Erotikus tartalom!
17.
- Várjon! - Bár kérésnek szánta, hangvétele mégis parancsolóra sikerült.
Hermione megtorpant, a férfi felé fordult, és várta, hogy Piton mentegetőzni kezdjen , de természetesen hiába várt .
- Mi a baja, Hermione? - kérdezte teljesen komolyan. - Néha az az érzésem, hogy hiába bizonygatja, készen áll erre a dologra, még sincs felnőve hozzám.
A lány levegő után kapott, amikor tudatosult benne, hogy a férfi mennyire öntelt és mennyire rosszul áll a dolgokhoz. Pillanatok alatt szétfoszlott az az álomképe, hogy majd szépen lassan közelednek egymáshoz. Ahogy Piton szavaiból kivette, szexszel akart udvarolni, pontosabban rohamléptekkel akart vele haladni, lehetőleg az ágyig.
Piton leplezetlenül mustrálta a sötétkék ruháját, ahogy rásimult a testére. Hermione zavartan kapta maga elé a kezét.
- Teljesen rossz megközelítésből nézi a kapcsolatunkat. Én igenis felnőttem magához, csak nem akarok egyből az ágyába bújni - közölte némi ingerültséggel.
- Elnézést, nem volt időm végigolvasni, a Hogyan udvaroljunk helyesen a fiatal nőknek című enciklopédiát - gúnyolódott, a mellkasa előtt összefont karokkal.
Hermione már pontosan tudta, mit jelent ez a fajta magatartás. A férfi nem tud védekezni, így inkább támad, akaratlanul is jelzi a testbeszédével, hogy ne közelítsenek felé. Fáradtan sóhajtott fel, ezzel némi érdeklődést csikart ki Pitonból.
- Most meg megint visszahúzódik. - Piton kérdő tekintetét megválaszolva folytatta: - a kezeit összefonja a mellkasa előtt, tehát védekezik. - Mosolygott, állta a férfi haragos tekintetét.
- Ha már azt akarja kielemezni, kinek milyen árulkodó testbeszédbeli jelei vannak, akkor hadd tájékoztassam, hogy ön sem marad el mögöttem, Hermione! - vágott vissza Perselus. - A pupillája akkorára tágult, mikor felvetettem az együtt alvás ötletét, mint egy fürjtojás.
- Persze, hogy elkerekedett a szemem, meglepett - védekezett.
- Azt mondtam a pupillája, vagyis izgatott lett, izgalomba jött, nem pedig meglepődött. - Két lépessel közelebb ment, így a lánynak a korláthoz kellett hátrálnia, ha nem akart nekipréselődni.
- Az a baja, hogy mindent készpénznek vesz. Soha nem mondtam, hogy nem vonzódom önhöz, de nem lehetne lassítani?
- Az eszem megáll, hogy, maga folyton lassít, és rágódik mindenen - morogta. - Túl nagy falat vagyok? - Választ sem várva még közelebb ment, és megtámaszkodott a lány két oldalán. - Ha azt, amit szeretnék, nem tehetem meg, akkor mit lehet? - kérdezte a fülébe suttogva. Hermione hangosan nyelt egyet.
- Túl gyors - nyögte, ahogy oldalra fordította a fejét, elkerülve a férfi feketén izzó tekintetét, és keskeny hívogató száját.
- Pokolba az udvarlással, nekem ehhez nincs se türelmem, sem pedig időm - sziszegte a lánynak, és ellökte magát a korláttól. - Mit akar? Ereszkedjek fél térdre és...
- Igen tegye meg, és kérjen végre bocsánatot! - fakadt ki a lány.
Piton összeszorította a száját, nehogy valami még durvábbat mondjon, mint eddig.
- Kérjen bocsánatot, mert nem megfelelően viselkedett velem az ideköltözésem első hónapjaiban. De legfőképpen azért, mert elrontotta ezt a pillanatot, amikor végre megmondtam volna, hogy szeretem!
A haja lobogott utána, ahogy lerohant a lépcsőn, Piton már csak a bevágódó szobaajtóra ért oda. - Hermione!- A hangja szigorú volt.
- Maga akkora bunkó, hogy csodálom, hogy még senki nem verte agyon!
- Figyelmeztetem, hogy bármennyire is kölcsönös a vonzalom, nem tűröm el, hogy sértegessen! - Válasz nem érkezett, még egy pár percig ott állt az ajtóban, aztán feladta, és visszament a saját szobájába.
SS/HG
Egyáltalán nem volt még késő, egyikük sem volt álmos, fáradt. Piton olvasni kezdett az ágyán, miközben azon dühöngött, hogy egy ilyen éretlen lányba szeretett bele. Bár már maga a szerelem szó is dühítette, olyan abszurd volt az ő szájából.
Néha azt gondolta reggel mikor felébred, ráeszmél, hogy csak egy rossz álom, és nem kell minden "báját" latba vetnie, hogy az ágyába csalogassa a lányt. A mai vitájuk után világossá vált számára, hogy Hermione csak elméletben olyan merész, gyakorlatban meghátrál. Pedig az ő olvasatában a szex elkerülhetetlen, ha valakihez vonzódik, nem értette, mi a probléma.
Nem tud, és nem is akar romantikusan udvarolni, egyszerűen csak arra vágyott, hogy a lány megeméssze a tényeket, és a társa legyen...
Hermione unottan feküdt az ágyán, ami nála már nagy szó volt. Mindig talált elfoglaltságot, olvasott, tanult, bármivel le tudta magát foglalni. Viszont a bájitalmesterrel lefojtatott vitái mindig kizökkentették.
Nem arról volt szó, hogy nem kívánta a férfit, hiszen évek óta vágyott az érintésére, de nem így. Nem ezen az áron akarta, mint ahogy kaphatta volna. Hol volt itt a biztosíték arra, hogy nem lép át rajta, amint megkapta? Nem akart az elhagyott szeretői sorsára jutni, az még szörnyűbb lett volna, mint az az érzés, ami évek óta mardosta a lelkét, mióta először elutasította.
Felment az emeletre, a fürdőszobába tartott. A folyosó vége felé pillantva látta, hogy a férfi szobájának ajtaja alól fény szűrődik ki. Megvonta a vállát, és benyitott a fürdőbe. Egy óra múlva a párás tükör előtt öltözve még mindig zakatoltak a gondolatai.
Kívánta a férfit, ezt nem tagadta, de nem akart mindent odaadni neki, hiszen nem érdemelte ki. Ellenséges vele, ha a legkisebb ellenállást is tapasztalja, ha nem kap meg valamit azonnal, támadni kezdi az érzéseit. Mégis a lábai szinte maguktól Piton hálószobája elé vitték, és a hirtelen jött bátorságnak köszönhetően még a kezét is kopogásra emelte.
A férfi nem siette el a dolgot legalább egy percig váratta a lányt a szoba előtt, majd kitárta az ajtót, és szemöldökét megemelve zárkózott tekintettel nézett rá.
Hermione állta a pillantását, majd egy kis idő múlva kíváncsian belesett a gyertyafényben úszó szobába. Piton hátrébb lépett az ajtóból, nem szólt semmit, csak egy laza kézmozdulattal beljebb tessékelte. Granger megállt az ágy mellett. Piton megkerülte a lányt, és visszaült az ágyára, ahol a kihajtott könyvből ítélve egészen eddig olvasott. Nem kínálta hellyel a lányt, igazából nem is volt hova leülni. Vagy az ágy vagy a padló. Mindegyik kínos lett volna Hermione mégis behúzódott a bájitalmester ágyának sarkába, szinte felcsavarodott az ágytámlára, és nagyra nyílt szemmel méregette a férfit. Perselus pár percig úgy tett, mint aki újra az olvasásnak szenteli figyelmét, majd egy hangos morgás kíséretében megszólította a lányt.
- Hermione, nyilván van oka ittlétének, értékelném, ha végre megosztaná velem. - Elnyomott egy mosolyt a lány felháborodott arckifejezését látva.
- Talán megbeszélhetnénk azt, ami egy pár órával ezelőtt történt. - Piton szemében mohó kíváncsiság gyúlt. - Úgy értem, elmondom, mit gondolok, maga végighallgat, aztán hozzáfűz valamit.
Perselus letette a könyvet az éjjeliszekrényre, kicsit megoldott köntöse övét, hogy kényelmesebb legyen. Éppen csak egy centivel adott több rálátást, mint eddig, fedetlen mellkasára, de a lánynak elég volt, hogy kicsit elpiruljon.
- Ha a szűzkislányt akarja eljátszani, akkor mehet is! - szólt rá Piton ridegen. - Tudom, miken járt az esze már diáklány korában is, tudom mikre lenne képes, szóval legalább ne álszenteskedjen!
- Látja, megint kezdi! - vágott vissza Granger. - Azért jöttem, hogy elnézést kérjek, amiért úgy reagáltam a dolgokra, még akkor is, ha túlságosan is nyers volt, így elsőre! - Kis hatásszünetet tartott. - Nem mondtam, hogy nem akarom megpróbálni, szeretnék esélyt adni, de ahhoz bíznom kell magában.
- Azt hittem, azt a bizalomkérdését már letudtuk egyszer! - Jelentőségteljesen a lány csuklójára nézett.
- Persze, egy szikrányit bíztam is önben, míg megint bele nem túrt a gondolataimba.
- Na igen, a csók a szőke lovaggal, túláradó hormonjaik elhatalmasodtak a szürkeállományokon... gondolom - gúnyolódott, pedig még magának sem akarta bevallani, hogy mennyire rosszul érintette a dolog.
- A maga hibája, mérges voltam magára...
- Na szép, innentől, ha megbántom ész nélkül lefekszik bárkivel? - Ezzel a mondattal Hermione befejezettnek vélte a békülési kísérletet, de Piton utána nyúlt, ahogy felállt az ágyról. - Ezt nem egészen így akartam. - Nem volt kifejezetten bocsánatkérés, de már hasonlított hozzá.
Perselus nem volt durva, nem rántotta vissza, még csak nem is szorította a csuklóját. Óvatosan, tartva a szemkontaktust a másik kezével is érte nyúlt és minden erőszak nélkül visszaültette. Hermione szó nélkül engedelmeskedett, nem bírt ellenállni annak a pillantásnak; volt benne egy kevés bocsánatkérés és még több vágy. Hagyta, hogy a férfi közelebb üljön, hogy az ölelésébe vonja. Csak akkor eszmélt fel egy pillanatra, mikor Piton a hátát simogatva elkezdte gyengéd csókokkal behinteni a füle mögötti részt. Belefojtott egy sóhajt a férfi köntösébe, ahogy az arcát szorosan hozzányomta.
Perselus két kezébe fogta a lány arcát, és egészen finoman csókolta, majd kicsit merészebben, végül már egészen szenvedélyesen. Hermionénak új volt ez, bár már annyit álmodott róla, annyira akarta, és most a férfi minden érintésétől érzések ezrei áramlottak szét a testében, és tüzelték fel egyre jobban.
Piton gyengéden lenyomta az ágyra, kioldotta a fehér hálóköntöse övét, és hozzáértő mozdulatokkal simogatta a mellkasát a hálóinge kivágása mentén. Hermione lehunyta a szemét, majd mikor a férfi száját megérezte mellbimbóján a vékony anyagon keresztül ismét ülőhelyzetbe tornázta magát.
Sajnálkozó pillantást küldött a döbbent férfi felé, és magára rángatta a köntösét.
- Még nem megy, bármennyire is akarom, még nem állok készen erre... félek. - Nem vár választ, felkelt, kisétált és halkan becsukta maga mögött az ajtót.
Pitonnak elképzelése sem volt, milyen alapja lehetnek Hermione félelmeinek. Nem bízott saját nőiessége erejében, rettegett attól, hogy azonnal elárulják, amint kitárulkozik? A férfi nem is sejtette, mennyire hasonlítanak egymásra, csak éppen Piton a szívét féltette annyira, mint Hermione a testét.
SS/HG
Draco éppen Hermione nem túl biztató levelét olvasta a kastélyparkban sétálgatva, amikor majdnem beleütközött valakibe. Már éppen le akarta torkolni a diákot, aki az útjában került, mikor felpillantva a pergamenből egy mosolygós szempárral találkozott tekintete.
Egyből elpárolgott a mérge, amit a szünetre itt maradt diákok egyikének tartogatott, sőt, a torka egészen kiszáradt, ahogy továbbra is az élénkzöld szempárt figyelte. *Hanga Dröm Svédországból érkezett hozzájuk egy pár hónapja, hogy segítségére legyen az iskola javasasszonyának a roxforti teendőiben. Madame Pomfrey ebben az évben nyugdíjba vonulását tervezte, és az említett hölgy veszi majd át a munkakörét.
Draco minden találkozásuk alkalmával idiótának érezte magát, a fiatal nő mindig rendkívül kedves volt vele, de egyben távolságtartó is. A szőke férfi, még Hermionénak sem említette a dolgot, pedig nagyon is tetszett neki a mediboszorkány, csak valahogy nem volt benne biztos, hogy jó ötlet volna neki udvarolni. A szilveszteri bál jó alkalom lett volna rá, hogy bemutassa egymásnak a hölgyeket, és kikérje Granger véleményét az ügyben.
Viszont Hermione a levelében semmi biztosat nem tudott ígérni, pedig már huszonnyolcadika volt. Rossz hangulatra hivatkozott, amiből Draco egyből kitalálta, hogy a lány által tervezett karácsonyi beszélgetés nem úgy sülhetett el, ahogy várta. Ezen nem is nagyon csodálkozott, ha volt valami amiről Pitonnal egészen biztosan nem lehetett normálisan beszélni, akkor azok a legbensőbb érzései voltak.
- Minden rendben, Malfoy professzor? Gondterheltnek látszik - kérdezte aggodalommal vegyes érdeklődéssel a svéd nő.
- Igen, Miss Dröm - felelte némi késéssel, és halványan a nőre mosolygott.
- Pedig azt hittem rossz hírt kapott, úgy ráncolta a homlokát olvasás közben. - Hanga hosszú hajfonatát babrálta, miközben a férfihoz beszélt.
Mikor idejött a Roxfortba azt hitte nem is lehet tökéletesebb az élete. Aztán rögtön az első munkanapján bemutatták Dracónak, akibe halálosan beleszeretett az elmúlt két hónap során. Sajnos azonban túl félénk volt ahhoz, hogy érdeklődését kimutassa, és inkább arra apellált, hátha a férfi elkezd neki udvarolni, amit ő szívesen fogadott volna. Viszont az elérhetetlennek tűnő taktika,- amit alkalmazott nem vezetett sikerhez ezt idővel be kellett látnia, így hát minden bátorságát latba vetve egyre többször szólította meg a férfit. Ezek a szokásos pár mondatos beszélgetések nem hoztak eredményt, pedig nagyon szerette volna, ha Draco elhívja a szilveszteri bálba.
- Azt hiszem, a barátnőm nem tud eljönni, vagy legalábbis igyekszik kibújni a meghívás alól - mondta némi csalódottsággal a hangában.
- A barátnője? - kérdezett vissza rémülten Hanga. - Oh, nem is tudtam, hogy van kedvese. - Próbált mosolyogni, de egészen erőltetettre sikerült, ráadásul, ha zavarba jött, mindig felszínre tört az akcentusa, amit eléggé szégyellt.
- Barát barátnő - javította ki magát Draco, és nem kerülte el a figyelmét, hogy a nő szeme vidáman felcsillant a helyreigazítás hallatán. - Máskor nem szoktam hallani az akcentusát, ne értsen félre, rendkívül bájos. Mondja, Hanga, nincs kedve velem jönni a...
- Miss Dröm! - kiáltotta Madame Pomfrey feléjük haladva. - Mr Chubby már megint túl sok mindent tömött magába az éjszaka folyamán, a fene esne bele azokba a manókba, hogy minden kérést teljesítenek. Jöjjön kérem, el kéne készíteni a gyomornyugtató főzetet, és az ápolást is átadnám magának, nem árt gyakorolnia, hamarosan egy seregnyi gyerek szakad a nyakába.
Hanga szelíden a férfire mosolygott, és intett neki. Bármennyire is maradni akart, kénytelen volt visszasietni a kastélyba a diákhoz, aki rettenetesen elcsapta a gyomrát az éjszaka során betermelt almás pite és csokoládépuffancsok szekérnyi mennyiségétől, és éppen a gyengélkedő padlóját rondította össze.
Draco még hosszasan nézett a nő után, aki a félhangosan morgó idősebb boszorkánynak válaszolgatott a feltett keresztkérdéseire a gyógymóddal kapcsolatban.
Egy cseppnyi haragot ő is érzett, amiért újfent megzavarták a beszélgetésüket, és ez meglepte, hiszen két hónappal ezelőtt még úgy érezte, Hermione lenne az ideális számára. Aztán feltűnt ez a mézszőke hajú kedves nő, aki furcsa viselkedésével azonnal magára vonta a figyelmét. Minél többször futottak össze, annál inkább érezte, hogy Hanga egy bájos figyelemreméltó nő volt. Azon kapta magát, hogy meg akarja ismerni, többet akar róla tudni, de minduntalan közbeszólt a lelkiismerete, hogy talán csak Hermione hiányát akarja pótolni egy kalanddal. Párszor megfordult már a fejében, hogy megteszi, három egy éjszakás kalandja is volt az utóbbi időben, valahogy mégis mindegyik nőnél hiányzott valami.
Nem tudott dűlőre jutni, pedig mostanra már biztosan érezte, hogy Granger szíve nem lesz az övé soha.
Hanga talán megfelelő választás lenne, de a nő időnként olyan álmodozó volt, mint Luna Lovegood, és ez rémisztő volt. Voltak furcsa elméletei a világ dolgairól, viszont mellette szólt, hogy nem ítélte el Dracót a múltbéli cselekedetei miatt. Igaz, Miss Dröm apai nagybátyja szintén elkötelezett híve volt Voldemortnak; eddig ez nem nagyon került szóba köztük, csupán egyszer. Hanga nem ítélte el a Sötét Nagyurat, sőt tett pár említést egyes célok helyénvalóságáról is, mégsem tűnt tipikus halálfalópártinak.
SS/HG
Hermione rettentően bizonytalannak érezte magát az ominózus éjszaka óta, és Piton nem is igyekezett megkönnyíteni a dolgát. Számított némi fagyos hangulatra, de egy egészen picit azt remélte beszélni fognak az esetről. Sajnos hamar be kellett látnia, hogy Perselus sokkal inkább az a fajta ember, aki magába fordul, és mélyen elzárkózik az ilyesfajta beszélgetésektől. Mivel Piton láthatóan mindenről hajlandó volt társalogni, csak erről nem, megvonta a vállát, és békén hagyta. Szinte biztos volt benne, hogy a későbbiekben sem fognak beszélni a köztük lezajlott incidensről. Bár sokkal jobban értékelte volna, ha felnőtt módjára viselkedik a férfi, ő is függőben hagyta a kérdést.
A bájitalmester valóban nem kívánt a balul sikerült csábítási kísérletről értekezni. Sokkal jobban érezte magát, ha moroghatott.
Nem kerülte a lány társaságát, de nem is volt kifejezetten szívélyes vele. Hermione úgy döntött, hogy a felgyülemlett energiáit a takarításban éli ki, mert az még mindig jobb, mintha tehetetlen dühében szénné átkozná a férfit. Adott neki két napot, amíg rághatja magát a dolgon, aztán megunva a játékot ő kezdeményezte a beszélgetést.
Teát főzött, és maga előtt egyensúlyozva a tálcát benyitott a könyvtárszobába. Piton kinyitotta az ablakot egy kis kellemes decemberi friss levegő reményében, de ahogy a lány belépett, egyből kereszthuzat támadt.
Morogva szedegette össze a pergamenjeit, amihez Hermione is segítséget nyújtott, miután letette a tálcát. Néhányszor összeért a kezük, ahogy egyszerre nyúltak az iratokért, ilyenkor Piton rákapta a pillantását, de nem szólt semmit.
Összeszorított szájjal rendezgette az asztalán a kupacot, mikor észrevette, hogy egy levele hiányzik. Gyorsan körbepillantott, és szemöldökét felhúzva a lányra mordult.
- Rajta van a vendéglistámon - közölte szárazon.
- Milyen vendéglistán? - kérdezett vissza Hermione csodálkozva. - Nem említette, hogy estélyt rendez azért szólhatna nekem is, gondolom lesz tennivalóm bőven...
- Nem én adok estélyt, hanem Minerva a Roxfortban! - csattant a kelleténél ingerültebben a hangja, majd valamivel visszafogottabban folytatta. - Különben meg, ha én rendeznék partit biztos lehet benne, hogy semmilyen vendéglátó feladatkör nem hárulna magára nem kívánom ugyanis tömegével legyártani a gyomornyugtató főzeteket a vendégeknek a maga által kreált vacsora következményei miatt. - Volt valami eredendő gúnyosság a hanghordozásában, de Hermione nem sértődött meg a megjegyzésen, pontosan tudta ő is, hogy pocsék szakács.
- Visszatérve a roxforti jótékonysági estélyre, Minerva volt szívesen nekem elküldeni a vendéglistát is egy levél kíséretében, amiben egyértelművé tette számomra, hogy úgyszólván kötelező a megjelenésem - bosszankodott az idős boszorkány erőszakossága miatt.
- Nos, igen engem is hívott Draco, de még nem válaszoltam szóval kétlem, hogy a vendéglistán lennék - felelte meggyőződéssel.
Piton megmasszírozta az orrnyergét: - Úgy értem, rajta áll fél lábbal a listán - pontosított, majd egy halvány mosoly suhant át az arcán, ahogy Hermione gyorsan ugrott egyet, és a kezébe nyomta a pergament.
Granger beharapta az ajkát, és figyelte a még mindig pakolászó férfit. Perselus dolga végeztével teát töltött magának, és hátat fordítva a lánynak kortyolni kezdte a meleg italt. Tudta, hogy volt tanítványa szeretne tőle valamit, de hagyta, hogy egy ideig még gyötrődjön abbeli félelem miatt, hogy miként fog reagálni egy beszélgetés-kezdeményezésre. Mélyen sértette férfiúi büszkeségét, hogy két nappal ezelőtt hoppon maradt, és máig nem tudta belátni azt, hogy Hermionénak több alapos oka is lehetett a visszautasításra.
- Khm - köszörülte meg a torkát, hogy felhívja magára a férfi figyelmét.
- Igen, Hermione? - kérdezte Piton hirtelen megfordulva.
- Gondolja, hogy mehetnénk esetleg együtt az estélyre...
- Ez most kérdés, vagy javaslat? A hangsúlyozásából nem derül ki egyértelműen, hogy el akar-e hívni vagy sem - élcelődött.
- Micsoda? Na nehogy már nekem kelljen randira hívnom magát! - háborodott fel. - Azért mégiscsak maga a férfi.
- Említettem volna valaha is, hogy randevúra szándékozom hívni önt? - kérdezett vissza undokul Piton.
- Igaza van, csak arra célozgatott a múltkor, hogy szívesen velem töltené az éjszakát, azt már nem mondta, hogy emberek között is mutatkozna velem - jegyezte meg pikírten a lány.
- Abban nem volt semmi célzás, kislány, kerek-perec megmondtam, mit szeretnék. - Száján megjelent a már jól ismert gúnyos mosoly, Hermione pedig megperdült, és elindult kifelé. - Mindazonáltal - állította meg a férfi hangja -, elmegyek önnel a bálba, mert valahogy úgy érezem, ez sokat jelent önnek, így kérem, legyen a partnerem az estélyre.
Hermione gyanakodva méregette egy pár másodpercig, mielőtt válaszolt volna.
- Semmi hátsó szándék?
- Mindig van hátsó szándék - felelte szórakozottan a férfi.
- Disznó! - kerekedett el a lány szeme, de nem volt igazán dühös a férfira, legalább ebben őszinte vele.
- Sosem tagadtam, és a férfiak többsége amúgy is az - jelentette ki, miközben letette a csészéjét. Közelebb lépett a lányhoz, lágyan végigsimított a felkarján, és kicsit jobban magához vonta. - Tudja ugye, hogy Minerva valószínűleg szívrohamot kap, ha meglát minket kart-karba öltve besétálni a kastélyba, és mindenki más is a szájára fogja venni magát.
- Azt hiszem tudok élni ezzel a hirtelen jött népszerűséggel - viccelte el a dolgot a lány. - Ha már tényleg úgy fogunk odamenni, mint akik némileg összetartoznak, akkor nem fog semmi más érdekelni csak az, hogy végre igyekszik kiérdemelni a bizalmam és a bocsánatom.
- No hiszen, varázslópárbajban esetleg ne vegyek részt? - kérdezte gúnyosan.
Hermione nem válaszolt, pedig szívesen mondta volna, hogy akár fel is készülhet valami hasonlóra. Mikor visszaadta a vendéglistát belé hasított a felismerés, hogy valószínűleg több ismerőse is részt fog venni a jótékonysági bálon, köztük Harry is. A barátja már Dracóval kötött barátságát is nehezményezte, hát még azt hogy fogja, ha rájön, Pitonhoz nem csupán munkakapcsolat fűzi. Cseppet sem bánta a dolgot, sőt a hangulatán sokat lendített a gondolat, hogy Piton talán tényleg párbajozna érte Harryvel. A karácsonyi este óta másképpen látott dolgokat, nem szívesen vallotta be, de egyre könnyebben engedte el a régi barátait, hiszen ők sem ragaszkodtak hozzá, csak a régi jó stréber Hermionéhez. Ő viszont érezhetően megváltozott, és nem akart már a kedves okos lány maradni, aki mindent úgy tesz és mond, ahogy elvárják tőle.
- Van ruhája, amit fel tud majd venni? - zökkentette vissza Piton a valóságba gondolatai közül.
- Nem, meztelenül megyek... - kezdte komolyan, majd a férfi szemében felvillanó vágyat látva gyorsan helyesbített - a minisztériumi bálon viselt megfelelő lesz, azt hiszem. - Piton szeme, ha lehet még sötétebb lett a ruha említésére. Nem akarta, hogy a lány ugyanazt viselje, amit akkor, amikor egy másik férfi karján jelent meg valahol, és egy harmadikkal távozott.
- A múltkor csak egy estélyit vett? - Persze tudta a választ. - Minden valamire való úrilánynak van egy fél tucat elegáns ruhája. Holnap elviszem valahova, ahol választhat valami káprázatosat. - Hermionét egészen meglepte ez a nagylelkűség, míg aztán rájött a hátsó szándékra.
- Ott akar lenni, mikor vetkőzöm és öltözöm? - kérdezett vissza a fejét rázva.
- Valami öröm nekem is jár, ha már pénzt költök önre - felelte, aztán egy gyors csókot nyomott a lány szájára, és útjára engedte.
SS/HG
Perselus állta a szavát, kiélvezte a ruhapróba minden pillanatát, szemérmetlenül mustrálta a lányt a számukra elkülönítette teremben. Hermione elámult, hogy az eladok régi ismerősként köszöntötték a férfit, és rögtön a privát részbe kísérték őket. Nem is akarta tudni, hány nőt hozhatott már el ebbe az exkluzív szalonba, viszont azt nem tudta figyelmen kívül hagyni, hogy ezek szerint Pitonnak nem csak férjes szeretői voltak, mivel a diszkrécióját ismerve egy ismert nővel biztosan nem jött volna ide.
Perselus fricskát adva a lány griffendéles mivoltának szinte csak zöld ruhákat válogattatott össze az eladólánnyal. Végül egy szép esésű merész hátkivágású mellett döntöttek mindketten. Hermione kicsit ugyan kihívónak találta, de a férfi elismerő pillantása imponált neki.
Elég sokáig pepecselt a szobájában mire készen lett. Több tucat fodrászbűbájt kipróbált mire végre elegáns loknikba tekeredett a haja. Ékszert nem viselt, csak egy gyöngyfülbevalót, a ruha nem kívánt meg többet.
Bizonytalanul beharapta az ajkát ahogy fejét hátrafordítva megnézte a ruha hátulját. Lehetetlen volt nem észrevenni, ha valaki mégis átsiklott volna a dolgon, a ruha világosabb színű zöld kövecskéi mindenképpen a fenekére vonzották volna az ember szemét. Szép minta volt, csak azon gondolkozott, ha leül, akkor vajon akkor is fennmaradnak-e, vagy szétszóródnak a földön kínos perceket szerezve neki. Éppen egy próbát tett volna, mikor kintről meghallotta Piton mély hangját, ahogy éppen a csillagokat átkozza le az égről a nők tollászkodási idejét méltatva.
Gyorsan a vállára kanyarította hosszú fekete kabátját és kilépett a szobából. Pitonon is kabát volt, indulásra készen állt vele szemben, így a lánynak esélye sem volt szemrevételezni partnere öltözékét, nem mintha aggódott volna, hogy nem lesz elegáns.
Hallgatagon mentek az egyik kis utcába ahonnan páros hoppanálást hajtottak végre a roxforti kapu elé. Hermione egy pillanatra összeszorította a szemét az érkezés után, és erősen koncentrált, hogy lecsillapítsa háborgó gyomrát.
Piton a karját nyújtotta neki, hogy támasza legyen a parkon át. Minerva gondoskodott róla, hogy egy ösvényen át könnyebben fel lehessen sétálni a havas parkon át, de magassarkúban így is eléggé nehézkes volt.
A Nagyterem előtt vendégek álltak, beszélgettek és pletykára éhesen lesték az érkezőket.
- Felkészült? - kérdezte halkan Piton, ahogy ráfordultak a folyosóra.
- Azt hiszem, igen - felelte Hermione bizonytalanul.
- Na, akkor adjunk némi csámcsogni valót a felső tízezernek - jegyezte meg könnyedén a férfi, és mikor odaértek a bejárathoz lesegítette a nő válláról a kabátot.
Méltóságteljesen, egymásba karolva vonultak be a kétszárnyú ajtón, közben Piton odabiccentett néhány ismerősének. Pár hölgy a karját nyújtotta felé kézcsókra, de szinte senki nem állította meg őket, míg ellavíroztak a büféasztalig, ahol egy-egy pohár pezsgőt zsákmányoltak. Kerek egy óráig szemlélődhettek további ismerősök után kutatva, visszafogott társalgásokat kezdeményezve Perselus úgymond barátaival.
Minerva már érkezésükkor kiszúrta őket, de egészen idáig a távolból figyelte kettősüket, hogy biztos legyen benne, valóban úgy érkeztek, mint egy pár, nem mint főnök és beosztottja. Mikor Piton többször bizalmasan megérintette Hermione kezét vagy vállát, úgy döntött, kielégíti kíváncsiságát, egy éles jobbkanyart véve odaszegődött melléjük.
- Jó estét, Minerva! - köszöntötték egyszerre.
- Jó estét, Hermione, Perselus! - A hangjában volt valami furcsán kimért. - Így együtt? Kedves tőletek, hogy szóltatok, készüljek fel a dologra. Szerencse, hogy erős a szervezetem. - Színpadiasan a szívéhez kapott.
- Minerva! - szólt ingerülten Piton. - Szeretném megtartani a privilégiumot, hogy nem kell a privát életemében beállt változásokról mindenkit értesíteni, aki csak rákérdez!
- Természetesen nem kell, csupán bátorkodtam megérdeklődni bizonyos részleteket. Megérthetnéd, miután egészen idáig azt akartad elhitetni velem, hogy semmi okom aggodalomra. - Minerva skót feje nem tudta befogadni, hogy a régi jó kollégája átejtette.
Hermione megunta, hogy úgy beszélnek róla, mintha nem is állna mellettük.
- Elnézést, McGalagony professzor, de ez tényleg a mi magánügyünk, másrészről pedig megható, hogy ilyen nagyon a szívén viseli a sorsom, de nincs oka aggodalomra. - Itt összeszűkült szemmel Pitonra sandított. - Ha megbocsájt, szeretném, ha Perselus megtáncoltatna egy kicsit.
Perselus letette a poharaikat az arra elhaladó pincér tálcájára, és a táncparkettre vezette a lányt. Az első pár lépés kicsit döcögős volt, mire Hermione ráérzett a férfi stílusára, de onnantól nagyon is élvezte a táncot, ahogy Perselus meleg tenyere rásimult a hátára és szinte észrevétlen cirógatni kezdte ringatózás közben. Lehunyta a szemét, és a bájitaltanár széles vállához döntötte a fejét, már éppen beleélte volna magát az egészbe, amikor fojtott sikolyt halott nem messze tőlük.
Nem akart arra nézni, élvezni szerette volna még pár percig a meghittséget, de Perselus jobbnak látta, ha tájékoztatja az eseményekről.
- Észrevették - suttogta a lány fülébe. - A lánykorában még Weasley nevet viselő hölgyet az ájulás környékezi, de újdonsült férjét egyenlőre leköti az ön hátsójának pompás látványa és még nem tudatosult benne kit néz annyira.
- Kérem, fejezze be - nyöszörgött Hermione és görcsösen szorítani kezdte a férfi karját. - Ez egyáltalán nem vicces, kétlem, hogy Harry felnőtt módjára fog tudni viselkedni, ha...
- Oh, na végre most már Potter is felmérte a helyzetet - morogta szarkasztikusan pontosan azt, amitől a lány leginkább tartott. - Még soha nem volt alkalmam lemérni, hogy az ember arcszíne hány másodperc alatt változik át hullasápadatból tűzpirossá, pedig érdekes tanulmányt lehetne írni belőle. - Nem is akarta palástolni, hogy remekül szórakozik a lány kárára, azonban ő is meg akart spórolni egy botrányt, így befejezte a táncot Hermionéval, és határozottan az egyik erkély felé tolta a nőt.
Harryék két másodperc késéssel értek ki, Hermionénak nem sok ideje volt, hogy átgondolja, mit fog mondani nekik; magyarázkodni semmiképpen nem akart, saját meglátása szerint nem volt illetlen a viselkedése. Számításba vette ugyan, hogy még egyszer megköszöni a nem túl eredeti karácsonyi ajándékát, ezúttal erősen kihangsúlyozva, hogy nem erre számított tőlük ennyi év barátság után. Szórakozottan mosolygott magában, hogy milyen hirtelen tör elő belőle mostanában a szarkazmus, úgy vélte ez Piton hatása.
Potter vehemens temperamentuma egyből megmutatkozott, ahogy kinyitotta a száját. Ginny ugyan próbálta visszafogni kedvesét, de kevés sikerrel járt.
- Az elfogyasztott pezsgő számlájára írható, hogy Pitonnal andalogtál az előbb, vagy teljesen megőrültél? - kérdezte dühtől eltorzult arcon. - Azt még hajlandó voltam lenyelni, hogy Malfoyjal barátkozol, de ez azért már sok!
- Harry csillapodj, kérlek ne hívd fel mindenki figyelmét ránk. - Próbálta elcsendesíteni a kedélyeket Hermione. Piton szeme megvillant becsülte lány higgadtságát. - A helyzet nagyon egyszerű...
- Komolyan, Hermione? - akadékoskodott tovább a férfi. - Akkor magyarázd már el nekünk is, roppant kíváncsiak vagyunk!
- Na jó, tudod mit, nem tartozom neked magyarázattal azzal randizom, akivel csak akarok nincs beleszólási jogod! - förmedt rá. - Perselus elhívott, és én örömmel mondtam igent neki. - Én sem szóltam bele soha a szerelmi életedbe. Ha éppenséggel nem Ginny lenne a feleséged, hanem valaki más akkor sem éreznék jogot arra, hogy kioktassalak a nézeteimmel kapcsolatban, vagy ha mégis megtenném, biztosan mellőzném ezt a stílust, amit te használsz.
- De nekem mindig is csak Ginny volt, mert ez így volt rendjén - morogta Harry bár ő is érezte ez gyenge próbálkozás saját magától.
- Honnan tudod? - kérdezett vissza gúnyosan. - Nem akarlak megbántani, Ginny, félre ne értsd. - A vörös hajú nő száját összeszorítva hallgatta a vitájukat. - Ki tudja lehet, hogy más is éppen úgy megfelelt volna.
- Most nem rólam van szó! - Harry szívesen megrázta volna a lány a vállainál fogva.
- De igen rólad van szó, meg Ronról, és az egész hülye barátságunkról! - csattant élesen a hangja. - Hoztam egy döntést tartom magam hozzá és ezt vagy megemészted vagy nem, engem már nem igazán érdekel. - A mondat vége nem volt teljesen igaz, de nem akarta megadni az örömöt Potternek, hogy lássa rosszul esik neki a viselkedése.
- Csodás, igazán csodás! - köpte a szavakat Harry. - Tudod mit, legalább már nem kell gondolkoznom az újévi kívánságomon.
- Ez, hogy érted? - kérdezte a lány.
- A következő évre azt kívánom, hogy jöjjön végre meg az eszed, mert látszólag nem vagy önmagad!
- Fogja vissza a hangját, Potter! - dörrent rá Piton, és oltalmazóan Hermione vállára tette a kezét.
- Maga inkább ne szóljon ebbe bele! Hihetetlen, hogy annyi férfi közül pont magát választja! - morogta vissza Harry. - Van fogalma róla mennyi maguk között a korkülönbség? Az apja lehetne... Arról már nem is beszélve, hogy régen a diákja volt!
- Köszönjük, hogy felsorolta azokat a tényeket, amiket mi magunk is tudunk. Van még valami, vagy csak ennyire futotta a híres Megmentőnek? - Piton simulékony hangja ijesztőbben hatott, mintha ordított volna.
Harry majd megpukkadt, de sem Hermione sem Ginny nem védte meg Pitonnal szemben. Az előbbi úgy érezte ideje, hogy valaki helyre tegye Harryt, az utóbbi inkább bölcsen hallgatott, nem kívánta maga felé irányítani a férfi haragját.
- Nem változott, még mindig az első pillantásból ítél!
- Ne oktasson ki, vén denevér! - kiabálta Harry olyan erővel, hogy a teremben lévők mind az erkély felé fordultak. Pitonnak elkezdett viszketni a keze a pálcája után.
- Egy arrogáns taknyos jobb, ha nem enged meg velem szemben ilyen hangot, mert még véletlen varázsolok neki egy újabb átokheget a fejére! - Harry egy pillanatra elnémult. - Ha szeretne párbajozni, semmi akadálya, csak aztán nehogy a Szent Mungóban töltse az újév első hónapjait.
- Régen volt már az, amikor féltem magától, professzor! - vágta oda a férfi.
- Akkor éppen itt az ideje, hogy újból elkezdjen! - sziszegte fojtott hangon a másik férfi az arcába. Hiába nőtt Harry az elmúlt évben jó néhány centit, Piton még így is jóval magasabb volt nála, könnyedén fölé tudott tornyosulni. A látvány magáért beszélt, olyanok voltak, mint Potter diákéveiben, és ez cseppet sem volt biztató látvány.
- Azt hiszem jobb, ha mi megyünk - szólat meg Ginny. - Nem kéne még kínosabb helyzetbe hozni magunkat.
- Bölcs gondolat, Mrs Potter - jegyezte meg sötéten Piton.
- Harry, én eddig úgy gondoltam, te egy jó barát vagy, de meg kell tanulnod elfogadni a döntéseimet, különben ugyanúgy meg fog romlani a viszonyunk, mint Ronnal. - Hermionén látszott, hogy komolyan bántaná, ha ez megtörténne mégsem tudott ellene tenni. Nem akart másképpen élni, csak azért, hogy ne forduljanak el tőle. Harry és Ron mindketten tanúbizonyságot tettek éretlenségükről az elmúlt időszakban. Túl forrófejűek hozzá, hogy bármilyen változást tudomásul vegyenek, régen észre kellett volna már venniük, hogy Hermione nővé érett.
- Pedig abban biztos lehetsz, hogy nem nyelem le ezt a hülyeséget szó nélkül! - Karon ragadta a feleségét és elindult.
- Ez a te bajod, én nem fogom emészteni magam miatta, te se tedd, felesleges. - Harry elképedve nézte Hermionét. Annyira határozott volt, és büszke, még talán soha nem látta ilyennek és nem tudott mit kezdeni vele.
- Sajnálom, azért boldog új évet mindkettőtöknek - szólt hátrafordulva Ginny, akit elöntött a szégyen a férje viselkedése miatt, és azért is, mert megint nem állt ki Hermione mellett, ahogy az esküvőjén is cserben hagyta.
Hermione percekig állt ott a távolodó alakokat nézve. Ginny utolsó mondata sovány vigasz volt, a szeme sarkában megjelentek az első könnycseppek, mire odakapott már végigperegtek az arcán. Ekkor jelent meg Draco oldalán Hangával, akivel eddig biztos távolból figyelte a jelenetet. Hermione elfordult, hogy kicsit rendezze arcvonásait, majd bemutatkozott az ismeretlen hölgynek. Pillantásával jelezte Dracónak, hogy most sem a hely sem az idő nem alkalmas arra, hogy megbeszéljék az előbb történteket.
Hanga barátságosan rámosolygott, és biztosította afelől, hogy a többi vendég nem foglalkozik a kis felfordulással. Granger nem volt ebben egészen biztos, de a látszat kedvéért némi jókedvet erőltetett magára.
- A férfiak sokszor nem értik meg a nőket, de ha végre rájönnének mi jár a fejünkben, akkor unalmas lenne az életünk - mondta gyengéden megsimogatva Hermione karját.
- Néha nem jönne rosszul egy kis unalom - dünnyögte a barna hajú lány.
- Bánnád, ha szürkék lennének a hétköznapjaid, ebben biztos vagyok. - kuncogta Pitonra pillantva. - Én magam is kalandot keresve jöttem el Angliába.
Hanga kedvessége áthatolt a nő lényén, hihetetlen volt, hogy egy számára ismeretlen nő ennyivel megértőbb legyen vele szemben, mint azok akik évek óta a barátai.
-Az, hogy itt ragadt a Roxfortban, aligha nevezhető kalandnak - jegyezte meg Piton. - Hacsak nem tekinti kihívásnak azt, hogy több száz diákot lásson el a pitiáner sérüléseikkel nap, mint nap.
Hanga akár meg is sértődhetett volna, elnyíló szája láttán mindhárman biztosak voltak benne, hogy ez így is van. Azonban feltörő nevetése rögtön meglepett mindenkit.
- Draco említette, már párszor, hogy ön nem rejti véka alá a véleményét, de nem gondoltam, hogy ilyen szórakoztató a szarkazmusa. - Kiérdemelt egy elismerő pillantást Pitontól.
Perselus óvatosan tanulmányozta a szőke hajú nőt, bájosnak találta, és nem kerülte el a figyelmét a testbeszéde sem, amikor Dracóhoz szólt. Az ifjú Malfoy szintén tett egy-egy bizalmasabb mozdulatot Hanga felé. Magában somolyogva állapította meg, hogy a jelek szerint Draco udvarlásától nem kell többé tartania, mert már nem Hermione érdekli... szerencsére.
A mai napig nem volt benne biztos, hogy le tudná győzni ifjú ellenfelét, mivel Granger és a szőke férfi kapcsolata sokkal több bizalomra épült, mint az övék. Természetesen igyekezett elhitetni Dracóval, hogy neki is van annyi esélye Hermionénál, de tudta, hogy ez óriási hazugság. Piton jelen helyzetben csak a lány jóindulatára apellálhatott, mert vajmi keveset tett meg eddig a kapcsolatuk normalizálódása érdekében.
Az előbbi incidenst elnézve szinte biztos volt, hogy Hermione megint tépelődni fog, megéri-e vele lenni, ha közben mindenki más elfordul tőle.
Fél órán át beszélgettek mindenféléről, majd mikor a zenekar egy keringőt kezdett el játszani, Draco visszament a terembe Hangával.
Piton kérdőn a lány felé fordult. Hermione halványan rámosolygott, és készséggel elfogadta azt a javaslatot, hogy sétáljanak egy kicsit az ódon kastély folyosóin.
Furcsa érzés volt kéz a kézben menni a férfival ott, ahol annyiszor érezte, ez soha nem fog megtörténni. A harmadik emeleti ablakbeugróban megállt egy pillanatra, ahogy eszébe jutott hány este sírta ki bánatát itt, megbújva a kíváncsi szemek elől.
Egészen a toronyig elmentek, majd Piton egy rejtett ajtót mutatott neki, amin keresztül egy újabb erkélyre jutottak ki.
- Itt még sosem jártam -mondta meglepődve.
- Ebben egészen biztos voltam - válaszolta a férfi.
Hermione szeme egy pillanatra elkerekedett, ahogy észrevette, hogy innen egészen tisztán rá lehet látni a csillagvizsgáló toronyra. Piton tisztában volt ezzel, pontosan ezért a másik irányba fordult, fejét kicsit felemelte, és száját összeszorítva próbálta elhessegetni a szörnyű emlékeket.
- Vannak rémálmai arról az estéről? - kérdezte meg halkan.
- Erről nem kívánok társalogni, ma nem...
- Bocsánat, ostoba kérdés volt, nem akartam tapintatlan lenni. - Felsóhajtott, és kezeivel a korlátnak dőlt, miközben a ködbe vesző tájat nézte. A hideg esti fuvallat játszott a hajával. Piton kibújt a felöltőjéből, és udvariasan a lány vállára terítette.
Hermione nem fordult hátra, de megérintette a férfi kezét, amit a vállain pihentetett. Piton megidézett egy Tempus bűbájt: közeledett az éjfél már csak tíz perc volt hátra. Kicsit közelebb hajolt a lány nyakához orrát megcsapta a kellemes magnólia illat, amit Hermione magára szórt parfümös üvegéből. Óvatosan félresöpörte a haját, és belecsókolt a lány finom bőrébe.
- Hah! - Hökkent meg Hermione és szembefordult a férfival. Piton nem zavartatta magát, most elölről támadt, és a kulcscsontját ízlelte meg. - Perselus, mit művel? - A hangja majdnem cserbenhagyta, amikor a bájitalmester újabb csókot lehelt a bőrére.
- Nyugalom, csak puhatolózom, meddig mehetek el, semmi oka az aggodalomra. - Féloldalasan rámosolygott a lányra, majd visszatért előbbi tevékenységéhez.
- Jó, rendben eddig mehettél el! - tolta el magától a férfit. - Vagyis eddig mehetett el, uram, illetve Perselus.
- Ilyen könnyen még soha senkit nem hoztam zavarba - nevetett halkan a férfi. - Egyébiránt nem is olyan rossz ötlet a tegeződés az idősebb jogán, ha már ilyen vén vagyok, - mint ahogy arra Mr Potter volt szíves rávilágítani - felajánlom a formális magázódás beszüntetését. - Hermione beleegyezően bólintott.
- Nem vagy vén, a legszebb férfikorban vagy - mondta neki incselkedve Hermione. - Bár még nem őszülsz, de biztosra veszem, egy-két ezüstös hajszál igazán jól fog állni neked.
- Tudom, hogy már nem vagy abban a korban, de a pimaszságodért egyszer még a térdemre foglak fektetni, és elfenekellek - morogta félig komolyan Piton, majd az ölelésébe vonta a lányt. - Potter egészen hatásvadász kis jelenetet adott elő. Mondhatnám, hogy sajnálom, de ahhoz el kéne ismernem, hogy valaha is érdemes volt a barátságodra, az pedig nem volna őszinte tőlem.
- Gondolhatsz bármit, én egészen mostanáig boldog voltam a tudattól, hogy két olyan nagyszerű barátom van, mint Ron és Harry - Piton grimaszát figyelmen kívül hagyta. - Viszont most kissé elszomorít a tudat, hogy látszólag többé nem kérnek belőlem.
A nagy toronyóra elütötte az éjfélt, és az eget fénybe borította a kilőtt tűzijátékok armadája. Piton egyik ujjával a lány álla alá nyúlt, és gyengéden megcsókolta. A gyengéd csók végül egyre szenvedélyesebb lett, a férfi keze elkalandozott a zakója alá, és élvezettel simogatta a lány meztelen hátát. Hermione hagyta magát belefelejtkezni a férfi magával ragadó érintéseibe, keskeny ajkának játékába.
Kezeit a férfi nyakára fonta, és még közelebb húzta az arcát hozzá, csípőjét odatolta a férfiéhoz, egészen összesimultak.
Perselus keze lejjebb vándorolt, és belemarkolt a lány fenekébe, Hermione belenyögött a csókba, pedig tudta, hogy nem kéne biztatnia a férfit, hiszen még nem állt készen erre. Végül Piton érezhetően megnőtt libidója térítette észhez, és kifulladva kapta hátrébb a fejét.
- Most inkább haza szeretnék menni, ha nem bánod. - A férfin látszott, hogy nagyon is bánja, aztán egy pillanat múlva úgy nézett rá mintha soha ott sem lett volna a harag a szemében.
Nem köszöntek el senkitől, magukhoz vették a kabátjukat, és elhagyták a kastélyt. Hermione alig tudta tartani az iramot a férfival. Már nem ment olyan lassan, mint a megérkezésükkor, sőt, szinte vonszolta maga után a botladozó lányt. Azt sem várta meg, hogy Hermione felkészüljön a páros hoppanálásra, magához rántotta, és eltűnt vele együtt.
A házba érve aztán rájött, hogy Piton teljesen félreértette a kijelentését.
Ideje nagyon nem volt szólni, mert belépés után máris az ajtónak préselték és éhesen falni kezdték az ajkait.
- Perselus... Perselus - szólongatta elfúló hangon.
- Hm, mi az? - kérdezett vissza a férfi, miközben igyekezett megtalálni a cipzárt a lány ruháján.
- Ezt ne, kérlek - nyögte, mikor a férfi a tenyerébe fogta a mellét. - Félre értettél, nem ezért akartam haza jönni, vagyis... - Piton meg sem hallotta a tiltakozását, ezért sokkal határozottabban szólt rá. - Hagyj békén, kérlek nem is figyelsz rám! Nem így akarom.
A sötét szempár értetlenül nézett rá, miközben hátrált egy lépést. Hermionét majdnem cserben hagyták a lábai, mikor már egyedül kellett megtartania magát.
- Nem megy az ajtónak döntve, szinte levegőt sem kapok, teljesen lerohansz.
- Merlinre, nem a szüzességedet veszem el! - dörrent rá türelmét veszítve. - Hagyod, hogy simogassalak, hogy csókoljalak, de amikor már oda jutnánk, ahol igazán kellemes lenne a dolog, akkor meghátrálsz! Harmadszorra játszod ez el velem, mit gondolsz, mégis hányszor nézhetsz hülyének? - Hermione csak tátogott az őt ért vádak alatt. Piton dühösen a szalonba masírozott, és szinte letépte a bárszekrény ajtaját. Jó nagy pohár konyakot töltött magának, és két hajtásra kiitta, mire a lány utána ment, már a második pohárral töltötte ki a borostyán színű folyadékot.
- Az ivással semmit nem oldasz meg - próbálta jobb belátásra bírni a férfit. - Beszéljük meg a dolgot, én nem akarom a bolondját járatni veled.
- Ne mond meg, hogy mit csináljak, nem vagy a feleségem, már mondtam egy párszor! - csattant Piton majd cseppet sem csendesen visszacsukta az italszekrény ajtaját.
- Beszélni akarsz róla? - Levágódott az egyik fotelbe, és várakozás teljesen nézett a lányra. - Tessék, itt a lehetőség mond el nekem, mit kéne még ahhoz tennem, hogy engedd, hogy hozzád érjek? Roppant mód érdekel!
- Megengedtem, hogy hozzám érj, csak azt nem, hogy befejezed, amit elkezdtél! - szólt vissza ingerülten a lány.
- Hermione, ne lovagolj a szavakon! - A hangja kezdett jegessé válni. - Sem kedvem, sem türelmem nincs most ezekhez a játékokhoz!
- Miért kell nekünk az újévet rögtön veszekedéssel kezdeni? - túrt bele a hajába. - Perselus, értékelem, hogy a védelmedbe vettél Harryvel szemben. Szép gesztus volt, hogy felajánlottad a tegezést, és így már nem érzem olyan formálisnak a kapcsolatunkat. El kell ismernem, hogy az utóbbi időben egészen kellemes a veled töltött idő, és igen jól esik, hogy próbálsz udvarolni, még ha időnként ilyen rosszul sül el, mint most. De egy pár alkalommal felmutatott jó cselekedet nem váltja ki ez ellenem elkövetett bűneidet. Még nem változtál meg teljesen.
- Ha erre vársz, akkor jobb, ha még időben szólok, nem fogok senki kedvéért kifordulni önmagamból! Mindig ilyen voltam, és ilyen is leszek!
- Ez így nem igaz te is tudod, nem voltál mindig ilyen, biztosan nem... - Piton pillantása belefojtotta a szót.
- Miss úgy is okosabb vagyok mindenkinél már csak tudja. Teszem azt, van egy diplomája pszichológiából.
- Jobban érzed magad attól, ha sértegethetsz? - kérdezte szomorúan Hermione.
- Időnként javít a hangulatomon! - Ez persze nem volt teljesen igaz, főleg az utóbbi időt tekintve. - Csak azt nem értem, hogy amikor először belém szerettél, hogy tudtam megfelelni neked, ha most már nem tetszik, amilyen vagyok. Nem én változtam, Hermione, hanem te. Mások az elvárásaid, mint öt évvel ezelőtt, és kétlem, hogy én minden áron meg akarok felelni ezeknek. - Felhajtotta a maradék italát.
- Nem is kell, mivel nincsenek magasztos elvárásaim, az egyetlen, amit kérek tőled, hogy tedd jóvá azt, amit velem műveltél az ideköltözésem első hónapjaiban! - Piton hitetlenkedő arcot vágott, pedig még volt folytatás. - Kérj végre őszintén bocsánatot mindenért, és ha lehet, akkor próbáld meg velem elfeledtetni, hogy megbuktattál a vizsgámon, és hogy egy teljes évig levegőnek néztél.
- A vizsgádon azért buktál meg, mert nem voltál felkészült, semmi közöm nem volt hozzá! - sziszegte Piton. - A Roxfortban töltött utolsó évedben elszenvedett vélt vagy valós sérelmeidről szintén te tehetsz, és még ha akarnám sem tudnám semmissé tenni. Az időnyerő alkalmazása minisztériumi engedélyhez kötött.
- Nem így gondoltam, ne forgasd ki a szavaimat kérlek - szólt rá Hermione
- Érdekes mikor én csinálom, akkor zavar, de ha te teszed, akkor rendben van - szurkálódott Piton, bár igazság szerint ez csak ösztönös védekezés volt nála. Fáradt volt ehhez a vitához, és nem is látta értelmét hogy hajnalok hajnalán szócsatázzon a lánnyal.
- Ez így nem vezet sehova - sóhajtott Hermione, ahogy leült a legközelebbi fotel karfájára.
- Valamiben legalább egyet értünk, mert valóban nem tudunk jól kijönni ebből a beszélgetésből. Te mondod a magadét én meg az igazat, ami nyilvánvalóan gondot okoz neked, mert így nehezebb vitatkoznod. Esetleg némi közös testmozgással levezethetnénk a feszültséget - tette hozzá gúnyos pillantást vetve a lányra.
- Szemét - hőbörgött Granger.
- Mégis oda vagy értem. - Vonta fel a szemöldökét a férfi.
- Oh, hát persze...
Piton letette az üres poharát az dohányzóasztalra, és elkezdte masszírozni a combját. Hermione csendben figyelte őt, nem akarta megkérdezni a nyilvánvalót, rájött, hogy Pitonnak megint fájdalmai vannak. Néha észrevette a laborban is, hogy igyekszik a súlypontját az egészséges lábán tartani, ha túl hosszadalmas volt egy-egy bájital főzés. Viszont a férfi nem panaszkodott, és attól az egy esettől eltekintve mikor napokra kiütötte magát a nyugtatóival, nem is volt ilyen szembetűnő a visszatérő fájdalma.
- Jobb lenne, ha felmennél és lepihennél, segítek, ha gondolod - ajánlotta és közelebb lépett hozzá a kezét nyújtva.
- Nem vagyok nyomorék! - vágta oda Piton, szándékosan figyelmen kívül hagyva a lány felé nyújtott kezét, felállt a székből, és amennyire gyorsan csak tudott, elsétált a lépcsőig. - Ha a szobámba akarsz jönni, semmi akadálya, de előre szólok, hogy csak abban az esetben lépj be oda, ha ott is kívánod tölteni az éjszakát egy ágyban velem, és nem alvással...
Félig hátrafordult várta a lány reakcióját, szinte biztos volt benne, hogy elpirult, és mindjárt szónokolni kezd a bizalomról, amit még mindig nem érdemelt ki, meg az úriemberhez méltatlan viselkedésről.
Ezzel szemben Hermione keresztbe font karokkal állt, és a döbbenet legkisebb jele sem látszott az arcán.
- Pedig, ha tudnám, hogy tényleg csak alszunk, és nem próbálsz meg visszaélni a helyzettel, akkor már most rögtön mennék a hálóingemért, és veled tartanék. - Piton úgy meglepődött, hogy elvétette az egyik fokot, és erősen meg kellett kapaszkodnia, hogy ne zuhanjon le. Hermione aprót sikítva rohant oda hozzá, hogy segítsen megtalálni az egyensúlyát.
- Ezt komolyan mondtad? - kérdezte megnyúlt arccal a férfi, mire a lány bólintott. - Bájitalmesteri becsület szavamat adom, hogy nem nyúlok hozzád egy ujjal sem, ha nem akarod - szólalt meg egy kis gondolkozás után.
Granger pár másodpercig mérlegelte a döntést, majd elvonult a szobájába. Visszajövet a kezében volt a hálóinge és a köntöse egy piperetáskával egyetemben. - Ha ezt a próbát kiállod, akkor nagyot fogsz nőni a szememben.
Piton elindult felfelé, maga mellett Hermionéval.
- Azért kíváncsi leszek, hány ilyen próbát kell kiállnom, egy kis simogatásért cserébe - motyogta az orra alatt, de Hermione inkább úgy tett, mint aki nem hallotta.
Mikor beléptek a férfi hálószobájába, a lány végre rendesen körülnézhetett, most nem kellett attól tartania, hogy a férfi leszedi a fejét, amiért behatolt a szentélyébe. Perselus megmutatta neki merre van a fürdőszoba, és előzékenyen maga elé engedte. Hermione gyorsan lezuhanyozott, felvette a hálóingét, fogat mosott és lefekvéshez készen ment vissza újra a hálóba. A férfi addigra már megszabadult az ingétől, de a többit a fürdőben vette le nem akart még ebből is félreértést, még a végén végérvényesen ráragad, hogy meg akarja rontani Grangert. Nem mintha ez olyan messze lett volna a valóságtól, de ahhoz, hogy végre megronthassa, előbb el kellett játszania a rá osztott szerepet. Némi nosztalgiával gondolt vissza arra az időre, amikor bármelyik szeretője kielégítette...
Húsz perccel később ő is visszament a hálóba.
- Valami gond van? Meggondoltad magad, te bátor griffendéles? - kérdezte egy csipetnyi gúnnyal a hangjában az ágy szélén ücsörgő lánytól.
- Képzeld, nem gondoltam meg magam! - vágott vissza hasonló hangnemben. - Ez nem egy bátorságpróba, ha tudni akarod.
- Valóban? Pedig felmerült bennem a lehetőség, hogy talán mégis csak az. - A szeme elégedettségtől csillogott.
- Hát nem az!
- Akkor miért nem feküdtél be az ágyba? Az ellilult lábfejedet elnézve nem különösebben tartja a törékeny kis tested ideálisnak a szoba hőmérsékletét. - Egyetlen pálcamozdulattal begyújtott az apró kandallóba, miközben a lány válaszát várta. Zavarta, hogy Hermione mennyire nem tudja kezelni a bókjait, és ha említést tesz egy-egy testrészéről teljesen leblokkol. Hiába a harcias énjén még mindig felül tudott kerekedni a bizonytalan óvatoskodó. Bár az erős nő képe jobban imponált Pitonnak, a szégyenlős kislányt könnyebben tudta kezelni, és úgy gondolta elcsábítani is egyszerűbb lenne.
- Egyszerűen csak nem tudtam eldönteni az ágy melyik felén szoktál aludni, nem akartam elfoglalni a helyed - ködösített Hermione, igazából arra számított, a férfi esetleg folytatni szeretné a ma esti programjukat.
- Piton felnevetett. - Középen szoktam aludni, de a kedvedért most a jobb oldalon fogok. Így megfelel a kisasszonynak?
Hermione legszívesebben nyelvet öltött volna rá, bár tudta, hogy az rettentő gyerekesen venné ki magát. Mindketten bemásztak az ágyba elrendezték a párnáikat, Piton eloltotta a gyertyákat, és úgy bűvölte meg a kandalló lángjait, hogy csak meleget adjanak fényt ne. Hermione kényelmesen befészkelte magát a nehéz takaró alá, az oldalára fordult és lehunyta a szemét. Három perc múlva érezte, hogy a matrac kicsit benyomódik, ahogy Piton közelebb csusszan.
- Máris támadásba lendülsz? - érdeklődött somolyogva a lány. - Talán egy perc, ha eltelt azóta, hogy befeküdtünk az ágyba, egészen sokáig visszafogtad magad. - Piton akár humorosnak is találhatta volna a piszkálódást, ha nem lett volna valóban feltett szándékában, hogy kicsit közelebbről is megismerkedik a lány meztelen bőrével. Így inkább úgy tett, mint akit ártatlanul vádolnak.
- Elnézést, hogy nem kívántam leesni az ágy széléről, és szeretnék én is normálisan a takaró alatt lenni - morogta vissza a férfi. - Nem kell rögtön attól tartanod, hogy a bugyidba akarok belenyúlni, azért annyira nem vagy ellenállhatatlan.
- Köszönöm, hogy ezt így tudattad velem elalvás előtt - sértődött meg a lány. Piton nem kért bocsánatot, helyette inkább átkarolta és magához húzta. - Nem az előbb mondtad, hogy nem vagyok...?
- Granger! Csak átöleltelek, ha ez sem tetszik ott az ajtó! - Hermione morgott valamit, amit a férfi nem értett, csak szavakat kapott el belőle, mint a szemét, és a lehetetlen alak, de nem kérdezett rá. Kicsit megemelte magát, hogy a sötétséghez hozzászokott szemeivel megnézhesse a lány arcát. Hermione a válla felett ránézett, és mire megszólalhatott volna már rá is nyomtak egy csókot a szájára. Piton mintha mi sem történt volna, újra elhelyezkedett.
- Jó éjszakát, Hermione!
- Jó éjszakát, Perselus! - Könyökével belebökött a férfi bordáiba, és a Piton által hallatott nyögés miatt belefojtott egy mosolyt a párnájába.
- Ezt most pontosan mivel érdemeltem ki? - kérdezte Piton újra feltámaszkodva. Hermione felé fordult, és belenézett a szemébe.
- Az előbbi kijelentéseddel, amikor antikívánatosnak tituláltál.
- Azt mondtam nem vagy teljesen ellenállhatatlan nagy különbség. Ha ennyire nehezményezed a véleményem szívesen adok lehetőséget arra, hogy bebizonyítsd az ellenkezőjét. - A hangja sejtelmes volt, ahogy bal kezének tenyerével végigsimított a lány lapos hasán.
- Aludni akartunk, nem? Legalábbis a szalonban még ebben állapodtunk meg. - Nem volt ellenére a simogatás, mégis, inkább visszahúzódott volna, korainak érezte a dolgot.
- Számíthattál volna rá, hogy rögtön megkeresem a kiskapukat, mardekáros vagyok. - Hermione nagy levegőt vett, mint aki mondani akar valamit, aztán mégsem szólt egy szót sem. - Egyébként pedig, TE akartál aludni, nem én!
- Így is van, én aludni fogok - mondta elnyomva egy ásítást.
- Mindjárt gondoltam. - Piton szájának sarka aprót rándult felfelé.
Újból elhelyezkedett kicsit szorosabbra vonta az ölelést a lány derekán, örömmel vette észre, hogy Hermione ráfonja karját az övére. Kínozta a gondolat, hogy mennyivel kellemesebb tevékenységgel is tölthetnék az időt az ágyában, mint az alvás, de ezen az éjszakán még adott lehetőséget a lánynak a "menekülésre". Azonban sürgető szükségletei nem sok haladékot jósoltak.
Percek múlva a szoba csendjét betöltötte mindkettőjük egyenletes szuszogása.
A következő jó néhány sor pár megemlékezés köszönetnyilvánítás a szerzőtől, ha nem akarod elolvasni, csak ugord át.
A *Hanga név talán ismerős pár olvasónak. Egy nagyon kedves lány nickneve, aki SS/HG fordítással jelentkezett az oldalon. Pár beszélgetés kapcsán megjegyeztem neki, hogy mennyire tetszik a neve és, hogy fel szeretném használni. Megtettem, remélem továbbra sincs ellene kifogása.
* Dröm - álom( svéd nyelven)