6.
Hermione nyöszörögve ébredt reggel. Fájtak a kezei, de a fejében érzett dübörgő zakatolás jobban zavarta. Alig bírt lekászálódni az ágyról. Elképzelése sem volt, hogy került a szobájába, sőt, az előző este történéseinek zömére is sűrű homály borult az emlékezetében. Elbotorkált az ajtóig, de mikor kinyitotta, legszívesebben vissza is csapta volna. Piton már várt rá, a szalon közepén állt, és rettentő türelmetlennek látszott.
- Menjen fürödni, mert elviselhetetlen a szaga - förmedt rá -, utána olvassa el a listám, és ezúttal maradéktalanul hajtsa végre minden pontját! – Hermione tekintetével megkereste a pergament, ami a kis asztalon volt. Piton horkantott egyet, aztán magára hagyta.
Nem is remélte, hogy ennyire könnyű dolga lesz. A férfi a szokásos listát írta össze, talán csak egy-két aprósággal kért többet, mint általában. A következő nap is csak egy lista várta az asztalon, Piton nem mutatkozott. A hét további részében csendes magányban tudhatta magáénak az egész házat. A könyvtárat viszont messzire elkerülte, nem bírt volna bemenni azok után, ami ott történt. Minden este eszébe jutott a férfi eltorzult arca, ahogy arra kényszeríti, nézze meg az átok által ejtett sebet a lábán.
Megnyugodott, mivel a férfi a következő hét során sem tartózkodott otthon az alvással töltött időn kívül. Úgy tűnt, tényleg annyira utálja, hogy még a közelében sem akar lenni. Hermione már nem is bánta, hogy így le kell mondania az okklumencia elsajátításáról. Többé már nem volt fontos, csupán szabadulni akart. A lehető legkisebb ellenállást mutatta a férfi felé, ha mégis találkoztak. Fejet hajtott előtte, pedig lelke belül üvöltött a megaláztatás miatt. Már régen megbánta, hogy annak idején aláírta a szerződést.
Egyik este, holt fáradtan ment a szobája felé. Nemrég lépett ki a zuhany alól, ám ezúttal – tanulva a múltkori esetből –, fürdőköpenyben ment le a lépcsőn. Piton az egyik fotelban ült, de nem nézett a lányra. Hermione utálta ezeket a pillanatokat, amikor át kellett vágnia a szalonon, hogy a szobájába jusson.
- Ma újra vesszük az okklumencia alapjait, Granger – dörmögte, mielőtt a lány elérhette volna az ajtót.
- De én nem is csináltam semmit… - nyögte ijedten.
Pitont nem érdekelte a tiltakozás, rossz passzban volt, nem úgy jött össze az estéje, ahogy eltervezte, le akarta vezetni valahol a feszültséget. A lány kézenfekvő megoldásnak tűnt.
Újra ott állt a férfi előtt, míg ő a székben pöffeszkedett. Hermione lélekben felvértezte magát, az agya leghátsó szegletébe sodorta azt, amire a férfi szerinte kíváncsi lehet. Piton bár ezúttal nem olyan könnyen, de mégis hozzáfért a múltkor félbe hagyott képekhez.
Hermione nehézkesen, de kilökte a fejéből, ám sajnos nem időben, Piton minden alkalommal, egyre többet és többet látott abból a bizonyos álomból. Gúnyosan kinevette a lány silány próbálkozásait, és egyre erőszakosabban tört be a tudatába.
- Granger, de szegényes a fantáziája… - prüszkölte becsmérelve. - Igazából nem éppen így festek meztelenül, de vannak bizonyos testrészek, amiket jól gondolt. – Hermione legszívesebben elhányta volna magát. Nem is lehetett volna messzebb attól az ábrándképtől, mint most ebben a pillanatban, már a puszta emléke is elborzasztotta.
- Maga undorító! - hörögte mélységes megvetéssel. -, és közönséges!
- Én? – tettetett meglepettséggel Piton. - Maga meg egy kis álszent… Mégis ki ábrándozik arról, hogy kikötözik egy ágyhoz? Ismerje el, Granger, vágyik a megaláztatásra, vagy legalábbis bizonyos formájára.
- Soha nem viselném el, hogy hozzám érjen! Ez csak egy éretlen diák álma!
- Méghozzá egy igencsak sokszor visszatérő álma – gúnyolódott a férfi.
- Gyerekes és undorító, amit művel! – fakadt ki a lány. – Én már rég túljutottam magán, azt hittem, egyértelmű, hiszen jelentkeztem erre az átkozott állásra pusztán azért, hogy a legjobbtól tanulhassak és sikerüljön a vizsgám jövőre!
Piton leengedte a pálcát tartó kezét, majd szikrázó szemekkel nézett a lányra.
- Miss Granger, nem vette észre, hogy engem ez nem érdekel? – sziszegte. – Mára ennyi elég volt, de holnap megfizet a modortalanságáért! Most menjen, látni sem akarom!
- Igenis, uram! - affektált a lány, majd az ajtóból még visszafordult. – Egyébként szívből köszönöm, hogy felnyitotta a szemem… ma már el sem tudom képzelni, hogy mit is szerettem magában!
SS/HG
Reggel türelmetlen kopogásra ébredt. Piton nem várta meg, míg kinyitja az ajtót, kérés nélkül belépett. Hermione ijedten húzta a mellkasáig a takarót. Perselus lekicsinylő pillantással jutalmazta szemérmességét. Kiadta az utasításait, és elvonult. Hermione épp a konyhában tüsténkedett, mikor megszólalt az ajtócsengő. Hangokat halott, viszont nem ismerte fel a látogatót. A konyhaajtóhoz lopakodott, de nem mert kikukucskálni, a sistergő hangra, gyorsan visszakapta a fejét a tűzhelyhez.
A szalonna kicsit odapirult, de nem érdekelte. Mit számít, ha az Urának nem ízlik a reggeli? Legszívesebben megfűszerezte volna egy kis ciánnal.
Piton átvonult az étkezőbe a vendéggel, és bekiabált a konyhába, hogy ennének, ha végre felszolgálnák a reggelit. Hermione a tányérokkal egyensúlyozott, és csak akkor vette észre, ki is jött, amikor már csak pár lépésnyire állt az asztaltól.
- Granger, te mit keresel itt? – kérdezte meghökkenve Draco Malfoy. Hermione nem méltatta válaszra, lerakta elé a tányért, és igyekezett némi méltósággal tovább állni. A fiú azonban magához tért a kezdeti döbbenetből, majd természetéhez hűen lecsapta a magas labdát.
- Nocsak, nocsak, a híres Harry Potter barátnője milyen sokra vitte. Perselus, igazán mondhattad volna, hogy készüljek valami ajándékkal az új házimanódnak! – Piton jókedvűen nézett hol az egyikre, hol a másikra. Ő maga is kedvét lelte a lány ilyesfajta gyötrésében.
- Hozhatok még valamit, uram? – sziszegte a lány Piton felé.
- Nem, Granger, elmehet – felelte rá sem nézve. Ahogy a lány fordult volna, megcsillant a piros karkötője, amit Draco egyből észre is vett.
- Ez, ez… - Hermione azt hitte, fel fog háborodni, de amint ránézett szembesülhetett vele, hogy a fiú csupán a nevetését próbálja visszafogni. – Ez hihetetlen, briliáns, Perselus! – hahotázott gúnyos éllel a hangjában. Szóval nem egyszerű házimanó vagy, hanem egy igazi szolga? Merlinre, mindig is szerettem volna ilyet gyerekkoromban. Tényleg igaz, hogy nem mondhat nemet semmire?! – tudakolta fellelkesülve.
- Elnézést – morogta a lány, és sietve visszament a konyhába. Onnan is egészen jól hallotta a két férfi párbeszédét, amint rajta szórakoznak.
Legszívesebben a falba verte volna a fejét, mikor meghallotta a bájitalmester érces hangját, ahogy azt meséli, miképpen jutott hozzá a házimanók díszpéldányához. Sírni szeretett volna, de a könnyei nem törtek fel, dühe és fájdalma, csak a torkát folytogatta. Megrázta magát, és a dolgára indult. Rengeteg házimunka várt rá, nem akarta okkal kivívni a férfi haragját.
A reggeli elfogyasztása után Draco és Perselus a kis szalonba vonult át, hogy egy korai konyak mellett tovább beszélgessenek. A fiú mesélt neki a munkájáról, elmondta, hogy van néhány ígéretes diákja, persze nem olyan jók, mint ő volt annak idején. Perselus kedvtelve hallgatta, hogyan birkózik meg a fegyelmezetlenséggel az óráin, és milyen büntetéseket alkalmaz, ha úgy látja jónak.
Draco már egy órája, megállás nélkül dicsőítette önnön munkásságát, mikor végül visszakanyarodott az őt leginkább foglalkoztató témára.
- Szóval Granger tényleg egy évig veled marad? – Sosem hitte volna, hogy a férfi képes lesz valakivel együtt élni, még ha ilyen formában is.
- Egyezséget kötöttünk, Draco… Ő a legjobbtól akar tanulni, én pedig személyes okokból végül belementem. – Kezét tiltóan felemelte. Természetesen nem fogom neked elmondani az okokat. Legyen annyi elég, hogy számomra éppen ideális a mostani felállás.
- Azért azt meg kell hagyni, hogy szépen kiformásodott, mióta nem láttam. Még a szolgaruhája ellenére is látszik, milyen nőies lett – jegyezte meg tűnődve, de Piton csak szemforgatással reagált.
A fiú késő délután tért vissza a Roxfortba, de nem köszönt el Hermionétól. A lány nem is bánta, szívesen képen törölte volna már reggel is, ki tudja, mit hozott volna ki belőle egy újabb sértés.
Piton elgondolkozott a keresztfiával ejtett beszélgetés alatt. Úgy vélte, ha már az okklumencia edzéseket elkezdték, talán itt az ideje, hogy az egyezség rá eső részének második felét is teljesítse. Egy megbűvölt pergament küldött a lánynak, és levonult a laborjába.
Hermione szíve a torkában dobogott, ahogy megállt a labor előtt. Kezét kopogásra emelete, de Piton megelőzte, és felrántotta az ajtót. Fejének egyetlen intésével beljebb tessékelte a lányt, és bevágta mögötte az ajtót. Hermione úgy rezzent össze, mint annak idején, a bájitaltanóráin. Piton pontosan ezt a hatást akarta elérni. A munkaasztalhoz hívta.
- A Keserűség Könnyét fogjuk elkészíteni, ajánlom, hogy jól figyeljen, mert semmit nem mondok el kétszer! – dörmögte, és arrébb állt, hogy a lány is kényelmesen oda férjen a hozzávalókhoz.
Hermione félve fogta meg a kést, amivel fel kellett vágnia a bambuszgyökeret. Piton minden mozdulatát leste, de nem szólt egy szót sem, csak mikor már majdnem rossz úton járt. A hangulat erősen hasonlított a régi tanóráikra. A férfi nem magyarázott feleslegesen, és került minden testi kontaktust a lánnyal. Hermione titkon hálás is volt ezért, viszolygott a férfi érintésétől.
Megkönnyebbült, mikor pár óra múlva végeztek. Remélte, hogy aznapra már visszavonulhat egy kicsit a szobájába, ideje volt már a tankönyvét is előbogarásznia. Az elmúlt másfél hónapban még nem nézett bele, habár az olvasástól jócskán elment a kedve a könyvtári fiaskó után. Fáradtan ment felfelé a lépcsőkön, és gondolatban már a bájitalrecepteknél járt, mikor Piton hangja megállította.
- Egy óra múlva várom, hogy folytassuk a gyakorlást – kiáltotta a lány után. - Rendkívül gyatra teljesítményt nyújt okklumenciából, sokkal jobban kéne haladnunk.
Hermione majdnem visszagurult a lépcsőn. Megrettenve futott a szobájába. Bebújt a takarója alá, mint egy kislány, oltalmat keresett, de tudta, nem mondhat nemet. Ha ismerte volna Piton szándékait, soha nem ment volna bele ebbe az alkuba. De sosem sejtette, hogy ennyire magára haragította a bájitalmestert. Egy ostoba kamaszlány volt, nevetséges érzelmekkel, amik vegyültek a háború által okozott fájdalommal. Nem ismerte el saját felelősségét Piton sérülésével kapcsolatban, hiszen az átkot nem ő küldte rá!
SS/HG
Felkészült a legrosszabbra. Már rutinos mozdulattal adta át önként a pálcáját a széken ülő férfinak. Lábát megvetette a padlón, és feszülten várta az elkerülhetetlent. Sajnálattal vette tudomásul, hogy bár fejlődött valamennyit, még mindig nem volt elég határozott, így Piton bele-belecsipegetett az intim gondolataiba. Még saját magát is meglepte, milyen sokat fantáziált annak idején a férfiról. De hamar eljutott arra a pontra, mikor már nem érdekelte.
- Na, jó, most már kezdem unni a mi kis elképzelt légyottjaink képsorozatát – morogta ásítást mímelve. – Nézzünk valami érdekesebbet. Vannak olyan események, amiket régóta meg akartam ismerni.
Hermione sóhajtott, és felkészült a mentális támadásra. Nem igazán értette a férfi célzását, de aztán rájött. Látta magát első éves korában, a lánymosdóban pityeregve, aztán rátört a hegyi troll. Először ki akarta lökni a férfit az emlékképeiből, végül aztán úgy döntött, nézze csak végig. Még magában szórakozott is, mikor az emlékbeli Piton fancsali képet vágott McGalagony professzor reakciója miatt.
- Mindig is sejtettem, hogy maguk a legnagyobb hazugok, az egész iskolában – suttogta megemelkedve a székről.
- Ne személyeskedjünk, professzor, a kis mardekárosait senki sem múlta felül – felelte magabiztosságot sugározva.
- De jól mulat… Legilimens.
A következő képben megint csak a három elsőéves gyerek szerepelt. Hermione most gondolt egyet, és elkezdett ellenállni, de Piton valamire annyira kíváncsi volt, hogy egy erős mentális lökéshullámmal elsodorta a lány gyenge falait.
- Szóval maga oldotta meg a rejtvényem. Remélem nem vár érte elismerést, rutin feladat volt! – elfordult és felvette kezébe a lány pálcáját. Mikor visszanézett még elkapta a lány fintorát, és azonnal szóvá is tette. – Valami gondja van Granger? Örülhetne, hogy ilyen kíméletes voltam magával.
- Jaj, ugyan már, ennél úgy sem tud már jobban megalázni, ne is fárassza magát! – legyintett a lány. Azt hiszem, mára végeztünk. – Elindult az ajtó felé.
- ITT MARAD! – mennydörögte a férfi. - Akkor van vége, ha én azt mondom! Látom, kezdi nagyon elbízni magát. Szép… Nos, akkor térjünk vissza a fantáziátlan kis ábrándképeibe, de ezúttal mutatok valami érdekeset…
Hermione teljesen tisztában a férfi iránta érzett mélységes gyűlöletével. De most újabb ízelítőt kapott a kegyetlenség magasiskolájából. Piton visszatolakodott a kikötözős ágybeli jelenethez, ám ezúttal manipulálta a lány elméjét, és egész másfajta képeket villantott fel előtte.
Granger levegőért kapkodott, borzalmas érzés volt, nem tudta érzékelni a különbséget a valóság és a vízió között. Már átérezte, milyen szörnyű lehetett az ötöd évükben, Harrynek védtelenül Voldemort ellen.
Piton kicsit továbbgondolta a lány álmodozását, ami végül átment durva erőszakba. Hermione nemhogy nem kapott lángra a vágytól, egyenesen rekedtre sikoltozta magát félelmében. A földre esett, próbált kilépni az illúzióból, de Piton nem hagyta, végig kellett néznie, ahogy a férfi szaggatta a testét, és a legelképesztőbb az volt, hogy ezúttal tényleg a meztelen férfival volt dolga. Nem a saját maga által elképzelt kissé csontos, de jóvágásúval. Nem… Piton mindent olyan valóságosan mutatott meg neki, ahogy lehetne. Az izmai játékát, a hangokat, a szagokat, ízeket, minden „kézzel fogható" élményt. A szájában ott volt a férfi nyálának ize… Borzalmas volt!
- Na, Granger, most köszönje meg szépen, hogy sosem engedtem magamhoz közel! – sziszegte a lány arcába, miközben marokra fogta a haját, és a fejéhez rántotta. – Még mindig olyan magabiztos? Úgy gondolja, elegendő a tudása, felkészült már? VÁLASZOLJON, HA KÉRDEZEM!
- Nem vagyok felkészült- nyögte elfúló hangon. Szemével irgalomért könyörgött.
- Most pedig köszönje meg végre, hogy meghagytam az ártatlan gyermekkora maradékát! – Szemeiben felizzott a vad gyűlölet lángja, és még valami más is, de Hermionénak, nem volt ideje elemezni a dolgot.
- Soha nem teszem meg! – A már jól ismert égető érzés addig hevítette a csuklóját, míg végül kénytelen volt kipréselni magából a szavakat.
- Soha nem tartottam magát semmire, és most még inkább tudom, hogy igazam volt, mikor azt mondtam: túlontúl sok önbizalom a semmire…
SS/HG
Egy napok teltek el a bizonytalan nyugalomban, a férfi nem egzecíroztatta, jóformán nem is beszéltek. Egyik péntek délután, miután végzett a márványpadló felmosásával, a férfi mögé lépett, a frászt hozva ezzel a lányra.
- Van néhány doboz a könyvtárszobában, semmisítse meg az aktákat, amiket benne talál. Már nincs szükségem ezekre a másolatokra. – utasította, majd elment.
Hermione nem akadékoskodott. Tüzet gyújtott a kandallóban, és közelebb húzta a dobozokat. A néhány doboz enyhe kifejezés volt, majdnem húsz, méretes kartontartóval kellett elboldogulnia. Néha belepillantott, miket kell megsemmisítenie. Nem tartotta titkosnak, elvégre, ha nem nézhetne bele, akkor nem vele csináltatná.
Régi dolgozatok… Nem voltak túl érdekfeszítők. Az utolsó három dobozban viszont olyan dolgokra bukkant, amikről sosem gondolta volna, hogy valaha újra látni fogja őket. A házi dolgozatai külön dobozban voltak elraktározva, bár a hosszúságukat tekintve nem volt meglepő. Mosolyogva olvasta vissza saját gondolatait.
Aztán még érdekesebb dolgokra bukkant. Az iskolai értékelésekre. Kíváncsian kutatta ki a saját aktáját. Hét év értékelése lapult a tartóban. Nem is várta, hogy dicséret is lesz benne, de kellemesen csalódott. Tisztában volt vele, hogy ezeket az értékeléseket, csak a házvezető tanára, illetve az igazgató olvashatta el, és nekik is bizalmasan kellett kezelniük. Benne volt a Roxfort szabályzatában, a diákok jogainak védelmében támasztott bekezdések között...
Első év: Hermione Jane Granger kiemelkedik a társai közül, bosszantóan tudálékos, és mindig előre tanul. Az összes kérdésre betéve tudja a választ, és képtelen fékezni a leküzdhetetlen feltűnési vágyát. Mindazonáltal, értékelem a törekvéseit, főleg, ha tekintetbe vesszük, hogy még csak tizenegy éves.
Második év: Tekintetbe véve, hogy huzamosabb ideig a gyengélkedőn vendégeskedett, nem számítottam különösebben kimagasló teljesítményre tőle az év végi vizsgákra vonatkozóan. Mégis annak ellenére, hogy nem tudott minden pillanatban a könyvei fölé görnyedni, messze a legjobb volt az évfolyamában bájitaltanból. Tudomásomra jutottak bizonyos körülmények, így első kézből értesülhettem róla, hogy messze magasabb fokú bájitalokat is képes elkészíteni. Elismerésre méltó.
Harmad év: Határozottan lenne érzéke a tantárgyamhoz, ám kevésbé tehetséges barátai (Harry James Potter illetve Ronald Bilius Weasley) hátráltatják abban, hogy komolyabb mértékben elmerülhessen a bájitaltan rejtelmeiben. Ettől eltekintve nem tudom kifogásolni az órai teljesítményét.
Negyed év: A figyelmét megosztotta a Trimágus tusában részt vevő ismerőseinek segítése és a tanulás között. Mégis el kell ismernem, hogy az órán nyújtott munkája felülmúlja a várakozásaimat. Precízen készít el minden főzetet, és nem szorul segítségre, a munkája során. Továbbra is az egyik legtehetségesebb boszorkánynak tartom, aki valaha is a Roxfortba járt.
Ötöd év: Miss Granger, minden bájitala megközelíti a tökéletes szintet. Fejlődése páratlan, nem várt eredményeket produkál. Évfolyamtársai messze elmaradnak mögötte. Ha lenne rá elég időm, felajánlanám neki a különórák lehetőségét. Az RBF tesztje maximum pontszámú lett, így természetesen minden vonakodás nélkül felvettem a haladó csoportba.
Hatod év: Idén nem volt lehetőségem a bájitalok területén elért fejlődését tovább szemlélni, de kárpótolt érte, hogy SVK tanárként tovább oktathattam. Meglepetésemre a nonverbális varázslás alapjait már az első órán elsajátította. Az ártások és védekezések során mutatott technikája kifogástalan. Egészen kicsit kell csak még csiszolni rajta. Továbbra is alkalmas arra, hogy RAVASZ-szinten tanulja a tantárgyat.
Megjegyzés: A házi dolgozatait mindig időben adja le. Bár a kért mennyiségen jóval felül teljesít, mégis élvezet elolvasni minden munkáját. Valószínűleg közötte van azon keveseknek, akik később is kamatoztatni tudják, majd az így megszerzett tudást. Büszkeséggel tölt el, hogy a kezem alatt nőtt fel, olyan kimagasló tehetségnek, amilyennek most tartom.
Hermione Jane Granger 18 évesen tért vissza az iskolába, hogy befejezze tanulmányait. Láthatóan hatással volt rá az egy év kihagyás.
Heted év: Mélységesen csalódtam Miss Grangerben! Éretlen viselkedése kiütközik az órai munkájában is. Eddig nem látott hanyatlásnak indult a teljesítménye. Borzalmas eredményt produkál. Bár minden bájitalt el tud készíteni, mostanra világos lett számomra, hogy nincs tehetsége a tantárgyamhoz, csupán az állandó magolás viszonylagos eredményét tudja felmutatni. Az év végi vizsgáin átvergődött, de nem jósolok neki fényes jövőt.
Hermione nagyot sóhajtott. Meglepetésére a doboz alján talált még egy külön pergamenlapot, ami úgy tűnt, az értékeléséhez tartozott.
- Hát ez meg micsoda? – kicsit össze volt ragadva, óvatosan hajtotta szét.
Tisztelt Vezetőség!
Kötelességemnek érzem, hogy tájékoztassam önöket egy diákjuk viselt dolgairól.
Hermione Jane Granger sajnálatosan módon szabályt sértett, méghozzá súlyosan. Tudomásomra jutott, az a szégyenletes tény, hogy a kisasszony túlzottan érdeklődik egyes tanárai iránt. Ennél fogva nem állíthatom biztosan, hogy a tudásának megfelelő minősítést kapta a múltban, hiszen érdeklődése nem csupán a tantárgy elsajátítására korlátozódik. Itt most egyik kollégát sem szeretném meggyanúsítani, biztos vagyok benne, hogy szándékosan nem vettek részt a kisasszony játékaiban, de lehetséges, hogy áldozatul estek, és így a hölgy érdemjegyei nem valódi ismereteit tükrözik.
Bármennyire is igyekezetem jobb belátásra téríteni, sajnos azt kell, hogy mondjam, a bomlott elméjén már nem lehet segíteni. Többszöri felszólításomra sem volt hajlandó változtatni erkölcstelen viselkedésén, és semmibe vette a kicsapás lehetőségét. Magatartási problémái megmutatkoztak a tanulmányi eredményein is. Eddigi iskolás évei alatt azt a benyomást keltette bennem, hogy kimagasló tehetség, de rájöttem, hogy alaposan félreismertem. Bizonyos, hogy a háború rányomta bélyegét a viselkedésére, kifordult önmagából, kezelhetetlenné vált.
A maguk helyében kétszer is átgondolnám, biztosítanak-e tanulási lehetőséget egy ilyen személynek, aki minden erkölcsi normát semmibe vesz, ezzel esetleg negatív hatást gyakorol a környezetében levő más diákokra is. Természetesen örömmel venném, ha bebizonyosodna, hogy a hölgy megváltozott, és nyom nélkül maga mögött hagyta a háború sajnálatos eseményeit.
Üdvözlettel, Perselus Piton professzor, Roxfort.