Erotikus tartalom!
16.
Ha van szörnyűbb a rémálomnál, akkor az minden bizonnyal az az eset, amikor az a bizonyos rémálom jól esik. Egy mélyen gyökerező vágyunk manifesztálódik álomképek formájában, de mikor felébredünk, rájövünk, hogy az egész csak egy illúzió volt, és ez néha jobban fáj, mint bármi más.
Piton szemét az ágy tetejére szegezte, és a szájüregén keresztül lélegzett. Felsőtestét a kinti hőmérsékletet meghazudtolva izzadtság fedte. Már fél órája ebben a pózban feküdt, és próbálta elnyomni magában az égető kielégítetlenség érzését. Nem érzett erőt ahhoz, hogy megmozduljon, pedig a zuhany áldásos lett volna, de egy ilyen álom után örült, hogy a szemét ki tudta nyitni. Régen érezte már magát ennyire kifacsartnak.
Végül sűrű nyögések közepette feltápászkodott, és kibotorkált a fürdőbe. Megnyitotta a zuhanycsapot, a leghidegebbre állította, és beállt alá. A víz olyan érzetet keltett a bőrén, mintha milliónyi tű szurkálná. Ebben a pillanatban még ezt is szívesebben vette volna, mint az álomképet a szeme előtt. Bármit megadott volna, csak hogy szabaduljon a kínzó "emlékektől", de mint ahogy lenni szokott makacsul ott lebegtek a tudatában, bármennyire is nem akarta.
- Olyan valóságos volt, Merlin verné meg, ezt nem lehet kibírni - motyogta homlokát a csempéhez nyomva.
Hermione halkan kopogtatott a háló ajtaján, majd megvárta, míg a férfi beengedi. Szégyenlősen nézett fel rá, mégis volt valami perzselő a pillantásában. Nem szólt egy szót sem, csak kibújt a köntöséből, és lehúzta válláról a hálóinge pántját. Kikerülte a döbbent férfit, és elfeküdt a hűvös ágyneműn. A melle hívogatóan kerek volt, a férfi szája azonnal kiszáradt. Volt valami igazán izgalmas a látványban Pitont még jobban feltüzelte. Nem volt túl izmos a lány teste, ennek ellenére kisugárzása csábítóan erotikus volt.
A mellkasa hullámzott, ahogy kapkodta a levegőt. Piton odaállt az ágy mellé, percekig csak nézte őt, míg végül Hermione felé nyújtotta a karját, és magára húzta. A szája édes volt, puha és duzzadt. Kényelmesen kóstolgatták egymás ajkát, utat engedve a másik nyelvének. Piton lágyan, mégis határozottan végigsimított a lány oldalán, majd visszafelé a combján, végül kezét a szemérmére helyezte. Ezernyi csókkal borította be a lány testét, míg végül elért oda, ahol a keze pihent. Fantasztikus volt látni, ahogy a lány élvezet-teljesen nyögdécsel az érintése alatt.
Hermione behunyta a szemét, egyik kezével a takarót markolta, a másikkal a férfi hajába túrt.
Ahogy időnként ránézett közben a csokoládébarna szemeivel, kaján pillantásokat küldött felé, és minden érintésével jelezte, hogy már az övé. Éppen csak hozzáérintette a nyelve hegyét Perselus férfiasságához, a férfi máris szaporábban vette a levegőt.
Az az elragadott hang, amit akkor adott ki magából elég volt hozzá, hogy a férfit még egy szinttel közelebb vigye az áhított kielégüléshez...
Mikor végül Hermione kifulladva, mosolyogva borult rá a mellkasára, ő pedig élvezettel fúrta az arcát a kusza tincsek közé, miközben kedvese hátát simogatta, akkor érzete, hogy boldog igazán az.
És ebből semmi sem volt valódi, csupán az álom után maradt gyors szívverés. Átkozta magát amiért ilyen bolondul akarta a lányt. Egy középkorú férfi volt, aki ráeszmélt, hogy még nem is élt igazán. Hirtelen kapott egy újabb esélyt, mert felbukkant, egy szép és gyönyörű teremtmény, valaki, akivel törődhet. Egyszer csak rádöbbent, hogy fel kell adnia mindent, amiért annyit dolgozott. A rideg megközelíthetetlen álcát, a kényelmes magányt. A kérdés az, hogy képes-e megtenni, feltenni mindent? Nem akart tovább hazudni magának kár lett volna. Hiszen tudta, hogy igenis akarja a lányt, mindenestül...
Hermione kipihenten ébredt. Macskásan nyújtózkodott az ágyában, de még nem szállt ki a jó meleg takaró alól, kicsit még élvezni akarta a csöndet.
Fél óra múlva kényelmes mélykék színű hosszú kötött tunikában és fekete nadrágban kilépett a szobájából, hogy elkezdje a napot. A szalonban egy meglehetősen gondterheltnek látszó házigazdára akadt, aki úgy kapaszkodott a kávésbögréjébe, mintha egy mentőöv lenne a háborgó tengeren. Halkan köszönt a férfinak, aki fáradt, rezonált hangon, alig érthetően viszonozta azt. Nem vette észre, hogy Piton minden lépését nyomon követte, ahogy kiment a konyhába. Elmélázott rajta, hogy vajon a bő felsőrész tényleg olyan izgató testet takar, mint amilyet megálmodott.
A laborban töltött idő lehetőséget adott neki arra, hogy lopva figyelhesse a lányt, de csak azt érte el vele, hogy egyre jobban össze kellett magán húznia a munkatalárját. Hermione minden önkéntelen mozdulata eszébe juttatott valamit az álmából: ahogy a kontyából kiszabadult tincseket tűrte a füle mögé, mikor beharapta a szája szélét, ahogy a főzetet keverte. A lány nem vette észre, hogy Piton a szokásosnál is sápadtabban áll az asztal másik oldalán, és ahelyett, hogy a főzetével törődne, őt nézi. Az utolsó csepp a pohárban az volt , mikor Granger az ujjait lassan, lágyan végighúzta a recept sorain, pont úgy, ahogy álmában a mellkasán vezette végig a kezét.
Egy fél óra múlva ingerülten viharzott ki a laborból, a válla felett odavetette, hogy dolga van, és elhagyta a házat.
Hermione döbbenten nézett utána, nem értette mi a baj, de a mai napja valahogy úgy is furcsa volt. Még reggeli után kapott egy baglyot Dracótól. A férfi elnézését kérte, amiért ilyen sokáig nem hallatott magáról, és mert gyerekesen viselkedett, találkozót kért, hogy megbeszéljék a történteket. A lánynak nem igazán fűlött a foga, hogy Narcissa hűtlenségéről társalogjanak, és bár jó barát akart lenni, mégis úgy érezte, nem tudná objektíven kezelni a helyzetet.
Diplomatikusan elhárította a "randevút", de helyette felajánlott, hogy elkísérhetné egy baráti összejövetelre. Gyorsan baglyozott Ginnynek is, hogy felkészítse, ha esetleg a férfi igent mond.
Barátnője válasza még azelőtt megérkezett, hogy lementek volna a laborba, de a férfi nem küldött vissza levelet, ezidáig.
Mrs. Potter szívesen látta a szőke férfit is, Hermione biztos volt benne, hogy a rossz lelkiismerete az oka, és gúnyosan elhúzta a száját, látva, hogy Ginny azért azt odaírta, hogy a férje nem túl boldog az ötlettől. Hermione megvonta a vállát, ha a barátai nem képesek elfogadni, azt akit kedvel, akkor ez vacsorán ki fog derülni, és utána nincs mit tenni, választania kell.
Fájt neki a tuadt, hogy élete egy fontos részét fogja maga mögött tudni, ha a többiek inkább elhatárolódnak tőle. Makacs volt ebben a kérdésben, hiába a sok emlék a szép időkről, nem akarta úgy leélni az életét, hogy soha semmit nem próbált ki, csak mert a barátaink ez nem tetszett. Draco barátsága jelentett neki legalább annyit, mint Ginnyé.
SS/HG
Piton meg sem állt az Abszol útig szinte végigrohant rajta, majd vett egy éles jobb kanyart, és eltűnt a sötét sikátorok egyikében. A férfiak többsége tudta, hogy mi található arra, de a varázslótársadalom diszkréten félrefordította a fejét, ha egy ismertebb emberről kiderült, bordélyházba jár. Perselus válogathatott volna a szeretői közül, de most nem volt kedve elcsábítani egyik férjezett ismerősét sem. Nem vágyott beszélgetésre, az egyetlen dolog, ami hajtotta, hogy kielégítsék. Egy halk hang azt suttogta neki, hogy ez árulás, hiszen vonzódik a lányhoz, de úgy tett, mint aki nem is hallja.
Energikusan lépett be a Kába Szikla* 13 szám alá, ahol már járt néhányszor . A Madame nem üdvözölte rég nem látott barátként, ezért szerette a helyet. Az öreg banya tudta, hogy a vendégei nem szeretik, ha arra emlékeztetik őket, mennyiszer voltak már itt.
Kiválasztott egy lányt, és felment a megadott szobába. Nem érdekelte a lány neve, hogy honnan jött, miért csinálja, amit csinál. Külsőre vonzó volt, az meg mit számít, mi van a fejében? Pillanatok alatt megszabadult a ruhájától, és rávetette magát az ágyon fekvő fekete hajú nőre. Az örömlány annak rendje és módja szerint készségesen nyögdécselt, hogy feltüzelje az ügyfél vágyát, és hamarabb túlegyenek rajta.
Piton koncentrált, erősen, durván szeretkezett a prostituáltál, szándékosan egy olyan lány választott, aki még csak halványan sem hasonlított Hermionéra.
Az aktus végén a lány kimászott az ágyból, és eltűnt a fürdőben. Piton kiszámolta a pénzt, és felöltözött. Örült a csípős szélnek, ami az utcán süvített, jól esett neki, mert kicsit kábult volt.
Dühös, és morgós hangulatban ment vissza az Abszol út felé. Nem érezte jobban magát, semmit sem használt a kis kitérő. Nem kívánta kevesébe a lányt, és nem gondolt rá kevesebbet.
Visszasétált a feldíszített kirakatok felé, aztán megállt az egyik üzletnél.
- Jó napot, Piton professzor! - üdvözölte az idős bolttulajdonos. Jókedvűen biccentett a férfi felé, és odament, hogy segítsen neki. Perselus szintén bólintott tisztelete jeléül.
- Miben segíthetek? Nagyon régen járt már nálunk, mindig postai úton rendel...
- Tartanak mugli irodalmi műveket? - A boltost meglepte a kérdés, de szerencsére igennel válaszolt. Az egyik polchoz kormányozta a bájitalmestert.
- Tudja hogy van az, sok a félvér és a mugli származású boszorkány, lépést kell tartani az igényekkel - kezét tördelve állt a férfi mellett, tudta, hogy nem minden varázsló osztja a nézeteit, és emiatt mindig attól rettegett, hogy elveszít egy jó vevőt.
Piton egy rövid mondattal kérte, hogy hagyja magára, és visszafordult a polc felé. Nem volt túl bő a választék, de jobb, volt, mint a semmi. Végül kiválasztott egy kötetet, és visszaindult a pénztárhoz. az eladó meglepődve vette át a könyvet, de nem mert rákérdezni a dologra.
- Ajándék lesz valakinek - morogta Piton, mikor észrevette a kutató, kíváncsi pillantást.
- Akkor esetleg tegyem díszcsomagolásba? - kérdezte az eladó.
- Nem, a hagyományos papírjuk elég lesz, köszönöm. - Tudta, hogy az akinek a könyvet szánja még egy szakadt, régi újságpapírba csomagolva is szívesen venne bármit, amit ebből a boltból kap.
SS/HG
A december 24-i nap hóeséssel kezdődött. Hermione kora reggel óta az ágyán ült, és azt próbálgatta gondolatban, hogy adja majd át Pitonnak az ajándékát. Már kitalált egy egészen meggyőző gondolatsort, csak éppen az volt vele a baj, hogy nem volt igaz. Első nekifutásra csak egy ajándéknak titulálta volna a bőrkötéses jegyzetfüzetet, de ő is pontosan tudta, hogy több egyszerű figyelmességnél. Titkon győzködte magát, hogy a férfi különös viselkedése jót jelent, és a múltkori őszinte megnyilvánulásai talán segítenek, hogy megértse végre a saját érzéseit.
Viszont örök racionalista lévén inkább azzal számolt, hogy Piton talán hozzászokott a jelenlétéhez az elmúlt hónapok során és ezért nem morog állandóan. Bármi is volt az oka a szokatlan viselkedésnek a szíve a torkában dobogott egész nap, ahányszor csak találkoztak. Nem tudta, szabad-e megint hinnie az érzéseinek, hogy valóban nem csak az emlékei elevenednek meg. hm?
Össze volt zavarodva. Az egyetlen személy, akivel ezt őszintén meg merte volna beszélni az érzéseit, egy eléggé szűkszavú levélben értesítette, hogy elmegy vele Potterékhez, de az első ferde pillantásnál távozik.
Mindettől függetlenül az esti vacsora normális hangulatban telt, igaz, Hermione még mindig meg volt illetődve, hogy a professzor megkérte, egyen vele az étkezőben. Ez egy olyan gesztus volt a férfi részéről, amit nem lehetett visszautasítani. Különös érzés volt vele együtt étkezni. A vacsora feléig szinte nem is váltottak szót, bár a lány nem is erőltette. Emlékezett még a napra, mikor Piton kijelentette, hogy a szolgálók sosem esznek az urukkal. Régen volt már, a kezdeti borzalmak ellenére ma már nem volt furcsa számára, hogy együtt élnek, bár ő vezette a háztartást és takarított, mégis kicsit olyanok voltak, mint...
Fintorogva rázta meg a fejét.
- Gond van az ételével, Hermione? - érdeklődött felé fordulva a férfi.
- Nem... minden rendben van, uram - füllentette.
- Már akartam említeni, hogy nyugodtan használhatja a keresztnevem. - A lány megnyúlt arccal nézett rá. - Tudom, hogy a viszonyunk elején ragaszkodtam az "Úr" megszólításhoz, de most már nevetséges lenne ezt kérnem öntől. - Granger keze megállt a levegőben a boros kehellyel, és mereven bámult a férfira.
- Nem vagyok biztos benne, hogy ez jó ötlet, mármint...
- Ez egy ajánlat a részemről. Ha él vele jó, ha nem akkor sem tragédia, túlteszem magam rajta - horkantott Piton. - Mindazonáltal egy évben csak egyszer vagyok jó kedvemben, a helyében kihasználnám. - Hermione azon nyomban bólintott, a férfi ismerte a griffendéles észjárást. Ha kicsit is sarokba szorítják őket, rögtön pánikba esnek, mint a csapdába esett kisállatok.
A vacsora végén Piton felajánlotta, hogy menjenek át a kis szalonba beszélgetni. Hermionénak egészen különös emléke volt azzal a szobával kapcsolatban, de beleegyezően bólintott. Tekintetét elfordította az ominózus kanapéról, és a kandallóval szemben lévőre telepedett le. Piton pár perc késéssel lépett be a szobába. Kezében borospoharak voltak, és maga után lebegtetett két nagyon jó minőségű palack vörösbort. A kandallóban kellemesen ropogott a tűz, és Hermione kezdett ellazulni. Kicsit furcsa volt neki, hogy a házban semmi nem jelezte a karácsony ittlétét, sehol egy dísz, egy karácsonyfa, azért mégis meg tudta érteni a férfit. Aki régóta él egyedül, annak az ünnep olyan, mint bármely más nap.
A bor szépen fogyott, és a lány egyre bátrabban ment bele a beszélgetésbe, igaz még mindig kissé aggasztotta, hogy a férfi a várttal ellentétben mellé ült le a kanapéra. Hermione befurakodott a szófa sarkába, a lábait feltette, és hátát nekitámasztotta a karfának. Piton valamivel távolabb szintén féloldalasan ült. Nem volt tolakodóan közel, de ha kicsit jobban előredől, akkor már egészen intim lett volna helyzet. Meglepődött, hogy Piton egy idő után személyes témákra terelte a szót, főleg a lány családja után érdeklődött. Bár nem szívesen beszélt a szüleiről, mióta meghaltak, azért arra még válaszolt, hogy boldog házasságban éltek-e.
- Én úgy láttam, boldogok voltak, bár miután elmentem a Roxfortba már kevésbé láttam rá az életükre - felelte miután belekortyolt az italába.
- Ha azok voltak, akkor szerencsések voltak - felelte lágyan Piton.
- Ki tudja, az én családomban női ágon semmi sem az aminek látszik - kuncogta.
- Ezt már volt alkalmam tapasztalni. - Hermione érdeklődve nézett rá. - Amikor megismertem hosszú évekig az volt a véleményem magáról, hogy egy kis okoska, amolyan, ki ha én nem típus. Viszont egy ideje rájöttem, hogy emellett nagyon intelligens beszélgetőpartner és kellemesen csalódtam magában. Egészen jól érzem magam a társaságában, sőt, több mint jól... - A pohara fölöl nézett a lányra, akinek még a szája is tátva maradt.
Hermione hebegve elnézést kért, mondván ki kell mennie a mosdóba, és szinte kimenekült a szobából. Nem a fürdőbe ment, a szobájába szaladt le, és mikor bent volt nekitámaszkodott az ajtónak. Lihegve csúszott le a földre, aztán eszelős nevetésben tört ki. ha nem tudná ki ült vele abban a szobában, akkor azt hihetné Piton flörtölt vele. Mi van, ha tényleg azt tette?
Ijedten pattant fel, pillantása az ágyon heverő becsomagolt ajándékra esett.
Ha tényleg melegszik a helyzet, akkor ez már nem ronthat rajta. Magához vette a csomagot, vett egy nagy levegőt, és visszaindult a szalonba.
Piton követte a pillantásával minden mozdulatát, míg vissza nem ült. Hermione a háta mögé rejtette a csomagot, aztán meggondolta magát.
Szótlanul a férfi felé nyújtotta, és várt. Perselus elvette tőle, de nem bontotta ki.
- Ez csak egy... szóval boldog karácsonyt, Perselus - zavartan megköszörülte a torkát. - Nincs nagy jelentősége. - Természetesen igenis nagy volt a jelentősége.
Ha szívesen fogadja, akkor talán hihet végre a megérzéseinek. A férfi kicsomagolta az ajándékot, és egy ideig szótlanul nézegette a bőrkötéses füzetet. Praktikus darabnak tartotta, nem túl személyes, de megértette, hogy a lány nem mert még komolyabb dologgal próbálkozni. Igazából már az is meglepte, hogy gondolt rá egyáltalán. Egy félmosoly kíséretében biccentett a lány felé, aki láthatóan megkönnyebbült végre. Most rajta volt a sor, hogy átnyújtsa az ajándékát. Egy félreeső asztalkáról magához hívta a könyvesbolt papírjába csomagolt kötetet, és egészen a lányhoz irányította. Hermione tátott szájjal nézte az ölébe pottyant csomagot.
Jane Eyre
Ha Piton nem szólalt volna meg, perceken belül könnyekben tör ki, és az igazán kínos lett volna.
- Remélem, hogy tetszik, nem nagyon tudom milyen az ízlése, de remélem nem fogtam mellé. - Töltött még a poharakba, és a lány felé nyújtotta az egyiket.
- Én nem, mármint nagyon örülök neki, az egyik kedvencem, de a sajátom szénné égett amikor... szóval tudja. - Elfogadta a felé nyújtott poharat és mohón kortyolni kezdte a tartalmát. Félre is nyelt, amin a férfi jót derült.
- Majd egyszer megtanítom, hogyan kell élvezni egy jó bor zamatát - jegyezte meg somolyogva.
Hermione szédülni kezdett. Ez az a férfi, aki hagyta porrá hullani minden álmát, mikor kirúgta a vizsgáról? Aki megalázta, testileg és lelkileg meggyalázta, és még élvezte is?
- Miért csinálja ezt velem? - suttogta lehajtott fejjel.
- Mit csinálok? - kérdezett vissza nyugodt tónusban Piton.
- Játszik, flörtöl, megint csak... Ugye, ez most nem...? - A szeme sarkában már ott ült a könny, mikor felemelte a fejét, hogy a fekete szemekbe nézzen válasz után kutatva. Piton letette a poharát az asztalra, és megfogta a lány egyik kezét. Hermione megdermedt még a légzése is akadozóvá vált. Piton kicsit közelebb hajolt, és gyengéden, de határozottan magához vonta.
Hermione nekisimult a férfi erős mellkasának, az orrában érezte a fanyar kesernyés arcszeszének illatát. Ujjaival megérintette a finom fekete ing szövetét, és mélyet sóhajtott. A bájitaltanár óvatosan simogatta a hátát időről-időre megérintve a göndör tincseit, amik odaomlottak. A lány percekig némán könnyezett a fejét a férfi vállára hajtva, aztán szipogva eltávolodott kissé.
- Jobb már? - kérdezte halkan Piton tőle szokatlan gyengédséggel. Hermione csak elpirulva bólintott. Szégyellte magát, amiért így megnyílt, és megmutatta, hogy még mindig milyen sebezhető.
Feszengve húzódott vissza az eredeti helyére, és lélegzet-visszafojtva várta, mi következik most. Piton is távolabb ment, az arcán észrevehető volt némi csalódottság, ami összezavarta a lány. Megköszörülte a torkát, mielőtt megszólalt.
- Nem játszom magával - halkan beszélt, Hermionénak nagyon kellett figyelnie, hogy mindent halljon. - Nem tudom mi ez, de meg akarom érteni, segítsen nekem. - Újra töltötte a poharát, kellett valami, ami segít őszintének lennie, vagy ma este vagy soha. Nincs sok ideje, a lány lassan elmegy a házból, hacsak nincs valami, vagy valaki, ami miatt maradna.
- Figyelem magát egy ideje... mikor idejött egy megtört nő volt. Szánalmasan festett, áttapostam magán, bántottam, csak mert a sebeim nyalogattam már hosszú évek óta. Aztán harcias lett, rátarti, és ez jobban tetszett, de most...
- Milyen vagyok most? - kérdezett vissza lágyan Hermione.
- Kedves, szórakoztató, öröm magával lenni, csakhogy... - Felhajtotta, ami a poharában volt. Megint tölteni akart, de a lány rátette a kezét a pohárra.
- Ne igyon többet kérem. - Barna szemében visszatükröződtek a kandallóban lévő fahasábokat nyaldosó lángok. - Tiszta fejjel beszéljen velem, kérem. - Piton letette az üveget, szemöldöke ívben felszaladt a homlokán, ezzel kissé elbizonytalanította a lányt. - Még soha nem beszélt velem ilyen őszintén, nem tudom, és nem is akarom tudni miért, teszi, de azt szeretném, ha nem az alkohol hatására mondana el dolgokat, hanem mert maga is így akarja. - A hangja időnként megremegett, szemtelennek érezte magát, és a híres griffendéles bátorságára volt szüksége, hogy ilyet merjen kérni.
Nem tudhatta a férfi hogyan reagál, erre sosem lehetett előre felkészülni. Piton egyik karját a kanapé háttámláján támaszkodott zárkózott arccal nézett maga elé. Hermione már biztos volt benne, hogy elrontotta, és a férfi nem fog megnyílni előtte.
- Mindegy melyik házba tartoztam. Soha nem viszonozta volna az érzéseim igaz? - kérdezte halkan. Piton, csak haragosan kifújta a levegőt. - Tudom, hogy ingerült, ha szóba kerül ez a téma, de beszélnünk kell róla, beszélni akarok róla.
- Mit akar tudni, Granger? - Hangja rideg volt, újra úgy csengett, mint hónapokkal ezelőtti találkozásukkor. - Érdekelné, miért nem akartam magát, biztos benne? - Hermione bólintott, bár a tudásvágya már elapadni látszott a férfi metsző pillantásától. - Egyáltalán nem foglalkoztam magával, mint nő, mert nem is volt az a szemebem. Egy viszonylag magas, túl okos diáklány volt, aki nem volt éppen ronda, de annyira szép sem, hogy már messziről csodálni keljen. Ráadásul olyan idegesítően tudálékos volt, hogy néha bele tudtam volna fojtani az üstjébe.
- Értem - nyögte megsemmisülten a lány.
- Dehogy érti, kislány, elvek... Mond ez magának valamit? - morogta és csak azért is töltött még magának bort. - A tanár soha nem élhet vissza a hatalmával, és nem kezdhet ki egy diákjával! Még, ha érdekelt volna engem, akkor sem tehettem volna meg, de az óriási intelligenciája dacára ezt nem volt képes felfogni, és pokollá tette az utolsó évét saját magának.
Hermione nem tudott erre mit mondani, csak bámult maga elé, és igyekezett nem sírni. Odalett az este meghittsége, bár mit várt az ilyen témát nehéz indulatok nélkül kezelni, főleg Pitonnak.
A férfi egy ideig szótlanul nézte a lányt, majd megunta, és felállt a kanapéról. Hermione követte pillantásával a kandallóig, ahol Piton eloltotta a tüzet, jelezve, hogy véget ért a "baráti" est, jobb lesz nyugovóra térni.
A lány csak ült a kihűlő szobában, és meredten figyelte a rideg arcot vágó férfit. Piton elköszönt, ezúttal mellőzve a keresztnevének használatát, és otthagyta. Hermionénak talán ez volt az a pont, amikor úgy érezte, minden mindegy.
- Várjon, kérem! - szólt a férfi után, aki már a folyosó felénél tartott. - Nem adhatta meg nekem akkor, azt amit akartam, de most meg tudja adni? - Egyre bizonytalanabb lett, ahogy közeledett felé. - Azt mondta össze van zavarodva és, hogy segítsek... nem is tudom olyan abszurd, de ha... - Piton pillantása olyan ijesztő volt, hogy nem merte tovább mondani.
- Ismeri a világot, mert olvasott róla? - horkantotta. - Nem így működnek a dolgok, de nem akarok ma már erről többet beszélni. Hermione, nem csak nekem kéne tisztázni a gondolataimat. - Mikor a lány értetlenül nézett rá, mintha halványan elmosolyodott volna, közelebb hajolt. Éppen hogy érintette a lány ajkait, mert érezte, hogy Granger megdermed a félelemtől. - Több bátorság, elvégre griffendéles!
SS/HG
Pitonnak igaza volt, Hermione sem volt tisztában vele, hogy mit kéne gondolnia, éreznie. Próbálta megérteni a férfit, mit miért tett, de attól, hogy mentségeket gyártott számára nem lett jobb. Egyszerűen túl nehéz volt megbocsátani, közel engednie magához, pedig akarta. Tagadásban élt, évekig altatta magában az érzéseit, de egy ideje már egyre biztosabb volt benne, hogy még mindig szereti a férfit.
Másnap reggel arra számított, hogy Piton úgy fog tenni, mintha semmi nem történt volna előző este. Ezzel szemben a bájitalmester jó hangulatban volt, előzékenyen kihúzta a székét, mikor leült a reggelihez. Valahogy természetes volt egy asztalnál ülni vele, mintha soha nem veszekedtek volna, nem gyűlölték volna a másikat. Hermione a reggelijére koncentrált, de Perselus beszélgetni akart vele.
- Mi a terve mára, van kedve sétálni esetleg? - érdeklődött komoly hangon. - Természetesen megértem, ha a tegnapiak fényében inkább lemond a társaságomról. - Ahogy mondta tisztán érezhető volt, hogy egyáltalán nem értené meg ezt a fajta reakciót.
Igazából Pitonnak kicsit fogytán volt a türelme. Nem volt egy nagy udvarlós típus, megszokta, hogy ha valamit akar, akkor azt azonnal megkapja, nem kell várnia rá. Viszont Hermione hol közeledett felé, hol visszahúzódott ez a játék megőrjítette pedig még csak egy napja tárta fel az érzéseit előtte, azt sem valami nagyon szép formában, ha az este végét nézzük.
- Sajnálom, de ma délután Harryékhez vagyok hivatalos egy kis összejövetelre. - Kerülte a férfi pillantását.
- Gondolom, nem egyedül megy? - Piton kiszúrta az árulkodó jelet, és nem volt boldog a sejtésétől, a személyt illetően.
- Dracót viszem magammal... Remélhetőleg túl fogjuk élni - halványan mosolygott, de nem volt őszinte megnyilvánulás. A tegnap este után valahogy nem érezte helyesnek, hogy egy másik férfival megy el.
- Egy Malfoyt a Potter házba, szívesen végignézném a kis jeleneteket - gúnyolódott. - Merész húzás, nem fognak unatkozni. - Felállt az asztaltól, pedig alig evett valamit. - Érezze jól magát, már nem fogunk találkozni addig.
- Elmegy, de az előbb még sétálni akart, nem? - hökkent meg a lány. - Nem tudhatta, hogy programom van.
- Sétálni megyek - nézett rá összehúzott szemmel Piton. - A többit meg nem kötöm az orrára, nem a feleségem!
SS/HG
Piton tartotta magát, ahhoz, amit mondott, valóban nem ment vissza a házba, amíg Hermione el nem ment. Draco nem ölelte meg a lányt, mikor kilépett az ajtón, de békejobbként felajánlotta a karját. Úgy beszélték meg, hogy sétálnak odafelé, mert így kettesben meg tudják beszélni az elmúlt időszakot. Témaként nem merültek fel Narcissa viselt dolgai, de a szőke férfi utalt rá, hogy sajnálja a kirohanását. Ténylegesen nem kért bocsánatot, a lány gyanította, hogy ez valamiféle ostoba mardekáros büszkeség lehet, bár elgondolkoztatta a dolog, hiszen a régi sérelmeiért töredelmesen elnézését kérte.
Amikor már csak húszpercnyire voltak a háztól, Draco érezhetően lassított a tempón.
- Nem akarsz bemenni? - kérdezte Hermione nemtörődöm stílusban. - Pedig megígérted.
- Pedig megígérted - utánozta a lányt. - Bemegyek, nem vagyok gyáva, csak azért lassítottam, mert van egy fontos téma, amit úgy látszik szándékosan kerülsz. - Hermione lesütötte a szemhéját.
- Ohó, látom van mit mesélned, na ki vele, kislány - biztatta, bár belül mardosta egy rossz érzés. - Ugyan már, kinek akarod elmondani? - kérdezte, mikor Hermione még mindig ellenállt.
- Ha már így kérdezed, természetesen csak Harryvel akarom megosztani, hogy Piton megcsókolt - hadarta el egy szuszra. Laposan sandított a férfira, és várta a reakciót. Draco magára erőltetett egy mosolyt, pedig szívesen ordított volna.
- Szóval nem vesztegeted az idődet. Csak nehogy rajtaveszíts! - dohogott magában Draco
- Na és? Semmi más nem történt?
- Draco! Hallottad amit mondtam? - Úgy nézett a férfira, mint egy sült bolondra.
- Persze, a drága bájitaltanárod megcsókolt - viccelni próbált, de nem igazán ment neki. - És ez téged hogyan érint?
- Először is már régen nem a tanárom. Másodszor pedig halálra rémít, ugyanakkor... - Nem tudta nem észrevenni a mohó kíváncsiságot a másik szemében. Egy pillanatig sajnálta, még abban sem volt egészen biztos, hogy Draco nem érti félre a barátságukat. Talán mégsem neki kéne elmondania mindezt.
- Most tényleg az idegeimen akarsz táncolni? -fakadt ki a szőke.
- Ugyanakkor kellemes volt, bár éppen hogy a számhoz ért. - Nagyot sóhajtott. - Bonyolult, és nem lesz egyszerűbb, abban biztos vagyok. Egyértelműen udvarol nekem, ami nagyon különös, de jól esik az egyik felemnek. A másik felem meg felháborodik, hogy van bőr a képén elcsábítani azok után, amit tett.
- Szóval azon gondolkozol, hogy megérdemel-e téged? Illetve, hogy neked kell-e... - Nem tudta befejezni, mivel a ház ajtaja elé értek, és az pár másodpercen belül feltárult. Ginny visszafogottan elegáns volt, és egy széles mosoly kíséretében beljebb invitálta őket.
Harry szívélyesen megölelte barátnőjét, és kevésbé ellenséges pillantásokat küldött Malfoy felé, míg röviden kezet ráztak. Szerencsére a társaság nem volt túl nagy, bár megállt a beszélgetés, ahogy beléptek a nappaliba. Neville még a száját is nyitva felejtette, de menyasszonya lökése a bordáiba észhez térítette.
Hermione nem számított üdvrivalgásra, de azt sem gondolta volna, hogy a többiek így ledermednek. Ginny itallal kínálta őket, amíg a társaság megpróbált hozzászokni a gondolathoz, hogy valaki olyan is köztük van, akivel eddig nem tartózkodtak egy légtérben, ha nem volt muszáj.
Draco udvariasan biccentett mindenki felé, de nem lépett el Hermione mellől. Harryn néha látszott, hogy szívesen kimenne a szobából, de Ginny villámló pillantása ott tartotta. Egy fél óra elteltével már túl volt mindenki a tojáslikőrjén, és kissé oldottabban viselkedtek. Hermionénak mindenkihez volt egy rakat kérdése, mert egy ideje már nem volt teljes képe a barátai életéről.
Draco egy-egy mondattal beleszólt a beszélgetésekbe, de többnyire nem nagyon aktivizálta magát, míg Neville menyasszonya szóba nem elegyedett vele. Christina nagyon kedves lány volt, az egyetem alatt ismerte meg Longbottomot.
Mivel ő nem a Roxfortba járt, sőt a kamaszkorát java részt Franciaországban töltötte nem voltak ellenérzései Dracóval kapcsolatban. Hamar megtalálták a közös hangot, és a vacsoránál is folytatták a beszélgetést, amibe Hermione nagy meglepetésére Neville is betársult. Hálás mosolyt küldött felé ezért.
A Parvati ikrek is egészen kedvesek voltak a férfival, noha nem kedvelték az iskola alatt, azt azért nem tagadhatták, hogy az elmúlt évek alatt még jóképűbbé vált, és ez pozitívan hatott az eladó sorban lévő volt griffendélesekre.
- Na hogy érzed magad? - kérdezte suttogva Hermione ahogy visszamentek a nappaliba?
- Nagyjából, mint a winzengamoti tárgyalásomon - suttogta vissza Draco.
- Tessék? - hökkent meg a lány a kelleténél nagyobb hanggal. Mindenki feléjük fordult, minek következtében Hermione zavartan elpirult.
- Csak azt mondtam Hermionénak, hogy ilyen isteni vacsorán, még soha nem voltam! - Harry szabályosan félrenyelte az italát a többiek pedig úgy néztek rá, mint akinek elmentek otthonról.
Még maradtak másfél órát, beszélgettek a régi szép időkről, természeten a házigazda nem tudta kihagyni, hogy pár dolgot ne említsen meg a rivális házról, de eléggé visszafogottan mesélt. Azonban mikor Ron karrierjét kezdték kitárgyalni Ginny szomorúan fordult a barátnője felé. Hermione megvonta a vállát. Letisztázta magában ezt a dolgot, ha Mr Weasley nem kíván többé a barátja lenni, akkor ő nem erőlteti dacára annak, hogy neki még sokat jelentett. Tudta, hogy nem lehet erőszakkal a másikat megváltoztatni, és Ron sajnos keményfejű, konok volt.
Soha nem érintették jól a változások, főleg, ha a lányról volt szó. A szakításuk után is sokszor beleszólt Hermione életébe, gyakran kritizálta a kapcsolatait. Draco pedig igazi érvágás volt Weaslynek.
A legközelebbi ismerősei mind nagy örömmel fogadták az apróságokat, amiket nekik vásárolt, és ő is igyekezett hálásnak tűnni a kapott ajándékokért, noha egy kettő igazán meglepő volt mégis Harry és Ginny meglepetése volt az, ami szíven ütötte.
Egy fonott kosarat kapott, ami tele volt rakva mindenféle fürdéshez használatos dologgal, még csak nem is varázsló üzletből származott, az alján rajta volt az egyik mugli illatszerbolt emblémája.
Nagyot nyelt, mikor Ginny érdeklődött, hogy tetszik-e neki.
SS/HG
A karácsony a szülei nélkül mindig lehangolta egy picit, de ez az idei ünnep a legborzasztóbb volt mind közül. Draco furcsállotta, hogy az ajándékok kiosztása után olyan hirtelen kezdi mentegetni magát a lány, és tíz percen belül, már a hótól fehér utcán mentek. Hermione egészen pontosan kétszer olyan gyorsan menetelt, mint normális esetben, időnként a lábszárához csapta az ajándékaival teli szatyrot, a nagy sietségben.
- Várj már egy kicsit, mi történt veled, olyan furcsa lettél mióta megkaptad az ajándékaidat! Pedig én még nem is adtam át - csibészesen elmosolyodott, de ez most hatástalan maradt. Hermione felé pördült, és várakozás teljesen figyelte a fiú kezében tartott dobozt, amit valószínűleg eddig a zakója zsebében tartott apró méretűre bűvölve.
- Mi ez? - kérdezte nem túl kedvesen.
- Talán bontsd ki - felelte nyugodtan Draco. Hermione a kezébe nyomta a szatyrot, és kibontotta az ajándékot. Egy fa doboz volt legalább húsz lombikkal és fiolával telerakva. - Ha majd lesz saját laborod, akkor felnagyíthatod, és leteheted a helyére... - A lány nem várt reakciója úgy ledöbbentette, hogy bennrekedt a többi szó a férfiban.
Hermione óriási krokodilkönnyekkel kezdett el szipogni, és káromkodni egyszerre.
- Az istenit, a fenébe, a rohadt! - A férfi ijedten nézett rá. - Jaj, Draco, nem az ajándék miatt van, nagyon tetszik. Ezt nem hiszem el...
- Beszélj már érthetően! - kiabált rá Malfoy.
- Perselustól egy olyan könyvet kaptam, amiért rajongok, tőled életem leghasznosabb és legvágyottabb ajándékát, pedig ti nem is ismertek olyan régóta - szipogta. - A barátaim, akik elvileg azok lennének, fürdősót vettek! Fürdősót, érted?
- Nem - válaszolta őszintén.
- Két férfi van jelenleg az életemben, akikről soha nem gondoltam volna, hogy közöm lesz hozzájuk. Mégis sokkal többet tudnak a vágyaimról és minden gondolatomról, mint azok, akik egész eddig ismertek. - Újra megindult az utca vége felé. - Ez ijesztő, azt hiszem nagyon nehezemre esik feldolgozni, hogy nincsenek igazi bizalmasaim, illetve te az vagy - nézett a férfira szelíden. - Mégis borzasztó belegondolni, hogy egész eddig egyedül voltam, csak észre sem vettem.
- A bizalmasod köteles végigboncolgatni veled a Piton témát? - kérdezte somolyogva, mire Hermione a fejét rázta. - Akkor örömmel vagyok a legbizalmasabb barátod - cuppanós puszit nyomott a lány homlokára. - Egy forró csokit valahol?
Kissé piros volt még a szeme, mikor beültek egy későig nyitva tartó kávézóba. ahogy körülnézett megszánta a fiatal pincérnőt, aki még ünnepnapon is kénytelen dolgozni, de ha már itt voltak, hagyta, hogy a férfi megrendelje a két forró csokit, a sajátját némi rummal. Elüldögéltek ott egy fél órát semleges témákról beszélgetve, mikor Hermione mélyen felsóhajtott.
- Rendben van, mondd ki, csak essünk túl rajta. - A lány értetlenül nézett rá. - Szereted ugye?
- A fenébe is, igen, de olyan mérges vagyok rá! Miért most, miért így, miért mondogatom, hogy miért? - halkan nevetni kezdtek.
Draco átnyúlt az asztalon és megfogta a kezét. Hermione visszatartotta a levegőt, de a férfi szeméből kiolvasta, hogy ez csupán baráti gesztus. Végre rendesen beszéltek az elmúlt időszakról, Malfoy a második megbolondított kakaó után már kicsit közlékenyebb volt. Beismerte, hogy valóban ostoba dolog volt a lányt hibáztatni a történtekért, ugyanakkor továbbra is bántotta a dolog, hogy nem voltak vele teljesen őszinték.
Hermione félve kérdezte meg, hogy azóta beszélt-e az anyjával. Draco tagadólag rázta a fejét. Legjobb tudomása szerint egész decemberben Franciaországban vannak Luciusszal.
- Még mindig nem értem ezt az egészet, hiszen érzelem nem volt mögötte...
- Nézd, egy nőt csak akkor lehet elcsábítani, ha akarja - felelte talányosan Draco, és Granger érezte, hogy ezzel rá is célzott.
Hermione kicsit megnyugodott mire a Piton rezidenciához értek. Egy nagy öleléssel elbúcsúzott a Dracótól, aki megígérte, hogy a szilveszteri terveiket egyeztetik majd. Szorongva lépett be a házba, nem tudta milyen állapotban lesz a férfi, ha egyáltalán otthon van. A szalonban nem találta, az étkezőben sem volt. Megköszörülte a torkát, és lesomfordált a laborba, de Piton nem imádott lombikjaival foglalatoskodott.
Végül visszament a szalonba megállt a széles lépcsővel szemben, és jó hangosan felkiabált az emeletre.
- Perselus, ha itthon van, kérem fáradjon le a szalonba, fontos dologról kell beszélnünk! - Egy pillanatig semmi neszezést nem hallott, idegesen harapta be a szája szélét, aztán recsegni kezdett a padló, ahogy a férfi elindult.
- Hallgatom - szólt szűkszavúan a lépcső tetején megállva. a lány letette a csomagjait, és elindult felfelé, de félúton megállt, és leült az egyik fokra. Hátát a korlátnak támasztotta, és felszegett állal nézett a tűnődő férfi felé.
- Mit akar tőlem tulajdonképpen? - kérdezte nyugodt hangon, pedig a szíve a torkában kalapált. - Ha van bármilyen pozitív érzelem az irányomban, ami ki akar törni magából, ne fogja vissza, mert azt hiszem... Nem tudom, hogy nagyon örülnék-e neki, de egy próbát talán megér.
Piton lassan lejjebb sétált, és leült ugyan arra a fokra. Fejét kicsit oldalra billentette, majd elmosolyodott. - Velem tölti az éjszakát?
- Nem - sóhajtotta Hermione és csalódottan felállt, hogy elvonuljon a szobájába.
- Várjon! - Bár kérésnek indult, a hangvétele mégis parancsolóra sikerült.
* Az utcanevet a Tabu c. regény fordítójának (Avalon) engedélyével vettem kölcsön.