5. fejezet

Előzmények III. - Natasáért

(Kathlin visszaemlékezése, folytatás)

...

- Hiszen Natasha szülei nyugdíjazott KGB ügynökök voltak. Valószínűleg összetűzésbe kerültek a maffiával még régebben, ezért akarták őket megölni… - folytatta Barton.

- És mikor Natasha bosszút állt, ő is az egész részévé vált – következtette Kathlin. – Oh, ha tudtam volna…!

- Már csak azt nem értem, hogy miért nem kért segítséget…

- Ugyan kitől kérhettem volna? – kérdezte rekedt hangon az ébredező Natasha. Húga és Clint felkapták a fejüket.

- Nati, hogy vagy? – kérdezte Kat aggódva, Barton pedig jelezte, hogy ő is érdeklődik a válasz iránt.

- Sajog a fejem, meg mindenem… - tette a kezét vöröslő hajára.

- Elmúlik – jelentette ki tömören és kissé hidegen az Íjász. – Örülj, hogy ezek után még életben vagy!

- Hogyan hoztál haza? – kérdezte a nő csodálkozva, legbelül végtelenül hálásan, amiért Kathlinnel lehet. Már jó ideje nem látta egyetlen élő „rokonát".

- Kocsival…

- Tudod, hogy nem így értettem…

- Még korábban kiderítette, hogy létezem, és hogy merre lakom – válaszolta Kathlin Clint helyett, és nagyon boldog volt, amiért nővére az ő lakását tartja az otthonának, azt a helyet, ahol a húga lakik.

- Valóban? – vonta fel szemöldökét Nat.

- Nem lényeges. Jobban vagy? – érdeklődött Kat.

- Igen – vágta rá rögtön a vörös, aki, bár gyötörte a fájdalom, nem akart még több konfrontációt.

- Remek. Akkor most megyek és hagylak titeket fecsegni lányok – jelentette ki Barton Kathlin beszélhetnékje láttán. – Van valami kajád? – kérdezte az utóbbit.

- A hűtőben – jött cserébe a rövid válasz.

...

- Kathlin… - kezdte volna Natasha fájdalmak közt, fáradtan a magyarázkodást, de húga megállította.

- Ne, ne magyarázkodj! Megbocsátok. Tudom, hogy megbántad, és azt is, hogy nem örömmel tetted. Sajnálom…annyira sajnálom, hogy nem álltam melletted, amikor a legnagyobb szükséged lett volna rám…

Natasha könnyes szemmel húzta magához és ölelte át Kathlint.

- Te meg miről beszélsz?! – ingatta a feját Tasha. - Végig mellettem voltál…

- De nem fizikailag. Nem tudtam megakadályozni. Még csak nem is sejtettem, Nati, nagyon sajnálom!

- Nem a te hibád volt, csakis én tehetek róla…

- Mindketten hibáztunk! Nem szabad lett volna elengednem téged! Ha tudtam volna… - sóhajtotta Kathlin.

- Lin, senki nem láthatta előre.

- De rájöhettem volna, amikor néhányszor hazajöttél, segíthettem volna…

- A világért sem kevertelek volna bele! Lin, te sokkal fontosabb vagy nekem, minthogy ekkora terhet ruházzak rád.

Kathlin megszorította nővére kezét.

- Jobban bírom a terhelést, mint gondolnád. – De ahelyett, hogy kérdőre vonta volna Natashát, amiért nem szólt neki, és mindenért, inkább nem kínozta tovább a már így is megtört lányt, és így folytatta: - Ezentúl mondj el nekem mindent. Nem érdekel, ha szörnyűség, vagy ha szerinted úgy sem tudok segíteni, még az sem, ha rosszat tettél! Mindenben segítek, csak kérlek, bízz bennem. Soha senkinek nem hagyom többé, hogy bántson! Ha valaki miatt csak egy hajszálad is meggörbül, akkor azt fogja kívánni, bár soha ne született volna meg!

Natasha elérzékenyülve hallgatta húgát, hogy milyen szilárdan kitart mellette, még ezek után is, és, hogy mi mindent megtenne érte.

- Lin, meg se érdemlem, hogy ilyen kedves légy velem.

- Dehogynem! De ugye megígéred, hogy mindent elmondasz?

- Megígérem – sóhajtotta megkönnyebbülve a nő. Többet sem kívánhatott, minthogy Kat megbocsásson neki.

- És nincsenek titkok? Segítséget kérsz legközelebb, minden körülmények között?

- Csak ha te is úgy teszel! – kötötte ki Nat.

- Rendben.

- Rendben – fogtak kezet, aminek újfent ölelés lett a vége.

- Most, hogy újra közös nevezőre találtatok – lépett be Barton a szobába – talán arról is dönthetnénk, hogy hogyan tovább.

- Akarod, hogy elküldjem? – ajánlotta fel Kathlin készségesen nővérének, aki még szemmel láthatóan elég rossz állapotban volt.

- Megtennéd? – ásította Natasha kimerülten.

- Barton, kifelé! A nővéremnek pihenésre van szüksége!

- Már aludt több mint hat órát…

- Az kevés. Menjünk ki! – csukta be maga után az ajtót a lány. Előtte még engedett Natashának egy pohár vizet, nehogy kiszáradjon. Kicsit csodálkozott viszont, hogy a férfi nem ellenkezik vele. Amúgy nyilvánvaló volt, hogy ezek ketten valamennyire összemelegedtek az elmúlt hónapok alatt.

Azt a tekintetet, amivel Natasára nézett még hideg, érzelemmentesnek szánt mondataival sem tudta leplezni. Kathlin azonnal megérezte, hogy mindent megtenne nővéréért, így nem is izgatta fel magát a kijelentésen, hogy az ügynöknek tulajdonképpen végeznie kéne vele.

És persze Natasha sem volt teljesen közömbös iránta. Amikor magához tért legelőször Clintet kereste a szemével, amin húga kicsit meg is sértődött, de persze hallgatott róla. Az a tény, hogy még csak fel sem tette a kötelező hol vagyok mondatot, egyértelműen arra utal, hogy megbízott a férfiban.

- Jól laktál? – kérdezte Kathlin, némi szarkazmussal hangjában, a nagyot nyújtózó Íjászt, miközben hozzálátott elmosni az edényeket. Barton kis híján a hűtő egész tartalmát eltűntette.

- Fogjuk rá – válaszolta ásítva.

- Ha még mindig éhes vagy, rendelhetünk pizzát.

- Felőlem, reggelire jó lesz… De most hagyjuk az értelmetlen fecsegést! – Clint határozottan az ebédlőasztalra könyökölt. - Ha jól emlékszem azt kérdezted nemrég, hogy mihez kezdek most.

- Hallgatlak – pillantott rá a lány két edény közben. Bartont bosszantotta, hogy nem tökéletesen és kizárólag rá figyel, de végül is az ő használt edényeit mosta…

- Natasha kommunista sakkban tartói már nincsenek a képben, viszont a maffiának még rengeteg embere maradt… Ám szerencsére nem mindegyikük érdeklődik a nővéred sorsa iránt. Akik minket érintenek, azok az urán és robbanószer csempészek, a fehérgalléros csalók és persze azok a dél- és kelet-európai stratégisták, akik legszívesebben saját gyarmatuknak nyilvánítanák az Államokat.

- És hogyan tervezed elintézni őket?

- Én sehogy.

- Akkor mégis miként fogod megvédeni a nővéremet? – ingatta a fejét Kat.

- Erre is ugyanaz a válasz. Nem én fogom megvédeni a nővéredet – jelentette ki a férfi, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

- Ne bosszants fel, Clint! Eljátszod itt a nagy, kegyes hőst, aki megmenti a gyönyörű lányt, most meg a sorsára hagynád?!

- Nem.

- Akkor mégis mi lesz vele? Képtelenek vagyunk ketten elbánni ennyi…

- Hát ez az! Hárman se tudnánk, még ha neked a nővéredhez hasonló képességeid lennének is.

Kathlin jobbnak látta, ha még nem említi meg a csekély tényt, hogy varázserejének hála valójában százakkal is végezhetne, ha úgy tartaná kedve, mert inkább egy kevésbé véres megoldást remélt tőle. Meg azt sem tudhatta, hogy nem kerülne-e fel ő is egyben annak a S.H.I.E.L.D.-nek a kivégzési listájára, ha képessége kitudódna.

- Szóval, ki fog végezni velük?

- A S.H.I.E.L.D. – Kathlinnek döbbenetében kicsúszott egy tányér a kezéből, de sikerült elkapnia, mármint megállítania a levegőben. – Mi?! Az a tányér ott a föld felett lebeg?! Biztos csak rosszul látok – dörzsölte meg a szemét Barton.

- Igen, persze, az ilyen előfordul, ha sokáig olyan stressznek van kitéve az ember, mit te voltál – darálta el a lány, mialatt sebesen elállta a kilátást és megfogta a tányért.

- De olyan valóságosnak tűnt… - értetlenkedett a férfi az immár a pulton nyugvó porcelántárgyat figyelve.

- Jajj, ne légy nevetséges! És ha már itt tartunk… Mi az, hogy majd a S.H.I.E.L.D.?! Az a szervezet, ami megbízott Natasha likvidálásával?! Majd pont ők fognak neki segíteni – ironizált Kat.

- Ahogy mondod!

- Nézd, lehet, hogy eddig félrevezetted őket, de hogy fogod rávenni őket, hogy felejtsenek el mindent, amit a nővérem tett? Ők nincsenek belezúgva…

- Nem vagyok belezúgva! – erősködött Barton, ami még inkább elárulta.

- Hát persze, hogy nem.

- Ne gúnyolódj!

- Eszem ágában sincs – kuncogott Kathlin. – De a lényegre térve: mivel fogod rávenni őket az amnesztiára?

- Semmivel.

- Nem értem a logikád, Clint! Egyáltalán szeretnél még segíteni a nővéremen, avagy sem?!

- Persze, hogy szeretnék! – Lin felvonta a szemöldökét. – Segíteni fogok neki, hogy biztonságban feladja magát.

- Tessék?! Te megőrültél! – akadt ki a lány.

- Nem akkor őrültem volna meg, ha azt hinném, egyedül elbánhatnánk maffiózók százaival, akik még az igazságszolgáltatásba is beépültek.

- Ehelyett inkább feladod a nővéremet…

- Nem figyelsz! Ő fogja feladni magát, amiért cserébe elnézőnek kell lenniük vele.

- De nem fognak megbocsátani…

- Elég, ha megfeledkeznek róla.

- Hogyan? – értetlenkedett a lány.

- Nem a Natasha a S.H.I.E.L.D. egyetlen problémája – magyarázta Barton. - Az orosz, kínai, és több európai maffia évek óta vezetik a toplistát. Ha a nővéred hajlandó megosztani velünk mindazt, amit az évek során megtudott róluk és persze mindent bevall és együttműködik, nagy esély van rá, hogy a tettei csupán minimális következményekkel járnak majd.

- Biztos vagy benne? Ennyi gyilkosságot és alkotmányellenességet nem fognak csak úgy elfelejteni.

- Ha nem is, akkor jó kis történetet kerítenek majd mellé.

- ? – Kathlin nem jutott szóhoz.

- Ismerem a főnökeimet – magyarázta Clint. - Fury, az igazgató, ölni tudna egy olyan emberért, mint Natasha. Talpraesett, intelligens és kivételes képességekkel bír*, ráadásul egy nap alatt végzett a KGB vezetőségével, amiről mi csak álmodoztunk. Akár már holnap munkába is állhatna.

- Úgy akarod felmentetni a vádak alól, hogy meggyőzöd a feletteseidet arról, hogy Natasha cselekedeteinek hasznos oldala is volt, és mennyivel jobban megérné a nővéremet alkalmazni, mint bezárni?!

- Tulajdonképpen igen.

- Ez hihetetlenül remek ötlet! – érkezett a nagyszerű válasz. – Ha valaki egy ilyen szervezetnek dolgozik, annak minden hibáját eltusolják. Ez a felháborító tény a nővéremnek most pont jól jön.

- Még szép, hogy jól. Ez az egyetlen esélye – zárta le Barton a vitát.

...

*Harci és kém képességek, hajlékonyság, találékonyság...

Napjainkban...

- Ez volt az egyetlen esélye – sóhajtotta Kathlin, visszagondolva arra az időre, amikor nővére élete hatalmas veszélyben forgott. Nem tudhatta biztosan, mégis erősen sejtette, hogy most újra ez a helyzet. Valami legalábbis nagyon nincs rendben Tasha körül. Az a nyomasztó elégikusság, ami az aurájából sugárzott, mikor legutóbb együtt töltöttek egy hetet... Arra az időre emlékeztette, amikor nővére először keveredett nagy bajba, amikor ő először hallott a S.H.I.E.L.D.-ről.

5 éve...

Barton még aznap este megbeszélt Fury-val egy találkozót. Az Igazgató először annyira dühös volt Bartonra, mert fontos dolgokat eltitkolt a lánnyal kapcsolatban, és mert félrevezette őket, hogy az Íjász azt hitte, nemsokára neki is a nyomába küld valakit. Ám csodával határos módon sikerült meggyőznie, hogy Natasha állapotára tekintettel mondjon le a bázison való találkozásról, illetve a díszkíséretről is. Nagy nehezen Kathlint is rávette, hogy kis időre konferenciateremként használhassák a lakását.

- Szó sem lehet róla! Be nem teszik ide a lábukat az idióta S.H.I.E.L.D. ügynökök! – vágta rá azonnal Lin, de végül rájött, hogy a nővére itt van a legnagyobb biztonságban.

Bár kezdetben nehezen indultak a dolgok, Bartonnak sikerült meggyőznie Natashát, hogy ez a legjobb, amit tehet, és rávette, hogy másnap mondjon el mindent, amit tud. Ha együttműködik, nem esik bántódása, erről Fury személyesen biztosítja. Ugyan még nem tudja, mi lesz a lány büntetése, a maffiózók nem bánthatják, a S.H.I.E.L.D. parancsot ad ki ellenük. Továbbá megemlítette, hogy ha véletlenül éppen állásajánlatot kapna az igazgatótól, akkor feltétlenül fogadja el. Nem csupán a kivételes fizetésért és mert ez esetben a legvalószínűbb a büntetés eltörlése, hanem mert Nick Fury nem szereti, ha visszautasítják. Van az a mondása, hogy Aki nem velünk van, az ellenünk!, Natasának pedig éreztetnie kell, hogy az ő oldalukon áll.

Kathlin megkönnyebbülve és vigyorogva nézte, ahogy nővére és Clint párbeszéde lassan átmegy turbékolásba, és a galambok, azaz a galamb és a sólyom* elvonulnak első közös éjszakájukra. Hát igen, vannak emberek, akik szó szerint harc közben találnak egymásra. A lány ekkor magára hagyta a friss szerelmeseket, mert láthatóan arra vártak, hogy végre titokban megcsókolhassák egymást.

...

*Clint másik jelzős neve az Íjászon kívül, ami a Marvelben sokkal gyakoribb, a Hawkeye, azaz Sólyomszem, mert különlegesen jó látása van. Ezért is mesterlövész.

Napjainkban...

Kathlin nehézkesen vett egy nagy levegőt, és lassan fújta ki, miközben hagyta, hogy az emlékek elárasszák elméjét. Az aggodalom lassan újból erőt vett rajta, aminek tudta, nem engedhet, mert semmit sem segít. Úgy döntött, hogy inkább a szemközit épületben található tornateremben vezeti le idegességét. Átöltözött az edzőruhájába, lekocogott a lépcsőházban, átvágott a délutáni napfénnyel hintett utcán, majd szinte betörte a tornaterem ajtaját.

5 éve...

Aznap este is így tett. Másképp nem bírta volna a nővére miatti aggodalmat és a tényt, hogy másnap talán a S.H.I.E.L.D. embereitől kell megvédenie. Megbízott Barton szavában, de minden esetre gyakorolta kicsit a harcban hasznos varázslatokat és rongyosra vert néhány boksz zsákot. Bár nem szeretett embereknek ártani az erejével, Natiért megtette volna. Az elmúlt időben sokat erősödött, amiről még nővére sem tudott, mert nyilvánvaló okokból ritkán látogatott haza.

Úgy hajnali kettő körül érhetett haza. Még volt kilenc órája a 11-re megbeszélt találkozóig. Majd reggel bevásárol – döntötte el miközben beosont nővére szobájába, megbizonyosodva róla, hogy nem veszik észre. Natasha Barton mellett aludt arcába hulló, hullámos hajával a franciaágyon. A férfi még álmában is szorosan tartotta a lány kezét, mintha attól tartana, hogy Natasha reggelre eltűnik. Kathlin meghatódva nézte őket.

- Már nem leszel többé egyedül, Nati – suttogta magának miközben kiemelt pár tincset nővére hajából. Ezt a férfit az Ég küldte, hogy a nővérem végre újra megtalálja a boldogságot a szüleink elvesztése után – gondolta. Hálás volt Bartonnak, még akkor is, ha ebbe némi féltékenység is vegyült. Natasha láthatóan nem volt boldog, amíg csak ketten voltak. Bár tudta, hogy szereti őt, azt is tudta, hogy a nővérének ő nem tudja visszaadni a boldogságot. Másra volt szüksége. Clint Bartonra.

Kathlin lassan végigsimította nővére testét, a fejétől egészen a lábáig, miközben varázserejére koncentrált. Egy éve tanult meg gyógyítani, bár még nem ment minden tökéletesen és kimerítő volt. De a nővérét rendbe hozni, nem volt probléma. Reggelre jobban lesz! – gondolta és úgy is lett.

A következő napfelkeltekor Natasha láthatóan friss volt és üde, újra mosolygott. Barton szintén sugárzott a jókedvtől. Csak Kathlin érezte magát zombinak, amíg túl nem jutott két kávén. A délelőtt csendesen telt, amíg nem kopogtattak. Natasha megrándult, mire Clint megszorította a kezét.

- Majd én kinyitom – ajánlotta fel a húga.

- Kösz, Lin – mondta Barton, aki kemény fél napos ismeretség után elkezdte a becenevén szólítani. – Gyere, édesem, menjünk be a nappaliba.

Natasha elmosolyodott a kijelentésen.

- Nemrég még megátalkodott, aljas nőszemély voltam.

- De csak voltál – csókolta meg a férfi.

Újból kopogtak, egyre türelmetlenebbül.

- Jól van, nyitom már! – rohant Kathlin az ajtóhoz. Elfordította a zárat és felkészült a rosszabbik esetre, de az ajtó túloldalán csak két férfi állt.

Egy magas, erős testalkatú, félszemű, későközépkorú fekete és egy valamivel fiatalabb, középmagas, nagyon világos bőrű, törékenyebbnek ható és kék szemű férfivel találta szemben magát. Mindketten öltönyt, aktatáskát viseltek, és nagyon komoly, hivatalos arckifejezést mutattak. Kathlin titokban nyelt is egy nagyot, de leplezte halvány bizonytalanságát.

- Jó reggelt, uraim! Szabad megtudnom, hogy kit tisztelhetek magukban? – kényszerítette magát az udvarias megfogalmazásra.

- Ezt mi is kérdezhetnénk – jött a válasz a világos bőrűtől.

- De én kérdeztem előbb! – erősködött a lány. - Ha be akar jönni, akkor válaszoljon!

- A nevem Phil Coulson – lépett előre az alacsonyabb, egyelőre ő beszélt. – És a főnököm, Fury igazgató – mutatott a magas, fekete férfira. – Azért jöttünk, hogy...

- Tudom miért jöttek.

...