8. fejezet
A Központban
S.H.I.E.L.D., Központ, május 14, New York-i idő 11:00.
- Barton?! Még is mi szél hozta erre? – Állította meg Nick Fury az Íjászt, aki szeretett volna feltűnés nélkül beosonni a szobájába. Bartonnak hirtelen nem jutott eszébe semmi értelmes.
- Öhm, én csak, ööö...
- Hallgatom - felelte Fury.
- Szóval, hát…az történt, hogy… - kutatott Clint lázasan valami hihető kifogás után elméjében.
- Mi történt, Barton? – kérdezte türelmetlenül az Igazgató, ügynöke arcát fürkészve.
- Natasha itt hagyta a…a szoknyáját…! - vágta rá végül.
Fury nagyot nézett.
- És maga képes volt átrepülni egy egész földrészt, hogy elvigye neki?! Sajnálom, de ezt nem veszem be.
- Akkor ne vegye be – indult volna Barton tovább, de Fury hajthatatlan volt. Nem szerette, ha nem tudja, mi folyik körülötte, és az ügynök ma különösen gyanús volt számára.
- Barton, miért jött vissza? Őszintén?
Az Íjász a földet bámulta, hátha az megkönyörül rajta és megnyílik alatta. Nem szerette az ilyen helyzeteket.
- Csak nem mosolyszünet van? – kérdezett rá Nick.
- Elhagyott, örökre – jött a tömör válasz.
Fury pár pillanatra elfelejtett levegőt venni. Ennek még őt is sikerült megdöbbentenie.
- Nem úgy volt, hogy nászútra mentek?
- Még az esküvőig sem jutottunk el.
- De mégis mi történt?!
- Az történt, hogy… - De Clintnek eszébe jutott kedvese kívánsága, hogy senki ne tudja meg az igazságot egyenlőre, így inkább hazudott. - …elhagyott valaki másért. Végleg.
- De egy hét alatt talált valaki mást?! Azt hittem ti vagytok a tökéletes pár – csodálkozott Fury.
- Csak voltunk – helyesbített szomorúan Clint. Egész jól játszotta a szerepét, mert az Igazgató láthatóan semmit sem vett észre izgalmából.
- Sajnálom…
- Nem kell, majd túllépek rajta – felelte hidegen, Fury nagy meghökkenésére. - De magának sem ártana, mert Natasha kerek perec kijelentette, hogy nem tér vissza a központba. Soha. Soha nem akar már minket látni és a SHIELD-et sem. Rendes életet akar! – jelentette ki erőltetett hidegséggel Barton.
Fury nem tudta, mit szóljon erre. Némán nézte, ahogy az Íjász lehajtott fejjel elsiet a szobája irányába. Aztán mégis utána ordított:
- Nem szeretne szabadnapot kivenni?! – ajánlotta kötelező együttérzéssel.
- Majd holnaptól! Még van egy kis elintéznivalóm!
Fury nem bírta felfogni, mégis hogy képes a szakítás után ilyen munkaközpontú maradni. Ám akkor meglátott valamit, amit a férfi ejthetett el rohanás közben...
...
Clint izgatottan tépte fel szobája ajtaját, majd előkapta laptopját és gépelni kezdett:
Lin, kedvesem,
Sajnálom, hogy újra rossz hírekkel kell szolgálnom, mint már többször korábban. De ez most mindennél fontosabb. A segítségedre van szükségem.
A nővéred haldoklik. Szörnyen hangzik, tudom, de még megmenthetjük. A New York-i csatában megsérült, megharapta egy idegen. A méreg, ami a fogaiban volt lassan végez vele, ha nem lépünk. Eddig még nincs meg az ellenszer.
A gond az, hogy itt hagyott minket. Úgy döntött, egyedül néz szembe a halállal…és restellem bevallani, de újból nem sikerült megakadályoznom. Viszont tudom, hogy a segítségeddel megtalálhatjuk.
Figyelj! Hiába titkolod, hogy van valami különleges képességed, mert nyilvánvaló, hogy nem vagy átlagos lány. Annyiszor segítettél már nekünk, mégsem jöttem rá, mire is vagy képes pontosan. De feltehetően többre, mint valaha gondolnám. Hidd el, elég különleges embert láttam már ahhoz, hogy ne becsüljelek alá.
Mindegy, megosztod-e velem a titkod, vagy sem, de Natashának szüksége van rád. Biztos vagyok benne, hogy neked sikerülhet megtalálnod, és akkor majd kitalálunk valami ellenszert is. Kérlek, ne félj megbízni bennem, nem foglak elárulni…
- BARTON! – rontott be Fury a szobába. – Ezt mégis mikor tervezte elmondani nekem?! – lengette meg a gyűrött papírlapot a kezében, ami Barton zsebéből esett ki, amikor elsietett. – Azt mondtad elhagyott, nem könnyes búcsút vett! – rótta fel neki.
- Adja vissza – nyúlt a levél után Clint.
- Miért nem említette, hogy Natasha haldoklik?!
- Natasha azt szerette volna, ha… HOGY MI?! De hiszen erről nincs is szó a levélben!
- A biztonsági kamerákon elég jól látszik a laptopja… Miért nem szólt?!
- Ha már beleolvasott az e-mailembe, akkor azt is láthatta, hogy Natasha akarta így. Nem szerette volna, ha végignézzük, ahogy meghal.
- Megtalálhattuk volna az ellenszert…az orvosaim…
- Nem találták meg. Natasha már megkérdezte őket.
- És én erről miért nem tudok?
- Nem ez a legfontosabb. Meg kell találnunk…
- Ha már itt tartunk… - váltott még kényesebb témára Fury. - Ki az a Lin, akitől segítséget vársz?
- Natasha húga – próbálta ennyivel letudni Clint. Már megint mindent elcseszett... - Még sem olvasta az e-mailt?
Sajnos Nick Fury-t nem lehetett eltéríteni, ha egyszer „különleges" szagot fogott, képtelenség:
- Úgy értettem, hogy ki Ő? Miféle képessége van?
- Én sem tudom, hiszen olvasta!
- De szerinted elég lesz ahhoz, hogy segítsen nekünk…
- Nekünk?! – csodálkozott Clint.
- Nem áll szándékomban engedni, hogy egyedül eredj Romanoff ügynök nyomába. Részt veszek az emberem keresésében.
- Felőlem.
- Fogalmazza át! – nézett a képernyőre az Igazgató.
- Mi van? – Clint türelme ekkor kezdte felmondani a szolgálatot. Jobban elcseszte, mint eddig hitte.
- Hívja ide nekem a lányt! – követelte Fury.
- Uram, nem tehetem – ingatta a fejét az Íjász aggodalmasan. - Kathlin biztos nem szeretne önökkel…
- Nem érdekel, hívja ide! Van pár dolog, amit szeretnék tisztázni vele kapcsolatban.
- Mire céloz, uram?
- A barentburgi robbanás, a lengyel árvíz természetellenes felszívódása, a genfi nemzeti bank összeomlása pont mikor az olasz maffiavezér tartózkodott a tárgyalóteremben… Van egy olyan érzésem, hogy ennek a lánynak köze van az igazsághoz.
- Csak nem gondolja, hogy…?!
- Tudom. Azt hitte nem jövök rá?! – vonta fel Nick fölényesen egyik szemöldökét. - Az egyik gép rejtett kamerája rögzítette a kis barentburgi beszélgetésüket. Bár még nem tudom, mivel robbantotta fel az a lány a maffia bázisát, de ki fogom deríteni, higgye el. Mert nem lőszerrel, az egyszer biztos.
Cint köpni-nyelni nem tudott kezdetben. De legalább azt már tudta, hogy nem egyedül ő cseszte el. Az egész mindenség összejátszik már ellene, Tasha ellen, és szegény húga ellen, akitől kénytelen volt annyiszor segítséget kérni. Rendszerint az utolsó megoldás volt Kathlin, és olyankor nem volt mit tenni. Ahogy most is, csak a remény maradt, hogy még kevésbé rosszul is elsülhet...
- Uram, kérem…
- Írjon! – zárta le Fury kérlelhetetlenül.
Barton kedvetlenül gépelni kezdett.
„Lin, kedvesem,
Sajnálom, hogy újra rossz hírekkel kell szolgálnom, mint már többször korábban. De ez most mindennél fontosabb. A segítségedre van szükségem.
A nővéred haldoklik. Szörnyen hangzik, tudom, de még megmenthetjük. A New York-i csatában megsérült, megharapta egy idegen. A méreg, ami a fogaiban volt lassan végez vele, ha nem lépünk. Még nem találtunk ellenszert, de te segíthetsz!
Figyelj! Hiába titkolod, hogy van valami különleges képességed, mert nyilvánvaló, hogy nem vagy átlagos lány. Annyiszor segítettél már nekünk, mégsem jöttem rá, mire is vagy képes pontosan. De feltehetően többre, mint valaha gondolnám! Hidd el, elég különleges embert láttam már ahhoz, hogy ne becsüljelek alá.
Tudom, hogy neked sikerülhet megmentened, így arra kérnélek, hogy gyere a központba minél hamarabb. Senki nem tudja meg a titkod, ne aggódj. Bízz bennem! Együtt sikerülni fog!
Itt várlak,
Clint"
- Remek – dicsérte Fury, fél szemével végigfutva a sorokat. – Aztán ajánlom, hogy itt legyen!
- Nem örülök, hogy hazudnom kell neki! – idegeskedett Clint teljes joggal. - Átverem a szerelmem húgát. Ezért mindketten kinyírnak…
- Helyesen cselekszik. Nem szabad egy ilyen átlagon felüli lányt felügyelet nélkül hagyni. Hiszen tudja, mi történt a nővérével!
- Uram, figyelmeztetem, hogy Lin talán ki fog akadni! Nem szereti, ha irányítani próbálják, azt pedig főleg, ha átverik.
- Fel vagyunk készülve rá – bizonygatta nagyképűen az Igazgató.
- Alig ha – jegyezte meg Clint szarkasztikusan. Csak remélni tudta, hogy a lány megbocsájtja majd gyengeségét, amiért képtelen volt szembeszállni főnökével. Nem szerette volna, ha Fury Kathlin után is bérgyilkost küld. Talán Kat is megérti majd. - Várjon! – állt meg hirtelen Clint keze a levegőben, mielőtt lenyomta volna a 'küldés' gombot. – Nem írtam neki, hogy hogyan talál ide.
- Ez az első próba… - jelentette ki Fury ravaszul.
- Hogy micsoda?! – hüledezett Barton.
- Ha nem tudja magától is, akkor biztos ír majd magának. De van egy olyan érzésem, hogy ez a lány többet tud rólunk, mint gondolnánk. – Jelentőségteljesen Bartonra nézett.
- Én eddig nem mondtam neki semmit! Komolyan beszélek! Hiszen cenzúrázták az e-maileket.
- Oh, valóban? – emelte fel a hangját Fury. – Ha hiszek is magának… De talán nem is volt magára szüksége. Hogy máshogy jutott volna el Svalbardra, ha nem tudja, hol nézzen utána az információknak? És aznap valakitől egy névtelen bejelentést is kaptam, hogy hol találom az embereimet. Továbbá már évek óta eggyel több felhasználót jelez ki a rendszerünk központi processzora, mint ahány regisztrált alkalmazottal a S.H.I.E.L.D. rendelkezik. Eddig nem nagyon foglalkoztunk vele, de ha a kis Kathlin magától idetalál, akkor bebizonyosodik, hogy ő volt az illetéktelen…
- Maga szerint feltörte a rendszert?!
- Nem csupán feltörte, hamis felhasználói fiókot csinált magának. Tudja, hogy mit jelent ez?
- Sejtem, uram.
- Kívülállók hozzáférést szerezhettek a legtitkosabb adatainkhoz…
- Akkor miért nem foglalkoztak vele kezdettől fogva?!
- Úgy gondoltuk, meghibásodott a számláló…
- Jellemző… - gúnyolódott Barton és kelletlenül elküldte a levelet.
Bécs, másnap korán reggel, 9:00.
Kathlin élete eddigi legnagyobb macskajajját élte a tegnapi félévzáró buli után. Most jött csak rá, hogy a 'Na jó, még egyet!' nem épp a legszerencsésebb kijelentés a rövidezésnél, ha egész este ezt hajtogatja az ember. Tulajdonképpen fel sem akart ma kelni, de a mobilja megállás nélkül csörgött.
Valójában még ez sem lett volna jelenleg elég ahhoz, hogy kiverje az ágyból hajnalok hajnalán, másnaposan, de a hangszóróból az AC/DC - Black in black című száma ordított. Az a szám, ami akkor szokott szólni, ha nővére vagy Clint üzenetet küldött a laptopjára. Még régebben átirányította az üzeneteit a mobiljára, hogy akkor is elolvashassa őket, ha épp nincs otthon.
Fáradtan nyúlt a telefonhoz, hogy megnyissa az e-mailt. Clint beszámolója pillanatok alatt kizökkentette reggeli félálmából. Szokatlan rettegés vett rajta erőt. Máskor is volt már veszélyben a nővére. Mindketten voltak, de mindig megmentették egymást. Ám ez most más. Most nem tudja harccal megmenteni. Fogalma sem volt, hogy a képessége elég lesz-e.
És ha már itt tartunk: Most mégis mit tegyen?! Bevalljon Clintnek mindent? És mi lesz, ha a S.H.I.E.L.D. megtudja? Nem, most, hogy eddig halogatta már nem mondhatja el! Már késő. A New York-ban történtek után biztos azonnal bezárnák. Kathlin tudta, hogy Loki és az idegenek támadásai után a védelmi szervezetnek elég nehéz lenne megbíznia egy újabb természetfeletti lényben.
Jól kell játszanom a szerepem! – határozta el magában és még aznap felszállt egy Londoni gépre. A S.H.I.E.L.D. adatbázisából tudta, hogy az Egyesült Királyság fővárosában mindig állomásozik néhány szervezeti vadászgép. Majd kölcsönveszi az egyiket… Növekvő izgalmában fel sem tűnt neki, hogy Clint, érthetetlenül, alapnak veszi a Központ megközelítését illető ismereteit.
Másnap reggel egy eltérített gép szállt le az óceánon állomásozó Központ fedélzetén. Nemrég érkezett a bejelentés, hogy egy fiatal lány, szokatlan módon, harcképtelenné tette a személyzetet, a pilótát pedig kényszerítette, hogy repítse a Központba.
Furyék már készen várták érkezését. Hagyták, hogy bejusson az épületbe és a folyosó egy árnyékos részén várakoztak rá. Bartont kiállították, hogy fogadja, mint csali.
Az ügynök kelletlenül ugyan, de kiállt a folyosó közepére. Azt fontolgatta, hogy figyelmezteti a lányt. Fury felbosszantotta, megtiltotta, hogy elhagyja a Központot. Talán attól félt, és joggal, hogy elszökik a lánnyal messzire és magánakcióba fognak. Nick Fury nem szerette a magánakciókat, de azokat a természetfeletti lényeket, akik nem neki dolgoztak végképp nem.
Kathlinnek már a landoláskor gyanús volt, hogy nincs senki, aki fogadja. Minimum egy kisebb hadsereget várt tettéért cserébe, de legalább pár fegyverest, aki le kívánja tartóztatni. Ehelyett a kihalt fedélzet után kihalt folyosók fogadták. Vajon hol lehet Barton? Nagyon hézagosan fogalmazott arról, hogy pontosan hol várja.
És akkor meglátták egymást egy az előbbieknél világosabb és szélesebb folyosó két végén.
- Clint! - lendült a férfi felé Kathlin, amint meglátta a folyosón. Barton erősen megölelte, majd kezeit a lány vállain hagyva eltolta magától, hogy a szemébe nézhessen.
- Lin! El sem tudom mondani, mennyire örülök neked! – sóhajtotta zaklatottan a férfi.
- Én is neked, de mi van a nővéremmel? - kérdezte Kathlin idegesen.
- Bajban van.
- Kösz, erre magamtól is rájöttem. Úgy értem, hol van?
- Azt én is szeretném tudni!
- Tessék?! – döbbent meg Kathlin.
- Egy hete itt hagyott minket. Legalább is engem, a Központot régebben.
- Akkor csak az időnket vesztegetjük itt. Induljunk!
- Még nem lehet... - fordította el a fejét Barton, mint amikor valaki rosszat tett a másikkal, de az még nem tudja.
- Miért?! És mégis mi a francnak hívtál ide, ha nincs itt?!
- Miattam – szólalt meg egy mély hang az árnyékból, majd Nick Fury alakja tűnt fel a folyosón. - Én kértem meg rá.
- Maga? Még is mit akarhat maga tőlem? - adta a hülyét Kathlin, kissé meg is rettenve a váratlan helyzettől.
- Ideje lenne elbeszélgetnünk – adta meg a magyarázatot az Igazgató.
- De nekem nincs kedvem beszélgetni! – ellenkezett a lány hevesen. - Hol van a nővérem?!
- Nem tudjuk, de már folyik a műholdas keresés... - felelte Fury. - Most jöjjön velem!
- Clint! Induljunk! - ragadta volna kézen Kathlin a férfit, hogy magával vonszolja a gépig, de Fury nem engedte magát figyelmen kívül hagyni.
- Kisasszony, ha nem teszi önszántából, erőszakot kell alkalmaznom. A saját érdekében azt ajánlom...
- A saját érdekemben, mi?! MI a fenét akar tőlem?! - csattant fel Kat. - ...Clint, csak nem...?
- Nem mondtam semmit, esküszöm... – nézett rosszkedvűen a lány szemébe az Íjász.
- Azt írtad, hogy...! – emlékeztette Kat. Egyre jobban elbizonytalanodott, de próbálta nem mutatni.
- Beleolvastam - mentette ki az Igazgató ügynökét a kínos helyzetből.
- Szép dolog, mondhatom! - szúrta le a lány kritikusan. - Aztán meg megkérte Clintet, hogy hívjon ide, ahelyett, hogy együtt megkeresnénk Natashát. Nagyon ravasz...
- Köszönöm a bókot! Most pedig indulás! – Fury egy nesztelenül előrántott fegyvert fogott a lány fejéhez. Mikor pedig Kat ijedten felnézett rá, egyenruhás emberei körbevették őket, hogy a menekülésre még csak gondolni se merjen.
- Clint? – nézett ekkor a lány tanácsot várva barátjára. Bár ha összeszedi magát, és nem remeg tovább, könnyűszerrel kiszabadulhatott volna a kereszttűzből, még nem tudta eldönteni, az azonnali futás, és Fury csapatának várakozás nélküli kiütése lenne-e a legjobb megoldás adott helyzetben.
- Nem erről volt szó! - kiáltotta Barton, kifejezve egyet nem értését főnöke magatartásával. Ám ekkor őt is körbevették és elvezették, így jelezve, hogy nincs több beleszólása az eseményekbe.
...
Kathlin-nek döntenie kellett, s valójában kezdeti rémülete miatt, amit az a szokatlan érzés okozott, hogy egy pisztoly csöve közvetlenül fejével érintkezik, nem is igazán lett volna képes sérülések nélkül elfutni. Inkább beletörődött helyzetébe, és megpróbálta abból kihozni a legtöbbet. Az alatt a pár másodperc alatt, amíg Bartont elvezették, ő pedig megmerevedve bámult utána, Fury mellett szobrozva, eszébe jutott egy lehetséges megoldás. Mint egy ésszerű analógia, a sors iróniája most is megérintette életét:
Fury valószínűleg kihallgatni készül, azaz információt akar tőle. De miért ne használhatná ki az alkalmat arra, hogy ő is információt szerezzen az Igazgatótól, valami olyasmiről, amihez a szervezet adatbázisában nem juthatott? Ugyanis már a levegőben fontolgatott magában egy lehetőséget a gyógymód megszerzésére. S bár az eddig korlátokba ütközött, most talán megtudhat annyit, amennyire szüksége van ezeknek a korlátoknak a ledöntéséhez.
Azt, hogy ezért az információért min kellesz keresztülmennie, hogy a természetfeletti által titokban kétségbe ejtett, rettegő Igazgató és emberei meddig képesek elmenni saját érdekükben, akkor még nem sejtette. Ám elhatározta, hogy jöjjön bármi, nem törik meg. Kitart addig, amíg Tasha jövőjét nem biztosította! Nem fogja hagyni, hogy ezek a beképzelt, konzervatív, kontrollmániás...!
- Most meg mire vár?! Tapsra?! – törte meg a feszült csendet Fury. Kemény hangja azonnal visszazökkentette Kathlint a száraz valóságba.
- Ha ahhoz van kedve! – gúnyolódott a lány, hogy megőrizze méltóságát. Fury ezt érthető okokból nem igazán díjazta.
- Elég legyen a szórakozásból! – parancsolta, majd udvariatlanul lökött egyet a lányon. – Azt mondtam, indulás!
- Mi vagyok én, holmi kuty-a...?! – kérte volna ki magának Kat, mert azért némi tiszteletet elvárt volna, ám az nyilván valóan kívül esett a lehetőségeken.
- Pofa be! Indulás! – torkollta le az Igazgató, és újfent, erélyesen előrébb tolta, miközben néhány katona is mellé szorult. Lassan, kelletlenül megindultak az áhított irányba. – Majd a kihallgatáson beszélhetsz, amennyit akarsz! – tette hozzá Fury, kissé gúnyosan.
- Sikeresen elvette a kedvem tőle! – felelte a lány, hasonló gúnnyal.
A fekete férfi viszont többé már nem húzta fel magát a pimasz lány beszólásain. Élénk kattanással felhúzta pisztolyát, és erősebben nyomta azt a bordó hajzuhatagnak.
- Szaporábban! Vagy el sem jutsz a kihallgató szobáig!
Kathlin ekkor jobbnak látta ténylegesen befogni a száját. Morogva szívta magába a levegőt, és baktatott tovább az ügynökök gyűrűjében.
...
- Ezt még megbánja! - fenyegette Kathlin Furyt, amikor már csak ketten maradtak egy fehér falú, világos szobában, ahol a lányt egy székhez szíjazták. Ugyanis ekkor egyértelművé vált, hogy Fury nem szimpla kérdezz-feleleket tervezett a lánynak, sokkal inkább kínvallatást. S bár Kat számított erre, az utolsó pillanatokban mégis elszorult a torka.
- De előbb még feltennék néhány kérdést, ha nem bánod – felelte az Igazgató bosszantóan nyugodt hangon
- Már mondtam! Maga fogja megbánni! - köpte dühösen az arcába a lány, hogy csak azért is erősnek mutassa magát. Vajon ki fogja bírni, amíg szükséges?
- Majd meglátjuk - felelte fölényesen Nick Fury, és közelebb lépett.
...