12.

Ha Perselus Piton valaha is szerepelne egy romantikus regényben, akkor most biztosan a feldúlt lány után iramodott volna. Viszont ez a férfi, inkább morgott egy kicsit magában, majd kimért léptekkel visszatért a bálozók közé. Minerva ezt a percet választotta, hogy úgymond felkérje táncolni. A keringő alatt Perselus igyekezett nem beszédbe elegyedni a nővel, de amikor már harmadszor kérdezett Hermione felől, kifakadt.

- Merlinre, Minerva, te is pontosan olyan jól tudod, mint én, hogy Miss Granger már nincs itt! – Egy röpke pillanatra elgondolkozott, hogy miért zavarja ennyire ez a dolog, de végül betudta annak, hogy a lány tűrhetetlen magatartása van rá ilyen hatással.

- David említett valamit Mr. Malfoyjal kapcsolatban…

- Az unokaöcséd bizonyára nem csak említett valamit, hanem eléd tárta a „szomorú" tényt, hogy nem ő lesz a bébioroszlánod udvarlója! – Élcelődése belefojtotta a további szavakat az idős boszorkányba.

Narcissa azonnal lecsapott a fekete dísztaláros férfira, amint a Roxfort igazgatójával lejtett tánc alól felszabadult. A rideg szépség élvezte, ahogy Piton karja karcsú dereka köré fonódik, testük a lépéseknél összeér. Kihívóan közelebb tolta a csípőjét, ezzel kiváltva Piton rosszalló nézését. Nem volt hangulata ehhez a műsorhoz. Tudta jól, hogy Narcissa imád a tűzzel játszani, ha Lucius is a közelben van. Piton azonban dekoncentrált volt, és nem óhajtott megreszkírozni egy ilyen nagy horderejű botrányt, néhány erotikus mozdulat miatt, amit jelen pillanatban nem tudott megfelelően kezelni.

Piton fáradtan lépett be a háza kapuján, hajnali fél kettőkor. Sejtette, hogy a lány már alszik, mégis vetni akart rá egy pillantást. Halkan nyomta le a szobája ajtajának kilincsét, és belépett a sötét helyiségbe. Pálcájával halovány fényt gyújtott, hogy ne ébressze fel az alvót… Legnagyobb döbbenetére a lány ágya érintetlen volt.

SS/HG

Mire a Roxfort folyosóin haladva elértek az emeleti lakosztályba Hermione mérge elpárolgott. Nem is akart tovább az ostoba, fekete szemű férfira gondolni. Draco kedvtelve figyelte a szoba közepén álldogáló lányt. Hermione kíváncsian hordozta körbe tekintetét a berendezésen, és mosolygott a szoba szerénységén. Még mindig nehezen hitte el, hogy Draco már nem olyan elkényeztetett úri ficsúr, mint régebben. Ha nem tudott volna a megváltozott anyagi körülményeiről, akkor biztosan egy ennél jóval impozánsabb lakosztályt képzelt volna el számára. Antik asztalokkal, mívesen faragott székekkel, értékes festményekkel és drága kárpitozással. Ehhez képest, egy átlagos legénylakás tárult a szeme elé, ahol nagyrészt a zöld szín dominált.

Darco előzékenyen lesegítette róla a kabátot, és hellyel kínálta. Hermione udvariasan visszautasította a teát, de egy pohár italt elfogadott. A szőke férfi a szoba egyetlen értékesnek látszó bútorához lépett, és kinyitotta a bárszekrény üvegajtaját. Felsorolta a bőséges választékot, majd mindketten a vodka mellett döntöttek, ami egy kedves ajándék volt Draco egyik hűséges barátjától Oroszországból. Az üveg már bontva volt, kicsivel több, mint a fele hiányzott. A szőke férfi bocsánatkérően pillantott a lányra, de Hermione csak legyintett. Mindegy volt, hogy teli üveg vagy sem. Nem nagyon szokott inni, bár meglehetősen jól bírta az italt mégis ritkán fordult elő, hogy a pohár után nyúlt.

Az első korty végigégette a lány torkát, és fuldokló köhögésre késztette. A második pohár, már jobban csúszott, és gördülékenyebb lett az eleinte zavart, kissé akadozó beszélgetés. Melege lett, arca kipirult a szemei lázasan csillogtak, és össze-vissza fecsegett. Draco tudta, hogy most nem illene kérdezgetnie személyes témákról, de egyre növekvő kíváncsisága felülkerekedett lovagiasságán.

- Szóval miért éppen Perselusnál kötöttél ki? – kérdezte somolyogva, és újratöltötte mindkettőjük poharát. Hermione macskásan nyújtózni kezdett, aztán felállt a kanapéról, amin eddig ültek. Kicsit forgolódott, majd megállt a férfival szemben.

- Valószínűleg azért, mert egy kötöznivaló bolond vagyok, bizonyos mértékű mazochista hajlammal. – Eszelősen vigyorgott. – Amúgy feladott egy hirdetést, én válaszoltam rá, és kis rásegítéssel alkalmazott. Őt is meg lehet vesztegetni… - csuklani kezdett.

- Ez a nagy titok? – Draco szkeptikusan felvonta a szemöldökét. – Ennél még én is jobb mesét tudnék költeni. - Hermione védekezőn feltartotta a kezeit.

- Jól van, jól van… elmondom! – Egy hajtásra kiitatta a poharát, és a férfi felé nyújtotta, hogy töltse neki tele megint, Draco csak egy kortyot öntött a vodkából. – Az egészet, ha tudni akarod, de utána meg kell, hogy öljél… vagy nem, én öllek meg…áh majd kitaláljuk, mi legyen. – Már akadozott a nyelve, de a szőke fiú rendkívül bájosnak tartotta ezt a kis szalonspiccet.

- Minden akkor kezdődött mikor hetedévesek voltunk. Ginny és Harry teljesen egymásba voltak gabalyodva, és Ron is valami csajjal mászkált, smároltak – fintorgott. Olyan egyedül éreztem magam – a hangja kicsit elvékonyodott –, de aztán rájöttem, hogy szeretem… De ő nem szeretett, sőt utált, és azt mondta hazudok, meg hogy fogjam be, és még hogy rosszabb is lesz… - ezzel lenyelte azt az egy korty vodkát.

- Ez egy érdekes körmondat volt – kuncogott Draco. - Viszont azt még mindig nem tudom, miről, vagy éppenséggel kiről beszélsz. – Illetve ez így nem igaz helyesbítek, sejtem kiről beszélsz, de ha ez így van, akkor úgy érzem jobb, ha kinyitok még egy üveg italt, mert ennyire józanul nem hiszem, hogy képes leszek elviselni ezt a vallomást. – Ördögi volt a mosolya, Hermione pedig csak horkantott, és odabotorkált a bárszekrényhez. Találomra kivett belőle egy üveget, és lerakta a dohányzóasztalra. – Ezek szerint igyak még? – érdeklődött. Draco pedig színpadiasan a mellkasa elé emelete a kezét.

- Róla van szó – suttogta a férfinak. Beleszerettem Perselus Pitonba! – Ezt viszont már teljes hangerővel kiabálta. – Olyan szörnyű volt, amikor elküldött, és mérges volt, talán még meg is vetett érte. Hát mi a baj velem, csúnya vagyok? Buta kis liba voltam? Azt mondta, hogy ne is álmodjak róla, pedig azt tettem, mennyi pajzán álom… – Draco tagadóan rázta a fejét. Elhitte, hogy Hermionét bántotta az elutasítás, de belátta azt is, hogy Pitonnak nem volt más választása. Tanár volt.

- Nem hiszem, hogy ez lett volna az indok. Te diáklány voltál, ő meg a tanárod. Ezt senki nem nézte volna jó szemmel, bár miután elvégezted az iskolát, ez már nem lehetett volna akadály. – Egy kicsit eltöprengett ezen. Vajon Pitonnak eszébe jutott valaha, hogy Hermionét felkeresse a Roxfort után? Lehet, hogy ezért vette fel maga mellé? A pajzán álmokra is kíváncsi lett volna, de ezt már igazán nem akarta megkérdezni, talán majd máskor.

- Látod, hogy te milyen jól látod a dolgokat – kuncogott. – De Ő nem látta át a dolgot, és hát persze én meg loholtam utána, de tudomást sem vett rólam. Igen, csak kiabált velem, és nézett rám azzal a szexi tekintetével, és a borzongató hangján ordibált. – Nem a férfira nézett a távolba révedt, mintha újra látná maga előtt az egészet.

- Várjunk csak, neked Piton szexi?! – prüszkölte Draco.

- Ezt meg kitől hallottad? – kérdezett vissza szemöldök ráncolva a lány.

- Az előbb te mondtad…

- Hangosan? – kicsit meginogott.

- Hermione nem innál egy kávét, vagy egy kis nem is tudom, mit adjak? – Granger megrázta szétbomlott kócos haját, és bizonytalan léptekkel a vodkás üveg felé közeledett. Már nem vette a fáradságot, hogy a maradékot kitöltse a poharába, üvegből szándékozott inni.

- Az egész amiatt a hülye átok miatt van – dörmögte. – Igen minden amiatt van. Amikor megtámadták, nem segítettem, és aztán ő olyan nagyon mérges lett. Sántított, meg gyűlölködött… Megbuktatott! – szipogva az üveget ölelgette, de nem ivott bele. – Megbuktam egy vizsgán, hogy történhetett ez velem!? - Draco most már kezdte érteni a dolgokat, de még akkor sem volt világos számára, hogy ezek után Hermione miért ragaszkodott ahhoz, Pitonnál vállaljon állást. Talán még mindig szereti? Ennek furcsa módon nem igazán örült.

Üveges tekintettel nézett a szőke férfira. Lassan elindult felé, próbált kecsesen mozogni, csábosnak szánt mozdulatokat tenni, de egy csacsi is szebben járt nála. Dracót nem zavarta, már ő sem volt teljesen józan, de mindenképpen jobban bírta az italt, mint a lány. Segített neki leülni a kanapéra, kivette a kezéből a vodkás üveget. Hermione felsóhajtott, mikor a férfi megsimogatta az arcát. Kicsit közelebb hajolt hozzá, és az arcát a másikéhoz nyomta. Mikor Draco újra megpróbálkozott volna a csókkal, a lány eszméletét vesztve omlott bele az ölébe.

SS/HG

Piton túl volt az ötödik kávéján, ami mellé jó pár pohár alkoholt is legurított. A szíve hevesebben vert, mint mikor Voldemort vallatta, de igyekezett tudomást sem venni saját kétségbeeséséről. Meg tudta volna fojtani a lányt! Abban biztos volt, hogy nem esett baja, a karkötő jelzett volna. Már bánta, hogy annak idején nem tett rá nyomkövető bűbájt. Izzadtan, a kigombolt dísztalárjában ült a szalon egyik foteljában, és ugrásra készen várta mikor toppan be az a hálátlan nőszemély. A világ minden kincséért sem ismerte volna, be hogy aggódik. A kis hangot a fejében elhallgatta azzal, hogy ez nem féltés, hanem mindent elsöprő harag, amiért a lány szó nélkül elhagyta a házat. Tisztában volt vele, hogy hivatalosan éjféltől elkezdődött Hermione kimenőnapja, éppen ezért biztos volt benne, hogy a karkötője nem izzik folyamatosan. De az ő szeme bezzeg szikrát szórt, ha arra gondolt, hogy a szőke keresztfia éppen milyen intim tájakon tapogathatja a griffendélest.

SS/HG

Hermione majdnem kiszédült az ágyból. Forgott vele a világ, hányingere volt, lüktetett a feje, és elfogta valami nagyon furcsa érzés. Ahogy a másik irányba fordult, halkan felsikoltott. Draco még javában aludt, egyik kezével átkarolta a fehérneműre vetkőzött lányt. Hermione óvatosan kicsusszant az őt fogva tartó kéz alól, és a fürdő felé vette az irányt. Halványan még rémlett neki, hogy a nappaliból nyíló második ajtó lesz az. Kétszer is jó alaposan megmosta az arcát hideg vízzel, de a tükörképét elnézve még így is gyászos volt a külseje. Halkan vissza akart osonni a hálóba, hogy összeszedje a ruháját, de erre nem volt alkalma. Draco a nappali kanapéján ülve várta, kezében egy csésze gőzölgő kávéval, és egy lilás színű bájitalos fiolával.

- Jó reggelt! – mosolygott. – A macskajajra – nyújtotta felé a kezében tartott italokat. Hermione kicsit toporgott mielőtt ivott volna a bögréből, a fürdőben talált egy köntöst, és magára öltötte, de még így is meztelennek érezte magát, rettentően zavarban volt. Draco kihívó tekintettel méregette. – Jól áll neked ez a köntös. Komolyan egészen szexi. – Nem bírta megállni a piszkálódást.

- Figyelj csak, ami tegnap történt, én nem szoktam ilyet csinálni, vagyis… - A férfi a szavába vágott.

- Mesés volt, egészen fantasztikus, régen volt már részem ilyen spirituális élményben. – Hermione elpirult a hallottaktól. Draco belemosolygott a saját kávésbögréjébe. – Nyugalom, nem történt semmi. Sokat ittál, fecsegtél, aztán kidőltél, bevittelek az ágyamba és én is odafeküdtem. Ezért elnézést kell kérnem, hiszen azt ígértem, a kanapén alszom.

- Nincs gond – felelte bizonytalanul a lány. - A ruháimat mikor vettem le?

- Hát az a sztriptíz nem volt semmi! – Hermione szeme majdnem kiugrott a helyéről. – Hé, csak vicceltem! Én vettem le a ruhád, gondoltam úgy kényelmesebb lesz, és nem lestem sokat, csak amennyit még egy úriember megengedhet magának.

- Egy úriember oda se nézett volna - mosolyodott el Hermione.

Reggeli után megegyeztek, hogy együtt töltik a napot. Már csak vissza kellett menniük a Piton-rezidenciába, hogy Hermione lezuhanyozhasson, és felvehessen valami kevésbé feltűnőt. Draco szerint egy kellemes sétához nem is mutatott volna rosszul az estélyi, de a lány szúrós pillantása belé fojtotta a további viccelődést. Nevetgélve léptek be a házba, nem is sejtve hogy odabent egy rendkívül ingerült, kialvatlan bájitalmester vár rájuk. Egészen pontosan csak a lányra várt.

SS/HG

Piton már robbanás közeli állapotban volt. Az ingaóra elütötte a reggel nyolc órát, de a lány még mindig sehol nem volt. Ütemesen dobolt a cipősarkával a márványpadlón, ami visszhangzott az üres házban. Most döbbent csak rá, mennyire nagy ez a hely egy egyedülálló férfinak. Mikor hallotta, hogy lenyomódik a bejárati ajtó kilincse, felpattan a székéből, és tett pár lépést az előszoba felé.
Már éppen kezdte volna a kioktatást, mikor Hermionét követve belépett Draco is, ezzel a férfi torkára forrasztva a szót. Egy ideig farkasszemet néztek egymással, majd Hermione egy szó nélkül elhaladt mellette. Piton homlokán lüktetni kezdett egy ér. Nem elég, hogy Hermione nem tölti otthon az éjszakát, még utána magával is hozza a szeretőjét? Amint a lány mögött becsukódott a szobaajtó, Piton a Malfoy-fiú felé fordult.

- Befáradnál a könyvtárszobába? – sziszegett neki. Draco nyelt egy nagyot. Tudta jól, hogy ez sokkal inkább parancs volt, mint kérés. – Útközben elmesélhetnéd miért is nem tartottad fontosnak, hogy értesíts afelől, hogy a kisasszony él és virul, továbbá mellesleg veled van.

A szőke férfi pillantása kerülte a másikét, míg a megfelelő válaszon gondolkozott. Nem is sejtette, hogy Piton kerek hét órája a hazaérkező Grangert várja. Végül elmondta neki, hogy ittak egy keveset, aztán lefeküdtek aludni. A bájitalmester nem elégedett meg ennyivel, mindent tudni akart, persze azzal tisztában volt, hogy úgy csak elárulná magát, ha rákérdezne a pontos részletekre. Végül egy kis mardekáros cselhez folyamodott.

- Úgy tűnik, Miss Granger üdítőnek találja a társaságod, számomra világos, hogy a barátkozásra tett kísérletei nálad sem tévesztettek célt. – Száját penge vékonyra préselte mérgében, mivel Draco magatartása semmitmondónak bizonyult. – Talán gratulálhatok ennél többhez is? – A fiút sem kellett félteni, világosan érezte a csapdát. Egyébiránt úgy gondolta, nem árt egy kis leckéztetés Perselusnak, amiért még mindig hajlamos úgy tenni, mint aki beleszólhat az életébe. Másrészről a tegnap megtudottak alapján csak még jobban sajnálta újsütetű barátnőjét, így ezt az ő érdekében is tette.

- Nekem nagyon is komolyak a szándékaim Hermionéval. De nem akarok többet mondani remélem megérted ez végül is az ÉN magánéletem – szája sarka aprót rándult Piton arckifejezése láttán.

- Kész vagyok, indulhatunk – lépett be a szobába az immáron friss és makulátlanul külsejű lány.

- Miss Granger, ha lehetne, a jövőben egy kicsit diszkrétebben intézze a magánügyeit – sziszegett kellően maró gúnnyal Piton.

Úgy vélem semmi kivetnivaló nem volt a viselkedésemben, uram. - Hermione erre felvonta a szemöldökét.

- Úgy gondolja? – vonta fel szemöldökét Piton is. – Nos, hadd emlékeztessem a tegnap estére, mert lehet, hogy az emlékei homályosak kissé – itt jelentőségteljesen Dracóra nézett. - A múlt éjszaka folyamán megsértette a kísérőjét, és úri hölgyhöz méltatlanul egy másik férfi karjában találtunk önre. Ezt követően még ön volt az, aki megkérdőjelezte, hogy jogosak-e a figyelmeztető szavaim, és mindezek tetejébe Mr. Malfoyt karon ragadta és látványosan végigvonszolta a vendégek között, majd távozott vele együtt, holott mindenki tudta, a megérkezésükkor bejelentett nevek alapján, hogy nem vele érkezett. – Győztes pillantást küldött a lány felé.

- Na bumm, lőttek a jóhíremnek? – kérdezte flegmán Hermione. – Azt hiszem, azt még túlélem, ha legközelebb nem kapok meghívót a felsőbb körökben rendezett estélyekre. Professzor, úgy hiszem az ön cseppet sem visszafogott előadása, amit volt szíves elég nagy hangerővel előadni az erkélyen, ahol mellesleg nem csak mi hárman tartózkodtunk; is hagy némi kívánnivalót maga után. Nem gondolja? – Most ő villantotta meg győztes mosollyal a fogsorát.

- Maga Merlin büntetése rám nézve – hápogta Piton.

- Akkor viselje kellő alázattal!

- Kisasszony, figyelmeztetem! A pimaszsága már túllépett azon a határon, amit még türelemmel el tudok viselni! – mennydörögte, és ellökte magát az íróasztaltól, ahol eddig támaszkodott. A bútort megkerülve megállt a lánnyal szemben úgy három lépés távolságra. – Maga sosem tudja, hogy mikor fogja be a száját, igaz?

Hermione ezúttal nem válaszolt. Megelégedett a részleges győzelmével, amit a férfi felett aratott, elvégre sikerült kihoznia a sodrából, és ez neki már elég volt. A tegnapi este rádöbbentette valamire. Eddig, Piton játszott vele úgy, ahogy csak akart, ezentúl keményebb ellenfél lesz a férfi számára. Gyengéden felhúzta ültéből a szőkét, és elhagyta vele együtt a könyvtárat. A válla felett még hátraszólt, hogy a szokott időben itthon lesz, aztán lesétált a lépcsőn.

Piton a fogát csikorgatva állt a könyvtár közepén, és erősen vissza kellett fognia magát, hogy ne rohanjon azon nyomban volt diákja után, hogy aztán egy jól irányzott pofonnal észhez térítse.

SS/HG

Draco lenyűgözve nézte a mellette haladó lányt. Hermionéból áradt a magabiztosság, és széles mosolya nem tudott lehervadni az arcáról. Titokzatosan, csak annyit mondott a fiatal férfinak, hogy most ő szeretné egy nagyon jó helyre elvinni. Tudta jól, hogy Draco az első adandó alkalommal elhoppanálna mellőle, ha sejtené, hogy a „vesztőhelyre" viszi. Még előző héten váltott pár levelet Ginnyvel, amiben megbeszélték a mai villásreggelit. Bár a lány nem számított arra, hogy a szőke férfi is vele lesz a kérdéses időpontban, de nem bánta. A levelekben Ginnynek már beszámolt a férfin végbement változásokról és a köztük szövődő barátságról. A vörös hajú lány kissé szkeptikusan állt a dologhoz, de végül is ráhagyta Hermionéra. Úgy gondolta, ő maga is el tudja dönteni kivel érdemes a szabadidejét eltölteni.

Az étterembe érkezve Hermione halkan kérdezett valamit a pincértől, mire ő a hátsó terasz felé vezette őket. Draco abban a percben megtorpant, ahogy Harry Potter felé fordult. Látszott, hogy a fekete hajú férfi sem nagyon tudja hova tenni a kialakult helyzetet, és idegesen suttogni kezdett kedvesének. Ginny felállt az asztaltól, hogy üdvözölje őket. A szőke hajú férfi egy morgásnak is beillő sziát lökött oda, de mikor Hermione helyet akart foglalni, megfogta a karját, és kicsit arrébb húzta.

- Neked teljesen elment az eszed, Hermione? - kérdezte fojtott hanghon. - Ezt te sem gondolhatod komolyan!

- Miért ez egy jó alkalom, hogy megismerd a barátaimat – mosolygott rá biztatóan.

- Ha nem tudnád, nagyon is jól ismerem Pottert és Weasleyt. – Kicsit odasandított a lány válla mögül. – Figyelj, ez nem túl jó ötlet, láttad Potter képét, azóta is sokkos állapotban van, mióta meglátott. Ha nem akarod, hogy romba döntsük a helyet, akkor inkább hagyd, hogy én most lelépjek…- Hermione nemmel szavazott a javaslatra, és maga előtt tolva a fiút, elfoglalta a helyét.

Az első néhány percben feszült pillantásokat váltottak az asztaltársak, majd megjelent a pincér. Felvette a rendelésüket, zavartan pislogva Harry megjegyzésére, miszerint Malfoynak, ha lehet, aranytányérban szolgálják fel a reggelit, mert ahhoz van szokva. Nyilván az ezt követő mondat sem emelte a hangulatot, mert a szőke egyből javasolta a pincérnek, hogy Potternek pedig a takarítószer raktárban tálaljanak, mert neki amúgy sem volt ennél nagyobb az ezelőtti lakhelye. Hermione és Ginny megsemmisülve néztek a mellettük ülő elvileg felnőtt férfiakra. Ginny csitítóan a vőlegénye karjára tette a kezét, de Harry nem hagyta abba az acsarkodást.

- Pompás ötlet volt tőled Mió, hogy magaddal hoztad ezt a bájgúnárt. Sajnos nekünk mennünk kell, most jutott eszembe, hogy szigorú testkontroll diétán vagyok… nem ehetek! – Megpróbálta magával rántani a vörös hajú lányt is, de a Weasley lány ráripakodott.

- Harry James Potter! Leszel szíves a korodhoz méltóan viselkedni, és visszaülni a helyedre!? Hermione szerint, Draco nagyon sokat változott, de ha te esélyt sem adsz neki arra, hogy ezt bebizonyítsa, akkor valóban jobb, ha te elmész, de én maradok! – Harry elkerekedett szemekkel nézett a lányra.

- Ez az Ginny, neveld csak meg – kuncogott Hermione. – Ugyan már, Harry, kibírjátok egyszer egy órára – próbálta enyhíteni barátja hangulatát.

- Rendben van! - vágta vissza magát a székbe Potter. - De nem akarom végighallgatni, ahogy Ginnyvel elkezditek a Malfoyjjal közös esküvődet tervezgetni – morogta az orra alatt.

- Azt én sem szeretném, Potter – válaszolta Draco az evőeszközét igazgatva. – Egyébként csak úgy mondom, hogy Hermionéval barátok vagyunk, nem pedig szeretők.

- Hála a magasságosnak Malfoy, legalább…

- Na elég legyen! – szólt rájuk Hermione. - Nincs több Potter, meg Malfoy, ha már sértegetitek egymást, akkor azt tegyétek a keresztneveteken, a szüleink ugyanis nagy műgonddal választottak nekünk azt is – ezen a kijelentésen mindannyian jóízűen mosolyogtak.

Végül másfél óra múlva mindenki épségben állt fel az asztaltól. Draco a vége felé, már egész normálisan elbeszélgetett a vele szemben ülő vörös hajú lánnyal. Be kellett ismernie, hogy Ginnynek nagyon jó humora van, csak azt sajnálta, hogy a férfiak terén az ízlése ilyen csapnivaló. Hermione elégedetten nyugtázta, hogy viszonylag rendben folyt le a találkozó, bár amikor a kér férfi egyöntetűen azzal a végszóval állt fel az asztaltól, hogy ezt a kis négyes bájcsevejt nem muszáj nagyon hamar megismételni, forgatta a szemét.

Harry és Ginny az utca végén elhoppanáltak, ők még sétálgattak egy kicsit. A fák elkezdték hullajtani a leveleiket, ez már egyértelműen az ősz kezdte volt. Draco örült is meg nem is, hogy elkezdődik a rendes iskolaév. Tudta, hogy így kevesebb szabadideje lesz. Hermione megértő, biztos volt benne, hogy amilyen gyakran csak lehetséges, találkoznak majd. A szőke férfi egy mozgó fagylaltárus felé terelte. Hermione mosolyogva rázta a fejét, már az ég is beborult, esőben fagyit enni nagy ostobaság lenne.

- Ugyan már, éljen a torokgyulladás! Merj veszélyesen élni! – heccelte a férfi, és az egyértelmű tiltakozása ellenére a lánynak is vett fagylaltot.

Végül Hermionénak volt igaza, mert az eső eleredt és egy eresz alatt kellett megenniük az édességet, aminek nem sok értelmét látta. Egy ideig álldogáltak ott, várták a zivatar végét. A lány fázósan húzta össze magán a vékonyka blézert, Draco átkarolta, és féloldalasan a mellkasához húzta, hogy egy kicsit felmelegedjen.

- Megbocsátom neked, hogy elhoztál erre a mai összejövetelre – suttogta huncutul.

- Draco, nekem fontos hogy jóban legyetek, mert te is kezdesz egyre fontosabbá válni számomra – Hermione nagyon is komolyan beszélt.

- Leszek valaha olyan fontos, mint Potter? – kérdezte, halkan feljajdulva az oldalba csípésen, amivel Hermione büntette, a vezetéknév használatért. – Jól van, ne verj meg, kérlek.

- Harry nem is tud erről… - Látva Draco kérdő tekintetét folytatta. - Zuhanyzás után végre felszállt az alkoholgőz az agyamról, és eszembe jutott, miket mondtam neked tegnap. – Mélyen a férfi szemébe nézett. – Harrynek sosem mondtam el ezt a dolgot Perselusszal, és Ginny sem tud mindent, szóval becsüld meg magad, Draco Malfoy. - A férfi még jobban magához ölelte, mielőtt megkérdezte volna, amit már tegnap este is tudni akart.

- Szereted még? – kérdezte, a nemleges választ várva.

- Nem, azt hiszem már nem… nem tudom! – az arcát a kezébe temette. – Istenem, nem tudom, és fogalmam sincs honnan kéne tudnom!