14. fejezet

Csak egy kis hazugság...

Loki csendben ült a cellája sötétjében, mellette Kathlin feküdt. A lány, aki elhozta jogarát és megszabadította három hónapnyi szenvedéstől, most ott feküdt eszméletlenül a hideg kőpadlón. A Varázsló, bár nem volt a lovagiasság mintaképe, most mégis úgy döntött, a legkevesebb, amit megtehet cserébe, hogy nem hagyja megfázni. Meg amúgy is, még a végén nem lesz képes elhozni neki a jogart!

Így hát két perc bámulás után fogta a lányt és az ölébe fektette, majd ráterítette a bőrkabátját. Kathlin ösztönösen összehúzta magát az ölében, mint egy kisgyerek és Loki mellkasának dőlt. A Herceg először kellemetlennek érezte a helyzetet, de rájött, hogy itt úgysem látja senki, és hagyta, hogy a lány hozzá bújjon. Ez tulajdonképpen egész kellemes érzés volt.

Az évek során nem igazán talált párt magának, így nem volt olyan lány, aki hozzábújt volna. Ha nem lett volna az anyja, talán nem is tudta volna milyen az, ha egy lány megöleli. Persze, annak idején Kathleen is sokszor megölelte, de ő még nem számított nőnek. Édes kislány volt csupán. Loki ezért kihasználta az alkalmat, hogy tapasztalatot szerezzen…

Már persze nem úgy. Ahhoz azért még elég tartás volt benne, hogy ne használjon ki egy lányt olyan értelemben. Nem, az meg sem fordult a fejében! Az a pórnép szokása, nem ez tiszteletbeli hercegé!

Órákig ültek a cellában, a Mágus még arra is odafigyelt, hogy hogyan veszi a levegőt, nehogy megzavarja a lány álmát, amikor egyszer véget ért a csönd. Nehéz léptek zaja zavarta meg meghitt nyugalmukat. Loki végtelenül dühös volt, amiért valaki pont akkor dönt úgy, hogy meglátogatja, amikor egyszer végre jól érzi magát.

A bátyja volt az, már akkor megérezte, amikor a bejárathoz ért. A fenébe is Thorral! Nem szórakozott még eleget a szégyenén? Most mégis mit akar tőle? Világosan kijelentette, hogy nem kér bocsánatot senkitől! Akkor meg?!

Ráadásul mihez kezdjen Kathlinnel? Hogyan magyarázza meg, hogy egy idegen lány bejutott a cellájába, ráadásul eszméletlenül fekszik az ölében…? Ő meg szinte félig meztelennek számított ujj nélküli bőrmellényében, amit ing fölé terveztek. Száz százalék, hogy az ő eszével Thor félreérti a helyzetet. …De olyan nagy baj, ha félreérti? – elmélkedett Loki.

A Boszorkányt valószínűleg már kerestetik a városban és nem lenne jó, ha kiderülne, hogy az a lány, aki az ölében nyugszik ugyan az, akinél a jogar van. Talán most az egyszer bevethetné színészi tehetségét bátyja előtt, azaz az igazi tehetségét, amikor nem elég csupán hazudnia. Igen, ez jó terv, végre szórakozik egy kicsit!

Thor túljutott az őrökön és lesétált az öccse cellájához vezető lépcsőn. Loki még gyorsan megszabadította Kathlint a köpenyétől és az alatta viselt földi kabátféleségtől, majd szétgombolta a kardigánját is, hogy kilátszódjanak formás mellei. Kicsit perverznek érezte magát, de nem tudta megállni, hogy ne simítson végig a lány csinos felsőtestén, melynek nőiességét a fekete, testhezálló topja még inkább kihangsúlyozta. Aztán újra lefektette a lányt kabátjára és mellé feküdt. Majd átkarolta, mintha épp most ért volna véget a titkos kis légy-ottuk. Alig várta Thor meglepett arckifejezését.

Nem kellett sokáig várnia. Thor a rácsokhoz lépett és hozzá illően megrázta azokat.

- LOKI?! LOKI, ODABENT VAGY?! – ordibálta a Mennydörgés Ura.

- Hol máshol lennék, te idióta?! – válaszolta Loki csendesen, a rá jellemző gúnnyal hangjában.

- Hmmm, ez igaz – esett le Thornak a tantusz.

Loki remélte, hogy ha eddig nem tette, akkor Kathlin már nem is fog felkelni egy jó ideig. Végig kell játszania a szerepet és nem hiányzik, hogy ez a kis fruska bekavarjon!

- Minek köszönhetem a látogatásod, testvér? – gúnyolódott tovább a fekete.

- Jó híreket hozok, öcsém…! - felelte Thor szokásos, idegesítő lelkesedésével, öblös hangján.

Loki felkapta a fejét.

- Miféle híreket?

- Atyánk úgy döntött, feltételesen kienged a börtönből. Azt mondta, talán elég időt töltöttél már itt, hogy megbánd a tetted, így a büntetésed ideiglenesen véget ér.

- Ezt nem értem. Mi itt a buktató?

- Nincs buktató, öcsém! Atyánk megbocsájtott neked!

- Oh, valóban?! – kérdezte Loki cinikusan. – És azt nem említette, hogy milyen feltétellel?

- Hát, van pár feltétel… - jutott eszébe Thornak hirtelen.

- Éspedig? – kérdezte Loki, magában nyugtázva, hogy gondoltam.

- Nem hagyhatod el Asgardot, még nagyon a főváros környékét se…, és Odin szeretné, ha segítenél neki a hadügyekben. Muspellheim megint zúgolódik, és bár nem értem miért, de Atyánk megbízik a tudásodban. Ami azt illeti, kijelentette, hogy nem hajlandó háborút indítani, amíg meg nem hallgatja a te stratégiai tanácsaidat is.

- Ez most komoly?! – kérdezte Loki őszinte meglepettséggel. Eddig mindig úgy vélte, mostohaapja semmibe veszi a véleményét.

- Igen, öcsém – nevette Thor vidáman és már nyitotta volna ki a cellaajtót, amikor egy őr megérkezett egy fáklyával és megvilágította a cellát. Thor elkerekedett szemekkel hagyta abba a nevetést. Pillanatok múltán jutott újra szóhoz: - Ez most komoly?!

- Micsoda, bátyám? – kérdezte Loki rezzenéstelen arccal, de legbelül rohadtul vigyorogva, hogy most végre sikerült elállítania Thor szavát…, még ha csak pár pillanatra is.

- Ez a lány…ez…ez… Te nem voltál egyedül? – értetlenkedett a szőke.

- Láthatóan.

- De…de…mégis hogyan?!

- Tudod bátyám, mint férfi, nekem is vannak igényeim – terelte a szót Loki az előző kérdésről, és mivel Thorról volt szó, sikeresen.

- Akkor ti itt…azt…?!

- Nem, virágot szedtünk a föld alatt és koszorút fontunk belőle – gúnyolódott szokásához híven Loki. – Szerinted?

- Mégis, ki ez a lány? – kérdezett rá Thor megkomolyodott hangon.

A válasz hirtelen volt és váratlan, Loki még saját magát is meglepte vele:

- A szeretőm.

- Neked van szeretőd?! – kiáltotta Thor megdöbbenve.

- Láthatóan.

- És mióta…?

- Nem rég óta – ködösített Loki. Thor mintha elgondolkodott volna, ami mostohaöccse szerint nála nagy teljesítménynek számított.

- Hát, szó mi szó, öcsém, meglepett a dolog. De ne értsd félre, örülök neki. Örülök, hogy van kivel …szórakoznod! Talán csak egy lazítás hiányzott, hogy végre a jó útra térj!

Loki legszívesebben falnak verte volna a fejét. A legutolsó dolog volt, amit el akart érni, hogy Thor azt higgye, megjavult.

- Nem tértem a jó útra! – makacskodott. – Csak szórakoztam egy kicsit!

- Aminek nagyon örülök öcsém! Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy te már valaha ...megtetted… - vallotta be Thor.

Miért hiszi azt mindenki, hogy még szűz vagyok?! – dühöngött Loki magában. Talán még egy lány sem volt szerelmes belé, de az nem jelentette azt, hogy egy sem találta vonzónak. Sőt, elég sokan, és nem csak Asgardban! Amikor utazgatott a világok között, hogy több tudásra tegyen szert, volt pár izgalmas kalandja… Néhány egyenesem Midgardon! Az egyetlen amit hiányolt, hogy mindnek olyan gyorsan vége lett. Megtörtént és kész… Sosem maradt „reggelig", ám volt egy olyan érzése, hogy a partnerei nem is nagyon vágynak maradására…

- Már elég sokszor megtettem – jelentette ki.

- Hiszek neked öcsém. Na, induljunk!

- Várj, Thor, atyánk nem tudhatja meg…

- Mit, hogy megjavultál? – mosolygott a szőke harcos. Ez nagyon idegesítette Lokit, aki próbálta magát a szerephez tartani.

- Nem.

- Tehát tényleg megjavultál? – ölelte volna át Thor az öccsét, de az idegesen ellökte magától. Még mit nem!

- Nem. Azt, hogy egy lánnyal voltam. Atyánk nem ok nélkül fosztott meg a luxustól. Mit szólna, ha kiderülne, hogy büntetés helyett én csak szórakozok itt?!

- Ez tényleg nem helyes – csóválta a fejét Thor.

- Ha megtudná, visszaküldene… - folytatta Loki.

- Ez igaz.

- De te ezt nem szeretnéd, ugye? – hajolt közelebb bátyjához. – Hiszen jó testvér vagy és megértesz… - Lokinak felfordult a gyomra a nyálas dumától, de a színészet művészet. Ő pedig nagy művész akart lenni.

- Hát…nem is tudom.

- Ugyan Thor, hát nem szeretnéd, ha újra teljes lenne a család? Ha együtt harcolhatnánk az ellenség ellen, mint régen? – Úgy tűnt, kezd célba érni. Akkor még a kegyelemdöfés. – Kérlek, bátyám!

- Jól van, na! Tartom a szám! Mégis milyen testvér lennék, ha nem tenném?

- Köszönöm, testvér.

- Jól van, akkor most már indulhatunk végre? – sürgette testvérét Thor. - Atyánk ideges lesz.

- Várj! – állította meg a Varázsló.

- Mi van már megint, Loki?!

- Mi lesz a lánnyal? Nem hagyhatjuk csak így itt a földön!

- Tényleg nem. Az őrök még felfedeznék és kiderülne a titkod – elmélkedett a Villámisten.

- Van is egy ötletem, hogy hogyan rejthetnénk el… - kezdte volna Loki, de Thor közbevágott. Az ő ötlete sokkolta Lokit.

- Nekem is van, öcsém! Nagyszerű ötlet! Nem is tudom, hogy nem jutott eddig az eszembe!

- És mi lenne az? – kérdezett rá a Herceg bizonytalanul.

- Dobjuk a tengerbe! Innen már csak százötven láb.

- HOGYAN?!

- Nyugi, éjszaka van! Senki sem veszi észre. Azt hiszik majd, hogy a tengerbe fulladt… - magyarázat Thor ártatlanul.

- Persze, hogy azt hiszik, te idióta, mert ha beledobod, tényleg belefullad! De MICSODA?! Mégis miért dobnánk oda?

- Felőlem dobhatjuk az erdőbe is – vont vállat a szőke, - de ott könnyen rátalálnak…

- Miért kéne megölnünk egyáltalán? – értetlenkedett Loki.

- Hát nem nyilvánvaló, öcsém?! Ez a lány bűnös! Beszökött a börtönbe, összefeküdt egy rabbal…, ráadásul a király fiával! Ez a tett legkevesebb halállal jár!

- Na de Thor! Ez azért nem olyan súlyos. Hiszen te is voltál már szolgálókkal és parasztlányokkal – világított rá a tényekre Loki.

- Az más… - ellenkezett Thor.

- Miért más?

- Mert én nem voltam büntetésben, amikor csináltam!

- Akkor mégis elítélsz?

- Már mondtam, örülök, ha jól érzed magad. És megbocsátok, mert az öcsém vagy. De az a lány bűnre csábított téged és ez megbocsájthatatlan!

- Thor! Csak azt lehet elcsábítani, aki maga is hajlik az elcsábulásra… - Lokinak ekkor leesett, hogy mit is mondott.

- Akkor te nagyon könnyű eset vagy, öcsém! – vigyorogta a szőke harcos.

A fenébe! – szidta magát Loki. Ez volt a legutolsó dolog, amit el akart érni. Hogy Thor könnyűvérű, szexéhes suhancnak tartsa.

- Nem erről van szó… - kezdte a magyarázkodást Loki.

- Hallgatlak, öcsém.

- Tudod, én nem olyan vagyok, mit te. Nekem fontosak a lányok, akikkel… megteszem.

- Nekem is fontosak! – jelentette ki Thor. – Ha nem lenne fontos, nem tenném meg. Na, gyere, menjünk, még kiszárad a tenger!

- Thor, nem érted! Nem dobhatod a tengerbe a lányt!

- Ugyan öcsém, csak egy bűnös szerető. Majd lesz másik. Inkább nézz igazi nők után!

- De Thor! Ő is igazi!

- Hogy érted ezt, Loki?

A Mágus nagy levegőt vett és felkészült élete legnehezebb, vagy inkább legkínosabb hazugságára.

- Thor…én szeretem őt! – Thor-nak leesett az álla. Nem tudta, hogy az öccse képes az olyan őszinte érzelmekre, mint a szerelem. – Érted?! Szeretem! Nem dobhatod a tengerbe az öcséd szerelmét!

- Tényleg nem – gondolkodott el Thor. – Akkor mit tegyünk? – nézett tanácstalanul az öccsére.

- Mint említettem, van egy ötletem. Vigyük titokban a szobámba és…

- De Loki, ez nem feltűnő? Hogy egy idegen lány alszik a szobádban? …Egyáltalán miért alszik?

Loki remélte, hogy Thor nem jut el eddig a kérdésig, de sebaj. Gyorsan kitalált valamit, amivel még magát is fényezhette.

- Nem, nem lesz feltűnő, mert titokban visszük oda. Majd ha felébred, akkor meg azt mondjuk atyánknak és anyánknak, hogy útközben találkoztunk vele, elájult és elhoztuk, nehogy baja essen.

- Atyánk nem fog hinni neked… - figyelmeztette Thor. - Tudja, hogy nem vagy ennyire önzetlen!

- Akkor azt mondod, hogy te sajnáltad meg, de a te szobádban éppen takarítottak…

- Ez elég gyenge hazugság, főleg tőled…

- Mindegy! Gyere, menjünk – vette ölbe gyengéden Kathlin-t Loki, vigyázva, nehogy megsértse valahol. – Hoznád a páncélom és a többi holmim kérlek! Tele van a kezem. És az ő cuccait is!

Lokit jó érzéssel töltötte el, hogy parancsolgathat a bátyjának, aki teljesítette a kéréseit. Thor pedig nem bánta, mert örült, hogy úgymond végre visszakapta az öccsét. Már rég nem beszélgettek ilyen hosszasan, még ha Loki a beszélgetés legnagyobb részében csak gúnyolódott is vele. Legalább beszélgettek.

Elhatározta, hogy segít Lokinak becsempészni a lányt a palotába, kerüljön bármibe. Olyan régen vágyott már egy ilyen fivéres balhéra. Már most várta az izgalmakat.

- De most tényleg, miért alszik még mindig? – erősködött Thor miközben felfelé haladtak a lépcsőn. Loki széles vigyorra húzta a száját.

- Nagyon kifárasztottam! – Thor erre hangos nevetésben tört ki és Loki vállára csapta a kezét, amit öccse nem fogadott éppen kitörő jókedvvel. – Hé, felébreszted!

- Ez a beszéd, öcsém! – nevetett tovább Thor, mintha Loki most vált volna igazi férfivé, a szeme láttára.

Loki ezután némán ballagott vidáman ugrándozó bátyja után, reménykedve, hogy nem derül ki az igazság. Csak addig ne, amíg nincs nála a jogar! Mélyen magába szívta a lány hajának illatát, hogy megnyugodjon. Ismerős illat. Kókusz és cseresznye. Kathleen…pont ezeket kedvelte…

...