15. fejezet

Lánycsempészet

Thor öblös nevetése mennydörgésként visszhangzott az éjszakában. Nem csoda. Hiszen a mennydörgés istene, vagy micsoda.

- Thor! Most már igazán befoghatnád! – szólt rá Loki ötperces, megállíthatatlan vihorászása után. – Muszáj neked az egész város felébresztened?! A tervünk célja a diszkréció, nem emlékszel?! – suttogta idegesen.

- De igen, öcsém, hogyne emlékeznék! – vigyorgott tovább Thor.

- Akkor pofa be! Mégis mi olyan vicces egyáltalán?! – kérdezte Loki, aki egyre kellemetlenebbül érezte magát. Úgy vélte, ezúttal talán túl messzire ment.

- Semmi…csak az, hogy büszke vagyok rád öcsém!

Loki levegő után kapkodott a megdöbbenéstől.

- MI?! Ezt meg hogy érted?!

Thor abbahagyta a nevetést és komolyabb hangnemre váltott.

- Úgy, ahogy mondom. Loki, te szörnyű tettet hajtottál végre az emberek ellen…, de úgy látom, végre észhez tértél…

- Nem tértem…! – ellenkezett volna Loki, de Thort már semmi nem téríthette el naív elhatározásától, hogy fivére végre jó útra tért.

- Elég! Hagyd abba a szerénykedést, öcsém! Tudom, hogy megbántad a tetted, látom a szemedben…

Loki morogva elfordította a fejét a másik irányba. Hát tényleg ennyire nyilvánvaló, hogy legbelül megesett a szíve azokon a szánalmas kis emberféléken?! Még a végén veszélybe kerül a hírneve... Gyorsan át kéne gyakorolnia azt a bizonyos pókerarcot!

- Nem látsz te semmit… - jelentette ki a Herceg hidegen.

- De azt látom, hogy törődsz ezzel a lánnyal. És aki törődik másokkal, az megbánja a rossz tetteit!

Loki már elő is állt volna a válasszal, hogy k*rvára nem érdekli ennek a lánynak a sorsa, miután elhozta neki a jogart és ő elhúzhat innen a fenébe, …de akkor minden eddigi fáradozása hiába lett volna, így inkább hallgatott. Meg talán egy kicsit mégis érdekli, egy nagyon kicsit.

- Ha te mondod…

- Én mondom, öcsém: büszke vagyok rád, amiért ilyen jól bánsz ezzel a lánnyal! – Ha még tudnád…, gondolta Loki. – Na meg, mert az öcsém vagy!

Loki inkább csak bólintott egyet válaszul. Ha egyszer kiderül a hazugság, biztos lehet benne, hogy Thor maga száműzi ki a Kilenc Világ mindegyikéből. De még nem derült ki…

Már vagy egy fél órája caplathattak a palotába vezető úton, immár a belváros lekövezett utcáin és néma csöndben, amikor Loki valami nagyon aggasztót vett észre. Vagyis két valamit. Az egyik, hogy a lány cipelésétől, bár egyáltalán nem volt nehéz egy asgardi harcos számára, mégis zsibbadni kezdtek a karjai. De ez inkább csak bosszantó volt. Mégsem akart oldalt váltani, mert még a végén magához tér a lány.

Ami viszont tényleg aggasztotta, hogy amikor felnézett az égre, körben a horizont aljánál lilás, majd halvány vörösbe forduló csíkot vélt felfedezni. Hajnalodik! - jött a felismerés. Ha nem sietnek, az őrök könnyen kiszúrják őket. Csak remélte, hogy az ereje már elég erős ahhoz, hogy elrejtse őket Heimdall szeme elől.

- Thor, hajnalodik! – figyelmeztette a bátyját is. – Sietnünk kell!

- Hmmm, tényleg – nézett körül Thor is. – Igazad van, öcsém! Igyekezzünk!

A két félisten megszaporázta lépteit a palota felé és néhány perc múlva már az előkertben jártak.

- Most hogyan tovább? – kérdezte Thor tanácstalanul Lokit. – Mindenfelé őrök. Kiüthetném őket, de te ragaszkodsz a diszkrécióhoz…

- Még szép! – jelentette ki Loki.

- Akkor?

- Van egy ötletem!

- Gondoltam… - nyugtázta Thor fejét ingatva. – Te meg az ötleteid…

- Most érdekel, vagy sem?! – horkant fel a Mágus.

- Persze, hogy érdekel! – válaszolta a Villámisten, immár leplezetlen izgalommal a hangjában.

Legbelül mindig is odavolt az öccse szellemes és fantáziadús, néha aljas és kegyetlen ötleteiért, de ezt persze sosem vallotta volna be senkinek. Ártana a hírnevének. A nagy Thornak ugyanis nincs szüksége mások segítségére! Őrá van szüksége másoknak! De azért sokszor belement Loki terveinek kivitelezésébe, már csak a móka kedvéért is.

- Gondoltam! – gúnyolódott most Loki, Thor saját kijelentésével visszavágva.

- Mondjad már!

- Szóval…először is el kell terelni az őrök figyelmét. És mi más terelhetné el jobban a figyelmüket, mint egy szép nő…

- De honnan szerzünk most egy szép nőt, Loki?

- Itt jössz te a képbe. El kell csábítanod két szolgálót…

- Eddig tetszik az ötlet… - vigyorgott Thor.

- Legyen négy, a biztonság kedvéért. De gyorsan ám!

- Percek kérdése – jelentette ki Thor magabiztosan. – És utána?

- Kérsz tőlük egy nagy zsákot és egy szolgáló ruhát, elég nagyot, hogy jó legyen rám…

Thor értetlen fejet vágott.

- Igen…

- A ruhát elhozod nekem, amit felveszek azért, hogy a visszatértem ne okozzon feltűnést. Így észrevétlenül felosonhatok a szobámba és mivel a megbűvölt ajtómon csak én léphetek be, kinyitom neked …

- És mi lesz a lánnyal?

- Nos, ezért a zsák - magyarázta továbba tervet Loki. - Belerakjuk, és amikor a szobám felé tartasz azt mondod majd, hogy segítesz a szolgálóknak krumplit vinni a konyhába…

- És ha nem hiszik el?

- Na, erre vannak a szolgálóleányok. Meggyőzöd őket, hogy segítsenek neked. Az egyikük eltereli az őrök figyelmét a bejáratnál, mikor én bemegyek. Utána jössz te a lánnyal a kezedben, melletted a három szolgálóleány és úgy tesztek, mintha mindhárman krumplit cipelnétek. Aztán a konyha előtt te a szobám irányába fordulsz, a leányok meg fedeznek hátulról azzal, hogy elterelik a kíváncsi őrök figyelmét…

- De hogy veszem erre rá a leányokat?!

- Az már a te dolgod! – jelentette ki Loki, aztán még könnyítésképp hozzátette – Ígérj nekik valamit, aminek nem tudnak ellenállni…

- Ékszereket? Pénzt? Italt? – találgatott Thor.

- Nem, te idióta! Magadat!

Thor elvigyorodott.

- Értem a célzást! Rendben, ez tetszik! De te nem teszel túl sokat a tervért… - jegyezte meg a Villámisten.

- Dehogynem. Én találtam ki! Na, gyerünk lányokat keresni! – utasította Thort, akinek viszont nem kellett kétszer mondani. Három perc múlva öt fiatal szolgálóleány társaságában tért vissza.

- Négyet mondtam – jegyezte meg Loki.

- Én pedig túlteljesítettem – nevette Thor. – Ők itt Lucia és Dotti és…

- Nem érdekel a nevük. Itt van a ruha?

Thor átnyújtott felé egy homokszín zsákszerű köpenyt, amit a Herceg magára terített. Csak ekkor tűnt fel neki a lányok kuncogása és sugdolózása.

- Pofa be! – pirított rájuk a Varázsló. – Igen, visszatértem, de ha ezt elszúrjátok, vagy eljár a szátok, akkor esküszöm, hogy megbánjátok!

A lányok megszeppenve hátráltak egy lépést.

- Loki! – szólt rá Thor.

- Indulok – jelentette ki az öccse. – Te! – mutatott az egyik lányra, akinek hosszú, szőke haja volt. – Te szép vagy. Gyere velem és tereld el annak az őrnek a figyelmét a bejáratnál!

- Na, de uram…! – csodálkozott a leány, ám Loki karon ragadta és ráncigálni kezdte.

- Igyekezz, vagy megbánod! Ha viszont nem tolod el, a bátyám majd kárpótol érte! - Azzal eltűntek a bejárati oszlopok mögött.

Talán még sem tudja, hogy kell bánni egy lánnyal… csóválta Thor a fejét, majd elkezdte Kathlint belepakolni egy krumplis zsákba, a többi leány elképedésére.

- Csss, hölgyeim! – suttogta. – Hozzátok a zsákokat és induljunk! Tudjátok, mi a dolgotok! – adta ki a parancsot a Villámok Ura.

Elindultak a bejárat felé, ahol az őrökkel éppen Loki szőkéje cseverészett a tegnapi nagymosást részletezve. A terv idáig jól működött.

...

Loki a konyharuhában és csuklyában senkinek sem tűnt fel, bár magassága miatt eléggé össze kellett húznia magát. Parázott is rendesen, nehogy valaki mégis felismerje egy ilyen királyinak távolról sem nevezhető öltözékben. Szerencsére könnyedén eljutott a szobájáig. Még néhány lépés…megfogta az aranykilincset…elmondta a varázsigét és…az ajtó halk nyekkenéssel kinyílt. Loki átlépte a küszöböt, majd sebesen bezárta maga mögött az ajtót.

Megkönnyebbülve szívta magába szobája kellemes tölgyfa, citrus és vanília illatát. Az utóbbi kettő a nemrég eloltott illatgyertyákból származott. Anyja biztos utasította a szobalányát, hogy készítse elő a szobáját. Thornak nem egyedül Kathlinről hazudott az imént, hanem a szobájáról is. A védő varázsige ugyanis kizárólag hebrencs bátyja, és nem mindenki számára gátolta a bejutást.

Loki fogta magát és letépte magáról a zsákszerű rongyot, majd a tűzre vetette, pontosabban a néhány darab száraz fatönkre, ami zöld cserépkályája alján hevert. A tűz csak azután lángolt fel, hogy ő az erejét használva begyújtotta azt. Nem értette, hogy jégóriás létért hogyan képen annyira jól bánni a tűzzel, de azért kihasználta képességét, ha tehette.

Az ágynemű is frissen volt áthúzva. A Mágus alig bírt ellenállni a kísértésnek, hogy három hónap után végre puha és kényelmes királyi ágyába vesse magát, de végül nem tette. Inkább az ablakhoz sétált, kitárta és mélyen beszívta a friss, hajnali, enyhén sós tengeri levegőt, amit arra fújt a szél.

Thornak nemsokára meg kell érkeznie a lánnyal – gondolta. De addig is kiélvezi az üde hajnali táj látványát, amire már jó ideje nem volt lehetősége.

Thor sebesen szedte a lábát a hálókhoz vezető lépcsőn. Már fél perce, hogy elvált a leányoktól és nagyon remélte, hogy azok rendesen lefoglalják az őröket. Meg azt is, hogy „túléli" az éjszakát…

A leányokat nem kellett félteni. Az ígéret, hogy az estét Asgard első számú trónörökösével tölthetik, aki mellesleg a legjobb férfi hírében is áll birodalom-szerte, hatásos ösztönzőként hatott. Az őrök semmit nem sejtettek az ártatlan és idegesítő fecsegés eredményeképp.

Thor elérte a szobát és bekopogott az ajtón. Persze az ő erőteljes mozdulataival, amibe beleremegtek Loki finoman megmunkált tölgyfa szekrényei. A Herceg azonnal kinyitotta az ajtót, majd szinte berántva bátyját a szobába ismét bezárta azt.

- Itt van a lány? – kérdezte Loki türelmetlenül.

- Igen – nyújtotta át a zsákot Thor, majd együtt kihámozták belőle Kathlint. – És most? – kérdezte a szőke, miután már a karjaiban tartotta a zsák nélküli testet.

- Rakd az ágyba! – javasolta az öccse, mire Thor nagyot lendített a lányon és az ágy felé dobta.

- IDIÓTA! – ordította Loki, miközben megpróbálta elkapni a lányt a levegőben, de arra nem volt szükség. Kathlin öntudatlan teste a Herceg ágyának közepén landolt.

- Most meg mi van? – értetlenkedett Thor. – Nem azt mondtad, hogy rakjam az ágyba?!

- Azt úgy értette, hogy finoman fektesd bele, NEM ÚGY, HOGY DOBD EL! – forgatta Loki a szemét dühösen. – És ha megsérül?!

- Ugyan már, pontosan célzok! – dicsérte magát a Villámisten.

- De ő nem egy kés, amivel célba dobhatsz! – kiabálta vissza Loki dühösen.

- Én is tudom! – ellenkezett Thor, ám Loki ekkor szó nélkül és magában duzzogva az ágy mellé lépett, hogy betakarja a lányt. Tőle idegen finomsággal és odafigyeléssel húzta le a lány lábáról a bőrcsizmáit és terítette rá a finom bordó selyemtakarót. – Na és a hála? – kérdezte Thor csalódottan. Loki unottan emelte rá tekintetét.

- Kösz.

- Csak ennyi? Én itt a jó híremet kockáztatom, te meg csak annyit mondasz, hogy „kösz"?!

- Kösz, Thor. Egyébként meg, nem elég jutalom neked az éjszaka, amit a lányokkal tölthetsz?

- Te meg honnan tudod, hogy ezt ígértem…? – értetlenkedett Thor.

- Az arcodra van írva… De most, vigyáznál még egy kis ideig a lányra, amíg lezuhanyzom? – kérdezte Loki, ám inkább úgy tűnt, kijelentésnek szánta. - Ezzel nagy lazán öltözni kezdett, nem zavartatva magát, hogy Thor premier plánban nézheti végig, ahogy az ezer-csatos ruháival küzd.

- Persze – egyezett bele Thor. – De siess, atyánk már biztosan látni szeretne! Azt mondta, a reggelinél legkésőbb.

Lokinak megkordult a gyomra. Már jó ideje nem jutott megfelelő ételhez.

- A világér sem hagynám ki! – jelentette ki a Varázsló immár félmeztelenül, majd a nadrágjától is megszabadulva eltűnt a hatalmas fürdőszobában. De még a válla fölött odavetette: - Lekötelezel, bátyám! – Csak a színjáték kedvéért, magyarázta magának.

- Szóra sem érdemes – lelkendezett Thor és majd kiugrott a bőréből, hogy Loki köszönetet mondott neki. Ilyen már vagy háromszáz éve nem fordult elő…

Loki megnyitotta a csapot és élvezettel sóhajtott párat, amint a langyos víz hamvas bőréhez ért. Legszívesebben elmerült volna egy kád forró vízben és citromillatú fürdőolajban, de sietni akart, nehogy a lány előbb felébredjen, így maradt a gyors zuhanynál. Azt viszont nem bírta ki, hogy annyi idő után ne fordítson legalább néhány percet a hajmosásra is.

Bátyja mindez alatt csak a víz csobogását hallotta és a forró párát látta, amint kiszivárog az ajtó alatt. Hát igen, Midgard és az ő világa legalább abban egyezik, hogy mindkét helyen feltalálták már a fürdőszobát. Persze Midgardon eltelt egy időbe, míg nem forrázta le magát esténként, de sebaj. Azért jól érezte magát…

Thort megrohanták az emlékek. Nem a New York-i véres emlékek, hanem azok, amelyekben Jane szerepelt. Az a pár nap, amit a midgardi lánnyal töltött. Hiányzott neki. Csak egy halandó volt…, de mégis. Azok az őzbarna szemek… Ő vajon milyen lehet az ágyban? – elmélkedett. Ostoba! – szidta saját magát. Mégis mikre gondolsz?! Nem a testéért szereted Jane-t…. Vagy talán csak egy kicsit… A lényeg, hogy egyszer visszamegyek érte. Talán nem is olyan sokára.

Thor eldöntötte, hogy a lánycsempészési akcióért cserébe azt kéri majd Lokitól, hogy segítsen neki az ő nőügyében. Tudta, hogy az öccse ezt sosem tenné meg, de most már van mivel zsarolnia. Thor elvigyorodott. Most megfogtalak Loki! Segíteni fogsz nekem megszerezni Jane-t! ... De álljunk csak meg egy kicsit! Mintha valamit elfelejtett volna… Ó nem! Hiszen ma este épp öt másik lánnyal készül megcsalni Jane-t… De megcsalásnak számít ez egyáltalán? Mindegy, Loki úgyis beárulná cserébe. Ez nem fair! – sajnálkozott Thor, viszont a leányoknak tett ígéretet már nem vonhatta vissza. Most mit tegyen? Szereti Jane-t!

A Villámisten elgondolkodva lépett közelebb az ágyhoz, hogy végre jobban szemügyre vehesse Loki titkos szerelmét. Már kezdettől furdalta a kíváncsiság, ki lehet az, de eddig ha rá akart nézni, mindig öccse szúrós pillantásaival találta szemben magát. Loki viszont most nem volt ott, ézért Thor érdeklődve lenézett a lányra.

Hosszú, hullámos barnás-bordós haja volt, ami a végeinél, ahol a reggeli fény érte vörösnek tűnt. A szemeit nem látta, mert csukva voltak, de az arca gyönyörű volt. Egyszerre látta benne az ártatlan kislányt és a vonzó nőt. A testéről mindez nem volt elmondható, mert az teljes mértékben egy fiatal nőé volt, szinte tökéletes formákkal és…izmokkal. Persze nem nagy izmokkal, mint az amazonok, de a lány csinos alakja távolról sem volt törékenynek mondható. Igazi kis vadmacskának tűnt. Ráadásul az a karcsú dereka… Thor odavolt a harcias nőkért.

Abban a pillanatban nagyon irigyelte az öccsét. Persze nem rosszindulatúan, de ez a lány itt pont az esete lehetne, ha nem az öccse birtokolná. Bár meg sem fordult a fejében, hogy lecsapjon a lányra… de akkor is! Hogy tudott az öccse egy ilyen lányra lecsapni?! És hogy hogy egy ilyen lány beleszeretett az öccsébe? Egyszerűen nem értette. Loki most az egyszer kifogta a főnyereményt. Thor nem is tudta, az öccse mennyire félrevezette.

Akaratlanul is még közelebb hajolt az idegen lányhoz, hogy meghallja, ahogy a levegőt veszi. Emlékeztette valakire. De kire? – tűnődött Thor, miközben kisimított egy rakoncátlan tincset a lány arcából. Majd még egyet, és még egyet… Végül már az arcát és a haját simogatta, de a furcsa, hogy ez fel sem tűnt neki. Olyan ismerős érzés volt, ő meg lélekben egészen máshol járt. Midgardon…

...

Kathlint furcsa érzés fogta el. Magánál van…, de az azt jelenti, hogy eddig nem volt? De mi történt? Fényességet érzett maga körül, de addig nem merte kinyitni a szemeit, amíg nem tisztázza magában a dolgokat.

Hol van? Otthon? Nem, az nem lehet, ez az ágy nem az övé. De akkor mégis hol lehet? És akkor eszébe jutott: Natasha! Bajban van. Clint hívta. Elutazott. A Központ. Fury. Aztán a bázis. Coulson. A jogar. Kék fény, majd sötétség. Az őrök…utána sok zagyva…A börtön. Loki. Az ígéret. Megint őrök. A cella, Loki berántotta. Loki rosszul lett…Aztán elindult a jogarért és…

NEM! Az nem lehet! Nem ájulhatott el pont előtte! Vagy mégis? De akkor mi ez az ágy? Talán képzelődik? Talán Loki játszadozik az elméjével? Vagy meghalt és a Mennyben van? És ez az illat: citrus és vanília? És valami fás…tölgyfa talán? De van még valami: valami egyszerre friss és sűrű…talán só. Tengeri levegő! De nem hallja a tengert…

És mintha nem lenne egyedül… Akkor felfedezte az érzést, amit Thor puha érintése okozott a bőrén. Valaki simogatja az arcát! Még a lélegzetét is hallja! Egy férfi, de nem Loki. Akkor meg ki a fene?! Nem várhat tovább, utána kell járnia…

Kathlin félve és zavartan kinyitotta a szemeit. …De bár ne tette volna, mert a látványtól, ami fogadta sokkot kapott.

Egy halványzöld falú, díszes képekkel és tölgyfa bútorokkal teli, fényes szobában találta magát…ráadásul egy baldachinos, bordó függönyös franciaágyban feküdt, egy bordó takaróval betakarva. Mintha megkapta volna a királyi lakosztályt egy éjszakára… Csak egy probléma volt…, azaz kettő: ő nem ide jelentkezett be… és nem kért herceget a szobához!

Mert nem volt egyedül az ágyban. Egy magas és harcos testalkatú, nagyon szőke, nagyon kék szemű és jóképű férfi ült mellette és simogatta az arcát meleg kezével. Az érintéstől kellemes érzés futott végig rajta. A férfi harci ruhát viselt és kedvesen mosolygott, mikor még nem vette észre, hogy a lány ébren van. Mintha egy viking isten kényeztetné…De ez tényleg egy viking isten lehet! – ugrott be Kathlinnek, mikor végre magához tért a zavartságból és idilli állapotból. Mi a fene?!

- MI A FENE TÖRTÉNT?! – ugrott fel Kathlin a felismerés pillanatában az ágyból és felhúzva a lábait a háttámlához hátrált. – Mégis ki maga?! – vonta kérdőre a férfit.

Thor meglepődött a lány hirtelen mozdulatán, és hogy olyan indulattal söpörte le magáról a kezét. Mégis min akadt ki annyira?

- Hát Loki nem mesélt rólam? – hajolt közelebb a lányhoz kíváncsian, aki erre csak még idegesebb lett.

Kathlin remegve mászott le az ágy Thortól távol eső oldalán és hátrált pár lépést a fal felé.

- Hagyjon békén! Mégis hogyan hoztak ide? És mi ez a hely? És fogalmam sincs, ki maga! – kiabálta a lány Thor megdöbbenésére.

Talán Loki csinos lányt fogott ki, de egy igazi hisztigépet! Már nem is irigyelte annyira. Megérdemlik egymást – gondolta Thor. De azért megpróbálta lenyugtatni a lányt, ennyit igazán megtehet Lokinak.

- Hé – sétált a láthatóan rettegő lány felé, – ne félj! Nem akarlak bántani…

- Ki maga?! – zilálta a lány a falnak simulva.

- Thor vagyok, Loki bátyja! – mosolygott a szőkeség magabiztosan. – Az öcsém úgy tűnik, hajlamos megfeledkezni rólam.

Kathlint ez a legkevésbé sem nyugtatta meg.

- De mégis mi ez a hely?!

- A királyi palota! – magyarázta Thor vidáman és büszkén. Most már alig néhány méter választotta el a lánytól, aki nem tudott hová hátrálni. – Nem lenyűgöző?

- És mégis mit keresek én itt? – tette fel a lány a legjogosabb kérdést.

- Hát becsempésztünk, kedvesem! – jelentette ki Thor érthetetlen lazasággal. – De nem volt ám olyan könnyű, mint gondolnád…

- Becsempészni?! Minek? Miért vagyok itt?

- Lányok – sóhajtotta Thor. – Mindig csak a kérdések, meg kérdések… - Kathlin rosszallóan nézett rá. – Jól van, ha nem egyértelmű, akkor elmagyarázom – szánta rá magát a Villámisten, mialatt Kathlin megrökönyödve bámult rá. – Apánk, Odin megbocsátott Lokinak, így visszatérhetett a palotába. Hát nem nagyszerű hír?

- Kétségkívül – vágta rá gúnyosan Kathlin. – De mi közöm nekem mindehhez?

Ami most jött, ahhoz foghatót Kathlin még álmában sem tudott volna elképzelni.

- Hát csak nem hagyhattunk ott a földön, miután az öcsém annyira…, hogy is mondjam…, kifárasztott. Igaz, én először a tengerbe akartalak dobni felségárulásért…

- Mi van?! – hüledezett Kathlin.

- …ám te mégis csak az öcsém szeretője vagy, úgy hogy nem tehettem. Loki ötlete volt az is, hogy hozzunk ide, nehogy bajod essen. Az öcsém nagyon szeret téged, szóval ne csinálj jelenetet, kérlek…!

Kathlin azt hitte, hogy valaki csak szórakozik vele. Ez nem történhet meg! Miről maradt le, amíg aludt?!

- MICSODA?! Te meg miről besz…mmm – ellenkezett volna, de Thor befogta a száját és felkapta, majd az ágyig cipelve ledobta a matracra.

- Csönd legyen, asszony! Kedvesnek kell lennem veled, mert az öcsémnek fontos vagy… és mert eddig szimpatikusnak tűntél… De esküszöm, hogyha megzavarod a palota nyugalmát, azt megbánod! Van fogalmad róla mennyit kockáztattunk azzal, hogy idehoztunk?! – vágta Thor dühösen a képébe, aztán ráeszmélve, hogy mégis csak egy lánnyal beszél visszavett az indulatosságból. – Úgyhogy kérlek viselkedj rendesen és légy hálás, amiért Loki felajánlotta neked az ágyát…

- Az ő ágyában aludtam?! – hüledezett Kathlin. – Én nem kértem, hogy hozzatok ide! És egyáltalán mi az, hogy sze…?!

Már nem tudta befejezni a mondatot, mert hirtelen kivágódott a fürdő ajtaja és Loki lépett ki rajta… Víztől csöpögő, kicsit váll alá érő fekete hajával, magas és Thorhoz képest vékony alakjával, egy szál törülközővel a derekán. A hajnali nap fénye megcsillant a világos, már-már porcelánszínű bőrén, kihangsúlyozva felsőtestének izmait.

Kathlin levegő után kapkodott, bár kezdetben nem tudta, hogy a vonzó félmeztelen félisten, vagy annak a szituációnak a hatására, hogy Loki, az a Loki, aki hadat üzent a Földnek, ott áll előtte egy szál világos törülközőben. Megdöbbenten figyelte, ahogy a férfi kiviharzik a fürdőből és egyenesen feléjük veszi az irányt. Ekkor megijedt. Vajon mit akarhat tőle?! Ám ami ezután jött, az még váratlanabb volt.

- Áh, kedvesem, hát felébredtél – kérdezte Loki nagy lazán, vigyorogva, mintha ez a helyzet lenne a világ legtermészetesebb dolga. Majd mielőtt Kathlin leordíthatta volna a fejét, megragadta a vállainál és magához rántva puszit nyomott a homlokára. Na itt telt be a pohár. Mégis miféle beteges játékot űz vele ez az elmebeteg?!

- Mi a francot…?! –lökte volna el magától Lokit, de az még közelebb húzta, úgy, hogy csupasz mellkasa már-már a lány arcához ért és mutatóujját Kathlin szájára tette.

- Mindent elmagyarázok kedvesem, csak légy türelemmel – duruzsolta a fülébe. – Remélem nem okoztál sok kellemetlenséget a bátyámnak – nézett Thorra. – Tudod, ilyenkor nagyon zavart és ostobaságokat beszél – magyarázta a Villámistennek, aki együtt érzően bólogatott.

- Megértem. Tényleg elég furcsa volt…

- Mmmm...! – próbált szóhoz jutni Kathlin, de Loki a fülébe súgta, hogy „POFA BE!".

- Most viszont, magunkra hagynál, bátyám? – kérte Loki. - Ideje lenne elbeszélgetnünk – nézett jelentőségteljesen Kathlinre.

- Természetesen, testvér! – egyezett bele Thor. – De ne feledd, hogy egy óra múlva reggeli!

- Ott leszek! – válaszolta Loki és megvárta, míg Thor elhagyja a szobát. Előtte viszont még megkérte, hogy senki se zavarja őket.

...

Mikor már nem hallotta Thor lépteit, végre elengedte a lányt, aki fulladozva lökte el magától, és dühösen, remegve lépett hátra pár lépést.

- Mi ez az egész, Loki?! Mégis mit képzelsz magadról, hogy csak úgy idehozol?! És mi ez a szeretős duma?! És hogy merészelsz egyáltalán hozzám érni…

Loki türelmesen végighallgatta a tízperces hiszti rohamot, amely alatt a lány többször is föltette ugyanazokat a kérdéseket, miközben nevetségesen hadonászott a karjaival, össze-vissza téblábolt és olyan jelzőkkel ihlette, mint a „rohadt szemét", vagy „utolsó hazug" esetleg „aljas szörnyeteg" és „bunkó", majd a „szemét" még néhányszor…, és így tovább.

A kiabálás végén a lány kimerülten lihegett a fal mellett, szúrós tekintettel illetve a félistent. Már a fulladozástó tisztán beszélni is csak nehezen tudott.

- …Mhit kéhépzelsz maghadróhl, teh szhemét? Éhés mihért nem szóhólsz egy szóhót seh?! Hallod, Lokhi?! Hozzád behszhélek! Méhégis miht akharsz töhőlem?! …

- Vége van? – kérdezte Loki idegesítően higgadtan a szétstrapált idegekkel küzdő lánytól.

- NEHEM! – ordította Kathlin. – Vhálaszokat ...akharok! – követelte levegő után kapkodva.

- Majd, ha végre moderáltad magad! – jelentette ki Loki és lazán a falnak vetette a hátát, még mindig törülközőben. – Én ráérek.

- Öhltözz máhr fehel! – idegeskedett Kat, de Loki nem mozdult, csak némán bámulta, ahogy a lányt lassan szétveti az ideg.

Szórakoztató kis midgardi, az egyszer biztos! – vigyorgott magában. Mostanra végképp elvetette az ötletet, hogy ez a lány az a lány. Kathleen nem volt ilyen hisztis.

Kathlin nem hitte volna, hogy ez megtörténhet. Pont Loki előtt kellett kivetkőznie magából ennyire?! Kezébe temetve az arcát lerogyott a fal mellett. Ám hamar fel is állt, mert meghallotta, hogy Loki felé tart. Épp, hogy a zihálást végre abba tudta hagyni, mialatt felnézett a férfi tengerkék szemébe, amiből most csak hűvös érzéketlenség sugárzott.

- Befejezted? – kérdezte hidegen. Kathlin nem válaszolt, annyira megrémisztette a férfi újbóli közelsége. – Jó, akkor mondom a szabályokat. Néhány napig eljátszod, hogy a szeretőm vagy. Aztán, amikor már senki nem gyanít semmit, elhozod nekem a jogart és ha nem szúrod el akkor talán…mondom talán elárulom neked a chituri méreg ellenszerét…

- Soha! – kiáltotta a lány felháborodva.

- Hogy mondtad? – kérdezett vissza Loki baljós hangon.

- Úgy, ahogy hallottad! SOHA nem játszom el, hogy a szeretőd vagyok, felfogtad?! Elegem van a hülye kis játékaidból, meg a titkolózásodból. Nem érdekel ki vagy, engem senki sem kezelhet úgy, mint egy tárgyat…! –

Ám kirohanásának nyögés lett a vége, mert Loki durván megragadta és az ágyig vonszolta, majd hanyatt a matracnak szorította és rámászott.

- Szóval nem érdekel, ki vagyok? – sziszegte a férfi. – Emlékszel egyáltalán, hogy mit ígértél nekem, kicsi lány? – kérdezte gonoszul, miközben egyre közelebb hajolt az arcához. Kathlin megremegett. Loki meztelen teste az övé felett már túl sok volt neki.

- Igen… - hebegte a lány.

- Akár most rögtön megtehetném veled, amire minden férfi vágyik… - hozta a tudtára a Mágus félelemkeltően. Kathlin fészkelődni kezdett, minek eredményeképp Loki még erősebben szorította le a karjait. - …de nem teszem. Én megelégszem azzal, ha csak eljátszod, hogy megtörtént…, mondjuk úgy kétszázszor…

- Álmodozz csak! – vett erőt magán Kathlin.

- Nekem nincs szükségem arra, de neked lesz, ha nem teszed azt, amit mondok!

- Valóban?! – gúnyolódott a lány, nem törődve előnytelen helyzetével. Lokinak nevethetnékje támadt a makacs lánynak hála, akinek még most is nagy volt a szája, de vissza fojtotta és tartotta a hideg szörnyeteg külsőt.

- Megint kezdjük?! Mi lenne, ha inkább arra koncentrálnál, amiért idejöttél?

- Mégpedig?

- Megteszed nekem ezt a kis szívességet, ha szólok elmész a jogarért, én pedig elárulom neked, amit tudni akarsz. Tekintsd ez előlegnek a „bármit megteszek neked"-ből!

Kathlin ekkor eszmélt csak rá, hogy milyen komoly ígéretet is tett, meggondolatlanul.

- Késő bánat – jelentette ki Loki a lány arcáról olvasva. – Most már az enyém vagy.

- Soha! – nyögte a lány, de Loki a torkára csúsztatta jeges kezét és ő fulladozni kezdett.

- Jobb lenne, ha ezt még időben átgondolnád! – suttogta a fülébe negédesen. – Különben még meggondolom magam és tényleg megöllek! - Loki kezei a Kathlin nyakán lévő égésnyomra szorultak, még nagyobb kellemetlenséget okozva a lánynak.

Kat úgy érezte, nem bírja már tovább, muszáj lesz valamennyit engednie.

- Tudod kedvesem, ez a durvaság nem áll jól neked! – jelentette ki mézesmázosan, elnyomva magában a fájdalmat. Úgy döntött a Herceg saját fegyverével vág vissza, ha lehetősége lesz rá.

- Na, ez már jobban tetszik – enyhült meg Loki és leszállt a lányról.

Kathlin azonnal felült és olyan messze húzódott tőle, amennyire lehetséges volt. Loki ekkor észrevette a bilincs hagyta égésnyomokat a lány nyakán és kezein. Ismerős sebhelyek - gondolta, - kínzás nyomai. Csak egy valakiről tudott, aki effajta módszereket alkalmaz.

- Talán kicsit erős voltam - jegyezte meg a Boszorkány fájdalmai láttán, miközben a szekrénye felé indult.

Kathlin nem tudta mire vélni ezt a hirtelen hangulatváltozást.

- Te meg miről beszélsz?!

- Ujjat húztál Nick Fury-val? - kérdezte a Herceg mindentudóan. Egy pillanatra hátrafordult, hogy a sebhelyekre, majd újból a szenvedő lányra pillantson.

...