6. fejezet

Előzmények IV. - Megegyezés és újabb bonyodalom

(Kathlin visszaemlékezése, folytatás)

...

- Valóban? – lépett közelebb Coulson, hogy jobban szemügyre vehesse a lányt, aki kezdte egyre kellemetlenebbül érezni magát.

- Elég a fecsegésből! – lépett előre most Fury is. – Merre találjuk a lányt? – lépett volna be a lakásba, de Kathlin elállta az útját. – El az útból!

- Csak lassan a testtel, uraim!

- Hogy mondta? – hökkent meg az Igazgató. Nem szokott hozzá a hasonló tiszteletlenségekhez.

- Előbb esküdjenek meg, hogy a nővéremnek nem esik bántódása! – követelte a lány szigorúan.

Fury és Coulson összenéztek.

- Natasának van egy húga?! – vonta kérdőre Nick az emberét. – Erről én miért nem tudok?

- Én is most tudtam meg, uram – válaszolta Phil.

- Nagy kár.

- Ugyan miért? – kérdezte Kathlin. – Talán egyszerűbb lett volna velem zsarolniuk?

- Hölgyen, mi nem… - magyarázkodott volna az Ügynök, de Fury ismételten félbeszakította.

- Most már nem számít! Kérem, ne rontsa tovább a helyzetet és álljon félre!

- Majd ha megesküdtek! – erősködött a lány tovább.

- Hölgyem, így kénytelenek leszünk erőszakot alkalmazni! – nyúlt Fury az öve felé, ahol valószínűleg a pisztolyát tartotta.

- Ez esetben, én is rákényszerülök – tárta szét a karjait Kat magabiztosan.

- Kisasszony, csak szólok, hogy ön jelenleg a S.H.I.E.L.D. vezérigazgatóját fenyegeti – lépett közbe Coulson, nem értve, mire fel a lány pimasz magabiztossága.

- Teszek rá! – vágta rá az könnyedén. – Bárkit megfenyegetek, aki bántani tervezi a nővéremet!

- A nővéred nem olyan tökéletes, mint gondolod – jelentett ki az Igazgató hidegen. – Most pedig bemegyünk! – indult meg újra az ajtó felé, de Kathlin szilárdan állt a küszöbön. Fury képtelen volt arrébb lökni. Csodálkozott is, hogy mennyi erő szorult ebbe a kis fruskába.

- Gondolhattam volna egy Romanoff-ról – jegyezte meg magának.

- Esküdjenek! – parancsolta a lány utoljára.

- Kisasszony, kérem, nem ígérhetünk semmi biztosat! – próbálta menteni a helyzetet Coulson. – Ha a nővére együttműködik, elnézőbbek leszünk vele, de ez minden. A többi majd elválik.

- Nos, ez legalább őszinte volt – fogadta el Kathlin és egy lépéssel arrébb lépett.

- Mi folyik odakint? – hallották meg hirtelen Barton kiabálását, aki fel nem tudta fogni, hogy mit művelhetnek azok hárman percekig az ajtóban. Hamarosan ő is felbukkant.

- Barton! – szólította meg keményen az Igazgató. – Mire véljen ezt?! – nézett jelentőségteljesen Kathlinre.

- Uram, felajánlotta, hogy kinyitja az ajtót… - védekezett Clint.

- Máskor említse meg neki, hogy ne csak nyissa ki, hanem engedjen is be minket! Azonnal!

Kathlin nem tudott megállni egy kuncogást, és bár ez komoly helyzet volt, Coulsonnak is mosolyra húzódott a szája.

- Igenis, uram! – ígérte Clint.

- Most pedig vezessen a lányhoz! – parancsolta Fury. - Magával majd később számolok.

Barton nyelt egyet.

- Azonnal, uram, erre jöjjenek – indult el a nappali felé, Kathlin pedig kulcsra zárta a bejárati ajtót mögöttük.

A tárgyalás meglehetősen zökkenőmentesen ment. Fury és Coulson végig a tokjában tartották a fegyvereiket és Natasha sem ugrott nekik, amikor többször egymás után elsorolták bűntetteit. Mindent bevallott, és bár először vonakodott megtenni, Barton hatására az orosz, kínai és egyéb maffiával kapcsolatos legtitkosabb információkat is megosztotta az ügynökökkel. Kathlin ezalatt csendesen ült a sarokban és figyelte az események alakulását.

...

- Ez egyszerűen hihetetlen! – lelkendezett Coulson. – Több évtizede küzdünk ezekért az információkért a vezetőkről, alszervezetekről és adószámokról, maga meg néhány év alatt birtokába került mindnek. Hogy csinálta?

- Épp az előbb említettem – oktatta ki Natasha, bár tudta, hogy az Ügynök nem így értette. – Egyébként egy év is elég volt, a többi alatt csak felhasználtam őket.

- Lenne egy ajánlatom az ön számára, kisasszony! – lépett be a szobába Fury, aki nemrég átküldte a megtudott adatokat a központba. Barton erőteljesen a vörös lányra nézett és Kathlin is felkapta a fejét. Natasha végül felnézett az Igazgatóra.

- És mi lenne az?

- Segítsen nekünk leszámolni a maffiával! Biztosítunk megfelelő fegyvereket és elég embert. Ha így tesz, hajlandóak vagyunk minden bűne ellenére megkímélni az életét.

- De börtönbe zárják! – mérgelődött Kathlin.

- Erre is van egy ajánlatom – vágta rá Nick.

- Mégpedig? – kérdezett rá kissé bizonytalanul Natasha.

- Ha alkalmazotti szerződést ír alá a S.H.I.E.L.D.-del, akkor munkaköri kötelezettségei miatt kénytelenek leszünk szabad lábra helyezni.

- Tehát vagy a maguk csicskája lesz, vagy megszívta – szűrte le Kathlin a lényeget.

- Hát, azért én enyhébben fogalmaznék – szólt rá Coulson.

- Elvállalom! – jelentette ki Natasha tömören. Furyék felkapták a fejüket. Valójában arra számítottak, hogy győzködniük kell majd a fiatal nőt. *Natasha ekkor 24 éves volt.

- De hiszen ez nagyszerű, kedvesem! – lelkendezett Barton csókot nyomva a lány homlokára.

- Így már érthető – jegyezte meg Fury.

- Talán lemaradtunk valamiről? – kérdezte Phil elmosolyodva.

- De csak ha Barton ügynökkel egy munkakörbe kerülök –kötötte ki Natasha.

- Uram? – kérdezett rá Barton.

- Itt csak én állítok feltételeket… - kezdte volna az igazgató, de Coulson jobb belátásra térítette.

- Uram, így örökre elveszíti a lányt. Tegnap még azt mondta, hogy mindenképpen meg kell szereznünk magunknak…

- A nővérem nem valami ereklye, hogy így beszéljenek róla! – dühöngött Kathlin.

- Jól van, most az egyszer megengedem – válaszolta Fury elengedve a füle mellett Kat megjegyzését.

- Remek! – ölelte át Natasát Barton, amikor a nő a nyakába ugrott.

- Khmm… Mintha említette volna, hogy a lány rossz állapotban van – emlékeztette az Igazgató.

- Hamar rendbe jött – válaszolta Clint, bár ő is csodálkozott rajta. Kathlin persze bőszen hallgatott kis varázslatáról.

- Szerintem meg csak helyzeti előnyt látott abban, hogy mi keressük fel magukat… - kötekedett Fury.

- Talán igen – vigyorgott Clint. Fekete főnöke ekkor fejét csóválva távozott.

- Két nap múlva jelentkezzenek nálam a bázison. Viszlát! – lépett ki az ajtón.

- Viszlát, uram! – köszönt el Barton megkönnyebbülve.

- Örömömre szolgál, hogy megismerhettem önöket! – fogott kezet Coulson Natasával és húgával. Kathlin bizonytalanul nyújtott kezet az Ügynöknek.

- Remélem, hogy én is így látom majd a jövőben.

- Örömmel fogadnám – mosolygott az Ügynök, amiért Kathlin számára egyre szimpatikusabbá vált, ember közelibbé. – Viszlát, Clint!

- Neked is, Phil! – felelte az Íjász fellélegezve.

- Tartsa szemmel a lányt! – vetette oda még félvállról Fury, majd Coulsonnal eltűntek a lépcsőházban.

...

- Most hogyan tovább? – kérdezte Kathlin kicsivel később, csalódottan. – Újra nem látlak egy évig?

Natasha megértően a vállára tette a kezét.

- Egy jó ideig biztosan. Az egész maffiát felszámolni…nem tudom befejezzük-e valaha. De ígérem, hogy ha kicsit csillapodtak a kedélyek hazajövök. És minden héten írok.

- Hetente kétszer! Ígéred?

- Megígérem – ölelte meg húgát.

...

- Szia, édesem, vigyázz magadra! – búcsúzott el Kathlintől nővére két nap múlva. Az a két nap olyan volt mindkettejük számára, mintha minimum a világvégére készülnének. Barton viszont élvezte, hogy két csinos lány társaságában fedezheti fel Ausztria fővárosát, a klasszikus zene és tudományok bölcsőjét.

Múzeumokba mentek, koktéloztak a tavaszi fesztiválon és persze a Phrater is kihagyhatatlan volt. Barton közös időtöltésük alatt egészen megkedvelte Kathlint is, és megígérte, hogy ha nővére nem is ér rá, ő majd ír helyette. Végül a lány is elfogadta annyira, hogy nyugodt szívvel bízza rá a nővérét.

- Te is, Nati – ölelte meg. – Minden jót! Barton, vigyázz rá!

- Meglesz, ne aggódj – nézett ravaszul szerelmére a férfi. – De te is vigyázz magadra!

- Vigyázni fogok – sóhajtotta a lány.

Natasha és Barton beszálltak a S.H.I.E.L.D. fekete furgonjába és elhajtottak.

...

Hetek múltán...

Írtak ugyan neki, minden héten, néha többször is, de az e-maileket a S.H.I.E.L.D. cenzúrázta, így a lány sosem tudhatta, merre járnak éppen, vagy hogyan állnak az üggyel. Kathlin viszont talpraesett lány volt, egy informatikus barátja segítségével két hét próbálkozás után sikerült feltörnie a szervezet biztonsági rendszerét és elintéznie, hogy a hálózat ne illetéktelen behatolóként jelezze ki. Így titokban, feltűnés nélkül nyomon követhette a maffiaellenes akció minden mozzanatát, barátja és nővére sorsára különös figyelemmel.

Mikor ritkán hazalátogattak persze hallgatott a dologról, és alaposan kikérdezte őket. Azok ketten már olyannyira összemelegedtek, hogy felváltva fejezték be egymás mondatait, amin Kathlin mindig jót mosolygott. Közben bejutott egy neves Bécsi egyetemre, és belefogott a tanulás folytatásába. Új barátokat szerzett, de a régieket is megtartotta.

...

4 éve...

Alig egy év múlva, február végén, valami felkeltette a figyelmét a központi dokumentumok között: a maffiaprogramot két hete lezárták. Ami viszont még gyanúsabbá tette ezt a tényt az az volt, hogy a Natasáék már pontosan két hete nem írtak, nem válaszoltak, még a rendszerben sem talált semmit róluk. Megpróbált beszélni Furyval, vagy Coulsonnal, de persze a kommunikációs osztályon dolgozó sznobok sosem kapcsolták.

Azonnal arra következtetett, hogy Clint és a nővére csapdába estek, a S.H.I.E.L.D. pedig megpróbálja eltussolni a dolgot. Rövid mérlegelés után úgy döntött, hogy jobb, ha maga indul a nyomukba. Az Igazgató úgy se mondana semmit, csak az idejét vesztegetné, ha betörne a Központba (ami akkor még a washingtoni Triskelion volt, nem a Helicarrier). Az egyetlen kiindulási pontja az az üzenet volt, amit Bartontól kapott nemrég. A címzésnél a két héttel ezelőtti dátum szerepelt.

Kézzel írt üzenet volt, New York-ból feladva, nem e-mail, mint korábban. A lánynak rögtön leesett, hogy az Íjász olyan információt szeretne megosztani vele, amelyet a felettesei nyilvánvalóan nem szívesen hoznának napvilágra.

Kathy!

Sajnálom, de rosszul alakulnak a dolgok. Elárultak minket és néhány emberünk csapdába esett. Natasha engedély nélkül indult utánuk. Elkéstem, nem tudtam megállítani, sajnálom. Ma indulok utána pár társammal.

Az ügynököket egy norvég kisvárosban tartják fogva, a hegyek között, szó szerint a világ végén. Natasha is oda mehetett. Ha meglett a nővéred, értesítelek. Addig is készülj fel, hogy menekülnünk kellesz!

Fury szerint az ellenségeink könnyen tudomást szerezhettek rólad, és miattunk téged is veszélyeztethetnek. Kérlek, nagyon vigyázz magadra. Ha itt végeztem, találkozunk, és mindkettőtöket biztonságba helyezlek.

Minden jót,

Clint

- Elfogták őket. Nincs más magyarázat arra, hogy még mindig nem jelentkeztek – gondolta Kathlin. Még aznap utánuk indult. Már bánta, hogy két hetet várt ezzel a lépéssel. Hiába hitt Clintben, egyedül ő sem boldogulhatott. Már csak abban reménykedett, hogy még nem késő, hogy még életben vannak.

...

Néhány nap múlva..

Jeges szél gomolygott Svalbard hóval és sziklákkal tarkított pusztáin. Clint nem említette, hogy az a bizonyos kisváros az észak-norvég szigetvilág kellős közepén található. Így Kathlinnek négy teljes napjába telt, míg feltörte Fury legtitkosabb adatbázisát a pontos címért, kitalált valami hihető mesét a barátainak és ráakadt egy pilótára, aki van olyan bolond, hogy csinos kis összegért a magángépén egészen Svalbard-ig repítse.

Két órája szállt le egy kisvárosban. A hely, amit keresett innen még tíz kilométer a hegyek között, levegőből nem megközelíthető. Mivel szabad hójáró járművet nem talált, egy alacsony lovat vett kölcsön egy helyi gazdától, bár az előbbi erről még nem tudott.

A hideg és az arcába süvítő szél már-már elviselhetetlenné vált, amikor két hegy között végre körvonalazódni kezdett egy magas, modern falú épület. Közelebb vágtatott, majd hátsó bejárat után nézett…

(Visszatekintés vége)

Napjainkban...

Épp hajának szárítását és kifésülését fejezte be a hosszú zuhany után, amire a kemény edzés miatt volt feltétlenül szükség. Még mindig a múlton elmélkedett, amikor...

- Kathlin! KATHLIN!

A lány riadtan zökkent ki gondolataiból. A hajszárító melegének ellenére, szinte még a jeges fuvallatot is érezte bőrén. Megremegett. Majd kirázva magából az emlékek izgalmát, az ajtóhoz sietett. Mia volt az, a legjobb barátnője.

- Siess, elkésünk! – sürgette Mia.

- Honnan?! – kérdezte Kathlin, akinek egy része még mindig Svalbardon járt.

- A félévzáró buliról, te bolond! Na, gyere! – vonszolta volna ki az ajtón barátnőjét.

- De nem lehet…

- Miért nem? – Kathlin fájdalmasan nézett. – Már megint a nővéreden jár az eszed? – rótta fel neki Mia.

- Igen – sóhajtotta Kat kedvetlenül.

- Ugyan már, biztos csak sok dolga van. Hiszen nemrég egy egész hetet veled töltött.

- De mi van, ha csak azért, hogy…

- Hogy elbúcsúzzon? Hányszor kell még elmondanom, hogy ne legyél már ilyen paranoiás?!

- De…

- Semmi, de! Induljunk! – Mia hajthatatlan volt, ha barátnője jókedve volt a tét. - A nővéred várhat, most a saját életedet éld!

- Egy este talán belefér – adta be a derekát Kathlin és belevetették magukat a bécsi éjszakába.

...