pótolni mindazt, amit elveszítettél.
Elgondolkodtam a szavain, és megértettem azt is, hogy ez miért aggasztja. Amióta csak ismerte a családot, minden… tökéletes volt körülöttünk. Azt hitte, hogy ez az elvárás. Pedig dehogy…
- Bells… figyelj rám! Igen, sokat veszítettem. És valóban, néha eszembe jut… a múlt. De idővel le tudom majd zárni teljesen, emiatt nem kell aggódnod. És az hogy velem vagy, kimondhatatlanul boldoggá tesz. És hidd el, képesek leszünk egy teljes életet kiépíteni magunknak. Egy olyan teljes életet, amit régen is éltem, csak most te leszel a társam. Te leszel mellettem.
- És meg tudom majd adni neked mindazt, amit… Esme… és a családod?
- Bells… én nem kérek tőled… semmi olyat, ami nem jön magától… legyél mellettem… és próbáljunk mindig mindent megbeszélni… őszintén. Az a legfontosabb, hidd el! Én nem várok el tőled semmit, csupán boldogan elfogadom, amit kaphatok.
- Tudom, Carlisle… csak azt szeretném, hogy… ha már így alakult az életed… egy boldogabb jövőt adhassak neked. Hogy… tudom, hogy ez csúnya szó, de… hogy megérje, hogy váltottál.
Csak vettem egy nagy levegőt, és lehunytam a szemem.
- Tudtam, hogy félre fogsz érteni – sóhajtott Bella. – Én nem kérem, hogy… felejtsd el a múltad – fogta meg a kezem. – Tudom, milyen boldog voltál sok-sok éven keresztül, és szeretném, ha ezt sosem felejtenéd el. Csak a rossz dolgokat szeretném elfeledtetni veled. És nem akarok versenyre kelni az Esmével töltött éveiddel. Csupán azt szeretném, ha boldog lennél. De nekem még bele kell tanulnom sok mindenbe. Esme már tudta, hogy biztosítsa neked azt a hátteret, amire szükséged van. De nekem még sok mindent meg kell tanulnom.
- Csacsi kislány – adtam neki egy puszit, ezúttal az arcára. – Ezt nem neked kell csinálni. Ez a kettőnk élete, és együtt csináljuk. Együtt alakítjuk, olyanra, amilyenre szeretnénk. És hogy nekem milyen háttérre van szükségem… nekem csak egy békés otthon kell, ahova hazavársz, ahol megpihenhetek egy hosszú, munkával töltött nap után, és ahol veled lehetek. Ez talán nem olyan nagy feladat – húztam magamhoz.
- Nem, ezt talán valóban nem – nézett fel rám mosolyogva.
- Jól van. Megnyugodtál? – kérdeztem, de csak mosolyogva bólogatott a kérdésemre. – Remek. Akkor mehetünk pancsolni?
- Csak még egy perc. Helyre kell tennem a lelkem - mosolygott rám.
- Tudom. És te tényleg boldog vagy, kicsim? – simogattam meg a haját.
- Igen, Carlisle. De ugye te nem aggódsz olyan butaságokon, mint én? – nézett fel.
- Nem, csak… mindegy, nem számít.
- De, mondd el! – kérte, de én nem nagyon akartam, hisz a saját aggodalmai is eléggé elterelték a figyelmét az eredeti terveiről, nem akartam még melankolikusabbá változtatni a hangulatát.
- Tudod, amikor még Edwarddal jártál… már akkor tudtam, hogy előbb-utóbb csatlakozol majd hozzánk… de már akkor féltettelek. Nem tudtam, hogy érintene a dolog… mélyen, a lelked mélyén.
- Carlisle, én szeretek vámpír lenni – nézett rám nyílt, őszinte szemekkel. – Egyetlen dolgot leszámítva, hogy el kell szakadnom a szüleimtől. Számomra semmi más rossz dolog nem jött az életembe azzal, hogy már én is olyan vagyok, mint te. Hidd el, hogy élvezem! Azt, hogy gyors vagyok és erős… hogy megtehetek olyan dolgokat, amiket régebben nem tudtam. Hogy nem kell aludnom, és ezzel nyertem egy csomó időt, amit veled tölthetek. És tudom, hogy most el tudnád kezdeni sorolni a listát az életünk árnyoldalairól… hogy rejtőzködnünk kell, titkolózni és hazudozni… de én nem bánom, hidd el!
- Jól van, jól van, kislány, elhiszem – nevettem el magam. Jó volt látni, milyen gyorsan magára talált az új életében, és úgy tűnt, tényleg szereti. Röviden megcsókoltam, majd felálltam, és felé nyújtottam a kezem. Mikor megfogta, felhúztam magamhoz, és tovább indultunk a tó fele.
~~ o ~~
Lassan sétáltunk, Bella karja a derekamon, az enyém a vállát ölelte át.
- Ez akkor sem lehet több, mint egy szép álom – csóválta meg a fejét Bella mosolyogva. – Itt vagy velem… olyan rég álmodoztam erről, de sosem mertem hinni, hogy megtörténhet. Még akkor sem, amikor már átváltoztam. Mikor vámpírként felébredtem, és te ott voltál mellettem…
- Bella… - álltam meg, és magam fele fordítottam. – Nem álmodsz, nem kell félned attól, hogy egyszer felébredsz. Itt vagyok veled – mondtam, és megcsókoltam. – És ha végre lejutunk a partra, bebizonyítom, hogy mennyire valóságos vagyok – ígértem neki, ahogy lassan elhúzódtam tőle.
Bella elmosolyodott, és ezúttal ő volt, aki megfogta a kezem, és maga után húzott. Többször nem merültek fel bennünk kétségek, így mivel nem kellett megállnunk, megnyugtatni a másikat, néhány perccel később már a parton álltunk.
Útközben eltűnődtem az elmúlt néhány órán. Csodálatos volt az együttlétünk Bellával, minden várakozásomat felülmúlta. És a szégyenlősségéhez, a félénkségéhez képest meglehetősen aktív volt, ami további kellemes meglepetést okozott a számomra.
Ebből kifolyólag úgy gondoltam, egy kicsit merészebb lehetek vele szemben. Persze továbbra is végtelenül gyengéd akartam lenni hozzá, csupán egy csipetnyi kacérsággal akartam fűszerezni a továbbiakat. Ahogy az ő korabeli fiatalok mondanák, húzni az agyát…
Már az előtt éreztem, hogy megint zavarban van, hogy kibukkantunk volna a fák közül.
- Elmondod nekem, hogy mit terveztél? – kérdeztem elfojtva egy mosolyt.
Bella rám nézett, és hamar átlátta a tervem. – Tényleg azt szeretnéd, hogy mondjam el?
- Először azt hiszem, azt. Utána majd valóra váltjuk.
- Carlisle…
- Igen? – néztem rá kihívóan.
- Te tényleg aljas vagy – mosolyodott el.
- Csak egy kicsit – mondtam, állva a pillantását. – De ha nem akarod hangosan kimondani, akkor gyere, súgd a fülembe!
- Ha odamegyek, abból nem sugdolózás lesz, hanem valami más – fenyegetett meg egy pimasz mosollyal.
- Ahhoz a valami máshoz azt hiszem, túl sok ruha van rajtunk – tűnődtem el, és ahogy Bella végignézett rajtam, láttam, ő is hasonlóképpen gondolja, de a világminden kincséért sem mondaná ki hangosan. – Tehetnénk ez ellen, mit gondolsz?
Lassan az ingem felső gombjához nyúltam, és végtelen lassan kigomboltam, miközben még mindig mélyen Bella szemébe néztem. Elmosolyodtam, ahogy nagyot nyelt, majd a pillantását elszakítva a szememről, megbabonázva meredt a kezemre. Lassan továbbhaladtam a következő gombra, mire Bella megnyalta a száját. Eszméletlenül csábító volt ez az apró gesztus, de a híresen nagy akaraterőmmel ellenálltam neki, és a kezem lesiklott a harmadik gombomra. A negyedik után szólaltam csak meg.
- Azt hittem, csatlakozol hozzám a fürdőzésben.
Úgy kapta fel a fejét, mint aki lélekben már teljesen máshol jár. – Persze… miért?
- Nem gondolod, hogy a szép ruhádnak nem tenne jót a víz?
- Carlisle… - csóválta meg a fejét. – Én még így is előbb kész lennék, mint te.
- Hát persze – mértem végig vágyakozva, és újra megállapítottam, amit útközben már többször is, hogy csak egy leheletnyi bugyit vett a ruhája alá, a melltartóját fent hagyta valahol az ágy mellett. – Persze, hogy gyorsabb vagy, hisz neked nem kell ezer gombbal és cipzárral megbirkózni.
Bella csillogó szemekkel nézett végig rajtam. – Ha gondolod, szívesen segítek.
- Valóban? – kérdeztem felvonva az egyik szemöldököm, miközben kigomboltam az ingem utolsó gombját, és még a magam számára is kínzóan lassan levettem.
- Mi a terved, Carlisle? – kérdezte Bella rekedten.
- Ez így nem fair – néztem rá. – Te egy szót sem voltál hajlandó elárulni a terveidből. De tudod, mit? Csak, hogy lásd, kivel van dolgod… Én megsúgom neked.
Odasuhantam mögé, majd kisimítva a haját a nyakából, érzékien belecsókoltam, mire érezhetően megborzongott.
- Először is az őrületig csigázom a fantáziádat – súgtam neki. – Aztán lecserkészem rólad ezt a ruhát – simogattam végig az oldalát egészen a csípőjéig. – Ezután becsalogatlak a vízbe… aztán majd improvizálok – súgtam, majd egy újabb gyors puszit adtam a nyakába, és máris a korábbi helyemen álltam.
Igaz, hogy csupán egy méterre voltam Bellától, de mérhetetlenül soknak tűnt. Ennek ellenére tartottam magam a tervemhez. Fel akartam csigázni annyira, hogy elveszítse a fejét. Mármint… nem úgy… csupán a gátlásait szerettem volna áttörni.
Lassan kioldottam az övemet, amit a gomb és a cipzár követett, Bellánál pedig, ahogy azt vártam is, elszakadt a cérna. Ahogy levettem a nadrágom, odasuhant hozzám, és szenvedélyesen megcsókolt. Eszméletlenül izgató volt, ahogy hozzám simult, és kezdtem attól félni, hogy a pancsolásból ezúttal sem lesz semmi, ha már a parton teljesen elveszítjük a fejünket. Így, mikor egy pillanatra levegőhöz jutottam, rekedten a fülébe súgtam:
- Azt hiszem, mégis én fogok nyerni.
Értetlenül nézett rám, mire elnevettem magam.
- Rajtam már csak egy valami van.
- Hm… és egyenlő esélyeket szeretnél? – nézett rám erősen gondolkodva.
- Valami olyasmit – bólintottam határozottan.
- Csak meg ne bánd – vigyorgott rám Bella, és két lépést hátrált.
Előre tudtam, hogy ellenem fogja fordítani a saját fegyverem, de nem bántam. Elakadt lélegzettel figyeltem, ahogy a ruha vékony pántját lecsúsztatja az egyik válláról, majd kihúzza belőle a kezét, és mindezt megismétli a másik oldalon. Itt egy pillanatra elakadt, és rám nézett. Bátorságot meríthetett a tekintetemből, a vágytól izzó szememből, a szakadozó lélegzetemből, mert lassan lejjebb húzta magán a ruhát, és én nagyot nyeltem, ahogy felfedte előttem a kívánatos melleit.
Szívem szerint azonnal visszahúztam volna magamhoz, hogy ne csak lássam, hanem érezhessem is a testét, de meg akartam várni, míg leveszi a ruháját. Nem kellett néhány másodpercnél többet várnom rá. Mikor a könnyű selyem anyag a földön landolt, Bella visszalépett hozzám.
- Így már egyenlőek az esélyeink? – kérdezte kacéran.
- Majdnem – bólintottam rá, és a hátáról a kezem lesiklott a fenekére, közben mintegy véletlenül beleakadva a bugyija szélébe. – Még néhány kis apróság áll az egyenlő esélyeink útjába.
- És ezt nem hagyhatjuk, igaz?
- De nem ám – erősítettem meg, és lefejtettem róla az apró, csipkés ruhadarabot. Viszont ő sem maradt adósom, ahogy felálltam, megismételte a trükkös mozdulatomat, és két másodperccel később már rajtam sem volt semmi.
- És most jön az a rész, hogy becsalogatsz a vízbe? – sandított rám.
- Nem is tudom – mértem végig vágyakozva. – Talán ráér az a víz. Megvár minket, ha…
- Nem, nem, Carlisle! – rázta meg a fejét határozottan. – Nem úszod meg!
Egy sóhajjal megadtam magam, megfogtam Bella felém nyújtott kezét, és engedelmesen mentem utána be a vízbe.
Mikor már a derekunkig ért a kellemesen langyos víz, Bella megállt, odafordult hozzám, és megcsókolt. Örömmel fogadtam a támadását, és a kezem máris önálló útra indult a testén. Hosszú ideig csókoltuk egymást, de aztán elhúzódott tőlem néhány centire.
- Tulajdonképpen úszni jöttünk, vagy…
- Vagy – bólintottam rá a második verzióra, mire összehúzta a szemöldökét.
- Hm… de türelmetlen valaki – mondta, majd belevetette magát a vízbe. Viszont engem sem olyan fából faragtak, hogy hagyjam elúszni, így utána indultam, amit nevetve fogadott, de mikor elkaptam, kisiklott a karjaim közül.
Jó ideig játszadoztunk, felváltva kergetve egymást, de végül mégis elkaptam.
- Azért az én türelmemnek is van határa, kisasszony – mondtam magamhoz ölelve. Elmosolyodott, és mivel éppen nem ért le a lába ott, ahol álltunk, átkarolta a nyakam, és körém fonta a lábait. Mondanom sem kell, hogy ez volt az utolsó csepp abban a bizonyos pohárban. Úgy, ahogy voltunk, kisétáltam vele a partra, és csak akkor tettem le, gyengéden a sziklafalnak döntve a hátát, és már csókoltam is, miközben simogattam, ahol csak értem. Érinteni, csókolni akarta a teste minden porcikáját.
Végigcsókoltam a nyakát, a vállát, aztán áttértem a mellére, amitől a gyönyör már érezhetően megborzongatta a testét. Beletúrt a hajamba, és apró nyögések hagyták el az ajkát. A kezem közben tovább kalandozott mindenfele a testén, végig le a hátán, eljátszadozva a fenekén, majd csókommal visszatalálva az ajkához, lassan a combjai közé csúsztattam a kezem. Egészen kicsit széjjelebb tárta a lábait, a fejét hátradöntve a hűvös sziklához, a lélegzése felgyorsult.
Ahogy simogattam, néztem az arcán látható gyönyört, ahogy lehunyt szemmel élvezte a kényeztetést, és kimondhatatlanul kívántam. A saját vágyam elmondhatatlanul sürgetett, hogy minél előbb magamévá tegyem, de azt akartam, hogy neki minél jobb legyen, így tovább kényeztettem, közben apró csókokkal hintve be az arcát és a nyakát.
Már-már engedtem a testemben tomboló vágynak, mikor Bella felnézett a szemembe, és magához húzott egy szenvedélyes csókra. Égő vággyal viszonoztam a csókját, de ő közben fordított a helyzetünkön, mintegy a sziklafalhoz préselve csókolt tovább.
Égető tenyere eleinte a megszokott tétova félénkséggel mozdult, de ahogy érezte, hogy még tovább szítja bennem a vágyat minden egyes apró mozdulattal, lassan felbátorodott, és már szenvedéllyel fedezte fel a testem minden porcikáját. Simogatta a mellkasomat, a csípőmet, majd gyengéden a férfiasságom köré fonta a finom kezét, és simogatni kezdett. Ezúttal én voltam az, aki támaszt keresve a stabil sziklafalnak döntöttem a fejem, ezzel teret adva Bella csókjainak a nyakamon és a vállamon.
Alig egy perccel később az érzéki csókok lassan lejjebb kalandoztak a testemen, elidőzve a mellbimbómnál, majd még lejjebb haladva a köldökömnél is. Már így is attól tartottam, hogy hamarosan elvesztem a józan eszem, de Bella lassan letérdelt előttem, és tovább simogatva apró puszikkal hintette be a férfiasságomat. Hangosan felnyögtem a gyönyörtől, ami végigfutott rajtam, de még ez sem volt elég neki. Óvatosan, mintegy próbaképpen a szájába vette, majd érzékien kényeztetni kezdett. Kimondhatatlan érzés volt, a gyönyör olyan hullámokban öntötte el a testem, hogy tudtam, ha még egy percig hagyom Bellát ténykedni, végem van.
Kis idővel később felhúztam magamhoz, de ugyanazzal a mozdulattal vissza is fordítottam a sziklához.
Egy pillanatra mélyen a szemébe néztem, majd szenvedélyesen megcsókoltam, nem sokkal később pedig óvatosan beléhatoltam, amit Bella egy elégedett sóhajjal fogadott. Egy lassú, érzéki tempót vettem fel, amin csak akkor voltam hajlandó gyorsítani, mikor megéreztem, hogy Bella egyik lába körém fonódik.
A csodálatos kényeztetésnek köszönhetően nem bírtam sokáig, egy pillanatig féltem is, hogy túl gyors leszek, de végül Bellával szinte ugyanabban a pillanatban értünk el a csúcsra, ahogy a testünkben ugyanabban a másodpercben robbant szét a gyönyör.
Ahogy éreztem, hogy Bella tagjaiból teljesen kifut az erő, stabilan megtartottam. Óvatosan visszahúzódtam belőle, és apró csókokkal hintettem be az arcát, míg teljesen magához nem tért.
Ragyogó szemekkel nézett rám, majd kézen fogott, és visszahúzott a vízbe. Hosszú ideig csókoltuk és cirógattuk egymást szelíden, kedveskedve, még az időközben felbukkant majdnem telihold is örömét lelhette a szerelmünkben.
Éjfél fele járhatott már az idő, mikor kijöttünk a vízből, lassan felöltöztünk, de mivel nem volt kedvünk visszamenni a házhoz, elfeküdtünk a fűben, és egymást átölelve, egymás közelségében békét és boldogságot találva gyönyörködtünk a csillagokban reggelig.