4. fejezet

Előzmények II. - Natasha hőse

(Kathlin visszaemlékezése, folytatás)

5 éve...

Folytatás...

Kathlin megriadva igyekezett betalálni a kulccsal a helyére. Még soha nem fogta el olyan pánik, mint akkor. Mi történhetett a nővérével? Mikor végre kinyílt az ajtó, minden világos lett számára. Kivéve az okokat. Natasha eszméletlenül és összetörve feküdt egy középmagas, de meglehetősen izmos és jóképű férfi karjaiban, aki egyetlen szó nélkül belépett, azaz berontott a lakásba. A férfi nem volt más, mint Clint Barton, a S.H.I.E.L.D. ügynöke és legjobb mesterlövésze.

- Merre van egy ágy? – kérdezte tömören és miután Kathlin meglepetten mutatott egy szobát, határozott léptekkel a háló felé vette az irányt. Egyáltalán nem zavartatta magát, hogy csak így kérdés nélkül birtokba veszi a helyet. Letette Natashát az ágyra, aztán kirobogott a nappaliba.

- Küld el a barátaidat! – parancsolta ellentmondást nem tűrő hangon. Kathlin minden más esetben kiakadt volna ezen a viselkedésen, de akkor nem ellenkezett, Natasha miatt. Bár a férfi nem mondta, világos volt, hogy csak a lánynak szeretne némi nyugalmat teremteni.

- Hát srácok, sajnálom, de hallottátok: vége a bulinak – kezdte – köszönöm, hogy eljöttetek.

- Ne már, ezt nem mondod komolyan?! – háborogtak, de Barton közbeszólt.

- Dehogynem! Na, indulás, gyerünk! – tessékelte őket az ajtó felé, mintha csak ő lett volna a házigazda, mire a fiatalok még jobban értetlenkedtek.

- Még is ki maga, hogy csak így…?!

A férfi már ugrott is volna a kijelentésre, de Kathlin még idejében megállította.

- Nem érdekes, srácok, most induljatok. Majd máskor bepótoljuk…de ti akár ma is folytathatjátok, csak valahol máshol, például…

- Elég a szövegből! – türelmetlenkedett Barton. – TŰNÉS!

Kathlin barátai megrettenve igyekeztek elérni a lépcsőházat, miközben egymással dulakodtak a kijutásért. Fél perc sem telt bele, és a lakásra újra csend borult.

...

- Na, hála az égnek! – sóhajtotta mélyen Barton.

Kathlin ekkor vette csak igazán szemügyre a férfit. Eddig nem tűnt fel neki, mennyire jól is néz ki: úgy száznyolcvan centi körül lehetett, masszív testalkattal, rövid világosbarna hajjal és igéző, világoskék szemekkel. Mindezekhez pedig még határozott arcvonások és magabiztosság is társult. De akárhogy is nézett ki, Kathlin dühös volt rá, amiért csak így berontott hozzá.

- Mégis ki vagy te és mit műveltél a nővéremmel?!

- Hazahoztam, mint láthatod – érkezett a rövid válasz. Ekkorra Kathlin már kezdte azt feltételezni, hogy ez a férfi nem képes hosszabb mondatok alkotására.

- De mit tettél vele?! – erősködött idegesen, Natasha eszméletlen testét figyelve, miközben leült mellé az ágyra, megfogva hideg kezét. Úgy tűnt, mintha az idegen egy kis időre elgondolkozott volna a válaszon.

- Semmit. Ez az ő szerencséje…

- Ezt mégis hogy érted?! Ki vagy te, hogy…?!

- Kathlin! – mondta határozottan, miközben leült ő is az ágyra, végigsimítva Natasha magatehetetlen testén – Azt hiszem, van pár dolog, amit nem tudsz a nővéredről – nézett az értetlenkedő lány szemébe. - Ideje lenne elbeszélgetnünk egy kicsit…!

- De nem kéne mentőt hívnu…? – idegeskedett a lány. Még azt is elfelejtette megkérdezni, mégis honnan tudja a nevét az idegen férfi.

- Nem! – ellenkezett azonnal Barton.

- De lehet, hogy komolyak a …

- Hidd el, pár nap, és rendbe jön! Szívós lány, de nekünk fontos dolgokat kell…!

- Csak a biztonság kedvéért… - aggodalmaskodott tovább Kathlin.

- Az ő biztonsága kedvéért nem szerezhet erről senki tudomást, megértetted?! Pont erről szeretnék veled beszélni.

Kathlin most már teljesen elvesztette a fonalat, ami ritkán esett meg vele, szóval úgy döntött, végighallgatja az idegen mondandóját.

- Akkor ki vele!

Barton nagy levegőt vett, mint amikor valaki egy végletekig bizalmas dologba próbál beavatni egy olyan személyt, akitől nem tudja, milyen reakciót várhat cserébe.

- A nevem Clint Barton. A S.H.I.E.L.D. alkalmazottja vagyok. Valószínűleg nem hallottál még erről, szóval elöljáróban annyit, hogy ez egy titkos és befolyásos nemzetbiztonsági, terror elhárítási, védelmi és hírszerző szervezet, ami nemzetközi irányítású. Megvédjük a Földet meg ilyesmi… Nemrég pedig parancsot kaptam a nővéred likvidálására.

- MICSODA?! Miért?

- Hagy fejezzem be! – Kathlin idegesen hallgatott. – Sajnálom, hogy ezt tőlem kell megtudnod, de a nővéred az elmúlt években hatalmas botrányokba keveredett…

- Mégis mit követett el?

- Kezdetnek ott van a moszkvai nemzeti bank kirablása és a frankfurti tőzsdeválság…

A lány egyszerűen nem akart hinni a fülének.

- Hogy mondtad…?!

- Tudom, hihetetlen, de Natasha súlyos bűnöket követett el.

- Szóval más is volt? – kérdezte Kat görcsös gyomorral, mert már sejtette, hogy igen. Barton fájdalmasan bólintott és rosszkedvűen kezdett bele.

- Különféle bűnszervezetek kötelékében végrehajtott gyilkosságok, rablások, csalás, tiltott anyagok csempészésében való részvétel. Gyárak felgyújtása és radioaktív anyag eltulajdonítása a KGB számára, hogy azokból nukleáris fegyver készülhessen – magyarázta az Íjász komoly hangon. - Kémkedés ugyanennek a kommunista szervezetnek. Az amerikai, japán és német nagykövetségek felrobbantása Budapesten és további jelentős európai városokban… A kórháztűz Szentpéterváron… Folytassam?

- Kösz, elég lesz – válaszolta csalódottan Kathlin. – Ha legalább tudtam volna…! Ha nem lettem volna olyan vak és észrevettem volna, amikor legutóbb láttam, akkor talán…! Talán megaka…

- Nem tehettél volna semmit, sajnálom – jelentette ki a férfi szárazon.

- De miért? Miért tette ezt? Nati mindig is kedves és jó ember volt, engem is megmentett, soha nem bántott volna ártatlanokat…

- Ez talán gyenge kifogás, de ha megnyugtat, nem önszántából tette… Legalábbis a gyilkosságokat… Kényszerítették.

- Mi?! Megölöm azt a szemétládát, aki ezt tette vele! – dühöngött Kathlin.

- Semmi értelme, már a nővéred megtette – vágott a szavába Clint. - Elintézte azokat, akik zsarolták…de sajnos akkor már késő volt. A S.H.I.E.L.D. akkorra már tudomást szerzett Natasha képességeiről és bűntetteiről. A kettő együtt pedig arra az elhatározásra vezette az igazgatótanácsot, hogy kivételes veszélyt jelent a nemzetbiztonságra. Hónapokig próbálták elkapni, de hiába. Natasának mindig sikerült megszöknie. A főnököm végül engem küldött a nyomába…

- Miért, ki vagy te, valami szuper titkos szuperkém...?! – gúnyolódott a lány.

Barton elnevette magát, aminek sikerült végre kissé oldania a kialakult komor hangulatot. Kat nagyot sóhajtott.

- Nem. Mesterlövész vagyok és a S.H.I.E.L.D. legjobb nyomkövetője. Azért küldtek, hogy likvidáljam a nővéredet. Budapesten sikerült végre elkapnom, bár nem éppen úgy, ahogy terveztem…

- De nem ölted meg. Miért? Ugye nem csak arra vársz, hogy elbúcsúzhassak tőle? Mert, ha igen akkor én…!

Barton megrázta a fejét.

- Persze, hogy nem. Pont ezt szeretném neked elmagyarázni.

- Csak tessék! …De előre figyelmeztetlek, hogy most már késő meggondolnod magad, mert ezentúl nem fogom hagyni, hogy bárki csak egy ujjal is…! - bizonygatta Kat kihívóan.

- Részemről nem kell tartanod semmi ilyentől – biztosította Barton, meggyőző és a vártnál megértőbb hangon.

- Helyes! Szóval, mi történt? – Kathlin még nehezen bízott meg benne.

- Egész Európán keresztül a nyomában voltam, három hónapig, de mindig kicsúszott a kezemből – fogott bele az Íjász. - Kijevben láttam meg először, miután sikeresen felrobbantott egy ukrán fegyvergyárat és menekülni próbált. Ekkor még a KGB elől, akik kihasználták és gyilkosságra kényszerítették. Moszkvában értem utol, ahol gyors szemtanúja lehettem, ahogy kivégzi az orosz kommunista titkosszolgálat legfőbb képviselőit. A S.H.I.E.L.D. azt az utasítást adta, hogy engedjem helyettük elvégezni a piszkos munkát, de utána kicsúszott a kezemből.

Varsóban már közel voltam, de a nővéred egy gyenge pillanatomban jól ellátta a bajom és tovább állt. – Kathlin akaratlanul elmosolyodott. – Egy időre szem elől tévesztettem, majd egy hét múlva Rómában bukkantam a nyomára. Csapdát állítottam neki, hogy kikérdezhessem. Nem jött be, mert helyette egy idióta kisstílű tolvaj sétált be először a bankba. Natasha kinevetett és megint elvesztettem. De hamar hírt kaptam róla, mert további törvénysértéseket követett el. Volt még néhány szervezet, ami behálózta, így nem tudott szabadulni.

Stuttgartban végre sikerült megállítanom néhány órára. Kikötöztem egy oszlophoz, de nem sokat beszélt. Kérdeztem, hogy miért nem hagyja abba, de csak annyit mondott, hogy úgy sem érteném. Erre elgondolkoztam, mert volt valami a tekintetében, ami megfogott. Úgy éreztem, ő többet ér, mint, hogy gyilkosként kivégezzék. Ám tétovázásom alatt újra meglépett. Kezdett nagyon idegesíteni.

- És utána? – sürgette türelmetlenül Kathlin, mintha Barton legalábbis az esti mese tetőpontját húzná a végletekig.

- Utána tovább üldöztem Strassbourg-on, Londonon, Oslón, Malmőn és Koppenhágán keresztül, jelentős anyagi kárt hagyva magunk után, a S.H.I.E.L.D. nagy örömére. Végül úgy döntöttek, erősítést küldenek, de én meggyőztem őket, hogy ne tegyék…

- Valóban?

- Az igazság az, hogy minden alkalommal lett volna egy vagy több lehetőségem végezi vele, miközben harcoltunk, de valami belül mindig megakadályozott. Úgy éreztem, Natasha megérdemel egy második esélyt… És hiába mondta, hogy tulajdonképpen élvezi, amit tesz, én tudtam, hogy hazudik. Hogy inkább csak fél kilépni, fél, hogy mit tennének vele ezek után… Segíteni akartam neki, de nem bízott bennem. Általában leütött és elfutott.

Talán fel sem tűnt neki, hogy időnként nem csupán saját erejéből menekült meg.

- Ezt el tudom képzelni róla – mondta Kat, egyre inkább elfogadva Barton jelenlétét. - Nézd, nem akarok beleszólni, de abban a helyzetben, amibe szerinted a nővérem került te csak egy újabb púp voltál-vagy a hátán.

Barton megsértődve morgott egyet, majd elgondolkozott, mert érezte, hogy kezdi elnyerni a lány bizalmát.

- Talán igazad van, a vége felé egyre kétségbeesettebbnek láttam…szenvedett…

- Szegény Nati…

- Dániában megint nyomát vesztettem, de egy hét múlva hallottam a budapesti robbanásokról. Ez volt az utolsó csepp a pohárban! - Kathlin kissé összehúzta magát, mikor Barton felemelte a hangját. - Már így is elég követség pusztulását kellett az első sorból végignéznem, mert túl későn érkeztem. Nem terveztem újból elkövetni ezt a hibát. Magyarországra indultam és elhatároztam, hogy akár ezt szeretném, akár nem, döntés elé állítom a nővéredet. Vagy megadja magát, cserébe megkímélem az életét, vagy megölöm, ott, helyben, várakozás nélkül. De ezt a kérdést már nem kellett feltennem…

- Mert mi történt? Megadta magát?

- Nem egészen – gondolkozott el Barton, - de talán szerette volna…

- Hogy érted ezt?

- Nem én voltam az egyelten, aki Natashát üldözte, és nem én voltam az egyetlen, aki elől menekült. Az orosz maffia tudomást szerzett a KGB csúfos végéről és jobbnak látta eltüntetni a lányt a képből. Mire Budapestre értem, már az egész lengyel követség, ahova Natasha menekült volna, lángokban állt. Három férfit láttam a parkoló felé rohanni, és majdnem a nyomukba is eredtem, de úgy éreztem, be kell mennem.

És Natasha ott volt. Véresen, szakadt ruhában, betömött szájjal egy gázvezetékhez kötözve, ami vészesen melegedett. Odarohantam és kivettem a szájából a tömést.

„Mire vársz, ölj már meg végre!" – ordította dühösen. „Vagy talán azt szeretnéd, ha még tovább szenvednék?!" Ez váratlanul ért.

„De miért? Miért nem küzdesz ellene?" – kérdeztem.

„Mert nem lehet, és te ezt nem értheted… Nem tehetem! …Ölj már meg!" – könyörgött. Kiszabadítottam és még utolsó pillanatban rángattam ki az utcára, mielőtt az egész épület a magasba repült. Ő viszont hála helyett egyre idegesebb volt.

„Te idióta! Hát nem érted?! Ha megtudják, hogy nem haltam meg, újra próbálkoznak majd…és most már te is felkerültél a listájukra."

„Kinek a listájára?"

„Jobb lett volna, ha még Kijevben megölsz!"

„És az mire lett volna jó?! Talán úgy kell megoldani a problémákat, hogy azonnal kiiktatjuk a forrását?"

„Ez nagyon jól esett, kösz!" – fordított hátat, de elkaptam a kezét.

„Figyelj, még mindig nem késő! Gyere velem, és ha önként feladod magad, nem lesz semmi …"

„Te tényleg ennyire naiv vagy? Itt nincs olyan, hogy nem lesz semmi gond! Itt csak rossz döntés van és még rosszabb…sajnálom" Úgy nézett a szemembe, mintha azt szerette volna mondani, hogy bár minden másképp lett volna.

„Mindig van megol…" – ellenkeztem volna, de feltűnt a korábbi három alak, további húsz emberrel és fegyverekkel.

„Menekülj, amíg lehet!" – kiáltotta Natasha, amin meglepődtem, mert eddig nem is gondoltam, hogy nem csak én vagyok az, akit érdekel a másik sorsa.

„Nem hagylak itt!" – jelentettem ki, amit nem helyeselt, de nem is ellenkezett. Együtt néztünk szembe a maffiózókkal. Néhányukkal végeztünk, de túl sokan voltak. Becsaltam őket egy régi házba, miközben Natasha elterelte a figyelmüket és az utolsó bombájával felrobbantottuk őket. Viszont a harc alatt a nővéred megsérült, és a robbanás hatására elvesztette az eszméletét. Mivel ezzel még nem végeztünk az összes őt üldöző maffiataggal, azt ítéltem a legjobbnak, ha elviszem egy biztonságos helyre.

Még korábban sikerült kiderítenem, hogy van egy húga, és a közelben lakik… Ezért hoztam ide, a te lakásod tűnt a legjobb megoldásnak.

- Ez érthető. Így még az sem zavar, hogy kutattál utánam – válaszolta Kat. – De Bécs legalább három óra kocsival, és ha még dugó is van… Mióta eszméletlen?

Barton az órájára nézett.

- Hat órája…

- Micsoda?

- Hidd el, még egy nap sem olyan vészes… És elég nehéz volt kocsit szerezni, majd megtalálni a lakásod a belváros kellős közepén – panaszkodott Clint.

- És mi lett a ruháival? Azt mondtad, el voltak szakadva?

Barton elpirult.

- Hát, szóval, hát…más híján átöltöztettem a maradék ruhámba.

Kathlin-nek most tűnt fel igazán, hogy mindig csinos nővére néhány számmal nagyobb ruhákat visel.

- Köszönöm, amit a nővéremért tettél – mondta néhány perc hallgatás után. – Sose leszek képes teljesen megköszönni.

- Ne nekem köszönd, ő bizonyította be, hogy megérdemel egy második esélyt.

- Hogyan?

- Nem ölt meg. Ugyanúgy lett volna rá esélye, mint nekem, de nem tette. És nagyrészt kényszerből cselekedett, nem kedvtelésből gyilkolt.

- És most mit fogsz tenni? A főnökeid biztos hallani sem akarnak a kegyelemről, a maffia pedig a nyakunkon van…

- Nyakunkon? – csodálkozott a férfi.

- Már mondtam: Soha többé nem engedem bántani a nővéremet, senkinek! – határozta el a lány.

- Nézd, nem szeretnélek ebbe belekeverni. Amint jobban lesz…

- Azt már nem! Nem fogom újra elengedni…

- Újra?!

- Hát azt meg se kérdezted, hogyan is kezdődött ez az egész?! Mert nekem van egy tippem...

- ? – Az Íjászt váratlanul érte a kijelentés, felvon szemöldökkel bámult a lányra.

- A szüleinket hat éve az orosz maffia tagjai ölték meg. Nati minden kérlelésem ellenére elindult bosszút állni rajtuk. Azóta ritkán találkoztunk – vallotta be Kathlin.

Barton felkapta a fejét és homlokon vágta magát.

- Ezzel minden értelmet nyer…

...