8.

Draco egyre jobban kezdett sápadni, álmában sem gondolta volna, hogy Piton tényleg ennyire korlátozta a lány jogait. Kezdett némi sajnálattal gondolni Hermionéra.

- Nem hozzá jöttem, hanem miatta! – Kihúzta magát, és próbált fölényes arcot vágni. – Van egy kis gond az alkalmazottad körül. Hermione lassan haladt lefelé a lépcsőn, nem akart egyetlen szót sem elmulasztani.

- Igazán? Felvilágosíthatnál erről – Piton megemelte szemöldökét, és úgy nézett a férfira, ahogy régen a diákjaira –, már ha úgy érzed, képes vagy rá. Jelen pillanatban úgy vélem, hiába próbálsz higgadtnak látszani, valami vagy valaki alaposan rád ijesztett.

- Minerva McGalagony kedvesen közölte velem a mai napon, hogy következő nálad tett látogatásomra el fog kísérni, mert aggasztja, hogy nincs híre Grangerről.

- Ez valóban felvet némi problémát. – Átvonult a szalonba, és leült az egyik fotelba. Kezdődő fejfájását egy kis halánték masszírozással próbálta elűzni, de hasztalan.

- Egy kis problémát? – Draco hangja már majdnem hisztérikus volt. – Már ne is haragudj, Perselus, de szerintem elbagatellizálod a dolgot! – Hermione leült a lépcső aljára, és onnan hallgatta őket. Piton ránézett, de nem küldte el, viszont Dracót egyre jobban feszélyezte, hogy a lány vizslatja őket.

- Ez nem olyan égető probléma! Biztosíthatlak róla, hogy ennél sokkal szorultabb helyzetekből is kivágtam már magam. – Mindhármukban felrémlett, hogy Piton kettős kém volt a háború idején. – Ha Minerva látogatást óhajt tenni a házamban, akkor ide is fog jönni, én pedig nem fogom meggátolni abban, hogy találkozzon Miss Grangerrel. – Hermione majdnem leesett arról a legalsó lépcsőfokról, pedig ült rajta.

- Rendben, látom, belélegeztél valamilyen gőzt a laborodban bájitalfőzés közben. – Piton zord pillantása más megközelítésre sarkallta a fiút. – Én sem jutottam be a házadba, pedig nem hozzá jöttem! – A lányra mutatott. - Akkor McGalagony mégis hogy fog belépni? Arról már nem is beszélve, hogy ott éktelenkedik egy rabszolgakarkötő Granger kezén, a kötés fölött… Apropó, miért van bekötve a keze? – Piton megrántotta a vállát, Hermione pedig bánatosan lesütötte a szemét. – Nézz csak rá, Perselus, ez a ruha, meg ahogy kinéz… egyből rá fog jönni, hogy nem bánsz vele valami fényesen.

- Igazán sajnálom, Malfoy, hogy nem felelek meg az úri ízlésednek - dohogott a lány sértetten. - Esetleg kölcsönkérhetnél az anyádtól valami csinosabbat a számomra!

- Én meg azt sajnálom, hogy megbántottam a hiúságod, Granger - fintorgott a fiú. – Felfogtad, hogy miről beszélek egyáltalán? Azt a boszorkányt ismerve nem fog sokáig tartani, míg összerakja a képet, tudni fogja, hogy Én mindenről tudtam, ami itt folyik. Ki fog rúgni! – Holtsápadttá vált. – Jóságos Merlin! Elbocsájt, és akkor nekem annyi… Hová menjek? Még mindig nincs túl jó hírnevem a varázsvilágban. - Hirtelen felpattant, és Piton elé állt, hevesen gesztikulálva levegőért kapkodott – Nem mehetek muglik közé!

- Csillapodj, Draco, vagy felképellek! – Felállt és elkezdett körbejárni a szobában. – Világos, hogy Minervának azt a benyomást kell tükröznünk, hogy minden a legnagyobb rendben van.
Hermione ezt a pillanatot választotta, hogy közbeszóljon.

- Esetleg, ha felbontanánk a szerződésem végre, nem lenne több gondunk. – Piton csak rávillantotta sötét szemeit. – Ezzel nem félemlít meg, tudja jól. Engedjen el, és megoldódik minden probléma.

- Nem mehet el, Granger, mert még tartozik nekem – sziszegte.

- Mégis mivel… a vérem akarja, vagy mi? Már megalázott, megszégyenített és megfélemlített vagy ezerszer, legyen elég! – Fejét felszegve a férfi elé sétált. – Bocsánatot is kértem, mit akar még?

- Bocsánatot kértem – ismételte affektálva a férfi. Tegnap a nagy színpadi jelenete után nem sokkal megpróbált elszökni! Legalább akkora hazugság volt, amit a laboromban összehordott, mintha én azt állítanám, hogy ön egy szemrevaló boszorkány! – Hermione arca erre piros árnyalatot öltött mérgében.

- Na, ide hallgasson, maga…

- Nem, maga hallgasson ide! Minerva, számításaim szerint, még ezen a hétvégén felkeres minket. Hajlandó vagyok a szerződésünk időtartamát lecsökkenteni nyolc hónapra, ha részt vesz ebben a játékban! – Hermione egy percig mérlegelte az ajánlatot.

- Ha nem megyek bele, akkor ki fog derülni, hogy maga micsoda szadista állat, és még hamarabb szabad leszek! – Nem bírta elnyomni győzedelmes mosolyát.

- Ha nem megy bele, akkor sajnos át kell költöznünk az egyik védett házamba, aminek a helyét csak én tudom, és ott aztán tényleg csak kettesben leszünk. Ezt akarja, Hazug kislány? – Tudta jól, hogy Hermione retteg attól, hogy elzárják a világtól vele kettesben, mert akkor tényleg semmi és senki nem menti meg a dühkitöréseitől.

- De akkor nekem is vannak feltételeim! – Piton kérdőn ránézett. – Hajlandó néhány engedményt tenni, vagy ne is törjem magam? - Hermione flegmasága miatt Piton vérnyomása percek alatt az egekbe szökött, de ezúttal türtőztette magát.

SS/HG

Piton nem az a fajta ember volt, aki engedett a zsarolásnak, sőt csak mérhetetlen haragra gyúlt a lány arcátlan próbálkozása miatt. Bőven hagyta magát befolyásolni Albus idejében, mostanra már elege volt. Hermione azonban utána nézett egy pár dolognak a könyvtárban, mikor szabadnapos volt. Bár a városi könyvtáros meredt tekintettel bámult rá, mikor az illegális esküket tartalmazó kötetek után kérdezett, azért segített neki. Meggyőzte, hogy egy dolgozatához lesz szüksége az információkra. A jóhiszemű nő a végén még egy jogi kötetet is adott neki, amiben azokat az eseteket taglalták, mikor lefüleltek egy olyan varázslót vagy boszorkányt, aki ilyen esküt, kötést használt valakin.
Az egyik érdekes eset hasonlított az övéhez. A varázsló elrabolt egy lányt, és „bebörtönözte" egy hasonló esküvel, mint amit ő tett le Pitonnak. A férfi harminc évet kapott az Azkabanban emberrablásért, a személyiségi jogok eltiprásáért stb.
A lemásolt lapot előhozta a szobájából, és meglobogtatta Perselus orra előtt. A férfi dühösen tépte ki kezéből a pergament, és átolvasta. Száját keserű mosolyra húzva, bólintott a lánynak, jelezve a részleges győzelmét felette.
Miután az ifjabb Malfoy némileg megnyugodott, távozott a Piton-rezidenciából. A bájitalmester bevonult a dolgozószobájába, maga mögött a lánnyal. Hermione minden félsz nélkül lehuppant az asztallal szemközti székbe.

- Na, akkor lássuk… azt hiszem, kénytelen vagyok némi változtatást eszközölni a szerződésünkben – morogta, a szemét a lapokon járatva. Pálcáját végighúzta a szövegen, és minden módosítandó bejegyzésnél a lányra pillantott.

- Normális okklumencia oktatást szeretnék! – Az első szót különösen megnyomta. – Ezen kívül - mivel maga egy igazi szaktekintély a bájitalok terén - szeretném, ha felkészítene végre a vizsgámra! – Piton várakozásteljes arccal nézett rá, hátha van még valami óhaja.

- Ennyi? Semmi több, Miss Granger? Nem mintha ezek közül, bármelyiket is szándékomban állna teljesíteni. – Hermione felháborodása roppant mód szórakoztatta. - Tudom, a kis jegyzete, amit a könyvtárból másolt, igazán figyelemre méltó. Valóban nem túl kellemes a légkör a varázslók börtönében, de kétlem, hogy valaha is vendégeskednem kéne abban a minden komfortot nélkülöző „üdülőben". Másrészről viszont itt van az a keményfejű skót boszorkány, aki sajnos nem hiszem, hogy jó néven venné, ha nem tudna magával beszélni. Minervából kinézem, hogy riasztja az egész Auror parancsnokságot, csakhogy bejusson ide.

- Akkor mégis szüksége van rám, mármint arra, hogy kellően félrevezessem McGalagony igazgatónőt. – Bájosan pislogott a férfi felé. – Csak annyit kérek, hogy ezt a két apró kérést vegye bele a szerződésbe.

Piton szemeit forgatva folytatta a szerződés módosítását. Mikor készen lett, Hermione karkötője egy pillanatra felvillant, de most nem égette meg a kezét. Megegyeztek, innentől ha lehet, még bonyolultabb lesz a kapcsolatuk. Perselus egy jó nagy adag lángnyelv-whiskyt töltött magának, miután a lány távozott.

SS/HG

Minerva McGalagony pontban délután kettőkor megjelent a Piton-rezidencia ajtajában, oldalán a kissé feszengő Draco Malfoyjal. A bent lévők már felkészültek a fogadásukra. Hermione egy krémszínű nyári ruhát viselt, és a karján lévő karperec ezúttal egy vastag aranykarkötőnek volt álcázva. A lány kissé bosszúsan mozgatta az ékszert. Piton a lány minden tiltakozása ellenére sem volt hajlandó levenni róla a „bilincsét". Nem bízott a lányban, félő volt, hogy az első alkalommal kimenekül a házból, ahogy kinyílik az ajtó.
Az csengő hangjára mindketten felpattantak. A férfi még egy utolsó figyelmeztető pillantást küldött a lánynak, majd ajtót nyitott.

Minerva érdeklődve figyelte a párost, Hermione és Piton is a kanapén foglalt helyet. Bár nem volt köztünk testi kontaktus, és eléggé messze helyezkedtek el egymástól, mindenképpen volt valami érdekes a viselkedésükben. Hermione kicsit talán túl sovány volt az idős boszorka ízlésének, de ezt betudta a mai divathóbortnak a lányok körében. Draco egyenes háttal ült, a teáscsészéjével játszott, igyekezett nemtörődömnek tűnni.

- Miss Granger, sajnálom, hogy bejelentés nélkül törtem magára, de aggasztott, hogy olyan keveset hallok ön felől. Remélem, nem okoz problémát az ittlétem… – Negédesen Perselusra mosolygott. Tisztában volt vele, mennyire udvariatlan ilyen módon rárontani valakire a saját otthonában, de úgy érezte, felelősséggel tartozik a lány iránt, mivel ő segített neki bekerülni Pitonhoz. Muszáj volt megbizonyosodnia róla, hogy nem vétett óriási hibát ezzel a lépésével, és ha ez azzal járt, hogy nem mellesleg borsot törhet régi kollégája orra alá az alkalmatlankodásával, hát az csak egy újabb örömteli ok volt az ittlétére.

- Nem, McGalagony professzor, természetesen nagyon örülök, hogy láthatom. Igazán sajnálom, hogy elmaradoztam, de a kutatások és a tanulás leköti minden időmet – szabadkozott a lány, és Pitonnak el kellett ismernie, jól csinálja.

- Kutatások… ezek szerint együtt dolgoztok, Perselus? – Meglepődése valódi volt, sosem feltételezte, hogy a férfi képes együttműködni bárkivel is, ha csak nincs rákényszerítve.
- Miss Granger ha nem is a legjobb bájitalasszisztens, mindenképpen figyelemreméltó a tudása. Valóban nagy segítséget nyújt nekem, nincs okom panaszra – mindehhez olyan vicsort vágott, mintha minden szó fájt volna neki –, gördülékenyen haladunk a tekercsek feldolgozásában és egyéb területeken.

- Perselus az okklumenciára gondol… Jól haladok vele, persze, ehhez szükségem volt egy jó tanárra. – Draco felkapta a fejét. Hermione tényleg azt mondta, hogy Piton jó tanár? – Először nem ment zökkenőmentesen, de végül rájöttünk, hogy máshonnan kell megközelítenünk a dolgot. Ma már összeszokott páros vagyunk. Perselus nagyon kedves velem.

Minerva félrenyelte a teáját, és köhögni kezdett. Piton szeme figyelmeztetően rávillant a lányra, de ő tudomást sem vett a férfiről.

- Ha máskor, a Roxfortban is ilyen empatikusan viseltetett volna a diákjai iránt, akkor biztos, hogy sokkal nagyobb népszerűségnek örvendett volna. Engem is meglepett, mikor először tapasztaltam, de hát be kell ismernem, Perselus egészen különleges ember, remek a humora és figyelmes velem. Rengeteget fejlődtem a keze alatt, és láthatóan jót tesz nekem a vele töltött idő. – Draco egyre lejjebb csúszott a széken.

Hermione mosolya sziklaszilárdan ült az arcán, és úgy tűnt, le sem lehet onnan vakarni. Piton szívesen leváltotta volna a teáját valami erősebbre. Lázasan gondolkozott azon, hogyan mentse ki magát a szemtelen fruska ármánykodásával keltett helyzetből. Nem nagyon akart ellenkezni, mert ha tagad, akkor kiderül, hogy valamelyikük hazudik. Patt helyzet alakult ki.

- Különleges ember? – ismételte elhűlve Minerva! – Úgy látom, Perselus, túlságosan is felületesen vizsgáltam a tulajdonságaid az elmúlt húsz évben. Egyes jellemvonásaid elhomályosították az emberi mivoltod. Örülök, hogy Hermione felé megnyíltál, bár számomra kissé idegennek tűnik tőled ez a fajta magatartás, de hinnem kell a kisasszony szavának. – Hermione felé bólintott. – Sajnos elszaladt az idő, nem maradhatok tovább. Rendkívül élvezetes volt ez a találkozás, hamarosan meg kell ismételnünk. Piton fekete szeme összeszűkült. Egy apró fejmozdulattal jelezte Dracónak, hogy ő is menjen az idős boszorkánnyal.

Hermione teljesen nyugodtan lépett el az ajtótól, miután a vendégeik elbúcsúztak. Nem aggasztotta különösebben Piton nyakától kezdődő vöröses lángolása. Még akkor is higgadt volt, mikor Perselus üvölteni kezdett. Ezúttal ő szórakozott jól a másik kárára, és cseppet sem bántotta a dolog.

- Mi a fészkes fenét művelt? Nem tud hazudni? Esetleg erre is megtanítsam, Granger? – A bárszekrénynél kotorászott valami idegcsillapítóért. – KEDVES és FIGYELMES?– Visszafordult Hermione irányába, válaszokat várt, mégpedig sürgősen.

- Ennyi telt tőlem, professzor, szerintem nem voltam olyan rossz – sütötte le szégyenlősen a szemhéját, és megrebegtette a pilláit.

- Nálam ez nem jön be kisasszony, és nem is a maga stílusa! – Egy húzásra lehajtotta az italát. A lány követte szemével minden mozdulatát, nem volt benne biztos, hogy nem fogja megütni, ha tovább feszíti a húrt. – És mi volt az a bizalmaskodó keresztnéven való szólítás? Hihetetlen, mennyire ostobán viselkedett!

- Azt mondta, játsszam meg magam előtte! – eddig tartott a lány türelme. – Ha előre megbeszéljük, mit mondhatok, vagy éppenséggel miről hallgassak, akkor megtettem volna! Nem így történt, ha emlékezetem nem csal. Akkor meg mégis miért velem kiabál? Ordítozzon saját magával!

Perselus szinte átugrotta az őket elválasztó kis asztalt, és erősen megragadta a lány felkarját. Hermione dacosan állta a pillantását, nem fordította el a fejét. Percekig csak egymást méregették, Piton alkoholos lehelete égette a lány arcbőrét.

- Az egyetlen, amit elért ezzel a harmadosztályú színjátékkal, hogy csak még jobban felpiszkálta Minerva amúgy sem csekély kíváncsiságát – morogta, majd kissé ellökve magától a lányt, visszament a bárszekrényhez.

- Túldramatizálja a dolgot! Nem hinném, hogy McGalagony professzor élete olyan unalmas és üres lenne, hogy állandóan elméleteket gyártson mások magánéletéről, és aztán rájuk törjön, hogy meglássa, igaza van-e! – rántotta meg a vállát, magát is ezzel próbálta megnyugtatni.

- Sosem állítottam, hogy üres az élete! – csattant fel. – De ha valakiről, aki köztudott, hogy nem jön ki túl jól a fiatalabb generációval – griffendélesekkel meg egyáltalán nem –, hirtelen kiderül, hogy milyen jó ember, ahogy volt szíves elmesélni, akkor az csak szokatlannak tekinthető. Márpedig maga szánt szándékkal célzott valami romantikus vonulatra, amit fel sem tudok fogni, hogy egyáltalán honnan volt mersze hozzá! – Hermione nem szólt semmit. Piton szemöldökét enyhén megemelte, ahogy a lány hangtalanul bevonult a szobájába. Hermione összerezzent, mikor meghallotta a káromkodással kísért pohártörést. Piton a falhoz csapta a kristálypoharát, és feldúltan a lépcső felé menetelt.
A szerződés módosítása nem idézte elő a békét, pedig egyre tarthatatlanabb volt a helyzet. Hermione régi énje a felszínre tört, és míg Piton elbírt a gyenge kislánnyal, akit mardos a lelkiismeret, addig az öntudatos nőt nem bírta igába hajtani.