3.

Minerva McGalagony pontban délután kettőkor megérkezett a férfi otthonához. Perselus nem sietett, csak a második kopogtatás után nyitott ajtót. Kissé hátrébb lépett, hogy beengedje a nőt. Mindketten biccentettek a másik felé, majd a férfi bekísérte a szalonba régi felettesét. Minerva elfoglalta az egyik kényelmes fotelt, és várakozott. Piton karjait maga előtt összefonta, és a kandallópárkánynak vetette hátát.

– Innék egy csésze teát, Perselus – hangsúlyával éreztette, mennyire rossz házigazdának tartja a férfit. Piton enyhén megemelte szemöldökét, és egy tálcát varázsolt a nő melletti kis asztalra. McGalagony ráérős mozdulatokkal kitöltötte magának a teát, két kanál cukrot tett bele, és halkan kortyolni kezdte.
– Minerva, meddig akarsz még velem játszani? Elmondod végre, miért jöttél? – Hangja kissé ingerülten csengett.
– Milyen kellemes ez a lakás, bár gondolom nem könnyű rendben tartani – terelte a témát, miközben sejtelmesen a férfira sandított.
– Már megtettem a szükséges lépéseket, a megfelelő személyzet megtalálása érdekében.
– Igen, hallottam róla – lerakta a csészét –, ezért vagyok itt.
– Azt hittem, valami igazán fontos ügyben kerestél fel. Nem gondoltam volna rólad, hogy ennyire a szíveden viseled a háztartásom sorsát – gúnyosan elmosolyodott.
– Nem igazán szeretném kerülgetni a témát. Miért nem akarod alkalmazni Hermione Grangert? – Pitont némileg meglepte a kérdés.
– Nem mintha rád tartozna, de a dolog személyes természetű. Nem szívlelem azt a kotnyeles csitrit – morogta. – Azt ne mond, hogy a te közbenjárásodat kérte. Igazán figyelemreméltó az irántam tanúsított lelkesedése.
– Valóban érdekes, én magam is rákérdeztem a dologra, de kitérő választ adott. – Úgy gondolta a férfi talán választ adhat a kérdéseire. – Talán van valami, amiről tudnom kéne?
– Talán igen… De ezt nem én fogom neked elmondani. – Megeresztett egy félmosolyt, amikor látta, hogy sikerült némileg felbosszantania vendégét. – A kisasszonyra nézve kínos lenne, ha kiteregetném a magánügyeit.
– Hermione ragaszkodik hozzá, hogy betölthesse az általad meghirdetett pozíciót. Legjobb tudásom szerint próbáltam lebeszélni erről, de ő mégis határozottan kitart az eredeti elképzelése mellett.
– Feleslegesen! Előbb eszem meszet, minthogy alkalmazzam! – ingerülten ellökte magát a kandallótól. – Remélem, eléggé egyértelmű voltam, semmivel nem fogsz tudni meggyőzni, Minerva.
– Jut eszembe, Mr. Malfoy üdvözletét küldi neked – mosolygott lágyan a férfire . – A napokban beszélgettem Remus Lupinnal is, nem gondoltam volna, hogy még mindig érdekli a tanítás. Emlékszem még, milyen jó munkát végzett Harryék harmadévében…
– Ügyes próbálkozás, Minerva, de így sem fog menni! Draco alkalmazása a te érdekeidet is szolgálta, a fiú bebizonyította, hogy alkalmas az SVK tanári posztra. – Az idős boszorkány érezte, hogy így nem fogja tudni becserkészni Pitont. – Tudom, hogy nem akarod lecserélni Dracót. Ezzel szemben biztos vagyok benne, hogy ha Granger a közelemben lenne, az nemhogy az érdekeimet nem szolgálná, de egyenesen a romlásba döntene.

– Egy éves szerződést szeretne, amit egyikőtök sem bonthatna fel, a lejárat előtt semmilyen indokkal. Úgy gondolom, ez méltányos lenne, bár eléggé érdekes feltétele az itt tartózkodásának. – Úgy tett, mintha Perselus előző mondatait meg sem hallotta volna. – Egyébiránt Hermione bőven sokszor bizonyított már az elmúlt években. Minden kétséget kizárólag a legalkalmasabb személy lenne a háztartásod vezetésére, sőt talán túl jó is neked.
– Granger kisasszony, botor módon ilyen ütőkártyát adna a kezembe… ez a szerződés visszafelé is elsülhetne akár. – Most Piton eresztette el a füle mellett a lány magasztalását. Pontosan tisztában volt a lány képességeivel, erényeivel, de ettől még egy cseppet sem kedvelte jobban.
– Perselus, felveszed Hermionét, vagy sem? – kezdte elveszteni a türelmét Minerva.
– Természetesen a válaszom egy határozott és megmásíthatatlan nem! – kezdte szórakoztatni a dolog.
– Nos, akkor nem is tartalak fel tovább – felállt, biccentett és a bejárati ajtó felé sétált. A válla fölött még visszaszólt: – Tudod, a minap pakoltam az irodámban, és találtam jó pár poros Voynich tekercset. Nem tudom, mihez kezdjek velük, számomra nem bírnak nagy értékkel…
– Ha nem ismernélek, Minerva, most azt hihetném, hogy ily módon próbálsz megvesztegetni – nevetett fel sötéten a férfi.
– Nagyon is jól ismersz engem Perselus, így tehát tudod, hogy pontosan ezt teszem – szembefordult a férfival. Még jobban kihúzta magát, látta Piton elgondolkozó arcán, hogy éppen mérlegeli az ajánlatot. Nyeregben érezte magát.
– Én írjak Miss Grangernek, vagy te óhajtod elmesélni neki ezt a felettem aratott csekélyke győzelmed? – érdeklődött unott képet vágva. – Előrebocsájtom, korántsem hiszem, hogy a kisasszony nem fog hanyatt-homlok menekülni innen már az első munkanapján. – A nyájasabbik modorában beszélt, mégis sütött minden szavából a sötét, vészjósló fenyegetés.
– Sejtette, hogy nem könnyíted meg a dolgát, éppen ezért megkért engem, csak a tekercsek felét engedjem át neked. A másik felét megkaphatod, ha letelt az egy év, még így is tetemes mennyiségű kutatási anyaghoz jutsz hozzá. – Az orra alatt elmosolyodott Piton grimaszát látva.
– Az okos Miss Granger, hát igen, őt az eszéért szeretjük…

SS/HG

Hermione még most is alig tért magához, pedig már alig egy órája volt hátra a találkozóig. Kuncognia kellett, ha visszagondolt Mrs. Weasley arcára, mikor elújságolta neki a nagy hírt. Perselus Piton levélben személyes találkozót kért tőle. Nem tudta, mit vegyen fel. Mindenben olyan kislánynak érezte magát. Az egyetlen kosztümjét nem akarta megint magára ölteni, végül egy szürke szövetnadrágnál és egy sötétkék selyemblúznál kötött ki. Öltözködés közben az ágyára pillantott. Kezébe vette a levelet, amit kapott. Újra átfutotta azt a pár sort, szája szélén apró mosoly bujkált. Belement, végül csak belement! Végre vége lesz a szorongásainak, tanítani fogja, biztos volt benne, hogy ha meghallja az indokait, kötélnek fog állni.

Miss Granger
Holnap délután pontban öt órakor várom a házamba. Gergoes Hill, Black Spell Street 13.
Legyen pontos!
Perselus Piton

Piton komor arccal nézett vissza tükörképére az egész alakos tükörbe. Nem akarta beismerni, de némileg ideges volt. Elképzelése sem volt, mi motiválhatta a lányt arra a lépésre, hogy neki akarjon dolgozni. Csak egyetlen indok merült fel benne, de még nem tudta mihez kezd, ha újra elkezdődik ez az őrület.
A szalonba ment. Félbehagyott egy könyvet, hogy átöltözzön a lány érkezése előtt. Régóta nem volt már rajta az a fekete hosszított öltöny, aminek a viselése mellett döntött. Mindenképpen a régi tekintélyét akarta sugározni, így keltve tiszteletet a lányban. A nagy ingaóra elütötte az öt órát, ezzel egy időben megszólalt a csengő. Kihúzta magát, felöltötte rideg közönyös álarcát, és ajtót nyitott. Hermione éppen az utca túloldalát nézte, a ház nagyon szép környéken volt. Nem vette észre, hogy Piton már egy perce a nyitott ajtóban áll. Aprót sikkantott, mikor visszafordulva a tanár lenéző gúnyos fintorával találta szemben magát.
Piton félre állt az ajtóból, de nem szólt egy szót sem. Mikor a lány már bent volt, sarkon fordult, és a szalon felé vette az irányt. Hermione szorongva követte, egészen a kanapéig, amin a férfi helyet foglalt. A lány csak állt, az egyik fotel mellett, nem tudta leülhet–e, vagy inkább álljon.

– Foglaljon helyet, Miss Granger – hangja mézesmázos volt, ami jobban megijesztette a lányt, mint a régi megszokott beszédmód.
– Piton professzor, örülök, hogy fogadott – kezdett bele a kelleténél halkabban. – Örömömre szolgál, hogy az ön alkalmazásába léphetek, és…
– Egy szóval sem mondtam kisasszony, hogy fel van véve! – Kiélvezte a lány zavart pillantását. – Mielőtt ajánlatot tennék önnek – Hermione kissé hátrébb csúszott a fotelban az ajánlat szó hallatán, enyhe kétértelmű kicsengése volt –, szeretném pontosan tudni, miért is akarja ennyire ezt az állást.
– Ön egy nagy tudású férfi, és én nagy megtiszteltetésnek venném, ha a közelében lehetnék, és tanulhatnék öntől – igyekezett minél meggyőzőbb lenni, noha, alig mert a férfi szemébe nézni. Mégis állta minden pillantását, pedig szívesen elkapta volna a fejét.
– A közelemben óhajt lenni? Mertem remélni, hogy ezt már egyszer megértettem Önnel kisasszony. Én nem kívánok Önnel semmilyen kapcsolatot létesíteni!
– Nem vagyok szerelmes magába professzor! – pattant fel ültéből. – Csak szeretném, ha segítene nekem valamiben, de ön nem az a fajta ember, aki csak úgy szívességet tesz bárkinek is, ha nincs rá nyomós oka. Nézze, tudom, hogy furcsán kezdődött ez az egész, és igazán sajnálom, hogy egy enyhe zsaroláshoz kellett folyamodnom, de lássa be, egyébként nem lehetnék most itt – kissé kifáradt a hosszas magyarázkodásban.
Piton egész végig követte az ide-oda járkáló lányt.
– Mindig keményen tanultam, sőt küzdöttem a tudásomért, de ez nem elég! Egyetlen külső tényező változása meg tudja zavarni a koncentrációmat. Képtelen vagyok rendesen összpontosítani, lezárni az elmémet. Tudom, hogy maga képes lenne erre megtanítani, és így végre át tudnám lépni önnön határaimat.
– Szép beszéd volt kisasszony – horkant fel a férfi. – Főleg az a része tetszett, amikor a zsarolásomat említette… Meg tudná mondani, mit, nyerek azzal, ha tanítom önt? Kétlem, hogy nekem is hasznom származna ebből a kis egyezségből.
– Megkapja a tekercseket uram. Biztos forrásból tudom, hogy igazán régóta érdeklődik irántuk.
Piton halkan kuncogott egyet. – Albus még mindig játssza a maga kisded játékait…

– Egy évet kérek öntől, csupán ennyit. Rendben tartom a házát, bármit megteszek, amit kér tőlem, persze az ésszerűség határain belül, és ha végeztünk, akkor többet nem kell velem foglalkoznia. Szépen kilépek az életéből – nézett reménykedve a férfira.
– Hm… Egy év, nem kér keveset, tisztában van ezzel? – Hermione bólintott. – Ha jól tudom olyan szerződést akar, amit egyikünk sem bonthat fel, semmilyen indokkal. – Újabb bólintás. – A griffendéles naivitás hatalmas mérteket ölt az ön fejében. Még ha bele is megyek, nem fél attól, hogy ez az alku nem túl méltányos az ön számára? – kezeit a feje mögé kulcsolta, és kissé lejjebb csúszott a kanapén.
– Tudom, hogy ön nem egy kellemes férfi, de ha hét évig kibírtam, most is ki fogom Uram! – szilárdan eltökélte magát.
– Meglátjuk, Granger, meglátjuk – somolygott Piton. – Csak nehogy áldozatául essen a fene nagy bátorságának, tudja, néha még az oroszlánokat is megeszik…
– De nem a kígyók – morogta magában Hermione.
Perselus hirtelen mozdulattal talpra ugrott. Hermione egy egész pillanatig újra kisdiáknak érezte magát attól a tekintettől, amivel a férfi végigmérte.
– Megírom a szerződést, és még a héten kézhez kapja. – Hermione még szerette volna mondani, hogy jobb lenne, ha közösen veszik át a dolgokat, de nem mert ilyen messzire menni. Mire feleszmélt, Piton már közölte vele, hogy Viszontlátásra, természetesen a kedvesség legkisebb jele nélkül.

SS/HG

Perselus készített magának egy erős fekete kávét, és leült a dolgozószobájába. Fáradtan nézett ki a nagy ablakon, ami az asztala előtt volt. Már két órája elment a kis boszorkány, de még mindig furcsa mosolyra húzódott a szája széle, ha felidézte magában a beszélgetésüket. Persze gondolhatta volna, hogy már megint a tudásvágy hatalmasodott el a lányon, mi másért is akarna a közelében lenni. Egy egész kicsi kételye maradt afelől, hogy diákkori érzelmei is befolyásolhatták, de végül úgy döntött, ezt a lehetőséget ki fogja zárni a szerződésük egyik pontjában. Nem kívánt szerelmi vagy egyéb más kapcsolatba bonyolódni sem Miss Grangerrel, sem mással. Csak is és kizárólag munkakapcsolatról lehet szó!

Varázs Egyezség

Ezennel én, Perselus Tobias Piton kijelentem, hogy Hermione Jane Grangert alkalmazásomba veszem, mint házvezetőnő, illetve bájital-asszisztensi minőségben.
A felsorolásra kerülő feltételek betartása mellett az egyezség időtartama egy évet vesz igénybe. Amennyiben a felek tartják magukat a megállapodás szabályaihoz, úgy egyikük sem bonthatja fel a szerződést a meghatározott év lejárta előtt.
Mint munkaadó kijelentem, hogy minden hátsó vagy ártó szándék nélkül veszem alkalmazásomba a fent megnevezett személyt, egy évig biztosítom a szállását és az étkezését. Ezen felül heti huszonöt arany galleon* bért folyósítok a hölgy által megnevezett számlára minden péntek délután. Heti egy szabadnapot biztosítok számára, amit az adott hét elején köteles velem egyeztetni.
Továbbá ígéretet teszek arra, hogy segítek neki elsajátítani az okklumencia alapjait, illetve tudásától függően továbbfejlesztem a képességeit. Természetesen ezeket a felajánlásokat csakis az esetben vagyok köteles biztosítani, illetve tartani magam hozzá, ha az alábbiakban részletezett szabályok maradéktalanul be lesznek tartva.

Szigorúan betartandó szabályok

1. Az alkalmazásomban álló személy köteles maradéktalanul megadni nekem a tiszteletet, és udvarias magatartással viseltessen irányomban.

2. Minden előre be nem jelentett, váratlan fordulatot ( teszem azt: hívatlan vacsoravendég), a legjobb tudása szerint kezeljen, és körültekintően járjon el minden esetben.

3. A házamban elhangzottakat megtartja magának, semmilyen köztünk lefolyó beszélgetést nem szivárogtat ki. Illetve a másokkal lefolytatott beszélgetéseimről is mélyen hallgat. Teljes titoktartást várok el.

4. Látogatókat nem fogadhat a házamban, továbbá, csak az előre megbeszélt időpontban hagyhatja el az épületet.

5. Tiszteletben tarja a magánszférámat, kopogás, kérdezés nélkül SOHA nem lép be a lakosztályomba, illetve alagsori laboromba.

6. Részletes listát fogok készíteni a heti teendőiről, amiket köteles betűről betűre betartani, elvégezni.

7. A munkaideje kötetlen, a munkaidő végét, mindig az adott napon szabom meg.

A szabályok többszöri megszegése az egyezség felbontásának lehetőségét vonja maga után. Természetesen személyes viszonyunk nem határozza meg a szerződés érvényességét. Mindazonáltal előre bocsátom, hogy amennyiben számomra tolakodó vagy engedetlen a viselkedése, úgy szigorú szankciókat fogok alkalmazni, az adott helyzet súlyosságát szem előtt tartva. Legrosszabb esetben elbocsájtom. A szerződés mivoltát illetően nem áll módomban egyetlen feltételen sem változtatni. A felsorolt szabályok bármely pontjának be nem tartása, illetve megszegése esetén a szerződés azonnal hatályát veszti.

Ezennel én Hermione Jane Granger kijelentem, hogy a fent említett szabályoknak és kikötéseknek a legjobb tudásom szerint eleget teszek, továbbá tudomásul veszem és elfogadom a szabályok be nem tartásából eredő esetleges szankciókat. A jelen szerződést, szabad akaratomból, kényszertől mentesen elfogadom.

Perselus Tobias Piton
Részemről a varázsszerződés létrejötte nem ütközik akadályba.

Gúnyos mosolyra húzta vékony száját, majd borítékolta a lemásolt szerződést, és elküldte a lánynak. Mit meg nem adott volna érte, hogy láthassa Granger arcát, mikor „beveszi a keserű pirulát" és aláírja a szerződést. Mert bele fog menni az egyezségbe, ebben biztos volt…

*Ha jól számolgattam akkor a heti 25 galleon olyan 175 font körül van kb. ez a valóságban is megfelel a mai angliai minimálbér felének. Ennyiből aligha lehetne lakást bérelni és élni. De ne felejtsük el, hogy Hermionénak szállásért és az élelemért nem kell fizetnie.