Ez a fejezet 18+-os részeket tartalmaz!

24.

Hermione remegett a félelemtől, bár az arcáról nem lehetett leolvasni semmit Perselus hosszan, intenzíven fogva tartotta a pillantásával, mielőtt válaszolt volna.

- Igen, szeretlek téged, Hermione - jelentette ki magabiztosan. - Ezt már régóta tudnod kéne.

- Soha nem mondtad ki, nem lehettem benne biztos - hajtotta le a fejét a lány.

- Nem mondtam, és ismételgetni sem fogom túl sokszor. - Hermione erre nem reagált. - Úgy vélem, hogy manapság túlértékelik ezt a szót. Én inkább a tetteimmel szeretem megmutatni, ha valaki fontos nekem, és megnyugodhatsz, kedvesem, te vagy a legfontosabb személy az életemben. Fél évet vártam rád, nem gondolod, hogy ezzel már bebizonyítottam neked valamit?

A férfi az álla alá nyúlt, halványan rámosolygott, és a hüvelyujjával végigsimított az ajkain. Hermione olyan természetességgel simult bele Piton ölelésébe, mintha soha nem váltak volna el. Egyszeriben értelmetlenné vált az előbbi vitájuk, és világossá vált számukra, hogy bárhogyan is, de összetartoznak. Lágyan, óvatosan csókolták meg egymást, mintha féltek volna attól, hogy a hevességükkel elrontják ezt a pillanatot. Piton végigsimított a lány hátán, A keze megállt a tarkóján, és a másik kezével beletúrt a hajába. Ő irányította a csókot, ami kezdett egyre szenvedélyesebbé válni. Újra birtokolhatta a lányt, érezte, hogy Hermione feltétel nélkül átadja magát neki. Mérhetetlen örömöt és megnyugvást jelentett neki a tudat, hogy bízik benne. A viták és piszkálódások ellenére egy pár voltak. Nem egy szokványos rózsaszín ködbe vesző szerelmes pár, amilyenről a romantikus regények írnak, de minden hibájuk ellenére éppen annyira akarták a másikat.

- Azt hiszem, rájöttem hogyan tudom elejét venni a vitáinknak - szólalt meg szórakozottan a férfi. Hermione kíváncsian nézett a másik fekete szemébe. - Le kell foglalni a szádat, hogy ne tudj megszólalni. - A lány nevetve belebokszolt Piton oldalába.

- Hidd el, drágám, te is kellemesebb csókpartner vagy, mint vitapartner - szurkált vissza. - Egyszerűen nem hagyod, hogy a másiknak is igaza legyen, olyan még nem volt, hogy én érvényesíthettem az akaratom feletted.

- Ne kezdjük el előröl az egészet - nézett rá Piton szigorúan. - Jobb lenne mindkettőnknek, ha kicsit hagynánk ülepedni a dolgokat, mielőtt újra látjuk egymást.

Hermione szívét reménységgel töltötte el a tudat, hogy a férfi újra látni szeretné. Kissé már megbánta, hogy olyan erőszakosan támadt rá Perselusra a múltját illetően. Bár az is igaz, hogy szépszerével nem is akadt más választása, mint zsaroláshoz folyamodni. Viszont nem volt büszke magára.

- Azt hiszem, tényleg szükségem lenne egy kis időre, hogy rendezzem a gondolataimat - sóhajtotta letörten a lány. – Ígérem, legközelebb jobban moderálom magam, már én is unom a folytonos veszekedéseinket, mert nem tudunk egyről a kettőre jutni.

- Az már egyszer biztos, hogy ritka makacs kis griffendéles vagy - paskolta meg a lány fenekét. - Merlin tudja, miért, de az akaratosságod miatt csak még jobban akarlak, azon ritka esetek kivételével mikor az idegeimen táncolsz a viselkedéseddel. - Egy utolsó búcsúcsók után nem túl szívesen, de hagyta, hogy a lány egyedül maradhasson, és elindult hazafelé.

SS/HG

Azzal az ígérettel váltak el egymástól, hogy egy pár nap múlva újra találkoznak. Hermione felvetette egy vacsora ötletét, amit Perselus is ígéretesnek tartott feltéve, ha elmennek valahova. A lány házi kosztjából köszönte szépen, de nem kért.

Mindketten elfoglaltak voltak az évnek ebben a szakaszában. Perselus rengeteg megrendelést kapott, és néhánnyal el is volt maradva. Hermione éppen több kísérlet közepén tartott, így tiszteletben tartva a másik munkáját egy kis szabadságot adtak egymásnak.

Viszont szinte minden nap levelet váltottak, mintha ezer mérföld távolságban laknának. Ámbár ennek is megvolt a maga varázsa. A lány szinte nem is emlékezett már rá, mikor érezte utoljára ezt a fantasztikus romantikus hangulatot, mint mikor a kezében tartotta Perselus levelét. Semmi különösről nem esett szó csak a mindennapjaikról írtak egymásnak. Egyikük sem írt szerelmes vagy éppen kedveskedő üzenetet, mégis az, hogy ilyen formában újra megosztották egymással az életüket nagyon sokat jelentett a lánynak. Perselus is gyakran tekingetett az ablak felé az első napokban, majd később rájött, hogy a lány délután három tájt tart egy kis szünetet, amikor ideje van válaszolni a levelére. Elszórakoztatta a lány bohókás beszámolója a kísérletezés során elért eredményeiről, vagy éppen kudarcáról. Granger üdítő hatással volt az eddigi szürke hétköznapjaira. Csak most érezte át igazán, hogy mennyire hiányzott neki a lány.

Fáradtan üldögélt a könyvtárszobájában a leszállítandó bájitalok listáját lapozgatva. A mai napra megfőzött minden bájitalt, amit szeretett volna, és a holnapi hozzávalókat is előkészítette. Rendet rakott a télikertjében átültetett két borsmenta palántát, nagyon kelendő volt mostanában a front-érzékeny fejfájásos varázslók és boszorkányok körében az ebből főzött bájitala.
A macskagyökere is szépen fejlődött, ő maga is kénytelen volt elfogyasztani időnként belőle valamennyit. A teájába morzsolva használta, így nagyjából le tudta küzdeni az alvászavarait.

A múlt heti szerencsétlen baleset-sorozatok miatt jócskán fogyott a vérhullató fű készlete. Először a Koboldok műhelyében történt robbanás bolygatta fel a varázsvilágot, majd a Reggeli Próféta szerkesztőségében pusztított tűzkár adott okot a pletykálkodásra.

Készülnie kellett a Roxforti tanévkezdésre is. Minden évben el kellett látnia a gyengélkedőt elegendő számú Izsóp sziruppal a köhögés és az asztmás diákok miatt, valamint a kviddics-szezon megkezdésekor tetemes számú árvacsalán kenőcsre volt szükség a horzsolások és sebek kezeléséhez.
Egy nagyszerű újítását a mentás köményes mézzel kikevert tinktúrát előszeretettel használták a náthás tanulók körében. Rendkívül kelendő volt, mivel a megszokott kesernyés íz helyett egy egészen kellemes édeskés ízt hagyott az ember szájában.

Miután számba vett minden fontos megrendelést odasétált az ablakhoz, és végighordozta tekintetét a rendezett kerten. Gondolatiba újra és újra visszatért az a momentum, mikor színt vallott Hermionénak az édesanyjáról. Száját penge vékonyra préselte az anyja gondolatára, de még inkább aggasztotta a tény, hogy megint nem volt teljesen őszinte a lánnyal. Tartott tőle, hogy ez a későbbiekben megint visszaüthet.

Elieen Prince számtalan levelet küldött neki, mikor a nagyapjához költözött. Ezeket a megsárgult könnycseppekről árulkodó pergameneket csak akkor találta meg, amikor felszámolta a nagyapja hagyatékát. Ledöbbenve olvasta végig az összes szám szerint harminc nyolc levelet, amiben az anyja szinte könyörgött az apjának, hogy engedje a fia közelébe.

Damasztór számtalan bűbájjal védte a házát, hogy senki olyan ne léphessen a birtokára, akit ő nem lát szívesen. Ezeket a varázslatokat megerősítette, mikor kitagadta a lányát egy muglival folytatott szerelmi viszonya miatt. Az anyja nem jöhetett a közelébe és Piton biztos volt benne, hogy a nagyapja megfenyegette a nőt, hogy ne merészelje az iskolában zargatni egy szem unokáját.

A nő minden kérése és könyörgése ellenére nem találkozhatott Perselusszal, sőt a nagyapja levédte Nesztor sírját, így még oda sem mehetett el, hogy megsirathassa gyermekét. Ettől függetlenül Perselus szíve nem lett könnyebb, ha az anyjára gondolt. Nem talált neki megbocsátható indokot, amiért magukra hagyta őket, amit aztán az a szörnyű tragédia is követett.

Mélázásából Mimó szapora lépteinek zaja zökkentette ki, a kis manó sebesen rohant fel a lépcsőn. Szokásához híven engedély nélkül lépett be a helyiségbe, ahol a gazdája tartózkodott. Piton már régen feladta a manó nevelését, nem kívánta megfenyíteni, és Mimó úgysem értett a szép szóból. Még csak el sem szégyellte magát, ha a férfi rádörrent valami égbekiáltó szemtelenség miatt. A félelem leghalványabb szikráját sem látta soha azokban a nagy szemekben. Viszont azt bizton állíthatta, hogy Mimó hűséges hozzá, és bármi áron megvédené.

- Az úrhoz vendégek érkeztek - szólalt meg vékonyka hangján, lila kantáros nadrágját igazgatva. - Mondtam nekik, hogy a szalonban várakozzanak.

- Kik méltóztattak hívatlanul nálam vendégeskedni? - kérdezte ingerülten a férfi.

- Malfosék - válaszolta a manó gyorsan. - Piton elnyomott egy mosolyt a helytelen névhasználatért, de a miheztartás végett kijavította a kis zöld lényt.

-Az imént nyilvánvalóan Malfoyékra gondoltál - nézett rá szigorúan. - Menj vissza hozzájuk, és közöld velük, hogy pár perc múlva csatlakozom én is. Szolgálj fel teát és süteményt, míg nem vagyok ott!

Piton fáradtan masszírozta meg az orrnyergét. Az utolsó nem túl baráti beszélgetésük óta mikor a szőke férfi úgyszólván gratulált hozzá, hogy Hermione már nem képzi szerves részét asz életének, a színét sem látta Luciusnak. Narcissa pedig azóta nem merte idedugni azt a jó magasan fennhordott orrát, mióta kiadta az útját. Fogalma sem volt mit keresnek most a szalonjában, de már most biztos volt benne, hogy egyetlen percét sem fogj élvezni az ittlétüknek.

- Szervusz, Perselus! - üdvözölték egyszerre a vendégei. Piton csak biccentett feléjük.

- Mit tehetek értetek? - kérdezte miközben igyekezett viszonylag barátságos hangnemet megütni.

- Dracóról szeretnénk veled beszélni - szólalt meg Lucius.
A bájitalmester az égre emelte tekintetét. Már megint Draco miért nem tudnak beletörődni, hogy a fiú nem kíváncsi rájuk többé? Nem áltatta magát azzal, hogy feltört bennük a szülői érzés, hiszen ennek soha nem voltak a birtokában. Sejtette, hogy ismét csak használni akarják őt valamire.
- Draco nem akar veletek beszélni, azt hittem ezt már egyértelművé tette számotokra – jegyezte meg szárazon Piton, miközben Mimót figyelte, ahogy szervírozza a teát.
- Mint azt tudod az utóbbi pár évben nem volt felhőtlen a kapcsolatunk a fiúnkkal. – Lucius elengedte a füle mellett az előbbi megjegyzést. - De úgy érezzük, ideje, hogy befejezze ezt az ostoba, gyerekes haragszom rádot. - Piton megvetően horkantott a férfi megjegyzése miatt.

- A fiatoknak megvan a maga oka, amiért nem keresi a társaságotokat - nézett rájuk jelentőségteljesen. - Igazán nem értem, hogy ennyi idő után mi ez a nagy érdeklődés iránta. Jól sejtem, hogy nem az elviselhetetlen hiánya űzött el titeket hozzám?

- Igenis hiányzik a fiunk, te sem gondolhatod komolyan, hogy nem szeretjük! – Lucius remek színész volt ismerte el magában Piton. Bárkit megtévesztett volna, aki nem ismeri ilyen régóta, mint ő. - Nincs mit szépíteni, Perselus, de benne vagyunk már a korban - Narcissa megrendülve nézett a férjére -, itt lenne az ideje már egy unokának, aki méltó arra, hogy továbbvigye a családnevet. Tudomásunk van róla, hogy Draco intim viszonyt ápolt egy svéd származású aranyvérű boszorkánnyal, de az az ostoba elszalasztotta a lehetőséget, hogy megfelelő feleséget fogjon magának.

Piton legszívesebben belerúgott volna a másikba. Hogy jön ő ahhoz, hogy mások szerelmi ügyeit kritizálja, miközben az ő házassága egy nagy hazugság, és mindig is az volt.

- Mostanában számtalan alkalommal látták az Abszol úton, egy bizonyos Roxana Fioraio után koslatni. Nem igazán örülünk neki, hogy pont ezt a nőt választotta. Bizonyos körökben nincsen túl jó híre. - Piton pontosan tudta miféle emberekről van szó. - A szülei annak idején gyáván megfutamodtak, mikor a Nagyúr visszatért. Nem álltak mellé, inkább elmenekültek, pedig ha... - Piton keze a magasba emelkedett belefojtva a szót a másikba.

- Az én házamban ne merészeld olimposzi magasságokba emelni azt a férget világos?! - hangja éles ostorként csattant a levegőben. - Egy ideje erősen szimpatizálok azokkal az emberekkel, akik inkább hátrahagyták azt az egész őrületet és megpróbáltak normális életet élni! Én egyáltalán nem találok semmi kifogásolhatót abban, hogy az említett hölgy apja kimenekítette a családját az országból, amíg még megtehette.

- Akkor sem járja, hogy egy ilyen gyáva alak lányával álljon össze! - vette át a szót Narcissa, aki egészen idáig csak szemlélője volt a két férfi közötti beszélgetésnek. - Szeretnénk, ha beszélnél vele, ő a mi kisfiúnk. Bár Roxana tehetős, aranyvérű családból származik, viszont nem biztos, hogy ő lenne a megfelelő Draco számára. - Majdnem őszintének hangzott az aggódása, de Pitont nem tudta megtéveszteni, ahhoz túlságosan jól ismerte.

A nő letette az asztalra a teáscsészét, és kecses kezeit egymásra helyezte az ölében. Lucius türelmetlenül várta, hogy Piton megfontolja a kérdést, és választ adjon. Mindketten biztosak voltak benne, hogy segíteni fog Dracót jobb belátásra téríteni.

- Nagyképűség a fiatoknak nevezni őt - jegyezte meg gúnyosan a férfi, ezzel meglehetősen nagy megdöbbenést váltva ki a vendégeiből. - Ha jól emlékszem vagy egy tucat nevelőnő gondozta a kölyköt egészen addig, amíg a Roxfortba nem került. Vajmi kevés közötök volt hozzá gyermekkorában. - Egyenesen Narcissának intézte a következő megjegyzést. - Kétlem, hogy akár egyszer is kicserélted volna a koszos pelenkáját a szépen manikűrözött kényes kezeddel, te anyák gyöngye.

A nő igyekezett méltóságteljesen viselkedni a sértés ellenére is. Szinte soha nem esett ki a szerepéből.

- Itt most nem arról van szó, hogy mit tettünk a múltban, vagy mit nem. – Azonban a hanghordozása elárulta, hogy megbántódott, viszont Piton egy cseppet sem tudta sajnálni. - Ő a fiúnk és mi szeretjük, a segítségedet kérjük - nyomta meg az utolsó szavakat.

- Mélységesen sajnálom - tette színpadiasan a mellkasára a kezét -, de nem fogok Dracónál kuncsorogni azért, hogy megbocsásson nektek. Nem áll szándékomban jobb belátásra bírni, mert meglátásom, hogy évek óta a legokosabb lépése volt, hogy megszakított minden kapcsolatot veletek.

- Piton ajánlom, hogy... - Mindketten felálltak, és dühösen méregették a másikat.

- Mit ajánlasz? - kérdezte kihívóan Perselus. - Nem fogom elárulni a bizalmát a keresztfiamnak így is eléggé képlékeny a kapcsolatom vele. - Narcissa elkapta a pillantását. - Én vagyok az egyetlen felnőtt, akiben bízik, és ezt igyekszem megbecsülni a jövőben is. Legnagyobb bánatomra a szülőket nem mi választjuk, mert hitem szerint ő soha nem került volna hozzátok, ha tudja mi vár rá.

- Hogy merészelsz? - kapta elő a pálcáját Lucius. - Nem tűröm tovább ezt a hangnemet.

- Akkor talán ideje lenne távoznotok - felelte a bájitalmester sztoikus nyugalommal. - Én nem ajánlottam fel a fiamat korunk legnagyobb gennyládájának! Nem alkalmaztam rajta rendszeres varázsbüntetést, és nem próbáltam mini halálfalót csinálni belőle!

Lucius arca eltorzult a vádakra, olyan gyorsan mondta ki az első átkot, ami eszébe jutott, hogy Narcissának még sikítani sem maradt ideje. De a várt hatás helyett meglepő dolog történt. Mimó villámgyorsan a gazdája elé ugrott, és hárította az átkot, ami visszafelé sült el. Lucius átesett a karosszék támláján, rá az antik asztalra, ahol összetörte a kristály konyakos üveget. Megalázva, szitkozódva tápászkodott fel az ezernyi üvegszilánk közül, miközben felesége szégyenkezve segített neki.

- Erről mindenki tudni fog, arra mérget vehetsz! - rántotta ki a karját a felesége kezei közül. - Hamarosan a fejét veszik ennek az undorító kis mocsoknak - nézett le utálkozva a manóra.

- Azt kétlem, Lucius! - Lépett közelebb hozzá. - Megvédte a gazdáját, ez minden manó dolga. - A másik arcára kiült a félelem. - Most pedig hordjátok el magatokat innen, és soha többé ne merészeljetek a házam közelébe jönni!

Piton nekidőlt az ajtónak, és megmasszírozta a halántékát. Kis híján elveszítette a higgadtságát. Képes lett volna Malfoynak támadni.

Mimó az üvegszilánkokat takarította, amikor a férfi magához hívta. Lehajtott fejjel sétált az előszobába. Bár a gazdája a védelmére kelt a másik varázslóval szemben nem volt benne biztos, hogy nincs bajban.

- Mimó, amit tettél az... - Nem tudta befejezni, mert a manó térdre ereszkedett előtte, és belecsimpaszkodott a lábába. - Ezt azonnal fejezd be! - szólt Mimóra, de a kis zöld lény nem engedte el. Óriási szemei sarkában könnyek gyűltek, ahogy egyre csak jajgatott.

- Mimó nem rossz manó, Mimó csak megvédte a gazdáját - ismételgette szipogva. - Kérem gazdám, ne küldjön el, Mimó jó manó lesz, Mimó megtesz bármit.

- Nem kell semmit se megtenned azon kívül, hogy összetakarítod azt a romhalmazt, amit Lucius hagyott maga után. Senki nem fog elküldeni ettől a háztól - morogta a férfi, és próbálta lefejteni magáról a zöld kezeket, mert egyre jobban zavarba jött ettől a jelenettől és nem akarta, hogy ezt a manó is észrevegye. Mindenképpen meg akarta tartani a tiszteletét, amit nem volt benne biztos, hogy a manó minden helyzetben mutatna felé.

- Mimó összetakarít, igen, megcsinálja minden csillogni fog, gazdám - hadarta el, és már indult is vissza a szalonba, de Piton megállította.

- Ma nagyon bátor voltál - köszörülte meg a torkát és lágyabb hangon folytatta. - Amit értem tettél azt nagyra becsülöm, és tudom, hogy számíthatok rád.

- Mimó mindig meg fogja védeni a gazdáját, mert... Mimó nagyon szeret itt lenni. - Azzal eliszkolt a szobába.

SS/HG

Néhány napra rá, hogy egykor a barátainak nevezett személyek látogatást tettek a házában levelet kapott. Először arra gondolt Hermione írt neki, de mikor leoldatta a pergamen darabot a türelmetlen bagoly lábáról, rájött, hogy Narcissa írt neki. El sem tudta képzelni, hogy mit akarhat tőle azok után, hogy végérvényesen kiadta az útjukat.

Drága Perselus!

Utolsó levelem írom neked. Tudom, hogy köztünk a dolgok végérvényesen megromlottak, de mégis egy szívességet kérnék tőled.

Tanácsoddal ellentétben felkerestük Dracót. Pontosan olyan ellenségesen fogadott minket, mint az elmúlt évek során bármikor, ha meglátogattuk. Lucius próbált kedves lenni vele a maga módján, de természetesen, mint mindig az a híres gőge elnyomta azt a maréknyi apai érzést is a szívében.

Nem mondtunk igazat neked a múltkor, amikor a házadban jártunk - bár úgy vélem ez nem is igazán lepett meg téged -, de nem azért szerettük volna kezdeményezni Draco mielőbb házasságra lépését, mert unokákra vágyunk. Nehezen ismerem el, de a hiúságom nem engedi elfogadtatni velem, hogy bizony nem is olyan sokára, de már valóban abban a korban leszek, mikor ez már nem lenne szokatlan.
Visszatérve a tárgyra, súlyos anyagi gondokkal küzdünk. A háború után elveszett mindenünk, és a becsületünk megmentése végett azt a keveset is, ami maradt, oda kellett adnunk bizonyos valakiknek. Lucius ugyan a befolyásának köszönhetően elérte, hogy egy bizonyos életszínvonalat továbbra is fenntarthassunk. Viszont az utóbbi időben elhagyta a szerencse, és sorozatosan rossz üzleti vállalkozásokba fogott. A hitelezők türelme elfogyott, nincs több haladék.
Az egyetlen reményünk az lett volna, ha Draco beadja a derekát, és feleségül vesz egy tehetős boszorkányt, de semmiképpen nem azt az olasz származású lányt. Bármit is mondtál a szülei viselkedéséről, akkor is elfogadhatatlan, hogy ilyen gyáván megfutamodtak. Egyébként nekünk sokkal szimpatikusabb volt Hanga, és jóval nagyobb hozománnyal rendelkezik, mint a másik. De úgy lett, ahogy mondtad, Draco nem akart nekünk segíteni, így most mi nekünk kell gyávának lennünk, és a maradék vagyonunkat elmenekítve távozásra kényszerülünk. Nem bírnám elviselni azt a botrányt, ami a pénzünk elúszásával járna, az rosszabb lenne, mint maga a halál.

Lucius mellett a helyem, még akkor is, ha a szívem más valakihez húz. Itt hagyjuk szeretett Angliánkat, és nem hiszem, hogy valaha is visszatérünk. Nem árulhatom el, hová tartunk, ezt gondolom megérted. Senkiben sem bízhatunk…

Nem kívánok neked boldogságot, hiszen nekem sem ez jutott, de remélem, hogy békére lelsz.
Tudom, milyen viharok dúlnak a szívedben, és azt is, hogy miért. Temesd el a múltadat, és ne nézz vissza többé. Én sem teszem, nem is olyan nehéz úgy tenni, mintha sosem lett volna bűnünk.

Végül a szívesség, amit kérnék, a fiamra vonatkozik. Nem voltam jó anyja a gyermekemnek, de ezt mindig is tudtam. Szeretni szerettem őt, de nem eléggé ahhoz, hogy önmagamnál fontosabb legyen. Nem tudtam önzetlen és önfeláldozó lenni, és bár szégyellnem kéne magam, még arra is képtelen vagyok. Hát nem nevetséges, hogy tisztában vagyok saját gyarlóságommal mégsem óhajtok rajta változtatni?
Arra kérlek, hogy vigyázz Dracóra. Bár már nem kisgyerek elkél még neki az útmutatás, és te vagy az egyetlen, akit a családjának nevezhet. Légy a szemében bölcs, ne feledd, felnéz rád, mindig is ezt tette. Próbálj meg okosabb és jobb lenni, mint a szülei.

Ölel: Cissy.

Perselus homlokráncolva tette le a levelet a mahagóni íróasztalára. Tudta, hogy Draco már sokkal korábban megszakította a kapcsolatot a szüleivel, semhogy a távozásuk fájóan érintené. Mégis valahogy szánalmat érzett a fiú iránt. Soha nem fog megbocsátani az anyjának, ahogy ő sem tudott a sajátjának.

Vannak dolgok, amikre nincs mentség. Nem akart az anyjára gondolni, mégis óhatatlanul felé terelődtek a gondolati. Nem akarta látni, és ehhez szilárdan tartotta magát még akkor is, ha Hermione ezt nem tudta megérteni. Semmi jót nem kapott az anyjától. Mikor kisfiú volt, mindennél jobban vágyott a szeretetére, de Eileen nem merte szeretni, mert Tobias annál inkább bántotta volna őket, minél jobban ragaszkodnak egymáshoz. Ezt mára már belátta, de akkor sem tudta megbocsátani, hogy elhagyta őket.

Tisztán emlékszik még a leveleire, amikre rátalált a nagyapja házában. A levél minden sora megbánásról árulkodott, mégsem tudott hinni neki. Mentséget keresett magának miért hagyta el zsarnok férjét, de azt nem tudta megmagyarázni, hogy miért vált meg a fiaitól.

A számtalan levél közül a legutolsóban volt egy sor, amit sosem felejtett el, és ezt az egy tanácsát valóban megfogadta.

Jobb egy pillanatig gyávának lenni, mint meghalni.
Mindig ehhez tartotta magát, és talán ezért is élte túl a kémkedést és a háborút is.

SS/HG

Hamarosan egész Londonban elterjedt a Malfoyok szégyenletes szökésének híre. A varázslók és boszorkányok lépten-nyomon összesúgtak újabb pletykákat gyártva, így alaposan elferdítve a valós tényeket. Az igazság az volt, hogy Lucius Malfoy sorozatos kölcsönei hatalmas adóságokba keverték. Minden alkalommal, mikor kölcsönért folyamodott valakihez, ki kellett belőle fizetnie az előző hitelezőjét. Az üzleti vállalkozásai sorozatos kurddaccal végződtek, de nem volt hajlandó lemondani a már megszokott életszínvonaláról, így végső lépésként a Gringotts Banktól kölcsönzött egy hatalmas összeget, amit nem tudott visszafizetni. A bankban dolgozó koboldok türelmesen vártak egy ideig a pénzükre, de amikor hónapok múltán sem kaptak vissza egyetlen aranytallért sem, csődeljárást indítottak Malfoy ellen. A férfi végső kétségbeesésében pénzé tette minden megmaradt ingóságát és a feleségével együtt külföldre szökött, hogy megússzanak egy nagyobb botrányt. Ahhoz azonban már túl későn távoztak, hogy a nevükön ne essen csorba.

A baj nagyobb része Dracót érte. Miután jogilag nem szakította meg a kapcsolatot a szüleivel így az adósság terhe átszállt rá. A bank dolgozói zárolták a számláját, és minden aranytallért elvettek tőle az apja adósságának fejében. Még így is tetemes összeggel tartozott a Gringotts felé, és bárhogyan próbálta elmagyarázni a koboldoknak, hogy ő nem lehet felelős az apja tettiért nem hallgatták meg. Jogi úton nem történt törvényszegés, a bank pert indított ellene, és rajta hajtották, be a tartozást. Dracónak nagy szüksége lett volna egy hozzáértő ügyvédre, hogy kihúzza a slamasztikából, de jelenleg még arra sem volt pénze, hogy a havi szükségleteit fedezni tudja. Így elvesztette a pert és köteles volt visszafizetni minden galleont.
Ha ez még nem lett volna elég a megpróbáltatások sorából a Reggeli Próféta "neves" újságírója rémes cikkeket jelentett meg róla. Rita Vitrol pártfogoltja nagy lehetőséget látott a dologban és kapva-kapott az alkalmon, hogy alaptalan vádjaival befeketítse az ifjú Malfoyt.

Sofia Scribbler több oldalas cikket hozatott le a Prófétában a Malfoy örökössel kapcsolatos koholmányaiból.

A vaskos szalagcímeknek köszönhetően szinte maguktól elkeltek az újságok. Az eladott példányszám utoljára akkor volt ilyen magas, amikor Harry Potterről és Voldemortról cikkeztek.

Draco Malfoy fizeti vissza a szülei adósságát, vajon ő mennyi aranygallont költött el belőle?

A Malfoyok szégyene mélyebb, mint a roxforti tó. Minerva McGalagony meddig tűri még, hogy egy az aranyvérűségre méltatlan varázsló oktassa a diákjait?

Ilyen és ehhez hasonló kegyetlen mondatok kerültek címlapra, és minden egyes rágalom késdöfés volt Draco szívébe.

Draco Malfoy hős szerelmes vagy egyszerű hozományvadász?

Az ifjú Malfoy Roxana Fioraio a néhai Alfredo Fioraio lányának csapja a szelet. Köztudott, hogy a virágboltot üzemeltető boszorkány tetemes vagyont örökölt szülei szerencsétlenül bekövetkezett halálát követően. A dolog pikantériája, hogy Draco Malfoy pont akkor tűnt fel a boszorkány körül, mikor az adósság sorozat hullámai felcsaptak családja feje fölött. Így feltehetjük a kérdést, hogy a szőke férfi érzései valóban őszinték-e?

A harmadik és negyedik oldalon több interjút is olvashatnak a Malfoy család közeli barátaitól, amiben arról nyilatkoznak, hogy került az egykor méltán büszke aranyvérű család az anyagi süllyesztőbe...

Hermione dühösen gyűrte össze az aznapi számot. Mióta a botrány kirobbant, nem tudta elérni a férfit. Hiába küldött neki számtalan levelet egyszer sem érkezett válasz. Tegnap délután elment a Roxfortba, de Minerva kiábrándító válasszal állt elő, mikor Draco felől kérdezősködött. Az igazgatónő nem tudta megmondani, hogy jelenleg merre lehet az SVK tanára, mert két hete szabadságot kért tőle, és távozott az iskolából. McGalagony megnyugtatta a lányt, hogy esze ágában sincs megválni Dracótól, csak mert az emberek a szájukra vették. Az évek során alaposan megismerte a férfit, és tisztában volt vele, hogy minden vád alaptalan, és a szülei bűnei miatt üldözik őt.

Aggasztotta a férfi távolléte és bár ma nagyon is boldognak kellett volna lennie az esti randevúja miatt Pitonnal, mégis szomorúság ült a szívében. Próbálta lekötni magát, míg a férfira várt, így folytatta a már megkezdett kísérletét. Rettentő nehezen boldogult az új hajhullást megelőző samponjával, egyszerűen sehogyan sem tudta eltalálni a megfelelő mennyiségű gabonacsírát, mert amint belekeverte a szárított levendulát a főzet minden alkalommal alkotóelemeire esett szét.

- A pokolba az egésszel! Aki kopaszodik, hordjon kalapot! - csapta le dühösen Hermione a keverőpálcát az üst mellé.

- Látom, csodás hangulatban vagy - szólalt meg halkan Perseuls, aki az ajtófélfának támaszkodva figyelte a lányt. – Javaslom, hogy az üstöt is borítsd le a helyéről, esetleg egy-két hozzávalót is a falhoz csaphatnál. – A gúnyos megjegyzéssel elérte, hogy Hermione, ha nem is boldogan, de elnevesse magát.

Granger megírta neki levélben, hogy átállítja a boltja védővarázslatait, hogy azok felismerjék a férfit, és be tudjon hozzá menni.

A lány haragja elszállt egy percre, ahogy a férfi közelebb lépett hozzá, átölelte és kiszedett pár búzacsíra darabot a hajából.

- Még mindig rendetlenül dolgozol, pedig az iskolás éveid alatt nagyon pedáns voltál, nem is értem hogy változhattál meg ennyire - mondta somolyogva a férfi. – Elkészültél, vagy még fontos női hadműveletek egész sora következik a fürdőszobádban? Az asztalfoglalásunkat nem tartják meg sokáig. - Piton egy nagyon népszerű étteremben foglalt asztalt, ahova szinte csak kihalásos alapon lehetett bekerülni.

- Jaj, Perselus, tudom, hogy nagyon készültél a mai estére, és szörnyen érzem magam miatta, de nem lehetne, hogy inkább itthon maradjunk? - kérlelte a lány szinte már könyörögve.

- Minden további nélkül itthon maradhatunk, ámbár attól tartok, hogy feketelistára kerülök az étteremnél a távolmaradásunk miatt - próbálta elviccelni a dolgot, de Hermione csak keserűen elhúzta a száját, és kibontakozott az ölelésből. - Megtudhatom az okát annak, hogy miért vagy ennyire zaklatott?

- Nagyon aggódom Draco miatt, és semmi kedvem emberek közé menni, mert az egész város róla beszél, és legszívesebben képen törölnék mindenkit, aki pletykálni merészel - felelte dühösen. - Tudod mit? Menj fel az emeletre, én pedig elszaladok valami vacsoráért.

Választ nem várva magára kapta a kabátját, ami egy szék karfáján pihent és elviharzott. Két adag marhasülttel, párolt zöldséggel és burgonyapürével felszerelkezve tért haza. Maga előtt terelte a megpakolt szatyrokat, amibe megbújt még két üveg vörösbor és egy hatalmas almás pite vaníliaöntettel. Beszédfoszlányok ütötték meg a fülét mielőtt belépett volna a lakrészébe. Piton nem volt egyedül...

- Draco! - kiáltotta mikor belépett az étkezőbe. villámgyorsan lerakodott mindent és magához ölelte a megviseltnek látszó férfit. - Merre jártál, betegre aggódtam magam miattad!

- Sajnálom, én csak... Hermione, nem kapok levegőt - fulladozott Draco az erős szorítástól.

- Jaj, ne haragudj, csak úgy örülök neked - felelte kissé elpirulva a lány. – Hiányoztál.

- Azt vettük észre - jegyezte meg Piton kissé ingerülten. Egyáltalán nem örült, hogy a fiú romba dönti minden romantikus tervét a jelenlétével. Biztosra vette, hogy Hermione nem fogja hagyni, hogy elmenjen.

- Röstellem, hogy nem szóltam neked, de minden olyan gyorsan történt. Pár órája érkeztem vissza Angliába. McGalagony mondta, hogy jártál nála, és utánam érdeklődtél. - Piton kérdőn felvonta a szemöldökét, de Hermione egy legyintéssel elhessegette a dolgot.

- Oh, nem voltál az országban? A szüleidet kerested? - kérdezte halkan a kezeit tördelve.

- Merlinre, dehogy! - nevetett fel keserűen a férfi. - Írországban és Skóciában voltam, hogy pénzé tegyem az ottani házamat. Anyai ágon örököltem és Lucius szerencsére nem tudott hozzájuk férni, különben már biztos nem lennének meg. Az utolsó szögre is hitelt vett volna fel, vagy egyszerűen továbbadta volna. – Mindhárman tudták, hogy ez valóban így történt volna. - Sajnos ilyen hirtelen csak áron alul tudtam túladni rajtuk, a vevők tudták, hogy szorult helyzetben vagyok és kihasználták az alkalmat. - A szeme sarkából a szatyrokat fixírozta, amikből mennyei illat szállt ki.

- Jaj, éhes vagy? - kapta el a férfi pillantását. - Máris tálalok, csak adj egy percet. - Elsietett a konyhába és tányérokkal, evőeszközökkel és boros kelyhekkel tért vissza. Az ételt háromfelé osztotta és Pitonnak nyújtotta borospalackot, hogy kinyissa.

- Töltsd velünk az estét Draco, mi igazán nem bánjuk - jegyezte meg szarkasztikusan a férfi, de a két fiatal nem is figyelt rá.

- Szóval eladtad a házaid? - kérdezett vissza a lány. - Ez megoldja ezt a szörnyű helyzetet? Megjegyzem ez az egész olyan nagyon igazságtalan, hogy el sem tudom mondani. Borzasztó, hogy a szüleid így elbántak veled, és valószínűleg lelkiismeret-furdalást sem éreznek miatta.

- Arra elég lesz, hogy a hitelezők egy részét kifizessem, de a banknak még így is tartozni fogok. Viszont a jó hír, hogy McGalagony professzor mindenképpen ragaszkodik kiemelkedően magas szintű oktatási módszereimhez - nevetett fel, bár egy csepp boldogság sem vegyült ebbe a nevetésbe. – Egyébként már arra is képtelen vagyok, hogy Luciust és Narcissát hibáztassam. – Piton figyelmét nem kerülte el, hogy a fiú a keresztnevükön szólítja a szüleit, ez is az elhatárolódás egyik módja volt.

- Draco, én nagyon szívesen segítenék, de csak a boltom... Hacsak nem veszek fel rá jelzálogot. - A szőke férfi szinte azonnal a szavába vágott, megelőzve Pitont, aki egyre jobban kirekesztettnek érezte magát a saját randevúján.

- Szó sem lehet róla! - tiltakozott hevesen a férfi. - A bolt volt a te nagy álmod, és bár szívet melengetően jól esik, amit értem tennél, nem engedhetem. - Átnyúlt az asztalon, és megfogta a lány kezét. Piton szeme összeszűkült a meghitt bizalmaskodás miatt.
- Nagyon remélem, hogy valóban nem fogsz semmi meggondolatlanságot elkövetni, ezúttal próbáld elcsitítani azt a griffendéles hősködési vágyad - mondta Piton meglehetősen szigorúan. – Semmi szükség rá, hogy te is adóságba keverd magad még akkor sem, ha egy ilyen jó barátodért tennéd – Egyikük sem vette észre milyen gunyoros fintort vágott a mondat végén.
- Perselusnak igaza van, hallgass rá – kérte Draco. - Meg sem érdemlek egy ilyen jó barátot, mint te azok után, ahogy régen bántam veled.

- Ne bolygassuk a múltat, olyan felesleges dolog - válaszolta Hermione, minek hatására Piton kezéből kiesett a villa, ami hangos csörömpöléssel ért földet a tányérján.

Mindketten meglepődve kapták felé a tekintetüket, mintha csak most vennék észre, hogy ő is ott van. Piton magasan ívelt szemöldöke nem sok jót ígért, de visszafogta magát, és nem osztotta meg velük a hozzáfűznivalóját inkább csak magában mérgelődött.

Még hogy ne bolygassák a múltat? Szóval Draco múltbéli hibái nem olyan fájdalmas emlékek? Csak az ő "gaztettei" vájtak úgy a lány szívébe, hogy a mai napig felemlegeti? Mikor vált Malfoy a legnagyobb ellenségből a legjobb baráttá? De leginkább azt szerette volna tudni, hogy ennyi kedvesség és szívjóság mellett, amit a másik férfi felé mutat, vajon a lánynak még van helye az ő számára is? Mert bár őt sem hagyta hidegen a fiú sorsa, nem érezte szükségesnek, hogy azon az estén a lelkét pátyolgassa, amikor helyette akár a saját életét is rendbe tehette volna.

- Rendkívüli öröm számomra, látni, hogy ennyire megértitek egymást - szólalt meg kissé rideg hangon. – Az financiális ügyekre visszatérve, amennyiben Draco nem találja degradálónak a felajánlásom, szívesen kisegítem a kölcsönt illetően. Úgy vélem, jobb egy barátnak tartozni, mint a banknak.

Draco egy pillanatra eltátotta a száját. Nem is hitte, hogy Piton ilyen nagylelkű lenne vele, még akkor sem, ha a keresztapja. Nem kis összegről volt szó, és bár tudta, hogy a férfi nem szűkölködik, azért ez mégis egy igen nemes gesztus volt tőle. Bár egy kis hang a fejében azt súgta neki, hogy Perselusnak némi hátsó szándéka is volt ezzel a lépéssel.

- Nagyon szépen köszönöm, Perselus – felelte őszinte hálával. – Igazán nagy bajból húznál ki, ha valóban kölcsönöznél nekem egy... hát, igazából egy kisebb vagyonról lenne szó.

- A keresztapád vagyok Draco, természetes, hogy segítek rajtad – morogta Piton. De nem hiányzott neki egy érzelemkitörés, remélte, hogy a fiú visszafogja magát. Kissé talán tartózkodóan, de kezet nyújtott Malfoy felé, hogy ezzel is megpecsételjék az egyességüket.

A bájitalmester kapva-kapott az alkalmon, hogy bebizonyítsa kedvesének, ő is megértő és empatikus, még akkor is, ha ezt nem tárja ország világ elé. Nemkülönben igyekezett végre kijjebb tessékelni a szőke férfit a meghittnek ugyan már cseppet sem nevezhető estéről, de azért még remélt tőle valami kellemeset... Ha ehhez az kell, hogy megváljon egy tetemesebb összegtől, hát legyen, de szerette volna végre ágyba cipelni Grangert. Fél év kihagyás után szinte semmi másra nem tudott gondolni, csak erre.

- Ez igazán nagylelkű tőled Perselus - küldött felé egy meleg mosolyt a lány. - Örülök, hogy megoldódnak a gondjaid Draco, mert őszintén szólva nem igen találtam volna rá megoldást, pedig elhiheted, hogy sokat törtem rajta a fejem.

A szőke férfi szomorúan a lányra mosolygott. Ha ettől megoldódna minden baja, ő lenne a legboldogabb varázsló a földön. De sajnos az anyagi gondjai eltörpültek a szerelmi életét ért csapás felett. Soha nem volt még oda ennyire senkiért, viszont Roxana nem volt hajlandó megtűrni maga mellett, és tudta, hogy ez nem csak az újságcikkeknek köszönhető.

- Akkor ezt megtárgyaltuk, ha nem veszed sértésnek, az est további részét szeretném kettesben eltölteni Hermionéval. – Egyértelművé tette Malfoy számára, hogy ideje távoznia. - Ugyanis meglepő felbukkanásod előtt egy közös vacsorát terveztünk kettesben - nyomta meg az utolsó szót.

- Oh, Merlinre tényleg micsoda barom vagyok! - kiáltott fel a férfi. - Én csak itt sajnáltatom magam és tönkreteszem a randevútokat. Már itt sem vagyok, majd beszélünk a közeljövőben Hermione, megígérem, hogy felkereslek, és nem tűnök el megint szó nélkül. - Állt fel az asztaltól, és magára vette a kabátját.

- Ez egy nagyon jó ötlet. - Lépett oda hozzá a lány, hogy búcsúzóul megölelje. - Biztos vagyok benne, hogy Roxana sem örült, hogy csak így eltűntél.

- Aligha hiszem, hogy feltűnt neki a távollétem, vagy, ha mégis akkor csak örülni tudott neki - Hermione zavarodottan nézett rá. - Kidobott, többé látni sem akar. - A hangja olyan panaszos volt, hogy Hermione legszívesebben újra magához szorította volna.

- Mégis mi történt? - kérdezte tőle Granger miközben újra mindketten visszaültek.

Piton legszívesebben leborult volna az asztalra és ordított volna fájdalmában. Hát mit kell még elviselnie ahhoz, hogy Hermione csak vele foglalkozzon. Ugye nem gondolták komolyan, hogy ő még ezt a "szívbemarkolóan szomorú" históriát is végig akarja hallgatni?
Nagyon nem szeretett osztozkodni, és Draco mégis szinte elrabolta tőle a lány figyelmét. Egyre inkább kezdte idegesíteni, hogy a szőke férfi ilyen nagyon jóban van Grangerrel. Volt annak némi alapja, mikor régebben el akarta választani őket egymástól. Úgy érezte ez a barátság jelentős hátrányokat hordoz magában rá nézve, arról már nem is beszélve, hogy jelenleg tönkreteszi minden olyan törekvését, ami a nemi életét hivatott helyre hozni.

Malfoy szépen elkezdte a legelejétől, onnan, ahogyan megismerte Roxanát. Rögtön azután, hogy Hermione elmondta azt a keveset, amit a másik lányról tudott Draco elrohant, és megkereste a boltját. Roxana nagyon barátságos volt vele, és egyáltalán nem vette tolakodásnak, hogy Malfoy meghívta egy kávéra, másnapra. Hosszasan beszélgettek mindenféléről, és úgy tűnt a lánynak is nagyon szimpatikus a férfi. Ez első kávézást egy második követte, aztán egy harmadik, majd egy másik alkalommal a parkban tettek egy kellemes sétát. Eljártak színházba, remek éttermekben vacsoráztak, és úgy érezték mindketten, hogy valami csodálatos van kialakulóban. Alig pár hét leforgás alatt szinte már minden szabad percüket együtt töltötték és minden felhőtlenül boldognak tűnt. Egészen addig, amíg Draco elérkezettnek nem látta az időt, hogy őszintén bevallja a nőnek a múltja minden sötét titkát. Mindent elmesélt a lánynak a családjáról, a régi nézeteiről a háborúban való részvételükről és nem utolsó sorban a sötét jegyről, amivel megbélyegezték.

Roxana megdöbbenve hallgatta a férfit, és a beszélgetés végén egy kis időt kért, hogy átgondolhassa mindazt, amit hallott. Pár nap múlva - még a botrány kirobbanása előtt - felkereste a férfit az iskolában. Úgy tűnt, hogy meg tud birkózni Draco múltjával, bár a családjával nem szeretett volna találkozni. Ám amikor a botrány kirobbant az adósságtól elbizonytalanodott. Az újságok sorra cikkeztek a szégyenletes Malfoy családról, és arról is, hogy az ifjabbik Malfoy neki csapja a szelet.

Nem kellett rá sokáig várni, míg az Olaszországban élő rokonai ellátogattak hozzá, és ellentmondást nem tűrően követelték, hogy szakítson meg minden kapcsolatot a férfival. Meggyőződésük volt, hogy Draco hozományvadász, és nem nézték jó szemmel, hogy megpróbálja elszipolyozni a lány vagyonát.

Roxana hiába bizonygatta, hogy Draco nem a pénzét akarja a család nem hagyta, hogy meggyőzze őket. Végső érvként elmesélték neki, hogy annak idején pont az olyan emberek miatt szökött el az édesapja és az édesanyja Angliából, mint amilyen Lucius Malfoy volt. Nagyon sok keserűséget és fájdalmat okoztak a családjának a sötét oldal követői, és elfogadhatatlannak tartották, hogy egy halálfalóval barátkozzon. Azt már válaszra sem méltatták, hogy Draco még a háború előtt átállt a másik oldalra. A szemükben nem volt több, mint egy undorító csúszómászó.

Így végül a családja nyomására szakított a férfival, noha addigra már végérvényesen beleszeretett, de nem mert hátat fordítani a rokonainak. Senki mása nem volt a világon, és nagyon szerette őket. Az sem volt utolsó szempont, hogy az örökségét harminc éves koráig ők kezelték, és akár el is vehették tőle, ha úgy gondolták, hogy nem megfelelően kezeli a vagyonát.

- Hogy tudsz ebbe csak így belenyugodni, és feladni mindent? - ripakodott rá a lány. - Azonnal beszélned kell vele, mert ha szeretitek egymást, akkor nem számít a pénz és semmi más, ezt nagyon jól kéne tudnod!

- Tudod azt reméltem megvigasztalsz, nem pedig azt, hogy kioktatsz - szólt vissza gúnyosan Draco.

- De hát én nem akartam... - A szőke férfi a szavába vágott.

- Igen tudom, hogy nem akartál semmi rosszat, és tisztában vagyok vele, mit kéne tennem csak azt nem tudom, hogyan - kétségbeesetten nézett maga elé. - Próbáltam beszélni vele, ma is voltam nála, mielőtt ide jöttem. - Ettől az információmorzsától Piton csak még dühösebb lett.

Így már tudta, hogy a kis olasz származású boszorkánynak köszönheti Malfoy mostani jelenlétét. Ezek szerint, ha a lányt jobb belátásra lehetne téríteni, akkor most nem rontaná itt a levegőt.

- Amondó vagyok, hogy nem ártana még egy próbát tenned, és beszélned vele - vetette közbe Piton -, még nincs is olyan késő, gondolom még nem tért nyugovóra.

- Hát nem érted, Perselus?! - kelt ki magából a férfi. Nem, Piton valóban nem értette miért kellett a másik sirámait hallgatnia ahelyett, hogy kellemesen megvacsorázhatott volna. - Roxana nem olyan bátor, mint Hermione, aki dacolva a barátai rosszallásával és a közvélemény morgásával veled akart lenni. Ő tart a családjától, és nem fog engem választani helyettük.

- Hogy ez milyen borzasztóan sajnálatos - morogta gunyorosan. - Ha úgy véled, hogy Hermione ilyen nagy áldozatot hozott értem, akkor talán hagyhatnád, hogy kiélvezzem a "jutalmam".

- Mindig a rossz lányba szeretek bele, pedig tudom, hogy rossz vége lesz. Miért van ez?

- Mert mindig reméled, hogy tévedsz, és ezúttal minden más lesz - felelte halkan Hermione. - Még, ha most rosszul is döntött, nemsokára megjön az esze, és akkor az a pillanat majd feledtetni fog veled minden borzalmat és kínt, amit azzal okozott, hogy elhagyott. - Nem mondta ki, de mindannyian tudták, hogy saját magáról is beszélt.

- De amíg erre a percre várok, addig lassan megőrülök. Hetek óta minden nap úgy kelek fel, hogy ha beszélhetnék vele, akkor meg tudnám győzni, de nem áll szóba velem. - Piton összeszűkült szemmel méregette. Nem volt kíváncsi a többi részletre már így is tudta, hogy Hermione ezek után valószínűleg már akkor sem fog tudni újra ráhangolódni a közös estére, ha Draco elmegy.

- Tudom milyen érezés jelentéktelennek és kicsinek érezned magad, amennyire csak lehet.
Tudom, hogy mennyire tud fájni mindez, mintha kitépnék a szíved a helyéről és szétmarcangolnák, miközben belül olyan helyeken is fáj, amikről nem is tudtál, hogy léteznek. - Piton kezdte egyre kellemetlenebbül érezni magát, ahogy Hermione jól érezhetően a saját fájdalmából merít tanácsokat.

Fogalma sem volt róla milyen mértékben bántotta meg a lányt annak idején, mert biztos volt benne, hogy nemcsak az elmúlt fél év magánya mondatta vele mindezt. Tudta, hogy milyen kegyetlenül bánt vele korábban, és még akkor sem tudta teljesen boldoggá tenni, amikor már nem állt szándékában gyötörni.

- Minden éjjel aprólékosan végiggondolod, hogy mit rontottál el. És hogyan hihetted akár egyetlen pillanatra is, hogy boldog voltál. Azt várod, hogy a dolgok megváltoznak, de csak ámítod magad - folytatta szinte megfeledkezve róla, hogy Piton is ott ül. Még soha nem osztotta meg vele ezeket a bensőséges gondolatait.

- Hermione, azt hiszem, hogy egy kicsit eltértél a tárgytól. - A lány hirtelen kapta fel a tekintetét arról a pontról, amit eddig fixírozott. Halványan elpirult, ahogy rájött, hogy miket mondott az imént.

- Draco, bármit is szándékozol tenni, biztos vagyok benne, hogy hamarosan megoldódik ez a problémád is. A dolgok szépen a helyükre kerülnek.

- Ezt honnan tudod? - kérdezte reménytelien a férfi.

- Csak érzem, neked is kijár a boldogság, ahogy mindenkinek; megérdemled.

- Szívesen kihagytam volna az életemből ezt a szirupos befejezést - horkantott fel Piton, de Hermione csúnya nézése némi megtorpanásra sarkalta. - Most, hogy tudod, hogy örök boldogság vár rád, mert az mindenkinek kijár, akár mehetsz is Merlin hírével - szólította fel a távozásra a férfit immáron ki tudja hanyadszor az est folyamán.

- Lehetne, hogy egy kicsivel kevésbe legyél velünk gunyoros? - érdeklődött negédesen a lány. - Rendkívül értékelném.

- Amennyiben nem kell tovább hallgatnom a megtört lelkű hősszerelmes sirámait, akár eleget is tehetek a kérésednek - válaszolta Piton epésen. - Ez így megfelel gyönyörűm? - kérdezte titokzatosan mosolyogva. - Igazán élvezetes volt az első egy órában téged hallgatni, de úgy érzem több, mint eleget tudok a szerelmi életedről - intézte Draco felé a mondatot.

- Érzéketlen vagy, ugye tudod? - Bár Hermione kicsit morcos volt nem haragudott igazán a férfira, végül is eléggé szép volt tőle, hogy ennyi ideig türtőztette magát, és nem sértegette őket folyamatosan.

- Most aztán nagy hírt közöltél velem, mindjárt hívom a sajtót - ironizált Piton és ügyesen elhúzta a lábát Hermione rúgása előle, amit az asztal alatt intézett felé.

- Azt hiszem ideje, hogy magatokra hagyjalak titeket, már így is tovább maradtam, mint ahogy illendő lett volna - mentegetőzött a férfi, és indulni készült. - Jó látni, hogy köztetek minden a régi - jegyezte meg kissé jobb kedvűen a már ismerős csipkelődésre célozva.

- Ne tégy olyat Draco, amit én nem tennék - mondta Piton búcsúzóul.

- Ezzel nem igazán szabtál nekem határokat - szurkált vissza pimaszul Malfoy.

- Még mindig itt vagy? - kérdezte most már valóban mérgesen Piton. - Mint már mondtam egy párszor szeretnénk most már magunkban lenni te aztán igazán érthetnél a finom célzásokból is a mindenségit.

Miután Draco végre elment Piton sokkal kellemesebben érezte magát, ám Hermione nagyon csöndes volt. Elmerengett azon, hogy mennyire romantikus az, amit a szőke férfi tesz a lányért. Küzd a szerelméért és nem adja fel bármi áll is közéjük. Szerette volna, ha Perselus érte is így megküzdene, nem pedig egyszerűen elkönyvelné, hogy ők összetartoznak.

- Nagyon csöndes vagy, kedvesem - érintette meg a vállát lágyan, mikor visszatért a konyhából, ahova a koszos tányérokat vitte ki. - Csak nem fogyott ki belőled minden szó, miközben ő Szőkesége lelket ápolgattad?

- Csak elgondolkoztam azon, milyen szép is az, amit Draco csinál - felelte halványan elmosolyodva, elengedve a burkolt sértést a füle mellett. - Igazán megérdemli a boldogságot, és remélem, hogy minden rendbe jön közöttük.

- Nem akarok gonosz lenni - bár a hangsúlya egyértelműen erre engedett következtetni -, de Draco minden, csak az a téma nem, amit meg szeretnék beszélni veled. Sokkal inkább a kettőnk dolgáról szeretnék inkább beszélni.

Hermione kíváncsian tekintett a férfira, aki felállt az asztaltól, és a nappali felé sétált a kezét nyújtva a lány felé. Mindketten leültek a kanapéra és Piton lágyan átkarolta a vállát. Hermione félig hozzá fordult és a kezét a férfi mellkasán pihentette. Várakozástelien nézett szerelmére, aki az egyik hajtincsével játszott.

-Khm... Amit nemrég mondtál a fájdalmadról, amit akkor éreztél amikor...Nos, amikor... - Nem igazán tudta, hogy fejezze be.

- Azt már nagyon régen éreztem, Perselus, amikor bántottál, és nagyon elveszettnek éreztem magam, mert ezt senkivel nem tudtam megosztani. - Hogy is tehette volna, senki nem értette volna meg, hogy olyan férfi után epekedik, aki ennyire nem akarja őt. - Tudod a barátaim nem igazán szerettek rólad beszélni, kivéve, ha olyan válogatott kínzások kerültek szóba, amiket rajtad kívántak alkalmazni. És akkor sem mondhattam el senkinek, amikor már együtt laktunk, mert Harryék ugyanúgy utáltak téged. - Az igazság az volt, hogy most sem kedvelték őt jobban.

- Nehéz azt hallanom, hogy milyen nagyon szenvedtél, így sajnos saját magam előtt is el kell ismernem, hogy egy kegyetlen zsarnok voltam veled. Nem mintha nem lettem volna vele tisztában korábban is, de reméltem, hogy te másképp láttad. Hidd el, szándékomban áll kárpótolni téged mindenért, az elkövetkező órákban - villantott meg egy pajzán vigyort. – Potter pedig a legostobább barátod ezen az egész kerek világon. Ha nem beszélheted meg vele a bizalmas dolgaidat, akkor egyáltalán miért szeretnéd magad mellett tudni őt? – Hermione nem válaszolt erre, csak elhúzta a száját, volt abban némi igazság, amit a bájitalmester mondott.

- Nem arra vágyom, hogy ágyba cipelj, illetve nem csak arra – válaszolta gyorsan Granger. - Hajlamos vagyok órákon át ecsetelni, hogy mennyire rossz volt nekem, és azt hiszem erről már több mint eleget beszéltünk. A történteken már nem tudunk változtatni, és bevallom őszintén, én nem is akarok.

- Igazán meglepő ilyet a te szádból hallani, mert eddig teljesen abban a hiszemben voltam, hogy, ha tehetnéd az egész világot megváltoztatnád - ironizált, de nem akarta megbántani a lányt. - Teljességgel egyetértek azzal a felvetéseddel, hogy ne bolygassuk a múltat többé, sokkal inkább a jövőnkre kéne koncentrálnunk. A kettőnk közös jövőjére - jegyezte meg halkan.

- És mit tervez számunkra kedves professzor, hogy képzelte el a jövőnket?

- Még nincsenek konkrét terveim, de ha nem olyan messzi távlatokról beszélünk, akkor én valami nagyon finomat tudnék elképzelni... - simított végig a lány combján, és mélyen belenézett a szemébe azzal a kiismerhetetlen pillantásával, amivel mindig levette a lábáról.

Hermione öle már a férfi nézésétől is bizseregni kezdett, de amikor a fülébe suttogta, hogy a hálószobát még nem is látta, szinte már rohant is vele az eddig titokban tartott szoba felé. Mindenét odaadta volna egy csókért, egy érintésért.

Piton áthúzta a feje fölött Hermione felsőjét, és lágy csókokkal hintette be a vállát miközben kikapcsolta a melltartóját. Granger végigfeküdt az ágyon és hagyta, hogy Piton a maga precíz módján tovább vetkőztesse. Újszerű volt számára, hogy minden ilyen kedvesen, szeretetteljesen történik közöttük. A korábbi szeretkezéseik szenvedélyesek és hevesek voltak, de most jobban vágyott a lágyságra, az érzelmes érintésekre.

Perselus minden percét ki akarta élvezni annak, hogy újra testestül-lelkestül birtokolhatja Hermionét, így egyetlen centimétert sem hagyott ki a lány testén, amit ne csókolt volna végig. Apró édes csókokat hintett végig a combján, a hasán, a mellein. Nyelvével körberajzolta a mellbimbóját, és finoman beleharapott a nyakszirtjébe. Hermione szinte dorombolt alatta, és alig bírta kivárni a folytatást.

Piton a lába közé nyúlt, ahol már hívogató nedvesség fogadta és izgatni kezdte szerelmét. Hermione légzése percről-percre gyorsabb lett, és úgy érezte szédülni kezd. Piton lejjebb csúszott, jobban széttárta a lány combjait, és hosszasan csókolgatni kezdte az ölét. Mindent jóvá akart tenni, azt szerette volna, hogy Hermione megbocsásson neki.

A lány már az előjáték során eljutott az áhított orgazmusig, szinte úgy érezte az ágy fölött lebeg és a testéből kilépve tekint le kettősükre. Mikor Piton visszahajolt fölé, hogy egy forró csókot váltson vele átkulcsolta a lábaival, és átfordult vele. A férfi hagyta, hogy a lány azt tegyen vele, amit csak akar.

Granger élvezettel kényeztette a bájitalmestert, és hagyta, hogy egyre jobban eluralkodjon rajta a kéj. Addig fokozta a férfi izgalmát, hogy a végén a férfi már alig bírt magával. Magára rántotta Grangert és hevesen belé hatolt. Elszabadultak az érzések, szinte forrt kettőjük között a levegő. A szoba csöndjét elnyújtott sóhajok nyögések töltötték be, és mindketten hajszolták az orgazmushoz vezető utat.

Mielőtt Piton elaludt volna odafordult a lányhoz, és belesuttogott a fülébe.

- Szeretlek, Hermione nem is tudod mennyire hiányoztál... - Hermione ugyan már félálomban volt, de a tudata felszínén még halványan érzékelte, amit a férfi mondott neki. Kicsit szorosabban ölelte magához a másikat, és édes álomba merült.