EZ A RÉSZ ÉRZELMI ERŐSZAKOT TARTALMAZ. KÍNZÁS LESZ BENNE. AZ ÉN 26 ÉVES LELKIVILÁGOMBAN EZ NEM TESZ KÁRT, DE HA TE ÚGY ÉRZED NEM TENNE JÓT NEKED, KÉRLEK NE OLVASD TOVÁBB!
5.
Lucius keze már a kilincsen volt. Hermione szíve a torkában kalapált, sürgősen ki kellett találnia valamit. Teljesen elsápadt, ahogy lelki szemei előtt felvillant egy véres párbaj képe, amiért in flagranti rajtakapja Pitont és a feleségét. Miért kellett előbb visszajönnie?
- Hogy van Draco? – kérdezte jó hangosan, mint ahogy a nagyothallókhoz beszélnek. Lucius értetlenül bámult rá.
- Nem hiszem, hogy társalognom kéne magával – felelte gőgösen, majd minden további szó nélkül benyitott a szobába.
A párocska meghallotta a kinti párbeszédfoszlányokat, és gyorsan szétrebbentek. Mire Malfoy bement, már megigazították a ruhájukat, és újra szalonképesen ültek a kanapén, egymástól tisztes távolságra.
Hermione nehezen aludt el az éjjel, pedig eléggé kifáradt. Újra és újra látta maga előtt a férfit, amint más feleségével enyeleg. Még most is lúdbőrözött az elé tóduló emlékképektől. Megbotránkoztatta az este, mindig is biztos volt benne, hogy Piton nem él szerzetesi életet, de azt hitte, diszkrétebben intézi a magánügyeit. Egy halk kis hangocska a fejében emlékeztette, mi fáj neki igazából, hogy dédelgetett régi szerelméről pillanatok alatt összeroppant az ábrándkép a látottak súlya alatt.
SS/HG
Másnap reggel már hatkor kopogtattak az ajtaján. Először azt se tudta, hol van, de az ütemes dörömbölés nem hagyta visszaaludni. Fejét álmosan dugta ki az ajtón.
- Reggeliznék, ha nem zavarja – dörmögte Piton. - Pirítós, lágy tojás, kávé – sorolta, majd otthagyta a lányt. Hermione egyből rájött, hogy Perselus a reggeli kávéja előtt még elviselhetetlenebb, mint általában.
Gyorsan magára rángatta a munkaruháját, és a konyhába sietett. Szerencsére a pirítóssal még ő is elboldogult, ám, mikor a lágytojásra került a sor, elbizonytalanodott. Fogalma sem volt róla, hány percig marad lágy, és mint később kiderült, nem is sikerült eltalálnia.
- A tojást lágynak kértem – közölte vele szúrós szemmel Piton, mikor Hermione leszedte az asztalt. Választ nem várt, visszatemetkezett az újságjába.
- Uram? – Megvárta, míg újra ránéztek. - Melyik napom lesz a kimenőm? Vásárolnom kéne pár dolgot, és…
- Legyen a mai, nincs ma szükségem magára, Granger. Csak este jövök, de addigra maga is legyen itthon! – Hermione bólintott. A férfi felállt az asztaltól, és felvonult a lakosztályába.
A lány a lépcsőn állította meg újból.
- Mégis hány órára kell visszaérnem? – kérdezte kissé idegesen.
- Nottékhoz vagyok hivatalos, azt hiszem, tízre már itthon leszek – felete szenvtelen arccal.
- Milyen kedves magától, hogy így végiglátogatja a régi barátait – morogta magában Hermione.
Mire ő is átöltözött, már Piton is menetre kész volt. Az ajtón szinte egyszerre léptek ki. A férfi elmormolta a varázslatokat úgy, hogy a lány is hallja és megjegyezhesse. Ahogy Piton elfordult, hogy egy utcát keressen, ahonnan hoppanálhat megcsapta a bájitalmesterből áradó, nem elhanyagolható mennyiségű kesernyés parfüm. A gyomra összeszorult egy pillanatra.
Nem akart ott ácsorogni a lépcső aljában, ő is egy kis utcába sietett, és az Abszol útra hoppanált. Rögtön a könyvesboltba ment, ahol az eladótól kért segítséget. Csakhamar ott állt a polc előtt, kezében a Kétbalkezes Háziasszonyok kézikönyvével. Belelapozott, és fellélegzett, ugyanis tele volt hasznos tanácsokkal, amiket még ő is fel tudott fogni, a kivitelezésükkel meg majd megpróbálkozik.
SS/HG
Hermione kilépett a fürdőszobából, de csak egy törölközőt csavart magára. Fél nyolc volt, Piton meg még sehol, nem zavartatta magát. Már éppen belépett volna a saját szobájába, mikor az addig sötét szalonban, amin átvágott, fény gyúlt. Perselus érdeklődve mustrálta az elpiruló lányt.
- Elnézést, azt hittem, még nincs itthon, máris felöltözök, és…
- Ne legyen szégyenlős! – Hermionét megcsapta az alkoholszag. Piton nyelve sem forgott olyan jól.
- De én mégis bemennék a szobámba, Uram – nyomta meg a szavakat.
- Felőlem, csak meg ne változtassam a nappali viseletét erre! – Felnevetett a lány felháborodott arcán, amit ez a megjegyzés váltott ki belőle.
- Szóval maga ilyen disznó lenne?
- Ma este már nem, fáradt vagyok – felelte bársonyos hangján, és kiment a szobából.
- Micsoda? – kérdezett vissza meglepődve a lány.
- Mr. Nott sajnálatos módon nem volt ma otthon… - Az elfogyasztott alkolmennyiség hatására meglepően közlékeny volt. Hermione gyorsan összerakta a képet, és berohant a szobájába. Az ajtónak dőlve kapkodta a levegőt. Elborzadt, hát azt a nőt is lefektette, elképesztő.
SS/HG
Piton némileg megkönnyítette Hermione dolgát, már ami a főzést illeti. Szinte soha nem étkezett otthon, reggelente pedig mindig valami könnyűt fogyasztott, hogy elnyomja a kezdődő macskajaját. A lány aggódva figyelte, hogy a férfi estéről estére illuminált állapotban tér haza, noha őt nem zaklatta, mégis furcsán érezte magát, amikor végignézett rajta.
Három hét telt el azóta, hogy az alkalmazásába lépett, és eddig még egyszer sem kérte a segítségét, hogy a keze alá dolgozzon a laborban. Az okklumencia órákat sem helyezte még kilátásba, pedig Hermione többször is szóba hoza, már amikor a férfival lehetett beszélni. Többnyire kora reggel kiosztotta az utasításait, aztán bezárkózott a laborjába. Késő délután pedig elment hazulról, a lány nem is akart belegondolni, hogy ilyenkor mit csinálhat.
Igazából nem sok ideje maradt az elmélkedésre, Perselus bőven kihasználta a lány minden szabad percét. Nem aprózta el, sokszor olyan dolgokat követelt, amiket Hermione soha nem gondolt volna a férfiről: kézzel kellett mosnia az ingeit, mert olyan kényes darabok. Elvárta, hogy minden nap portalanítson a szalonokban, kéményt tisztítson, és még hasonló más finomságok. Szerencsére többnyire hasznát vette a pálcájának, ám akadtak olyan feladatok, amire még ő sem ismerte a megfelelő bűbájt.
Amikor a férfi elment, hogy elintézze az ügyeit, ígéretével ellentétben mindig fellopakodott a könyvtárba. Nem bírt betelni a sok könyvvel. Piton sosem kapta rajta, de sejtette, hogy a lány időnként megszegi a megállapodásukat. Ráhagyta, hiszen ha aznap nem beszélt volna olyan hangosan a folyosón, akkor egy igen kényes helyzetben találta volna magát. Nem volt kifejezetten hálás, de magában fejet hajtott a lány diszkréciója előtt. Pontosan ezért nem kérdezett rá arra a további két alkalmora sem, mikor saját karperece jelezte neki, hogy a lány éppen kihágást követett el. Tudta, hogy egyszer megpróbálta elhagyni a házat az engedélye nélkül, és megint máskor pedig a titoktartást bróbálta kijátszani. Egyelőre nem hozta szóba, ám mikor egy napos péntek délután újra elhagyta a Piton-rezidenciát, még nem sejtette, mire ér haza.
Hermione kivételesen legálisan tartózkodott a könyvtárszobában, új kötetek érkeztek, és azokat pakolta el. Ha már ott volt, gondolta, letisztítja a férfi íróasztalát is. Finoman bánt vele, felismerte. A régi roxforti lakosztályában is ez volt, akaratlanul is betolakodott agyába néhány csúnya párbeszédük. Leült a férfi székére, hogy kicsit kifújja magát. Az egyik fiók titokzatosan résnyire ki volt húzva. Tudta, hogy nem szabadna, mégis kijjebb húzta és belelesett. Csak pár pergamen és penna volt benne. Vissza akarta tolni, de megszorult, ahogy erőszakosan rángatta. A lapok alatt felsejlett egy piros bőrkötéses könyv. Jó vastag volt. Kivette, és megforgatta a kezében.
Ősi kötések, és eskük
A könyv felénél be volt jelölve egy rész, nem bírt parancsolni magának, beleolvasott.
A Szolgasors Eskü
Ez a barbár eskü egyike a legmegvetettebb illegális kötéseknek.
Aki ezt az esküt leteszi, nem szabadulhat fel, míg Ura vagy Úrnője úgy nem dönt. Mindenben alárendelt lesz, elvesznek a jogai és kiszolgáltatottá válik. Az eskünek nincs meghatározott szövege, mindig attól függ, hogy a fölérendelt milyen szabályokhoz köti a megalázottat. Minden pergamenre vetett szó érvénybe lép, amint a szolga beleegyezését adja. Nem kell szóbeli esküt tenni, elég, ha rábólint a kínált feltételeknek. Ezután a varázs egymáshoz köti őket. A fölérendelt személy karján megjelenik egy láthatalan karperec, ami összeköttetésben van az alárandelt piros karperecével. Minden alkalommal, mikor a szolga szabályt szeg, a karperece felizzik és égetni kezdi viselője csuklóját. Az Úr vagy Úrnő karperece ezzel egy időben felvillan, jelezve, hogy a szolgálója nem megengedett módon viselkedett.
A karperec segítségével olyan erős lesz köztük a kötelék, hogy a szolga nem tud nemet mondani parancsolója egyetlen kérésére sem. Mindenben alkalmazkodni fog, és tudtán kívül engedelmességgel tartozik. Ezt a régi kötést gyakorta használták a szexuális megalázáshoz is, mivel a szolga kiszolgáltatottsága hagyta, hogy bármit megtegyenek vele.
Ez a fajta eskü különösen kegyetlen, és csakis a legmélyebb gyűlöletből fakadóan lehet végrehajtani. Ha a parancsoló egy kicsit is kedveli a leigázott személyt, akkor az esküt nem lehet létrehozni.
A szolga visszanyeri szabadságát, ha letelik az esküre kiszabott határidő! Ha a parancsoló érzései…
Tovább nem tudta olvasni, a szöveg eléggé elmosódott volt, nem lehetett kibogarászni.
Hermione könnyei hirtelen gyorsasággal kezdtek el potyogni az antik íróasztal lapjára. Órák teltek el, de zokogása nem maradt abba. Piton is így talált rá, remegő vállakkal, az asztalára borulva. Hullámos tincsei kibomlottak a kontyából. Piton az ajtófélfának dőlt, és onnan figyelte a lányt.
- Látom, ma nem sokat dolgozott, Miss Granger. – Hangja riadtan ugrasztotta fel a lányt. Vörösre sírt szemeit a férfiéba fúrta, és olyan hangerővel kezdett el sikoltozni, hogy még a szomszéd utcában is hallhatták volna, ha nem lett volna levédve a ház.
- Utolsó mocskos szemét, senkiházi! Hogy tehette ezt velem? – Oda akarta vágni a könyvet a férfihoz, de félúton elfogyott az ereje, így a kötet Piton lábainál csattant. A bájitalmester tudta, hogy melyik könyvről van szó, egy laza mozdulattal átlépte a kötetet, és az íróasztalhoz ment. Rátámaszkodott a kezeivel, egészen a lány arcához hajolt.
- ÖT ÉV, Granger! Öt rohadt évig voltam kénytelen bottal járni maga miatt, mert egy törtető kis liba volt, és mikor nem kapta meg, amit akart, egy vérszomjas, aljas kis döggé vált! Akarja látni, mit tett velem? - Válasz nélkül kigombolta nadrágját, majd felfedte a sérülését. A combján egy három centi széles, hosszú, vérvörös csík húzódott a térdétől a csípőjéig. - Nézzen rá! A kínok kínját éltem át, ezt maga művelte velem! – ordította, és elkapta a lány csuklóját. Átrántotta az asztalon, így a lába elé esett, és pont szemmagasságba került a vágással.
- NÉZZE MEG! – sziszegte. – Annyira még soha senkit nem gyűlöltem, mint magát, sosem bocsájtom meg, amit akkor tett. - Elengedte a lány kezét, és felrángatta a nadrágját. Hermione megsemmisülten ült a földön és némán nézte, ahogy a férfi kivágtat a könyvtárból, maga mögött becsapva az ajtót.
Piton a lakosztályába viharzott. Dühében a falhoz csapott pár könyvet, majd az ágyára vetette magát. Fél órára nyugta volt, már majdnem elaludt. Egy halk, félénk kopogásra kapta fel a fejét. Hermione egyik lábáról a másikra álldogált kint, nem tudta eldönteni, mi a rosszabb: ha a férfi ajtót nyit, vagy ha nem válaszol. Újra kopogtatott, ezúttal kicsivel hangosabban, mint az előbb. Piton kinyitotta az ajtót, és várakozásteljesen nézett rá.
- Uram – kezdett bele remegő hangon. – El szeretnék menni.
- Már megvolt a heti kimenője – válaszolt kurtán.
- Nem, én végleg szeretnék elmenni. – Piton hátat fordított neki, de nyitva hagyta az ajtót. Hermione maradék bátorságát is összeszedve utána ment. Egyből érezte a karján a zsibbasztó szorítást: engedély nélkül lépett be.
- Úgy vettem észre, áttanulmányozta az esküt, amit letett nekem. Nem mehet el, amíg én azt nem mondom! – nézett rá olyan ridegen, mint még soha.
- Akkor engedjen el, már nem akarok itt maradni, elég volt –görbült sírásra a szája. – Kérem, professzor.
- Nekem még nem volt elég! Itt marad, és letölti a büntetését. – Hermione pontosan érezte, hogy a férfi komolyan gondolja.
- Uram, kérem…
- Na, lássuk csak. Engedély nélkül akarta elhagyni a házam, megpróbálta megszegni a titoktartást, és most belépett a szobámba a tiltásom ellenére – számolgatta a kezén.
- Ha nem enged el, mindent kitálalok Mr. Malfoynak! – szólalt meg dacosan.
- Zsarolni akar? Milyen eredeti… sajnálatos módon köti a titoktartás, nem tud neki semmit mondani – Kezdett nagyon jól szórakozni.
- Szemét – sziszegte a lány.
- Szép, Granger. Na, akkor haladjunk is tovább. Az előzőekért azt hiszem, megérdemel egy kis futóféreg tisztítást a laboromban, mondjuk egy hordónyit, az mindig hasznos… Tudja, a Roxfortban nem volt alkalmam büntetőmunkára küldeni, most itt a lehetőség, hogy bepótolja.
- Nem! – Ahogy kimondta, már fel is kiáltott fájdalmában. A kezén izzó karikaként lángolt fel a karkötő. Piton csóválta a fejét.
- Alázattal tartozik nekem, emlékszik? Nem mondhat nemet. – Hermione továbbra is csak nyüszögött.
- A trágárságért és a zsarolási kísérletért pedig… – Nem fejezte be, kiélvezte az egyre sápadtabbá váló lány látványát.
- Mit akar, önként és dalolva vonuljak az ágyába? – szűrte a fogai között.
- Azt mondtam, magának lesz büntetés, nem pedig nekem! Ellenben az okklumencia óráit azt hiszem, ideje lesz elkezdenünk.
- De hát ez mitől büntetés? – Igazán nem értette a dolgot.
- Ugyan már, Granger, a kis barátja, Potter annak idején nem mesélt magának róla, milyen jól szórakoztunk a különórái keretén belül? – A lány elképedt. – A kiguvadó békaszemeiből arra következtetek, hogy kapizsgálja már. Most pedig indítson a laborba, és addig elő ne jöjjön onnan, míg nincs kész!
Hermione órákon át pucolta a férgeket. Undorodva, öklendezve küzdött velük. Több megmarta a kezét, a nyálkájuk a vérével vegyülve iszonyatos bűzzel járt. Majdnem éjfél volt, mire az utolsó darabbal is végzett. Elkínzottan vonszolta fel magát a pincéből, a szobája felé vette az irányt. Piton a szalonban várt rá, teljesen éber volt. Mikor a lány meglátta, kétségbe esett. Perselus lerakta a dohányzóasztalra kávéscsészéjét, és felállt. Szó nélkül a lány felé sétált, durván megragadta a karját, és egy használaton kívüli üres szobába vezette. Hermione hiába tiltakozott, csak azt érte el, hogy a karján folyamatosan égett a bilincse. Ezt a szobát még nem is látta, de most sem szándékozott itt huzamosabb ideig tartózkodni.
A szobában egyetlen szék volt, ahova a férfi leült, míg ő vele szemben állt, pedig a fárasztó nap után igen kimerült, és semmi vágya nem volt, mint békésen ülni pár percet.
- Mit akar még tőlem? – kérdezte fáradtan. – Nem lehetne, hogy holnap alázzon meg?
- Ez nem kívánságműsor, Granger – morogta. - Először is, adja ide a pálcáját, nem mintha lenne rá lehetősége, hogy megátkozzon, de azt sem szeretném, ha hozzám vágná. – Hermione odadobta az ölébe. - Most pedig ürítse ki az elméjét, mielőtt behatolok!
- Hogy mit csináljak? Ne, várjon! – Már késő volt, Piton erőszakosan a gondolataiba hatolt.
A lány látta maga előtt a nap eseményeit, a háttérben pedig magát a férfit. Sosem tudta elképzelni. milyen érzés újra átélni az emlékeit, nagyon kimerítő volt.
- Azt mondtam, ürítse ki az elméjét, és talán, ha megpróbálna ellenállni, az is hasznos lenne! – Szándékosan nem magyarázott el neki semmit. Megtehette volna, de akkor hol marad az élvezet.
Újra visszalépett a lány fejébe, de hamar magára hagyta. Hermione félelmében a leginkább féltett érzéseit tárta fel előtte, de Pitont nem érdekelte a szülei elvesztése felett érzett fájdalma. A következő alkalommal már célirányosan kutatott.
- Mit akar tőlem? –lihegte a lány térdre rogyva.
- Álljon fel, Granger. Hol az a híres griffendéles tartása? – gúnyolódott, mire Hermione nehézkesen, de újra talpra állt. – Keresek valamit, tudja, nagyon érdekelne, hogy is volt az irántam érzett nagy szerelme! – mosolyodott el gúnyosan.
- Ne! – sikoltotta a lány, de már késő volt.
- Legilimens – suttogta a férfi, még csak pálcát sem kellett használnia, a lány túlontúl gyenge ellenfél volt. Granger hiába küszködött minden alkalommal, képtelen volt rögtön kitaszítani a fejéből. Szédült, aznap még szinte nem is evett semmit, fáradt volt, egész nap robolt. A mentális kínzás maga alá gyűrte maradék erejét.
Hermione tovább próbálkozott, de nem tudta elrejteni a gondolatait, emlékképeit. Újra átélte a bájitaltan órákat, a gonosz pillantásokat, sértéseket. Megint látta maga előtt az estét, mikor bevallotta érzéseit a férfinak. Az utolsó alkalmat, mikor végleg tudatosította benne, hogy sosem lesz köztük semmi. A könyvtári jelenetet, ahogy Ginny próbálta vigasztalni…
- Védekezzen már! Maga egy rakás szerencsétlenség! – kiabálta az újra térdre rogyó lánynak.
- Kérem, fejezzük be mára, könyörgök! – Nem hallotta meg a férfit.
- Könyörög? Úgy, ahogy én tettem aznap a harctéren? – ordította. – Folytatjuk. Különben is, hova siet? Még csak hajnali kettő van, biztos vagyok benne, hogy még találok érdekes dolgokat, mélyen eltemetve. – A lány ajkai elnyíltak, de nem bírt kinyögni semmit. Torka kiszáradt, és akármennyire nem akarta, pontosan arra kezdett gondolni, amit a leginkább el akart titkolni a férfi elől.
- Legilimens – mondta megint a férfi hideg hangon.
Mikor ismét a lány fejében volt, egy pillanatra hátra hőkölt. Hermione az emlékeiben a saját ágyán tekergőzött és kéjesen sóhajtozott. Keze a lába között volt, és egyértelműen kielégítő mozdulatokat végzett, miközben a férfi nevét suttogta. Hermione görcsösen megrázta a fejét, mire a kép szertefoszlott.
- Érdekes… Hadd lássak még többet!
És megint betört az elméjébe.
A következő kép egy ábránd, álomkép volt, amiben ő is szerepelt. A lány ki volt kötözve az ágyához egy fehér selyemkendővel. Meztelen volt és Pitont hívta, pajkosan mosolyogva. Perselus látta saját magát, ahogy a lányra fekszik, és éhesen beleharap a lány mellébe. Az álombeli Hermione sikoltva élvezte a játékot, míg a valódi kétségbeesetten próbálta elűzni az álmot, de egyszerűen képtelen volt rá, a karkötő izzott, jelezve, hogy nem ellenkezhet. Kelletlenül nézte tovább a képzelt jelenetet, ahogy Piton feje eltűnt a lába között, és…
- ELÉG! Elég volt, hagyja abba! – sikította a lány, a földet püfölve ökleivel. – Fejezze be, hagyjon békén, nem akarom ezt tovább csinálni! – Abban a pillanatban a karkötő megint felizzott. – Áááá… nem bírom tovább! – Már ájulás közeli állapotban volt.
- Pedig a legjobb résznél hagytam abba. De holnap is lesz nap – vigyorgott ördögien Piton. Hermione ezt a pillanatot választotta, hogy elveszítse az eszméletét. A bájitalmester belebegtette a szobájába, és rákormányozta az ágyára. Hermione csapzott tincsei az arcára tapadtak. Ruhája mocskos volt, kezén rengeteg apró seb éktelenkedett alvadt vérrel.
Piton kivonult, és a saját szobájába ment. Beállt a zuhany alá, jéghidegre állította. Egyetlen dolgot sem bánt meg abból, amit a lánnyal művelt. Agyára rászállt valamilyen ködszerűség, és csak azt látta maga előtt, hogy megbosszulhatja a sérelmeit.